Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-03-05 / 129. szám
#BÍP MEGYEI HÍRLAP 1995. június 3-5., szombat-hétfő Hivatalos halálosztók Rablógyilkosok vagy titokzatos hadsereg? A ház, amelyben a tragédia történt Orosházán Archív fotó A fene sem érti! Most meg már pláne nem. Hé! Mondja már meg végre valaki, teljesen mindegy, hogy ki, persze nem olyan nagyon nagy baj, ha bennfentes az illető, mi is történt 1993. de- cembr 19. és 1994. január 25. között? Parancsot teljesítettek, amikor is harmincnyolc nap alatt kivégeztek tizenhárom személyt, vagy sem? Vagyis: ahhoz a példátlan gyilkosságsorozathoz, amelyhez még negyven nap sem kellett, állami támogatást kaptak a tettesek, vagy sem? No, erre vagyunk kíváncsiak! Az áldozatok: három gyermek, öt nő, öt férfi. Egy kivétellel, akit előbb megkínoztak, utána pedig megfojtottak, agyonlőtték őket. Mi, és ezt nem is titkoltuk, először azt hittük, egy kisebb hadsereg söpört végig a délvidéken, a gyilkosok parancsot teljesítettek. De többször leintettek bennünket, azt mondták: — Ugyan, ugyan, csak közönséges rablógyilkosságok! Nem hivatalosan meg bólintottak! De hát azzal nem sokra mentünk. Most azonban úgy tűnik, hogy a két hete Jugoszláviában, a Szabadkai Kerületi Bíróságon Marinko Magda távollétében megkezdődött Marinko Magda-tárgyalás minket igazol. Ja igen: a tetteseket ugyanis elfogták. Mindannyian, összesen kilencen jugoszláv állampolgárok. Közülük nyolcán a jugoszláv polgárháborúban harcoló és kegyetlenkedéseiről hírhedt Arkan-féle szabadcsapatok katonái. Belgrádban és Szabadkán vették őrizetbe őket. Az az egy kivétel: a Magyarországon elfogott Marinko Magda, aki előzőleg a francia idegenlégióban szolgált, Algírban lőtte halomra az embereket, s csak utána Arkannál. Szóval a per elkezdődött. Éppen két hete. Hihetetlen biztonsági intézkedések mellett. A rendőrség, legalább kétszázan, de lehet, hogy jóval többen, egyen- és civilruhások, pisztollyal, géppisztollyal, gázspray-vel, közönséges és speciális, hurkos végű gumibottal, fémkereső detektorral felfegyverkezve megszállta a bíróság környékét és az épületet. Hétfőn, a Magda-per első napján minden tárgyalást befejeztek vagy felfüggesztettek fél kilencig. Utána már csak különleges engedéllyel lehetett az épületbe belépni. A hat(!) áteresztő ponton három—hat rendőr kutatta át a belépni szándékozókat, ruháikat, táskáikat. A védőügyvédekét is, ami miatt tiltakoztak, de hiába, a biztonsági intézkedések rájuk is vonatkoznak, nem kaphattak alóla felmentést. Eláruljuk: azóta sem. Tőlük is elveszik a rádiót, magnót, üdítősflakont, esernyőt, piperecikket, mint mindenkitől. Az évtized pere a bíróság földszinti nagy tanácstermében folyik. A tárgyalás előtt fél órával a biztonsági személyek, vagyis rendőrök körbeveszik a bíróság épületét. Előzőleg lezárják a börtön és a bíróság közötti négysávos, egy kilométer hosszú utat, sem autó, sem gyalogos nem tartózkodhat „lőtávolon” belül, mindenkit elzavarnak, még a járdán, de még az autóbusz-megállóban sem állhat senki. A letartóztatottakat öt rabomobillal szállítják a bíróságra, ítéletet egy öttagú büntetőtanács hoz, várhatóan tíz nap múlva. Ahhoz képest, hogy csak közönséges rabló- gyilkosok állnak az ítészek előtt, meglepően nagy az elővigyázatosság. A tárgyalóterem ablakait reluxák és vastag sötétítőfüggönyök fedik. Az előtérben és a folyosókon egyenruhások tucatjait lehet látni. Kezükben pisztoly és fémkereső detektor. Mindenkihez van egy-két érdeklődő kérdésük. A tanács tagjait rendőrök veszik körül. A vádlottakat szintén. Mindegyik mögött két rendőr posztok akik mögött lélegeznek, együtt mozognak a rájuk bízott foglyokkal. A fal mellett, körben szintén rendőrök ülnek vagy állnak. Az ajtók előtt többen, valószínűleg abban bíznak, hogy az ellenség, ha jön, nem a falon érkezik, hanem a bejáraton. (Úgy tudjuk, hogy a június 20-án kezdődő budapesti Magda-tárgyalá- son a szabadkaihoz hasonló biztonsági intézkedéseket vezetnek be.) A vádló, vagyis az ügyésznő bal oldalon, a védők, 13 ügyvéd, közöttük egy nő, jobb oldalon, a vádlottak mögött foglalnak helyet. Közöttük rendőrök. A teremben, balról néhány nyomozó ül az első sorban. Mögöttük újságírók, azután pedig az áldozatok hozzátartozói. Jobbról tartalékesküdtek nyitják a sort. Mögöttük, a második, harmadik sorban ezen az oldalon is újságírók ülnek. Majd a vádlottak hozzátartozói. Ott ül Marinko Magda édesanyja is, idős, elkeseredett nő, meg húga, Ivona. Előttük Sekarity apja és testvére, mellettük meg, hajói súgnak, Boda- novity apja és anyja. — Mi van a fiammal? Tud róla valamit? — kérdezi Magda anyja. — Megbolondult, legalábbis a fia ezt állítja — válaszolom a legfrissebb hírt az anyának, akit ez egyáltalán nem döbbent meg. — Meg akarom látogatni, de nem engedik. Kérje meg Marinko ügyvédjét, segítsen. 0 is tehetetlen. Senki nem léphet be a fiához. Persze őrzőin és az elméjét vizsgáló orvosokon kívül. Legyen türelemmel. Kilenc óra. Bevonulnak a fő- és mellékszereplők. Az öttagú büntetőtanács. Az elnök Névén Vukasinovics, tagjai: Marija Knézevity, Drágán Lakicevics, Petar Radojics, Kamenko Doroski. A vádat képviselő ügyésznő: Bi- serka Krpity. A védelmet ellátó ügyvédek: Milana Vujina, Vojislav Popadics, Mirko Delity, Zeljko Silvar, Torna Dusán, Atila Dolai, Veljko Durdics, Stanko Vojvodics, Szasa Novako- vics, Lazar Marjanski, Vladislav Ban. A vádlottak: Marinko Magda, Petrify Szinisa, Ivan Sinkovity, Alekszandar Srkarity, Goran Sztavrity, Bozsidar Miljanity, Zoran Macsai, Goran Bogdanovity. (Jovan Sreda- novity, Milan Stefanov, Vladimir Dragovity szintén a vádlottak padján ül, de ők nem a délvidéki gyilkosságsorozatban érintettek.) A tárgyalás a vádirat ismertetésével kezdődik. A gyilkos túraállomásai: Kecskemét, 1993. december 19.: három halott. Horváth Antal, Horváth Antalné, Dragutin Kujundzsics. Géppisztolylövésekkel végeztek velük. Horváth Antika, a házaspár 8 éves gyermeke megmenekül, a tettesek megkegyelmeztek az alvó gyermeknek. (Magda, Petrity, Sekarity, Sztavrity.) Orosháza, 1994. január 4.: Egy halott. Némethné Márton Edit. Megfojtották. A Németh házaspár két gyermekének, a tízéves Editkének és a nyolcéves Agikának, akiket megbilincseltek, szájukat ragtapasszal leragasztották, és akik végighallgatták édesanyjuk jajveszékelését, megkegyelmeztek. (Magda, Petrity, Sztavrity, Miljanity.) Szeged, 1994. január 23. éjjel. Négy halott. Z. Nagy Bálint, Z. Nagy Bálintné, Z. Nagy Dániel, Z. Nagy Balázs. A tettesek sekinek sem kegyelmeztek, agyonlőtték a házaspár két, 17 és 10 éves gyermekét is. (Magda,...) Szabadka — Palics, 1994. január 25. éjjel. Öt halott. Szabadkán Milan Petrity, Stana Petrity, Dane Petrity. Dane tízéves volt, amikor a gyilkos golyók eltalálták. Palicson Josip Agatity és Vera Agatity. (Magda, Petrity, Miljanity, Bogdanovity.) Tegyünk egy kis kitérőt. Mint később kiderült, a tettesek 7,65-ös kaliberű hangtompítós Scorpió géppisztolyt használtak. Bevalljuk, és ezt korábban már meg is írtuk, először arra gondoltunk, hogy a gyilkosságok többségének hátterében illegális fegyverkereskedelem miatti leszámolás húzódik meg. Minden jel arra mutatott, hogy a tettesek parancsra, esetleg felkérésre öltek. A tények mindenképpen erre utaltak. Később kezdtünk meginogni, ugyanis az ügyben nyomozó rendőrök és a különböző titkosszolgálatok vezetői, sőt az akkori belügyminiszter is azt állította, hogy közönséges rablógyilkosságok történtek. De nézzük, mi mond(ott) ennek ellent. Vagyis, mire alapoztuk, bevalljuk, hajmeresztő elképzeléseinket, miért gondoltuk (és gondoljuk megint azt!), hogy a halálosztag hivatalos küldetést teljesített: — A kecskeméti hármas gyilkosság helyszínén, Horváth Antal holttestének lába mellett, pontosabban a cipője alatt, a bűnügyi helyszínelők találtak egy, a szegedi Café bár számlatömbjéből kitépett lapot, rajta egy üzenettel: „Marinko, hívd fel a Galériát, Peppínót, 33-131.” (A Galéria egy szabadkai kávézó — a szerk.) — A magyarországi titkosszolgálatok jelzik, a bűncselekmény napján Marinko Magda felbukkant Horvát- hék lakásának közelében. — December 23-án vagy 24-én egy 23 éves muzulmán férfi a Bács- Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon bejelenti: Marinko Magda és társai követték el a kecskeméti gyilkosságot. Bizonyítékot is átadott, egy, a Horváth Antaltól elrabolt arany Omega karórát, amit szerinte Magda adott el a már említett Café bárban. Fontos: később az is kiderült, a férfi igazat mondott, de nem hittek neki. Miért? Sőt, aki elkísérte, nos őt pedig „megkérték”, ne avatkozzon bele, szálljon ki az ügyből. Vajon miért? (Ezen „üzenetek” azonban, legalábbis a rendőrök szerint, nem jelentenek semmit. Magdát nem veszik őrizetbe, a gyilkosságok pedig folytatódnak.) De folytassuk a talányok felsorolását: — Z. Nagy Bálint — már az első, a kecskeméti gyilkosság előtt, hónapok óta rettegésben élt. Feleségét és gyermekeit nem engedte ki az utcára. Vajon miért? Mitől, kitől tartott? Senki nem tudja. — Több tanú egybehangzóan állította: Z. Nagyék házát a gyilkosság előtt egy hónapig figyelték. (Ezt egyébként még senki nem cáfolta.) — A belgrádi Politika című napilap bizalmas helyről szerzett információkra hivatkozik, amikor azt írja, hogy a szegedi cukrász tagja volt egy illegális fegyverkereskedelmi hálózatnak, lebukott, s hogy megússza, felajánlotta: együttműködik a magyar titkosrendőrséggel. — A jugoszláv rendőrség olyan fényképekkel és videofelvételekkel rendelkezik, amelyek bizonyítják Z. Nagyék és Magda kapcsolatát. (A fotókat, valamint a felvételt a családirtás előtt tizennégy nappal titkosszolgálati eszközökkel készítették!) — Z. Nagy Bálint és Josip Agatity üzletfelek voltak. Agatity alkohol-, cigaretta- és fegyverkereskedő... A Marinko Magda-ügyben Magyarországon elsőként egy kirendelt ügyvéd mond le, őt a vádiratot előkészítő ügyész követi, utána pedig a kijelölt bíró zárja(?) a sort. Meglepő döntésüket nem indokolják, illetve amit a bíró állít, nevetséges. Ugyanis ki hiszi el neki, hogy döntése mögött csupán az áll, hogy neve nyilvánosságra került. Egy köztörvényes bűn- cselekményben ez nem olyan nagy tragédia. Jól értesültek szerint, de hivatkozhatunk bizalmas információinkra is, egészen más van a háttérben. De nem tehetünk mást, elfogadjuk, amit el akartak hitetni velünk. Még akkor is, ha ennek ellentmondani látszik, hogy az ügyben ítélkezni hivatott új bíró nevét egy sebtiben összehívott sajtótájékoztatón bejelentették. ♦ Térjünk vissza Szabadkára: az első napokon nem történik különösebben szenzáció, de néhány apróságot érdemes megjegyezni: a tanács elnöke soha nem ítélkezett büntetőügyben! Névén Vukasinovicsról a védők azt állítják, hogy a háttérből irányítják; Magdát távollétében is elítélik, de csak a Jugoszláviában elkövetett bűncselekményekért vonják felelősségre; Petrity megtagadja a vallomást, bejelenti: éhségsztrájkol; Iván Sinkovics össze-vissza beszél; az ügyésznő kancsószámra issza a vizet és sokat dohányzik, napi adagja három kancsó víz és legalább negyven—ötven szál Marlboró, esetleg Kent; a vádlottak mindennap másik ruhában, az ügyésznő csak a negyedik nap után, de akkor frizurája is új; a vádlottak között van egy zseni, 138-as IQ-val, és egy nagyon primitív, neki legalább százzal kevesebb pontja van; a vádlottak azt állítják, hogy mindenütt Magda gyilkolt. Tehát látszólag semmi különös... A tárgyalás ötödik és kihallgatásának negyedik napján azonban hihetetlen dolog történt. Sinkovics valószínűleg elfelejtette, hogy az életével játszik, mindenesetre borított: azt állította, hogy a gyilkosságok hátterében politika, illegális fegyverkereskedelem, Magyarországon lapuló usztasafőnökök elfogása és Jugoszláviába átlopása, Izraelből Magyarországon keresztül érkezett fegyverek állnak. Azt sem hallgatta el, hogy ő juttatta rács mögé társait. A levegőtlen, meleg, pokolian büdös teremben mindenki megdermed! Legalább egy percig semmi nem történik: az elnök elfeledkezik tisztéről és szerepéről, nem diktálja jegyzőkönyvbe a hallottakat; az ü- gyésznő sem kérdez, helyette kan- csójáért és poharáért nyúl, gyorsan lehörpint néhány pohárral; az alvók felébrednek; a rendőrök morcosabban néznek körbe: — O már halott! — mondják többen is egyszerre. Már minden érthető... Másnap a negyed-, két nappal később pedig az ötödrendű vádlott is borít. Sekarity és Stavrity ugyanazt mondja, mint Sinkovics: parancsot kaptak, amit végrehajtottak! Már csak azt a mondatot kellene megfejteni, amit Magda mondott a kecskeméti hármas gyilkosság után, amikor Szegedről a határ felé tartottak: — Az itteni rendőrökkel nem lesz bajom, még hálásak is lesznek... Oláh Zoltán * Megjelent a Kurírban
