Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-19 / 141. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1995. június 19., hétfő-----------------------------------------------------------------------------------------------^ „Serdülővé avatás” Geszten Tánc- és illemtanból megfelelt, serdülőkorba léphet... Képünkön a geszti vizsgabálosok fotó: lehoczkypéter Földink vált. Szathmári Sándor író 1897-ben ezen a na­pon született Gyulán, és 1974- ben Budapesten halt meg. Mű­egyetemet végzett, gépészmér­nöki oklevelet szerzett. A Vagon­gyárban kezdte mérnöki tevé­kenységét. A társadalmi kérdé­sek iránti érdeklődése ezalatt mélyült el. 1930-tól1934-ig nagy szabású regénytrilógia írása foglalkoztatta. Elkészültekor azonban már nem vállalta mű­vét, s így az kiadatlan maradt. 1935-ben kezdte írni fő művét, a Kazohiniát. Az 1946-os kiadás tartalmazza a háborús cenzúra miatt kimaradt részeket, s Szath­mári Sándor újabb részletekkel is bővítette írását. Műfajának ér­dekessége, hogy az utópiát és a szatírát egyesíti magában. Nyári szünet. A megyei könyvtár július 3-ától 30-áig zár­va tart. A nyári szünet után július 31-én délután 2 órától várják a látogatókat. Geszt község nevét a legtöbben a Tisza-kastéllyal, a híres geszti pálinkával vagy Arany Jánossal társítják. Tizenöt év óta azonban az iskola végét jelző szalontánc- vizsga is épp úgy a falu életéhez tartozik. A nyolcadik osztályo­sok —a felnőttek tudtára adván, hogy ők már nagyok —, ilyen­kor évvégén bemutatják illem- és tánctudományukat, amit geszti tanulmányaik utolsó ta­névében sajátítottak el Szász Andrásné pedagógustól. Az egész falut felrázó esemény nem más, mint egy sajátos serdülővé avató ünnep. A táncvizsgabál látogatottsága bizonyítja, a falu elfogadta, várja, sőt kifejezetten kedveli ezt a hagyományt. Per­sze a pénz egyre kevesebb, és azért egy bál attól bál, hogy ott csillogjanak, ragyogjanak a fő­szereplők. Szerencsére mindig akadnak támogatók, így — ed­dig legalábbis! — a gesztieknek nem kellett lemondaniuk erről az eseményről. Az idén a szege­di Tóth Gyula segített a tánc­vizsga szervezőinek. Biharugrai üzemében varrták meg a lányok csodaszép ruháit. Mint beszél­getésünkkor elmondta, egy ro­mos épületet vett meg, s alakí­tott át varrodává. Úgy érezte, segítenie kell a szülőfalujának, hiszen manapság nem mindegy, mennyi munkalehetőség van egy településen. — Sajnos, sokan gyanakvás­sal fogadtak — panaszolta ezu­tán —, s olyan hangokat is lehe­tett hallani, hogy ők bizony nem akarnak a „cselédeim” lenni. Pedig tényleg segíteni szeret­nék. Nemes célra mindig szíve­sen áldoztam, legyen az óvodaé­pítés vagy lovas napok, ha tud­tam, adtam. Tóth Gyula nemcsak segített a gesztieknek, de a vizsgabáli meghívást is elfogadta. — Magam is népművelő va­gyok, és kíváncsi voltam, hogy egy kis településen hogyan lehet megszerettetni a kultúrát az em­berekkel, mit. lehet kihozni a gyerekekből — magyarázta. A geszti vizsgabál bevételé­nek egy részét tablókészítésre fordítják, a másikat pedig egy 1848. március 15-e emlékét őr­ző kopjafa felállítására. Összefogás, akarat, segítő­szándék, lelkesedés—ezek vol­tak az idei tanévzáró bál mozga­tórugói. így is lehet... M.M. —SZ. A. Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük az ingyenes fogorvosi ellátás megszüntetéséről? Balogh Sándor, 34 éves, dobozi kéményseprő: Engem személy szerint fölöt­tébb kellemetlenül érint a dolog. Eléggé rosszak a fogaim, s na­gyon bánom, hogy eddig miért nem csináltattam meg őket. Sze­rintem sok embert olyan érzéke­nyen érint ez a döntés, mintha a fogát húznák. Én csak azt kívá­nom: aki ezt a dolgot kitalálta, annak minél több rossz foga le­gyen, s minden hónapban fele fizetését fogorvosi ellátásra költse. Bozó Vilmos, 30 éves, keverme- si műszaki előadó: Ez a döntés jelentős gondokat okoz majd a lakosság egész­ségügyi ellátásában. Az átlag­ember eddig sem sokat törődött egészségével, a fogorvost pedig legtöbben csak a sürgősségi ese­tekben keresték fel. A fogászati kultúra Magyarországon min­dig nagyon kezdetleges stádi­umban volt, az ingyenes fogor­vosi ellátás megszüntetésével pedig tovább erősödik ez a ked­vezőtlen állapot. Lőrincsik Zsuzsanna, 20 éves, békéscsabai értékesítő: Engem közvetlenül nem érint a dolog, ugyanis én eddig is ma­gánfogorvoshoz jártam. Ám el­képzelhető, hogy a jövőben a „maszek” is drágább lesz. Én főleg azokat a kispénzű embere­ket sajnálom, akik rákény­szerülnek (hisz a fogfájás na­gyon kellemetlen dolog) majd arra, hogy utolsó filléreiket fog­orvosi ellátásra költsék. Vajon ők kapnak-e fogcsináltatási se­gélyt? Miksi Tímea, 17 éves, mezőgyá- ni tanuló: Ez a döntés nagyon helyte­len. Eddig is nagyon kevesen jártak rendszeresen fogorvos­hoz, eztán pedig még keveseb­ben fognak. Tehát ebből az ál­lam nem remélhet jelentős bevé­telt. Mezőgyánban nincs fogor­vosi ellátás, ezért szinte min­denki csak végső esetben ment fogorvoshoz. Ha eztán az utazá­son kívül még az ellátásért is fizetni kell, tovább romlik majd a helyzet. (Magyari) • • Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólal­nak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. A munkanélküliek helyzete az USA-ban Amerikában egyre kevesebb a derűlátó vélemény és mind több a pesszimista nyilatkozat a válságjelenségekkel kap­csolatban. Ma már szertefoszlottak azok az illúziók, amelye­ket egyesek tápláltak, hogy következik a gazdasági fel­lendülés. Emlékezetes, hogy magá Eisenhower elnök jelen­tette be, hogy a gazdasági fellendülés közel van, mert azt két tényező — az olcsó hitel és a hadimegrendelések — fogja biztosítani. Ennek ellenére az USA-ban jelenleg a termelés színvona­la állandóan csökkenőben van, az árueladás kilátsai pedig mind a belső, mind pedig a külső piacon egyre rosszabbod­nak s a munkanélküliek száma egyre emelkedőbb tendenciát mutat. A munkanélküliek sorsa sem rózsás! Több heti várakozás után kapja csak meg az elbocsátott munkás a segélyt, amely korábbi munkabére arányában — államonként változó. Álta­lában a munkanélküli segélyt heti összege csupán 40—50 százalékban fedezi a család legszükségesebb kiadásait. Amerikában a munkáscsalád legnagyobb kiadását a házbér teszi ki. Ezért elsősorban az élelmezésben kell takarékos­kodni s minden más kiadásról le kell mondani a munka- nélkülieknek. Az egyedülálló munkanélküliek számára egyes helyeken felállították a leveskonyhákat, de csak azok vehetik igénybe, akik már nem kapnak munkanélküli se­gélyt. Ilyen a helyzet a maga nyers valóságában és az amerikai munkások többsége attól retteg, hogy a helyzet még súlyos­bodni fog. (Népújság, 1958. június 19.) így lettem újságíró — Fotóriporter leszek — jelentettem ki a tízévesek elszántságával és elhatározásom bizonyítandó összekuporgatott zsebpén­zemen vettem egy CMENA fényképező­gépet. A gép persze azóta is a tokjában poroso­dik. Hiszen nem sokkal azután és legalább olyan lelkesen már régésznek, majd rend­őrnek készültem, azután tanár akartam len­ni — magyar—orosz szakos. Végül a gyo­mai Kiss Lajos Gimnáziumból a népművelői pályára vezetett az utam. A művelődési otthon kiváló iskola volt, ahol nap mint nap vizsgáztam emberismeretből, kapcsolatteremtés­ből, pedagógiából. Mindezek mellett — talán kárpótláskép­pen — a „krimibe illő” fordulatokkal sem maradt adós ez a munka. Egyszóval jól éreztem magam ebben a nyüzsgő világban, kiadványokat szerkesztettünk, hébe-hóba a helyi lapba is írtunk, s bár az olvasás és a könyvek szeretetét megőriztem, az újságírói álmaimra egyedül csak a sarokban lógó kis CMENA emlékeztetett. Három évvel ezelőtt jelentkeztem a Bálint György Újság­író Iskolába. „Csak úgy”. Inkább magam kipróbálása, az agytoma volt a célom, és sok-sok remek emberrel kötött ismerettség, néhány máig tartó barátság lett a jutalmam. Meg az addig számomra ismeretlen világ, ami kinyílt előttem. Az iskola elkezdésével szinte egyidőben lettem a Hírlap gyoma- endrődi tudósítója. Az élet fokozatosan terelt a toliforgatók felé, mígnem egészen közéjük akartam tartozni. Százszor átírt, majd összetépett kéziratok övezték idáig az utat. Ám máig is kísért a kisördög, az örök elégedetlenség. Hát így lettem újságíró, és az is szeretnék maradni, amíg hitem és kitartásom lesz hozzá. (Folytatjuk) Csath Róza Vizsgamunka Megyeszerte folyik a szakmun­kástanulók vizsgáztatása. Bár már hagyománya van annak, hogy Gyomaendrődön Tímár Vince vállalkozó saját tanműhe­lyében vizsgáztatja a település géplakatos tanulóit, a megoldás újszerűsége és eredményessége figyelmet érdemel. Tímár Vince igen korszerű tanműhelyt alakí­tott ki, melyben jelenleg 7 tanulót alkalmaz. Egyikük 16 más hely­beli lakatostanulóval — a 617-es Ipari Szakmunkásképző és Cipő­ipari Szakközépiskola hallgatói­ként — a minap e tanműhelyben tette le szakmunkásvizsgáját. A vizsga edményéről a fiúk kedden szerezhettek tudomást. Képün­kön: a vizsgáztatást megtekintet­te dr. Frankó Károly, Gyoma- endrőd polgármestere (középen) és Gellai Attila, a városban mű­ködő Hőtechnikai és Gépipari Kft. ügyvezető igazgatója (bal­ról) is. FOTÓ: SUCH TAMÁS Kevesebb is elég! A NYÁRNAK VÉGE LESZ jv (előbb mint szeretnénk...) De a tatai brikett eláll! MOST ELŐSZEZONI ÁRON KÍNÁLUNK kitűnő hazai tüzelőt. Ilyen olcsó már nem lesz! További információ: Tatai Brikett Kft., értékesítési osztály. Tel./fax: 06/34-311-801 valamint a TÜZÉP-telepeken TATAI BRIKETT­A MELEGSEG VARÁZSA!

Next

/
Thumbnails
Contents