Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-24-25 / 146. szám
.-BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 1995. június 24-25., szombat-vasárnap Letartóztatták a gyulai bukott angyalok (testi)pásztorát Fürdős várost csinált Gyulából Ki gondolta volna, hogy Okányban hever az a banánhéj, melyen eltanyázik a gyulai kurvák futtatója?! Az okányi fiatalasszony, aki korábban Gyulán és a vészéi kanyarban is le-leheveredett, megelégelte a dolgot, s „énekelt”. A gyulai nyomozók szorgos munkája révén késői)b akár asszonykórus is alakulhatott volna. Ha már ilyen muzikálisan fogalmazunk, mondjuk úgy, hogy a rendőrök idén januártól szinte ráhangolódtak az együttes „karmesterére”, Öcsire. Sose hittem volna, hogy gyulait „tisztelhetünk” a lányok stricijében! Az okányi feleség azzal magyarázza pályamódosítását, hogy négy éve állítólag megerőszakolta annak a szállodának a főnöke, ahol dolgozott. Életének azt a kikötőjét akkor el kellett hagynia, s mert pénztelenné lettek, férje tudtával — ném i budapesti tanulmányutat követően — elhelyezkedett Gyulán, Öcsinél. (Egyszer véletlenül Öcsit stoppolta le, aki éppen Rosszfogú Erzsi társaságában autózott arra.) Az egykori autószerelő, aki papíron gazdálkodó, és bevallása szerint havi 15 ezer forintból él, közölte vele: segít, ha az ő feltételei szerint prostituálódik. (Nevezetesen: megfelezik a nő keresményét, melyet a. vészéi parkolóban strichel össze.) Ekkoriban már hárman dolgoztak Öcsinek. Az asszonyka napi 80 német márkát gyűjtött az ott veszteglő kamiono- sok „adományaiból”. Ami az üzlet kényesebb részét illeti, arra rendre a fülkékben került sor. Közben Öcsi a csárdából kemény figyeléssel ellenőrizte, nem nyelik-e le a lányok valamely fuvar díját. Öcsi később orosz lányokkal bővítette kínálatát. Ha ezek után kedvet éreznek elmélyedni a témában, tartsanak velünk — szemezgessünk! Kötelező pofonok Megesett például, hogy egy ma 26 éves lány tavaly ilyenkor — előre megfontolt szándékkal — maga is kiállt a gyulai Mol-kúthoz. Öcsi belekötött: kur- válkodjon neki, felesben. Télig „élvezte” a vészéi kanyarban Öcsi védelmét, majd megtért—Gyulára. A Tejporgyár előtt ismét önállósította magát. Egy napon a termetes Öcsi gyulavári gorilláival mellé gurult. Az „iskolatévében” látottak szerint maffiózósan berántották a kocsiba, s miután a szaketikett szerinti kötelező pofonon túljutottak, kihajtottak vele a pusztába. Itt a szabadon választott pofonokkal folytatták, majd kibökték, hogy mit akarnak: kinek dolgozik? A lány hallgatása arra késztette az akkoriban már kegyetlen hírre szert tett Öcsit, hogy—a lány elmondása szerint—pisztolyt nyomott a halálra rémült „önálló kisiparos” fejéhez. Innen Öcsi házához hajtattak, majd ítélet mellőzésével két hétre bezárták a lányt, ígéret ellenében szabadult: ezután Öcsinek dolgozik a bevétel feléért. Később meg-megszökött, de Öcsi nem az a fajta, aki kiengedi kezéből a pénzt, vagy elveri. Akkor már inkább a lányt... Kavargó történetünkben felbukkan egy törökzugi (Gyula lakótelepes városrésze) nő, aki állítólag harmincezerért juttatott Öcsi kezére egy lányt, amúgy a Rózsában részegekre specializálódott. A „futottak még Öcsi kezén” kategóriában találkozhattunk egy med- gyesbodzási lánnyal is, akinek esete a pályára orientálás egyik tipikus példájaként említhető. — Nem szerettem és nem szeretek hazamenni, mert apám, aki örökké részeg, rám mászik és megkefél — mesélte egy bizalmasabb pillanatban. Ez a lány ama kivételek közé tartozik, akiknek nem csak útszéli munkát kellett végezni, hanem — alkalmanként 5-6 ezer forintért — egy tisztes iparos lakására is el-elvitték megrendelésre. Szintén megfordult Öcsinél egy — társnői által — „tökösként” említett lány. Félreértés ne essék: csupán arra utal a becézés, hogy egy idő után tett Öcsink fejére, s nem adta le a félpénzt. Úgy látszik, nem okányi asszonykánk az egyetlen, aki családanyaként vállalt fuvart: a többi lányt és a házikasszát kisegítendő egy gyulai nő is be-beugrott néhányszor. Persze, neki is le kellett adnia az Öcsinek járó sápot. Élőiről is, hátulról is Idén a gyulai szexpiacon állandósulni látszik az intézeti lányok divatja. Alig használt, jó szabású bőr a módi. Máris tucatnyian vannak, intézeti berkekben szájról szájra szállt a könnyű(?) kereset meséje. Öcsi híre messze földre eljutott: két lánynak Martfűn ajánlották őt. (Kicsi a világ: egy sarkadi aranyifjú volt a tippadó.) Ezek a lányok a gyulai Shell-kútnál töltötték fel a bukszájukat, kirándulásképpen a vészéi kamionsorra is el-elruccantak. Öcsi választékbővítés címén mostanság már román „húst” is kínált. A Martfűt is megjárt lányok — egyikük korábban gitáron játszott az ottani művelődési házban, ám ennél sokoldalúbb — vállalkozó kedve határtalan: nekivágtak a nagyvilágnak. Nemrégen Hollandiából, Németországból tértek haza. Egy holland úrral múlatják itt az időt, aki már harmadik nyáron vendége a fürdős városnak. Sejtelmünk sincs, hogy gyanítja-e: leánykái napközi sétáik során — sportból, s a zsebpénz gyarapítása reményében — a város különböző pontjain, nélküle is le-leheverednek. (Vajon a város férfilakosságának vagy vendégeinek válik dicsőségére: néhány nap alatt 100 ezer forint sétapénzt gyűjtöttek a lányok.) Terveik is vannak: — Gyulán szeretnénk maradni hó végéig, amíg a holland is itt üdül — mondják. (Ez itt nem a reklám helye!) Tudnának még mesélni, állítják, de félnek, megütik a bokájukat. Annyit azért még megtudunk, hogy a lányok többségéhez hasonlóan Öcsi volt a szállásadójuk, s vitte ki őket kocsival a bevetési helyekre. (Pontosabban sofőrjével együtt szállítmányozott. Öcsinek — micsoda pech! — a rendőrség már korábban bevonta a jogosítványát, mivel sokat vezetett, igaz csaknem mindig részegen.) Ha pali akadt, szép időben kikerekeztek vele a közeli lucernásba, ha viszont Aigner Szilárd az Eduscho- gőztől nem vette észre a viharfelhőket, megtette nászágynak a vendégúr kocsija is. — A természetben ment a téma élőiről is, hátulról is — szögezték le a lányok. (Nekik sincs sajtószóvivőjük, akárcsak júliustól a kormánynak: az beszéljen, aki csinálja is.) Természetesen szintén megfelezték a bevételt Öcsivel. Mielőtt a szolgáltatási tarifájukat ismertették volna, egyikük fontos bejelentést tett: — Csak számomra szimpatikus férfiakkal keféltem! A tiamói győző Szóval: sima szex, magától értetődően gumival: 1500 forint. Hogy is mondjuk... hangszeres játék, nem gitárral: 1800-2500 forint. (A felsorolás az 1994. március 3. és november 20. között érvényes árakat tartalmazza.) A lányok a végén, mint mondottuk, egészen Hollandiáig szöktek Öcsitől. „Ha megmondjuk, mit akarunk, talán nem is engedett volna” — mondja a páros, melynek tagjai egyetlen pillanatra sem válnának meg egymástól. Öcsi ekkoriban már egy orosházi — hm — hölgyet is alkalmazott orosz és olasz tolmácsként. Állítólag élettársak is voltak. Időnként helyszínre szállította a lányokat, kasszírozta a fele fuvardíjat, s ahol már a magyar és orosz lányok nem boldogultak nyelvi tudásukkal, beszállt — tolmácsolni. Az ifjúság viszont tiszteletlen. Egy 17 éves gyulai tanulólány, nem ismervén névről a szóban forgó munkaadót, csak „valami kövér f...”-ként említi Öcsinket. Egyike azoknak a fiatal, többnyire intézetben nevelkedő lányoknak, akiket a már pályára kerültek — feltehetően Öcsi elképzeléseivel megegyezően — igyekeznek a siker 44-es útjára csábítani. A tucatnyi tini között bukkantunk egy nyugdíjas nőre, aki — mint állítja — mindent tud Öcsiről, lévén,hogy — ingyen! —még le is feküdt vele. (Ä dolgok logikája szerint így még tartozik is védelmezőjének egy fél tarifányival.) Azért csak eláruljuk életkorát: 23 éves. Kriminális. Mármint a most április 7-én történt csetepaté. A gyulai Mol- kútnál egy veterán kéjnő (hogy választékos legyek), mi több, tiamói győző, barátja és két másik férfi társaságában nosztalgiázásból felkeresett egy ott strichelő könnyűvérű leányzót. (Már irodalmias is vagyok!). S aki nem tudná, a Tiamo: bár Gyulán. ObsitosKánk bejáró nő is volt. Előbb Gyuláról, majd Vésztőről járt a vészéi kamionsorra. Áz éppen(?) arra hajtató Öcsi (gorilla eggyel és gorilla kettővel) kipattant kocsijából. Az egyik férfi korábban és állítólagosán tett, félreérthetőnek talált mozdulata miatt fejezte ki mérhetetlen felindultságát. (Lásd még: mit mondtál az anyámról?) Igazán a lány ingerelte: mit keres az ő placcán? Az események ezután gyorsan pörögtek: Öcsi megindult a lány felé, ennek barátja védelmezőén közéjük állt. Öcsi hasba rúgta, püfölte a homlokát, míg a fiú „padlót” nem fogott. A sofőrféle is kikászálódott, s a fekvő fiúra támadt volna. Most a lány állt oda barátja oltalmazására. A parádés kocsis nem teketóriázott: gázspray-vel lepermetezte a lány egyik profilját, aki erre előkapta a magáét, de még inkább célt tévesztett. Ezt már Öcsi nem nézhette tétlenül: a lány állítása szerint a Lada kesztyűtartójából előkapott egy stukkert, majd hirtelen meggondolta magát, s visszatette. Nélküle is megvannak — Mi van, nem mered?—kérdezte tőle a lány. A balhénak a két megtámadott személyében két sérültje lett, a lánnyal érkezett fiúk egyike ugyan törött lábbal indult haza, ám kétségtelen, már otthonról úgy jött el. A lányról még annyit: begyében lehetett Öcsinek. Egyszer 300 márka eldugásáért fel kellett őt pofoznia. Ezek után a lány meglépett a kamionsorról. Öcsi és élettársnője Vésztőn kereste fel. Miután — a lány állítása szerint — pisztollyal sem tudták visszatérésre bírni, Öcsi megfenyegette: megöli, s kihajítja a pusztába, ha még egyszer beteszi a lábát Gyulára. Június 14-én a gyulai nyomozók üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének alapos gyanújával őrizetbe vették a városszerte csak Öcsiként ismert Kertes István gyulai lakost. Ő ugyan mindent tagad, ám a környezetében élők vallomásai miatt cefetül szorul a hurok a nyaka körül. Segítői némely szemük láttára vagy közreműködésükkel elkövetett fenyegetést, verést, kényszerítést, fuvarra fuvarozást és félpénzátvé- telt máris elismertek. Kertes István alighanem a fegyverek, a vadászat szerelmese is lehet: eljárások folynak ellene lőszerrel, lőfegyverrel való visszaélés alapos gyanúja miatt is. A lányok megvannak. Lesik a pasikat, s ki tudja mit gondolnak Öcsiről. Kiss A. János A gyulai oszágúti lányok között oroszokat, románokat is találhatunk, s újabban divatba jöttek az intézeti „husik” . FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER
