Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-01 / 127. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1995. június 1., csütörtök Földink volt. Kemény Gábor Kossuth-díjas pedagógiai író, tanár 1883-ban ezen a napon született Szarvason, és 1948-ban Budapesten halt meg. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Kolozsváron végezte, 1906-ban szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1907-ben a soproni Lahne-intézet, 1908—18-ban a tordai gimnázium tanára. Közben 1912—13-ban Párizsban a Sorbonne hallgatója. Az 1918. évi októberi polgári demokratikus forradalom idején Torda-Aranyos vármegye főispánja. 1920-tól békéscsabai leánygimnáziumi tanár, 1922-ben baloldali magatartása miatt elbocsátották. Utána Budapesten élt és széles körű irodalmi tevékenységével szolgálta a haladó pedagógia érdekeit. Színészképzés. A békéscsabai Regionális Színházművészetért Alapítvány az idén is felvételt hirdet színészképző tagozatára. Várják a 18-24 év közötti fiatalok jelentkezését, rövid életrajzzal és egy felbélyegzett válaszborítékkal. Cím: 5600 Békéscsaba Pf.: 204. A felvétel anyagáról és időpontjáról a jelentkezők postafordultával kapnak értesítést. Diáknap. A kaszaperi általános iskolában június 2-án a helyi diákönkormányzat újonnan választott vezetői veszik át jelképesen a tanulók irányítását. Az úgynevezett diáknapon az osztályok különböző műsorszámokkal mutatkoznak be, valamint a tanulóknak és nevelőknek tréfás feladatokat kell teljesíteni. Szendvicsről. üdítőről és az ajándékokról a szülői munkaközösség gondoskodik. A „hely szelleme” nem költöztethető át! Matematika óra a békéscsabai 3-as iskolában A békéscsabai képviselő- testület oktatási bizottságának napokban napvilágra jutott tervezete szerint ez év szeptemberétől a Békéscsabai 3. Számú Általános Iskola diáksága és tanári kara áttelepülne a Szabó Pál Téri Általános Iskolába. A hír megdöbbenést váltott ki a „hármasban” — ezért meghívták az oktatási bizottság néhány tagját és vezetőjét, Velkey Gábort, aki elmondta: — A napokban tárgyalja a város közgyűlése azt a költségvetési konszolidációs csomagot, melynek elfogadása esetén az oktatási szférában megcélzott megtakarítás nagyságrendje 210 millió forint. Ez az egész intézmény- rendszer ellehetetlenüléséi jelentené. A hosszú távú demográfiai folyamatokat, az intézmények körzeteit figyelembe véve, talán egyetlen megoldásnak tűnik a „hármas” áttelepítése. Szeretnénk, ha a tantestület és a diákok nem szé- lednének szét, ezért gondoltunk arra, hogy már ebben az évben szeptemberben kellene ennek a lépésnek megtörténnie. Duna Jánosné, az intézmény vezetője számadatokkal bizonyította: ez a város egyik legolcsóbban működő iskolája és ha igaz a hír, hogy a tanári kar—és fizetése — továbbra is megmaradna, akkor a város csak a dologi kiadásokat takaríthatná meg ezzel a kemény lépéssel. Ez pedig évi 1,4 millió forint. Ennyiért történik mindez? A jelenlévő tanárok, szülők azt, hogy az áttelepülés után az iskola különleges rangja, a „hely szelleme” megmaradhatna — egyszerűen illúziónak vélték. Bár az 1913 óta működő iskola eredményeit, rangját egyik fél sem kérdőjelezte meg, ám ezzel a ténnyel szemben a bizottságot szemmel láthatóan a hosszú távú és városi szintű gazdasági megfontolások vezérlik. Felkerestük Szlovák Jánosáét, a békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskola megbízott helyettes igazgatóját, hogy a fenti bejelentésről kérdezzük. — A nevelőtestületet és az iskolaszéket már tájékoztattam a bejelentésről. A kollégák felháborodással fogadták a tanuló- csoportok létszámhatárának várható megemelését, az ebből adódó csoportösszevonásokat, illetve ezek egyenes következményét, a létszámleépítést, azt, hogy az oktatásügyből pénzt vonnak el. Ám megerősítettek abban, hogy nagy szeretettel várjuk a 3. számú általános iskola pedagógusait, diákjait és szüleiket. Már felvettük a kapcsolatot a 3. számú általános iskola vezetésével, továbbá felvetettem, hogy június 29-ig dolgozzunk ki közös állásfoglalást. Amennyiben a jelenlegi javaslat döntéssé lesz, ők többek között magukkal hozzák a szlovák, illetve néptáncoktatást, nálunk megmarad az angol és német nyelvi, illetve kosárlabda-tagozat. Ezáltal a két közösség egyesítésével egy színesebb, gazdagabb új oktatási intézmény születik. A döntést ez ügyben a június 29-i közgyűlés hozza majd meg. A. Gy. — Cs. R. Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egy kori újságokból és megszólalnak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. „Szabadság” Tsz állatgondozói, Végegyháza! Nagyobb gondot fordítsatok a csikók mindennapi járatására, mert a mozgás feltétlenül kell a növendék állatoknak ahhoz, hogy a fejlődésben ne álljanak meg. De sokkal nagyobb gondot kell fordítanotok az igás lovak ápolására is, ha észrevesztek valami sebet rajtuk, azonnal szóljatok az állatorvosnak, hogy ne forduljon többé elő az, mint ami most van, hogy a legnagyobb munka idején egy pár ló kiesett a munkából. Gyulai útfenntartó vállalat! Az országutak mentén a fű kb. 35 százalékra van lekaszálva megyénkben. A földművelésügyi miniszter szénabegyűjtési felhívása az útmenti kaszálóra is vonatkozik. Sürgősen intézkedjetek az árokmenti füvek lekaszálásáról, hogy ezzel is biztosíthassátok állatállományunk fejlesztésének tervét. Lökösháza községi tanácsa! A megyei tanács mezőgazdasági osztályának kiküldötte szerint elég jól halad nálatok a növényápolási munka, amelyet a dűlők közötti verseny nagyban elősegít. A verseny folyik, de nem értékelitek ki hetenként. Haladéktalanul vezessétek be a heti értékelést: meglátjátok, a munka nagyobb lendülettel halad előre. (Viharsarok Népe, 1951. június 2.) Olvasóink jókívánságaiból Ötvenéves évfordulónk alkalmából megszámlálhatatlan jókívánság érkezett olvasóinktól élő szóban, telefonon, levélben, táviratban. Ezekből adunk néhányat közre mától. Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az évre nem pontosan emlékszem, de arra igen, amikor apám adta kezembe az addig saját újságját, a megyei lapot. Azóta is mindketten, de mára már külön-külön előfizetői és olvasói vagyunk annak, amit munkatársaiddal szerkesztetek, írtok hosszú-hosszú évek óta nekünk, olvasóknak. Az is pontosan bennem él. amikor már saját kenyeremet kerestem, és „megengedhettem” magamnak, hogy saját újságom legyen — pontosan úgy. mint annak idején édesapámnak. Másom nem volt talán, csak akaratom, de saját újságom az már igen. Szegény postás bácsi valószínű, sokáig csodálkozott. ugyan miért hoz ugyanarra a címre két ugyanazon lapot. Nagy kár, hogy mostanában talán sokaknak kell lemondaniuk arról, hogy „saját újságjuk” legyen, amit minden reggel odakiildtök, mint egy figyelmességet, mindenki lakására. De bíznom kell, hogy minden rossz egyszerjobbra fordul. Gratulálok és őszinte tisztelettel üdvözöllek benneteket az ötvenéves évforduló alkalmából, ami egy újságnál lehet érdem, eredmény és nem csupán állapot. Kívánok személy szerint és minden tisztelt munkatársadnak, a szerkesztőségnek a következő ötven évhez sok sikert, jó egészséget, jó újságot és sok-sok előfizetőt! Üdvözlettel: Babák Mihály, Szarvas Szombat éjszakai színház Voith Ági idétlen. Bodrogi Gyula meg kényszeredett. Ha így foglalnák össze Az éjszaka című tévésorozatot, alighanem igazat mondanánk. Miért mégis, hogy képtelen vagyok ellenállni a kísértésnek, s minden második hétvégén bekapcsolom a televíziót? Mivel magyarázható, hogy bár az éjfél előtt kezdődő műsor jócskán átnyúlik a vasárnapba, mindig végignézem? A sorozat, egy-két kivételtől eltekintve a nem budapesti színházakat hozza szemközeibe. Írhatnék persze vidéki színházakat is, csakhogy éppen az az érdeme ennek az olykor döcögő adásnak, hogy készítői megpróbálják a „vidéki" jelzőről lehán- tani a kedvezőtlen jelentésrétegeket. Kicsit pestiesen, rácsodálkozva foglalkoznak a fővárostól távol tevékenykedő társulatokkal, az érdeklődést azonban vétek volna eltagadni tőlük. Legutóbb például a békéscsabai színházról forgatott riportok és a stúdióban fölvett beszélgetések hiteles képet adtak egy feltörekvő közösségről. E két utolsó szót illik megmagyarázni. Emlékszem egy jó tizenöt évvel ezelőtti beszélgetésre a csabai Körös Szállóban. A premiert követő órákban kerültem abba az asztaltársaságba, amelynek középpontjában Orbán Tibor ült. A néhány esztendővel később öngyilkossá lett színész-rendező örült a sikernek, de csakhamar borongásba csapott át. Száműzetésnek vélte, hogy „le” kell járnia a határszélre. A társaságban valaki még.ki is mondta, hogy a békéscsabai társulat afféle büntetőtelep. Azt hiszem, az akkori szemléletmóddal nem lehetett közösséget kovácsolni az akkori színházban, a feltörekvés helyett pedig inkább a túlélésre rendezkedtek be a hajdani „lejárók”. Most viszont olyan művészekkel ismerkedhettünk meg a képernyőn , akik szemlátomást jól érzik magukat a bőrükben. Otthon érzik magukat a színházban és környékén, s nem jobb híján dolgoznak itt, hanem azért, mert megmutathatják, hogy mit tudnak. Nekem tetszett a sok jó hangú, jó mozgású fiatal, gondolom, szombatról vasárnapra virradóra így volt ezzel még néhány százezer néző. Zöldi László Megkérdeztük olvasóinkat Csonka József, 16 éves, sarka- di tanuló: Körülbelül hatévesen, még az óvodában voltam először szerelmes. Ez nem tartott sokáig, de az alatt a néhány hét alatt nagyon boldog voltam, és sokkal jobban szerettem óvodába járni. Ezt követően immár hétévesen, iskolásként kapott el a nagy érzés. Az újabb szívügy már hónapokig tartott, de ez a kapcsolatom sem volt komoly. Áz igazi első szerelem tizennégy éves koromban köszöntött rám. Hoffmann Mihályné, 23 éves, csárdaszállási, gyesen levő anyuka: Tizennégy évesen, nyolcadikosként tört rám először a nagy szerelem. Sohasem felejtem el, nyár volt, s olyankor a fiatalok hangulata mindig jobb, a diákok számára pedig jut idő a magánéletre is. Szerencsés voltam, mert ez a gyönyörű érzés nem maradt viszonzatlanul. Ma is szívesen gondolok vissza arra a nyárra, hisz az első szerelem mindenkiben maradandó élményként marad meg. Harmati Nikolett, 19 éves, békéscsabai tanuló: Hogy hány éves voltam, már pontosan nem emlékszem, de még óvodába jártam, amikor először megcsapott a szerelem szele. Persze az a kapcsolat — ha abban a korban ez egyáltalán annak nevezhető—csupán plá- tói méreteket öltött. De boldog voltam tőle, valósággal megsokszorozta életkedvemet. Szerintem a szerelem—kortól függetlenül — mindenki számára nagyon fontos. (Magyari) Boros Jánosné, 44 éves, gyulai üzletvezető: Azt hiszem, én későn érő típus vagyok, s ez a megállapítás a szerelem terén is érvényes rám, hisz az első szerelem csupán a tizenhatodik évemben tért be a szívembe. Ám nem bánom, hogy addig vártam, mert az a másfél év nagyon szép volt. Minden fiatal boldog az első szerelemtől, nekem is szinte szárnyakat adott. Különben a szerelmet mindig az élet egyik legfontosabb részének tartottam. Hány évesen voltak először szerelmesek?
