Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-28 / 149. szám
o tRF.KÉS MEGYEI HÍRLAPA biharugrai református templom Az oldalt szerkesztette: Gila Károly. A fotókat Lehoczky Péter készítette. Telefon: (66) 371-355 Kis hírek Túzolutézőben. Nemrégiben Dévaványára, a túzokrezervátumba kirándultak a füzesgyarmati nyugdíjas pedagógus klub tagjai. Az egész napos programban szerepelt lovaglás, közös szalonnasütés is. A klub tagjai ezúton köszönik támogatóik, a SERKÖV, valamint Fur- ka Sándor és Tolcsvay Sándor vállalkozók segítségét. Úszásoktatás. Okányban a helyi művelődési ház szervezésében, az önkormányzat anyagi támogatásával két turnusban úszni tanultak a gyerekek. Az egyik csoport Gyulára, a másik Komádiba járt át, ahol megismerkedtek az úszás alapfogalmaival. Megújul a papiak. Körösnagyharsányban a helyi ön- kormányzat a református egyházzal kötött korábbi megállapodás alapján saját építőbrigádjával felújítja az eddig általa szolgálati lakásnak használt paplakot, s hamarosan átadja a helyi presbitériumnak. Bemutatkoztak. Bucsán, a helyi közösségi házban nemrég nagy sikerű műsort adtak a falubeli öntevékeny csoportok, így a bábszakkör ügyes kezű gyerekei, majd egy mesejátékkal léptek színre az irodalmi színpadosok. Mesesarok a könyvtárban. Július első hetében ismét megnyílik az átalakítás után a füzesgyarmati könyvtár. A mostani kisebb átrendezéssel két ,,kuckó”-t, egy mesesarkot és zöldsarkot is kialakítottak. Zászló a dalosoknak Szép gesztusra került sor nemrégen Körösladányban, az Asztalos Miklós Művelődési Házban. A népdalkörök harmadik találkozója alkalmából Berki Imre körösladányi polgármester egy zászlót adott át a helyi dalosoknak, amelynek egyik oldalán egy ideill'ő Bartók Béla-idézet szerepel: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is”. A népdalkörök immár szokásos találkozója—amelyen részt vettek a ladányiakon kívül a szeghalmi és a bihamagybajomi dalosok is — ezúttal is sok kedves pillanatot hozott, volt tombolasorsolás, közös ebéd és természetesen sok-sok közös éneklés is. Tóth Gyula bácsi az adományozott zászlóval SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1995. június 28., szerda Valami befejeződött Szeghalmon „...Okosan élj, de főleg: szépen, gazdagon, ne a szó anyagi értelmében. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj Te is, hogy rád találjanak, ha keresnek, hogy ne felejtsék el vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, Téged jelzőket, gondolatokat, melyek rád mutatnak. Emléket, bármilyet, csak markánsak legyenek. Úgy élj, hogy minden pillanatod méltó legyen a felidézésre...” Hankiss János: Előszó Ez az idézet jutott eszébe végszóként Völgy esi Attilánénak, a szeghalmi Sebes György Általános Iskola volt rajztanárának látogatásunkkor. — A búcsúzás mindig szívdobogtató, torokszorító érzés, könnyet csal az ember szemébe, különösen akkor, ha tehetetlenek vagyunk—mondta V ölgye- siné. — A városban gazdasági okok miatt megszűnik a rajz taVölgyesi Attiláné gozat. Tíz évvel ezelőtt Békési Mihályné szakfelügyelő tanácsára indítottuk ezt a képzést, majd utána öt évig Kömyeiné Gere Zsuzsanna felügyelte tevékenységünket. Az eltelt évek alatt közel kétezer diákot tanítottam meg a rajzolás, a szövés, a batikolás és a tűzzománc-készítés rejtelmeire. Az iskolából kikerült tanulók—akik képzőművészeti középiskolába nyertek felvételt — szakmai szempontból megállták helyüket. Közülük néhányan az Iparművészeti Főiskola hallgatói lettek. Örömömre szolgál, hogy az eltelt időben a diákok számos megyei rajz- és művészeti versenyen vettek részt. Az „Eletet az éveknek” pályázaton fődíjat és különdíjat, a „Békehét Amerikában” békenagydíjat, Indiában és Peruban a kiállított alkotásokért arany, ezüst, illetve bronz minősítő oklevelet kaptunk. Tavaly dr. Tardy János környezet- védelmi minisztériumi államtitkár támogatásával Budapesten rendeztek egy hónapos tárlatot, amiért Pro Natura díj at kaptak. Szeghalom művészi élete szegényebb lett, a lelkes pedagógus a következő tanévet már a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban folytatja. Rónási Anna Szép gyermekruha Dévaványáról A tetszetős gyermekruhák jól mutatnak az izgága modelleken Dévaványán otthonában kerestük fel Tomasovszkiné Vígh Hildát, akiazidénisszép eredményt ért el a Burda nemzetközi varróversenyén. Két kategóriában indult, a kézimunka és a gyerekruhavarró versenyen. A kézimunka — amely külön kategóriaként szereA napokban ért véget Füzesgyarmaton az az alkotótábor, amelyet Szántó János makói festőművész tartott helybeli általános iskolásoknak. A kurzus egyik résztvevőjét, Varga Katalin hetedikes diákot élményeiről faggattuk. —Nagyon jó kis közösség jött össze, mind a tízen jól összebarátkoztunk. Sokat festettünk teremben és az Epreskertben is, de kappelt — versenyét a Kongresszusi Központban rendezték meg, kiállítás formájában, ahol több díjat adtak ki, Hilda textilképével ötödik helyezést ért el. A gyermekruhavarró verseny szegedi elődöntőjében első helyezést ért el, így jogot szerzett tunk elméleti képzést is. Szántó János arra hívta fel figyelmünket, hogyan lehet egyszerűbben, könnyebben, s taláívjobban is festeni. Munka közben sokat segített, belerajzolt a készülő képbe, megmutatta, hogyan lehet szebbé tenni. Az is jó volt, hogy én magam szabhattam meg, hogy mit szeretnék csinálni. Gáli Móni az országos versenyen való indulásra. Gyermekruhái — két komplett szabadidő-garnitúra, pólóval, sapkával, kistáskával —, melyet két aranyos gyermeke mutatott be, ott is nagy sikert arattak, bár díjat nem nyert. K. Sz. Z. Irodalmi est A vésztői művelődési központban a cigány kisebbségi önkormányzat jótékonysági irodalmi estet rendezett a közelmúltban. A műsorban többek között Lakatos Menyhért művei hangzottak el. A kisebbségi önkormányzat a bevételt alapítvány létrehozására kí- vánjafordítani, amely a hátrányos helyzetű cigány és nem cigány gyerekek megsegítését szolgálná. Van egy (szuper)csapat Ezúttal nem a Fradiról, sőt még csak nem is sportról lesz szó. Véget ért a lapunk által szervezett kihelyezett újságíró-stúdió Szeghalmon is, a kollégák közös „terméke" a mostani városoldal. A „csapat” tagjai, akikkel már eddig is és ezentúl is találkozhatnak a kedves olvasók: Bertalan Erika Biharugráról, Szívós László és Kis Béla Okányból, Budainé Nagy Ida és Czirok Mihály Vésztőről, Kovácsné Szőke Zita Dévaványáról, Tő- késné Gáli Móni Füzesgyarmatról, Rónási Anna Szeghalomból és Csüllőgné Petes Ili a Sárrét Televízióból. Már a képzés alatt is mutogatták oroszlánkörmeiket, s ezentúl is számítok rájuk. Nélkülük nehezebb lenne a minden hírre éhes publikumot, Önöket, tisztelt olvasók, megfelelő módon kiszolgálni. Igen, talán ez a megfelelő szó, a szolgálat, hiszen ők nem elsősorban a tiszteletdíjért dolgoznak — bár persze az sem jön rosszul —, hanem hogy a térségből minél több és pontosabb információ kerülhessen be lapunkba. Arra kérem a régió vezetőit, de végül tulajdonképp mindenkit, fogadják őket szeretettel, amikor információért ostromolják majd Önöket! Higgyék el, jószándék vezeti őket akkor is, amikor esetleg kellemetlen kérdést kell feltenniük. Bevallom, nekem és az őket oktató László Erzsébet kolleganőmnek, szívünkhöz nőttek ők, valamennyien. Sok sikert kívánunk mindannyiuknak! Kicsit elszorul a szívem, amikor egyben búcsúznom is kell ecsegfalvi, dévaványai és körösladányi olvasóinktól! Július elsejétől ezt a három falut gyomai városi szerkesztőségünk vezetője, Magyari Barna veszi át. Ismerve őt, tudom, mindent el fog követni, hogy valamennyi fontos eseményről beszámoljon, ami ott történik. Őszinte szívvel ajánlom Barnát szeretetteljes figyelmükbe Jóindulatukba! Amerikába mennek írtunk már többször olyanokról, akik amerikai békeszolgálatosként kerültek vidékünkre. Most megfordult a helyzet, a szeghalmi Péter András Gimnáziumtól a napokban vesz búcsút John és Kinga Britschgi, akik két éven át angol nyelvet tanítottak itt. Történetüket Kinga meséli el: ■ — John ezelőtt négy évvel került Magyarországra, mint békeszolgálatos. Én akkor az érkezők beilleszkedését segítettem, angol nyelvtanár révén magyarra oktattam őket. Az ismeretségből szerelem, majd házasság lett. Két évvel ezelőtt, amikor lejárt John békeszolgálatos ideje, közös ismerősünk révén kerültünk ide a városba, ahonnan most búcsúzunk. — Hogyan emlékeznek az itt eltöltött időre? — Eleinte kicsit szokatlan volt a kisváros, hiszen én korábban Debrecenben laktam. Sokat segítettek a kollégák, akik nagy szeretettel fogadtak minket. — Most mégis elmennek Szeghalomból. Miért? — Nagyon egyszerű az ok, Johnt felvették otthon, az Egyesült Államokban, még pontosabban Idaho államban egyetemi képzésre, amelyet meg kell kezdenie ősszel. —Ön mit fog ott csinálni? — Hát ez az, amit még nem tudok. Még nem is jártam John szülőföldjén, úgyhogy nagy bennem a várakozás és egy kis félsz is. A magyar diplomámat ott nem ismerik el, így állásom nincs. Az az ösztöndíj, amit John fog kapni, a megélhetésünkhöz lesz elég csak, tehát valamit kezdenem kell magammal. — Sok sikert az új, amerikai élethez! John és Kinga az első igazgató, Nagy Miklós szobrával Újra indul a néptánctanítás Biharugrán Alaplépések Margit nénivel Nemsokára harminc éve, hogy Biharugrán él a ma már nyugdíjas óvónő, Agárdi Zoltánná Margit néni. Amikor még divat volt a május elsejei felvonulás, ő tanította be a gyerekeknek a felvonulási néptáncot. Tehette, hiszen C kategóriás működési engedélye van. Hivatalosan is bejegyzett szakkört tart május elsejétől az általános iskola napközis termében. A kezdeti 30 fős létszám az eltelt idő alatt több, mint tíz fővel nőtt. A csoport tagjai kettéosztva szerda délutánonként tanulják a néptánc alaplépéseit, miközben So- có Sándor hegedűvel szolgáltatja a zenét. A nehézségekről Margit néni számol be: — Régen is, ma is vártam, hogy felkérjenek népitánc-oktatásra. Mivel ez nem történt meg, én mentem el az illetékesekhez, kérve hogy csoportot alakíthassak. Érdekes, hogy régen és ma majdnem ugyanazt a választ kaptam, miszerint csinálhatom nyugodtan, de a szűkös anyagi helyzet nem teszi lehetővé a támogatást. Bár a jelenlegi polgár- mester ígéretet tett, hogy megad minden segítséget, de nem tudni, mikor lesz rá lehetősége.-— A gyerekek hogyan viszonyulnak a tánctanuláshoz ? — Nagyon igyekvők, lelkesek. Például jött hozzám két ötödikes fiú, hogy a tv-ben néptáncot mutattak, leültek, végignézték. Sőt az egyik szólt az anyukájának rs, megmutatva, hogy ők is olyat tanulnak. —Mit akar elérni a csoporttal? — Szép emléke legyen gyerekkorból az itt élő gyerekeknek, értelmesen töltsék el az időt, ismerjék meg a népkultúrát, a hozzá kapcsolódó hagyományokat. A jövőben versenyeken szeretnénk részt venni. Jó lenne olyan gyerekeket tanítani, akik kedvet kapva a későbbiekben továbbadják a most megta- nultakat. —- Valami biztató jelről be tud-e számolni? — Örömmel fogadtam az ajánlatot Makra Győzőtől, miszerint felajánlotta, hogy a szükséges néptáncruhák felét megvásárolja. — Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok a munkájához. Bertalan Erika Könnyebb lesz festeni
