Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-03-05 / 129. szám
«&8ÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Hé 1995. június 3-5., szombat-hétfő 7 Bodicsi Zsuzsa Gyógyító hatalom ,, Semmi sem segít jobban a betegen, mint ha a: kezeli, akit választ” (Seneca, Exc. Conlra, 4.5) ,,Nihil Magis Prodest Quam Ab Eo. Curari Aqo Volunt” Segítségre vár a beteg Egy neki szóló jó tettre Mert a fű is csak úgy nő Meg a csodás virágok Is, ha szeretet élteti a lángot. Sorsa a beteg embernek Ezernyi sokféle panasz Melyet nem vehet semminek Sajgó végtagok fájdalmát Egyetlen tűszúrással Golgotát járó akarattá Isteni szikra ragyogássá Tenni volna jó Jól gyógyítani oly nehéz Oly mély emberi érzés Baráti kézben baráti kéz Boldogan adni mindent Akarattal győzni, el nem veszni Néha oly nehéz Fájdalom — Ruzicskay György festőművész alkotása Amikor az Ember beteg Balsorsától ki réveteg Előfordul, elsírja magát Tehetetlen nagy bánatát El is mondja, sokszor-sokszor Gombnyomásra valahányszor Elfogja a bánat Nézi magát, érzi sorsát Kezét fogja simogassa Este, ha kell éjfélen Zúzmarta hidegben Elbágyasztó melegben Lelkében sarjadjon bizalom Istennél az oltalom Szívvel hiszi orvosa szavát Teli tarisznyálja kedve táltosát Míg szomorú, míg kesereg Irmagja sincs nevetésnek Nádirigó csevegésnek Tilinkó sem felesel Ha felébred mély álomból Angyalt lásson távolról Angyal orvosa, az legyen Zengő húrokat pengessen Akkor elmondhatja baját Kora reggel legszebb álmát Istentől kapott lélek-szárnyait Télutón, tavaszi vágyait Van reménye, mert orvosa Átmentette a Napra Lágyan omlik szét a haja Ahogy elszáll a bánata Dr. Bodicsi Zsuzsannát, Orosháza jeles orvosát, sok értékes vers költőjét köszöntjük saját soraival nyolcvanadik születésnapján tisztelettel! Jó sávban a pályán Kilógott a keretből. Budapesten is, Kaposváron is, Veszprémben is. Budapesten a filmszínésznőt látták benne, Kaposváron a fővárosi sztárt, Veszprémben a külföldi babérokkal teleaggatott „hosszútávfutót”. Ilyenkor nyelt nagyot és hallgatott. Utolsó vidéki évei alatt úgy érezte: büntetőtáborban játszik. 1991-ig bírta, aztán elment. Amerika leghíresebb falujába, Hollywoodba költözött. Otthon egyszerűbb lenne, itt nehezebb — közli telefonon. — Nehezebb, de a játékszabályok sokkal jobban tetszenek. Tisztábbak. Áttekinthetőbbek. Tanulni, fejlődni, dolgozni akartam és most tanulhatok, fejlődhetek, dolgozhatok. Nincs mit veszítenem. Én nem vágytam amerikai karrierre soha. Az élet hozta így, hogy most Hollywoodban forgatok. Nem tudom, mi hajt, fogalmam sincs. Talán csak az idő. Későn jöttem ki, és ekkora hátrányt nagyon nehéz behozni. Talán nem is lehet, majd meglátjuk. Megkeseredett, elüldözött magyar színésznek mindenesetre nem érzem magam. Kíváncsinak, kitartónak, erősnek, keménynek annál inkább. A napokban hívtak vissza a baleseti osztályba. Ez most itt a legnépszerűbb tévésorozat. Nyolcszáz dolláros napi gázsival, azt hiszem, jó sávban haladok a pályán. Tarján Györgyi negyedik évét tölti Los Angelesben. Már belát a kulisszák mögé. — Tom Hanks második Oscar- díját hogyan fogadta? — Megérdemelte. Nagyon jó alakítást nyújt a Forrest Gumpban. Még akkor is, ha európai szemmel nézeim Persze jó a film is. — John Travolta visszatérésére hogy reagált? — Igen, a Szombat esti láz és a Pomádé óta nem nagyon beszéltek róla. De életben tartotta magát, és most újból imádják. Ha nem szeretné őt a közönség, a legújabb filmje sem lenne akkora siker. A nézőket pedig manipulálni lehet. Ez itt hatalmas üzletet jelent. —Barbra Streisand sem adja fel a harcot. — Streisand iszonyú tehetséges, azért félnek tőle. Szeretem a filmjeit. Erős nő. Meghatározó egyéniség. Olyan, mint a fa. Ősszel lombot hullat, hogy tavasszal kizöl- dellhessen. Mindig változik. Rendületlenül dolgozik, és megy tovább a maga útján. Ez nagyon nagy dolog. Számomra is példamutató. Sz. G. L. Fekete Hitünktől fosztatunk Olvasom az újságban, hogy a hatmilliárddal megtámogatott Agrobank felfüggesztett vezérigazgatója bruttó 16 millió végkielégítésre jogosult, kivéve, ha felmentésére rendkívüli és neki felróható okból kerül sor. Folyik ellene az eljárás tízrendbeli vesztegetés gyanúja miatt, ami persze csak gyanú, tehát nem bűncselekmény, így akár végkielégítésre is jogosult lehet a vezér. Pontosan 16 millióra. Természetesen bruttóban. Igaz, hogy közben alatta tönkrement egy bank, keserves napokat okozva betéteseknek, s országnak, de az semmi, előfordul ilyesmi, mint úri családban a megesett lány. Hanem a Bokros büntetése is jó hecc. Átcsúszott 12 milliárd az eladásra szánt bankjába, a „menyasszony felöltöztetésére”, ugyebár teljesen törvényesen. Még a Horn is azt mondta, ez szabályos, a nemzet érdekei szerinti üzlet volt. Néhány nap után aztán jött az ejnye-bejnye: illetékesék megállapították, szabályosnak szabályos volt ugyan az ügylet, de... Szóval annak ellenére. Vagyis egy kicsit mégis szabálytalan volt. Nem nagyon, csak egy icipicit. Nem úgy, mint az úri család lánya. Az teljesen megesett. A pénzügyminiszter csak egy kicsit. No, nem baj, ha megesett, hát megesett. Jöjjön a büntetés. Jött — tudják —, húszezer forint. Azóta a miniszteren és a kormányon röhög az ország. Hadd röhögjön, lenne kedvem mondani. De nincs kedvem, mert tudom, ez az ország belül nem röhög. Még csak nem is mosolyog. Ez az ország belül sír. Zokog. Mert nem tudja már, hogy mi itt az erkölcs? Miért, vagy kiért érdemes tisztességesnek lenni, munkába járni, templomban imádkozni, szeretni, ölelni, gyereket nevelni, házat, s hazát építeni? Utolsó reményeinktől fosztatunk meg, hitünktől, hogy még érdemes becsületesen élni. Árpási Zoltán 115 éve halt meg Orlai Petrich Soma festő Mezőberényben, 1822. október 22-én született, és 1880. június 6- án Budapesten halt meg Orlai Petrich Soma festő. 1848- ban lefestette Petőfi Sándort, aki rokona és barátja volt. Ezt a természet után készült portrét még több Petőfivel kapcsolatos mü követte. 1851-ben festette II. La jós holttestének megtalálása című első történelmi kompozícióját, majd később Zách Felicián és Attila halála című képét. Történelmi témájú alkotásainál jelentősebbek arcképei, amelyekkel a festői realizmus fontos képviselője lett. Ezek közül legjelentősebb az Anyám című portré. Mit szól hozzá, kedves tanár úr? „Göncz papa a felmérések szerint meg tudta oldani feladatát” Mi történik itt? Teszik fel naponta ezrek, tízezrek a kérdést. Az egészből nem értenek semmit. Mi folyik itt valójában, rendszerváltás vagy valami más? Kételyek között utazunk ezen a huszadik század végi Magyarországon. Segíteni szeretnénk. A mai magyar valóságot értelmezni. A tanár úr, akit megszólaltatunk valós személy, itt él közöttünk, egyetemi docens és Kelet-Euró- pa-szakértő. Most a köztársaságiéinök-választásról kérdezzük. —Tehát, mit szól hozzá tanár úr? — A problémakörnek csupán tüneti megnyilvánulása az, hogy a magukat polgárinak valló konzervatív pártok elhatárolják magukat Göncz Árpád újrajelölésétől. Ennek oka, hogy e pártokat létrehozó személyek kezdettől fogva úgy vélik, a kapitalizmus újragyökereztetéséhez létezik egy külön magyar út. Lehetséges olyan polgárosodás, amely nem az eredeti tőkefelhalmozás kíméletlenségével zúdul az országra, hanem — hasonlóan a szocialista modellhez — egy kíméletesebb, saját magyar utat jár-. va. Ez a felfogás — amiben a Magyarországon mindig is jelen volt harmadik utasság illúziója tükröződik — érthető módon ütközik az SZDSZ képviselte nézettel, a kíméletlen kapitalizálódás támogatásával. — Ebben a kérdésben mintha kakukktojás lenne a Fidesz, amely korábban az SZDSZ-éhez hasonló nézeteket vallott, most pedig beállt a Polgári Szövetségbe. — A Fidesz ügye nem elvi ügy, álláspontja nem jelent új koncepciót. A Fidesz hatalomcentrikus párt, rájött arra, hogy egyetlen hely van számára a jövőben — az MDF jelenlegi helye. Vagyis alkalmasak lehetnek arra, hogy a nemzeti demokratikus kapitalizálódást képviseljék frissen, fiatalosan anélkül, hogy közben a polgári értékekkel ütköznének, és elhasználódnának. Ahogy elkopott az MDF a nemzeti gondolat túlhangsúlyozása közben. — Visszatérve az alapkérdéshez: ha jól értem, akkor ön azt állítja, hogy az elnökválasztás a konzervatív pártoknak csak eszköz, útválasztási elképzelés, a polgári úton való haladás alternatívája. — Valóban, de egyelőre nem tiszta, hogy e mellett működnekje politikai ellenszenvek Göncz Árpáddal szemben? Az utóbbit látszik cáfolni Szűrös és Pozsgay nevének felbukkanása. Pozsgay elnökjelöltsége például nem több egy illúzió megtestesülésénél, hiszen a Pozsgay-féle koncepció, amely modellváltást, szociális piacgazdaságot, sorozatos reformokat tételezett fel, valójában soha nem volt kipróbálva, elvarratlan maradt, illúzióként élt tovább. Nemzeti demokrata illúzióként, ahogy a tartalmat nagyjából fedi is a Pozsgay által kitalált pártelképzelés, ami persze sokban érintkezik a polgári pártok nemzeti gondolatot hangsúlyozó felfogásával. Ez jelzi, hogy itt inkább útválasztásról, mintsem személyekről van szó. Akik — Szűrös és Pozsgay — ugyan kiválthatnak ilyenolyan szimpátiát vagy antipátiát, de nem ez a dolog lényege. Ilyenformán nem hinném, hogy okos lenne Szűröst, illetve Pozsgayt a jobboldalhoz sorolni. — A történetben az a fura, hogy miközben a konzervatív pártok a politikai társadalmat a nemzeti gondolat mentén próbálják differenciálni, a valóságban a szociális körülmények, a tulajdonban végbement drámai változások mellett húzódik az igazi árok. — Igen, de a jelenség abból a szempontból mégis fontos, hogy rámutat egy útra, egy tünetre. Nevezetesen arra, hogy a magyar társadalomban élnek illúziók, törekvések, jelen vannak elmaradt gondolatok, ki nem próbált utak és lehetőségek, s ezek újra és újra visszaköszönnek. Ennek oka a túlságosan szabályozott, a társadalom számára rejtett módon végbement rendszerváltásban keresendő. A dolog személyes vonatkozása, hogy Göncz Árpád alkalmas-e vagy sem köztársasági elnöknek, tehát csupán másodlagos kérdés. — A közvélemény-kutatások szerint alkalmas... — Igen, Göncz papa mindenféle felmérés szerint meg tudta oldani feladatát, emberségesen, tisztességesen viseli az állam első méltóságának szerepkörét, elnyerte az emberek bizalmát. Ilyen értelemben tehát aligha lehet kérdéses, hogy ha közvetlenül a nép választaná az elnököt, akkor őt választanák-e vagy sem. Az olyan ötletekkel meg nem lehet mit kezdeni, hogy no akkor világítsuk át a köz- társaságielnök-jelölteket, mert ehhez hiányoznak azok az információk, amelyek alapján életutakat hitelesen lehetne minősíteni. Legfeljebb a személyes emlékeket és múltképeket lehetne számba venni, ami viszont kevés bárkinek is a megítéléséhez. Arról nem is beszélve, hogy mit kezdenének akkor az önjelöltekhez, a mások által szorgalmazott jelöltekhez kötődő emlékképekkel.
