Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-28 / 149. szám

o tRF.KÉS MEGYEI HÍRLAP­A biharugrai református templom Az oldalt szerkesztette: Gila Károly. A fotókat Lehoczky Péter készítette. Telefon: (66) 371-355 Kis hírek Túzolutézőben. Nemrégi­ben Dévaványára, a túzokrezer­vátumba kirándultak a füzes­gyarmati nyugdíjas pedagógus klub tagjai. Az egész napos programban szerepelt lovaglás, közös szalonnasütés is. A klub tagjai ezúton köszönik támoga­tóik, a SERKÖV, valamint Fur- ka Sándor és Tolcsvay Sándor vállalkozók segítségét. Úszásoktatás. Okányban a helyi művelődési ház szervezé­sében, az önkormányzat anyagi támogatásával két turnusban úszni tanultak a gyerekek. Az egyik csoport Gyulára, a másik Komádiba járt át, ahol megis­merkedtek az úszás alapfogal­maival. Megújul a papiak. Kö­rösnagyharsányban a helyi ön- kormányzat a református egy­házzal kötött korábbi megálla­podás alapján saját építőbrigád­jával felújítja az eddig általa szolgálati lakásnak használt paplakot, s hamarosan átadja a helyi presbitériumnak. Bemutatkoztak. Bucsán, a helyi közösségi házban nem­rég nagy sikerű műsort adtak a falubeli öntevékeny csoportok, így a bábszakkör ügyes kezű gyerekei, majd egy mesejáték­kal léptek színre az irodalmi színpadosok. Mesesarok a könyvtárban. Július első hetében ismét meg­nyílik az átalakítás után a füzes­gyarmati könyvtár. A mostani kisebb átrendezéssel két ,,kuckó”-t, egy mesesarkot és zöldsarkot is kialakítottak. Zászló a dalosoknak Szép gesztusra került sor nemré­gen Körösladányban, az Aszta­los Miklós Művelődési Házban. A népdalkörök harmadik talál­kozója alkalmából Berki Imre körösladányi polgármester egy zászlót adott át a helyi dalosok­nak, amelynek egyik oldalán egy ideill'ő Bartók Béla-idézet szerepel: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is”. A népdalkörök immár szokásos találkozója—amelyen részt vet­tek a ladányiakon kívül a szeg­halmi és a bihamagybajomi da­losok is — ezúttal is sok kedves pillanatot hozott, volt tombola­sorsolás, közös ebéd és termé­szetesen sok-sok közös éneklés is. Tóth Gyula bácsi az adomá­nyozott zászlóval SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1995. június 28., szerda Valami befejeződött Szeghalmon „...Okosan élj, de főleg: szé­pen, gazdagon, ne a szó anyagi értelmében. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot ma­guk után, úgy hagyj Te is, hogy rád találjanak, ha keresnek, hogy ne felejtsék el vonuláso­dat. Jeleket hagyj a világban, Téged jelzőket, gondolatokat, melyek rád mutatnak. Emlé­ket, bármilyet, csak markán­sak legyenek. Úgy élj, hogy minden pillanatod méltó le­gyen a felidézésre...” Hankiss János: Előszó Ez az idézet jutott eszébe vég­szóként Völgy esi Attilánénak, a szeghalmi Sebes György Általá­nos Iskola volt rajztanárának lá­togatásunkkor. — A búcsúzás mindig szív­dobogtató, torokszorító érzés, könnyet csal az ember szemébe, különösen akkor, ha tehetetle­nek vagyunk—mondta V ölgye- siné. — A városban gazdasági okok miatt megszűnik a rajz ta­Völgyesi Attiláné gozat. Tíz évvel ezelőtt Békési Mihályné szakfelügyelő taná­csára indítottuk ezt a képzést, majd utána öt évig Kömyeiné Gere Zsuzsanna felügyelte tevé­kenységünket. Az eltelt évek alatt közel kétezer diákot tanítot­tam meg a rajzolás, a szövés, a batikolás és a tűzzománc-készí­tés rejtelmeire. Az iskolából ki­került tanulók—akik képzőmű­vészeti középiskolába nyertek felvételt — szakmai szempont­ból megállták helyüket. Közülük néhányan az Iparművé­szeti Főiskola hallgatói lettek. Örömömre szolgál, hogy az el­telt időben a diákok számos me­gyei rajz- és művészeti verse­nyen vettek részt. Az „Eletet az éveknek” pályázaton fődíjat és különdíjat, a „Békehét Ameri­kában” békenagydíjat, Indiában és Peruban a kiállított alkotáso­kért arany, ezüst, illetve bronz minősítő oklevelet kaptunk. Ta­valy dr. Tardy János környezet- védelmi minisztériumi államtit­kár támogatásával Budapesten rendeztek egy hónapos tárlatot, amiért Pro Natura díj at kaptak. Szeghalom művészi élete szegé­nyebb lett, a lelkes pedagógus a következő tanévet már a Békéscsa­bai Evangélikus Gimnáziumban folytatja. Rónási Anna Szép gyermekruha Dévaványáról A tetszetős gyermekruhák jól mutatnak az izgága modelleken Dévaványán otthonában kerestük fel Tomasovszkiné Vígh Hildát, akiazidénisszép eredményt ért el a Burda nemzetközi varróverse­nyén. Két kategóriában indult, a kézimunka és a gyerekruhavarró versenyen. A kézimunka — amely külön kategóriaként szere­A napokban ért véget Füzesgyar­maton az az alkotótábor, amelyet Szántó János makói festőművész tartott helybeli általános iskolá­soknak. A kurzus egyik résztve­vőjét, Varga Katalin hetedikes di­ákot élményeiről faggattuk. —Nagyon jó kis közösség jött össze, mind a tízen jól összebarát­koztunk. Sokat festettünk terem­ben és az Epreskertben is, de kap­pelt — versenyét a Kongresszusi Központban rendezték meg, kiál­lítás formájában, ahol több díjat adtak ki, Hilda textilképével ötö­dik helyezést ért el. A gyermekruhavarró verseny szegedi elődöntőjében első he­lyezést ért el, így jogot szerzett tunk elméleti képzést is. Szántó János arra hívta fel figyelmünket, hogyan lehet egyszerűbben, könnyebben, s taláívjobban is fes­teni. Munka közben sokat segí­tett, belerajzolt a készülő képbe, megmutatta, hogyan lehet szebbé tenni. Az is jó volt, hogy én ma­gam szabhattam meg, hogy mit szeretnék csinálni. Gáli Móni az országos versenyen való in­dulásra. Gyermekruhái — két komplett szabadidő-garnitúra, pólóval, sapkával, kistáskával —, melyet két aranyos gyerme­ke mutatott be, ott is nagy sikert arattak, bár díjat nem nyert. K. Sz. Z. Irodalmi est A vésztői művelődési központ­ban a cigány kisebbségi önkor­mányzat jótékonysági irodalmi estet rendezett a közelmúltban. A műsorban többek között Lakatos Menyhért művei hangzottak el. A kisebbségi önkormányzat a bevé­telt alapítvány létrehozására kí- vánjafordítani, amely a hátrányos helyzetű cigány és nem cigány gyerekek megsegítését szolgálná. Van egy (szuper)csapat Ezúttal nem a Fradiról, sőt még csak nem is sportról lesz szó. Véget ért a lapunk által szervezett kihelyezett újságíró-stú­dió Szeghalmon is, a kollégák közös „terméke" a mostani városoldal. A „csapat” tagjai, akikkel már eddig is és ezentúl is találkoz­hatnak a kedves olvasók: Bertalan Erika Biharugráról, Szí­vós László és Kis Béla Okányból, Budainé Nagy Ida és Czirok Mihály Vésztőről, Kovácsné Szőke Zita Dévaványáról, Tő- késné Gáli Móni Füzesgyarmatról, Rónási Anna Szeghalom­ból és Csüllőgné Petes Ili a Sárrét Televízióból. Már a képzés alatt is mutogatták oroszlánkörmeiket, s ezentúl is számítok rájuk. Nélkülük nehezebb lenne a minden hírre éhes publiku­mot, Önöket, tisztelt olvasók, megfelelő módon kiszolgálni. Igen, talán ez a megfelelő szó, a szolgálat, hiszen ők nem elsősorban a tiszteletdíjért dolgoznak — bár persze az sem jön rosszul —, hanem hogy a térségből minél több és ponto­sabb információ kerülhessen be lapunkba. Arra kérem a régió vezetőit, de végül tulajdonképp min­denkit, fogadják őket szeretettel, amikor információért ost­romolják majd Önöket! Higgyék el, jószándék vezeti őket akkor is, amikor esetleg kellemetlen kérdést kell feltenniük. Bevallom, nekem és az őket oktató László Erzsébet kollega­nőmnek, szívünkhöz nőttek ők, valamennyien. Sok sikert kívánunk mindannyiuknak! Kicsit elszorul a szívem, amikor egyben búcsúznom is kell ecsegfalvi, dévaványai és körösladányi olvasóinktól! Július elsejétől ezt a három falut gyomai városi szerkesztőségünk vezetője, Magyari Barna veszi át. Ismerve őt, tudom, min­dent el fog követni, hogy valamennyi fontos eseményről beszámoljon, ami ott történik. Őszinte szívvel ajánlom Bar­nát szeretetteljes figyelmükbe Jóindulatukba! Amerikába mennek írtunk már többször olyanokról, akik amerikai békeszolgálatos­ként kerültek vidékünkre. Most megfordult a helyzet, a szeghal­mi Péter András Gimnáziumtól a napokban vesz búcsút John és Kinga Britschgi, akik két éven át angol nyelvet tanítottak itt. Tör­ténetüket Kinga meséli el: ■ — John ezelőtt négy évvel került Magyarországra, mint bé­keszolgálatos. Én akkor az érke­zők beilleszkedését segítettem, angol nyelvtanár révén magyarra oktattam őket. Az ismeretségből szerelem, majd házasság lett. Két évvel ezelőtt, amikor lejárt John bé­keszolgálatos ideje, közös isme­rősünk révén kerültünk ide a város­ba, ahonnan most búcsúzunk. — Hogyan emlékeznek az itt eltöltött időre? — Eleinte kicsit szokatlan volt a kisváros, hiszen én koráb­ban Debrecenben laktam. Sokat segítettek a kollégák, akik nagy szeretettel fogadtak minket. — Most mégis elmennek Szeghalomból. Miért? — Nagyon egyszerű az ok, Johnt felvették otthon, az Egyesült Államokban, még pon­tosabban Idaho államban egye­temi képzésre, amelyet meg kell kezdenie ősszel. —Ön mit fog ott csinálni? — Hát ez az, amit még nem tudok. Még nem is jártam John szülőföldjén, úgyhogy nagy bennem a várakozás és egy kis félsz is. A magyar diplomámat ott nem ismerik el, így állásom nincs. Az az ösztöndíj, amit John fog kapni, a megélhetésünkhöz lesz elég csak, tehát valamit kez­denem kell magammal. — Sok sikert az új, amerikai élethez! John és Kinga az első igazgató, Nagy Miklós szobrával Újra indul a néptánctanítás Biharugrán Alaplépések Margit nénivel Nemsokára harminc éve, hogy Biharugrán él a ma már nyugdí­jas óvónő, Agárdi Zoltánná Margit néni. Amikor még divat volt a május elsejei felvonulás, ő tanította be a gyerekeknek a felvonulási néptáncot. Tehette, hiszen C kategóriás működési engedélye van. Hivatalosan is bejegyzett szakkört tart május elsejétől az általános iskola napközis termében. A kezdeti 30 fős létszám az eltelt idő alatt több, mint tíz fővel nőtt. A cso­port tagjai kettéosztva szerda délutánonként tanulják a nép­tánc alaplépéseit, miközben So- có Sándor hegedűvel szolgáltat­ja a zenét. A nehézségekről Margit néni számol be: — Régen is, ma is vártam, hogy felkérjenek népitánc-okta­tásra. Mivel ez nem történt meg, én mentem el az illetékesekhez, kérve hogy csoportot alakíthas­sak. Érdekes, hogy régen és ma majdnem ugyanazt a választ kaptam, miszerint csinálhatom nyugodtan, de a szűkös anyagi helyzet nem teszi lehetővé a tá­mogatást. Bár a jelenlegi polgár- mester ígéretet tett, hogy megad minden segítséget, de nem tudni, mikor lesz rá lehetősége.-— A gyerekek hogyan viszo­nyulnak a tánctanuláshoz ? — Nagyon igyekvők, lelke­sek. Például jött hozzám két ötö­dikes fiú, hogy a tv-ben néptán­cot mutattak, leültek, végignéz­ték. Sőt az egyik szólt az anyuká­jának rs, megmutatva, hogy ők is olyat tanulnak. —Mit akar elérni a csoporttal? — Szép emléke legyen gye­rekkorból az itt élő gyerekek­nek, értelmesen töltsék el az időt, ismerjék meg a népkultú­rát, a hozzá kapcsolódó hagyo­mányokat. A jövőben versenye­ken szeretnénk részt venni. Jó lenne olyan gyerekeket tanítani, akik kedvet kapva a későbbiek­ben továbbadják a most megta- nultakat. —- Valami biztató jelről be tud-e számolni? — Örömmel fogadtam az ajánlatot Makra Győzőtől, miszerint felajánlotta, hogy a szükséges néptáncruhák felét megvásárolja. — Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok a munkájához. Bertalan Erika Könnyebb lesz festeni

Next

/
Thumbnails
Contents