Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-16 / 139. szám

ifiÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1995. június 16., péntek Évforduló. Körösfői- Kriesch Aladár festő és ipar­művész, a magyar szecesszió egyik jellegzetes képviselője 1863-ban Budán született, és 1920-ban ezen a napon halt meg Budapesten. 1901-ben Gödöllőn művésztelepet ala­pított; a csoport fő törekvése volt, hogy a gazdag magyar formakincset a művészet különböző ágaiban felhasz­nálják. 1902-ben ő készítette az Országház ebédlőtermé­nek két freskóját, majd a Ze­neakadémia falképeit. Jelen­tős pedagógiai és szakírói munkássága. Nagyhalfogók. Az UNI- CSABA Horgászegyesület 200 tagja június 18-án, vasár­nap 5 órai kezdettel rendezi meg nagyhalfogó versenyét Békéscsabán. Saját víz­területükön — a 44-es út mel­lett, a tv-torony után — mind­két tónál kisorsolt helyeken történik a verseny. A fogási eredményeket 12 órakor hir­detik ki, különdíj illeti meg azt, aki a legnagyobb halat fogjaki. Orosházi aranydiplomások Több évtizedes munkával a hátuk mögött még most is úgy beszélnek hivatásukról, mintha minden ma történt volna meg velük. Diplomá­sok ők a javából. Az orosházi Germán Endréné, Mária néni aranydiplomás pedagógus, pályája nem indult minden nehézség nélkül, hiszen 1944. áprilisát írták akkor. — Emlékszem, légitámadá­sok közepette vizsgáztunk a kőszegi tanítóképzőben. Az­után Szegedre jelentkeztem magyar—történelem szakra, de a háború miatt nem tudtam befejezni tanulmányaimat. Orosházán felkértek, segítsek az akkori katolikus iskolában beindítani a tanítást — így kerültem ide. Szentetomyán 4 évig dolgoztam, majd áthe­lyeztek a József Attila Általá­nos Iskolába. Tanyasi tanító­ként kaptam lehetőséget a fő­iskola elvégzésére. A diploma megszerzése után a III. számú iskolába kerültem, ott 26 éven át tanítottam magyart. Ebben az időben az úttörőmozgalom a klasszikus korát élte. Sok rosszat mondanak erre a moz­galomra, de szerintem csodá­latos volt a maga nemében. Az úttörőcsapat vezetőjeként szenvedélyem volt a táborok szervezése, csak érdekesség­ként jegyzem meg, hogy ilyen táborozásunkon vett részt diákéveiben dr. Vastagh Pál igazságügy-miniszterünk is. A tartalmas élet nyugdíjba vonulással lett teljes Marika néni számára: — Nagyon megviselt a do­Germán Endréné Imreházi Károlyné Fotó: Kovács Erzsébet log, a fájdalom ellen úgy véde­keztem, hogy nem mentem az iskola környékére sem. Itthon igyekeztem lekötni magamat. Az arany diploma viszont azt hiszem, munkám elismerésé­nek koronája. — Szólítson csak Mimi né­ninek, tegeződhetünk is, hi­szen 73 éves vagyok, a nagy­mamád lehetnék — fogad ba­rátságos orosházi otthonában Imreházi Károlyné, aki szintén az aranydiplomások táborába tartozik. O így emlékszik pe­dagógusi pályafutására: — Családunkban már volt egy pedagógus, az édesapám, aki Szentetomyán igazgató­ként dolgozott. Jó tanulmányi eredményem lehetővé tette fő­iskolai továbbtanulásomat. A háború után, 1946-ban végez­tem kémia—földrajz szakon. Előszóra szentetomyai iskolá­ban tanítottam, 4 év után a férjemmel együtt a Táncsics gimnáziumban folytattuk munkánkat. Én 1956-ban kerültem át a kollégiumba, 21 évig voltam annak igazgatója. Szigorú rend és fegyelem volt nálunk. Tanítványaim közül az 1957-ben végzett osztály tagjaival tartok szoros kapcso­latot. 3 évig voltam az osztály- főnökük. Azt hiszem, ez az igazi elismerés, amikor ennyi idő után is telefonálnak, eljön­nek hozzám. Mimi néni egyébként nyug­díjasként is a mai napig tájéko­zódik a világ dolgairól, min­denről van véleménye. — A nyugdíjba vonulás egy életnek a végét, egy másiknak viszont a kezdetét jelentette, ami nem volt könnyű. Nagy törést okozott 31 év után ott­hagyni azt, amit szerettem. Az arany diploma anyagi és erköl­csi elsimerést jelent nekem. Remélem, adtam néhány gye­reknek valamit, amit hasznosí­tani tudott további életében. Török Anita Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük az Elektroház-napokról? Csapóné Horváth Anikó, 27 éves, békési óvónő: Amit eddig láttam minden nagyon tetszik. Különben az egész rendezvény ötletét jó­nak tartom. Most egy Gorenje típusú hűtőt szeretnék venni, s bízom benne, hogy összejön. Mi hosszabb ideje törzsvásár­lók vagyunk, így a legtöbb esetben hitelre vásárolunk. Hasonlóan kedvező lehetősé­gekről a megyében máshol nem tudok. Ez a rendezvény pedig ismét meggyőzött: érde­mes törzsvásárlónak lenni. Dalmadi István, 42 éves, bé­késcsabai műszerész: Szerintem ez a rendezvény sikeresen van menedzselve, s a különböző reklámokat nagyon ötletesnek tartom. Zsibrita úr remek időpontot választott, hisz éppen most van a Csaba Expo is, így aki oda elmegy, az biztos felkeresi az Elektroház- napok helyszínét is. Én példá­ul holnap is visszajövök. Amit pedig még szintén kiemelnék az, hogy itt a gyerekekre is gondoltak, ők is jól érzik ma­gukat. Sállá Csaba, 50 éves, békés­csabai vállalkozó: Az Elektroház-napok Zsib­rita úr nagyszerű „húzása”. A rendezvény üzleti szempont­ból színvonalas, ugyanakkor a látogatók igényeinek is meg­felel. Itt van a mai modern technika veleje, amire egész Békéscsaba nagyon büszke le­het. Engem a tűzhelyek és mo­sógépek „fogtak meg” a leg­jobban. Az árfekvéseik is megfelelőek, akciók idején pedig már szélesebb rétegek által is megvásárolhatók. Zalay Agnes, 18 éves, békés­csabai tanuló: A helyi rádiókban már na­pokkal ezelőtt hallottam, hogy lesz egy ilyen rendezvény. Most édesanyámmal vagyok itt, de biztosan magamtól is eljöttem volna. Sokan mond­ták, hogy felkeresik az Elekt- roház-napokat, mert érdemes. Én eddig csupán pár percet töl­töttem itt, de semmiben sem csalódtam, és minden bi­zonnyal hasonló érzéssel fo­gok majd távozni is. (Magyari) Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólal­nak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Aratási-cséplési verseny / a Felsőnyomási Állami Gazdaságban Augusztus 20-a, Alkotmányunk ünnepe tiszteletére aratá­si-cséplési és behordási versenyt szervezünk üzemegysé­geink között. A verseny feltételei az alábbiak: 1. Az egyes gabonaneműek aratását a legkedvezőbb időpontban kezdik meg az üzemegységek, és a legrövi­debb idő alatt befejezik. Biztosítják, hogy egy kombájn­nak idényterve átlagosan 150 kát. hold, egy aratógépnek pedig 160 kát. hold legyen. 2. Az aratás, behordás, cséplés, tarlóhántás költségeit minimálisra csökkentik és tervükkel szemben megtakarí­tást érnek el. 3. Betakarításkor a szemveszteséget állandóan mérik, hogy a kombájnnál három, az aratógépeknél kettő, a cséplésnél 2 százaléknál több ne legyen. 4. Az egyes gabonafélék aratása után a legrövidebb időn belül felhántják a tarlót, a kombájnszalmát az aratással egyidőben lehordják, és tarlóvetési tervüket teljesítik. 5. Gyorsbeadási kötelezettségüknek határidőre eleget tesznek. 6. A cséplést augusztus 20-ára befejezik. 7. A hordást úgy szervezik, hogy augusztus első napjai­ban a teljes vonóerőt az istállótrágyázásra beállíthassák, és a nyári mélyszántást megkezdhessék. 8. A társ-üzemegységnek és a szomszédos tszcsk-nek segítséget nyújtanak. 9. Az aratás, behordás, cséplés alatt az esedékes.nö­vényápolást, lucemabetakarítást és silózást megkezdik. 10. A versenyt rendszeresen értékelik és a központtal kétnaponként közük. 11. Ügyelnek arra, hogy az üzemegységek hibájából súlyos baleset ne forduljon elő az aratás-cséplés idején. 12. A verseny értékelését augusztus 20-án tartjuk, és a gazdaság aratási ünnepség keretében az első helyezést elért üzemegység dolgozóit ingyen ebéddel látja vendégül a vezetőség. Biztató eredmények a Sarkadi Kendergyárban A Sarkadi Kendergyár dolgozói méltán büszkék idei ered­ményeikre, amelyeket becsületes munkával értek el. Hogy ez valóban így van, arról a számok tanúskodnak, mert bennük akarva-akaratlanul a puszta valóság jut kifejezés­re. A gyár 311 ezer forint nyerséggel zárta az első negyed­évet, ami a Délrost-hoz tartozó gyáraknál is ritkaságszám­ba menő eredmény. (Békés megyei Népújság, 1957. június 14.) dtk\ így lettem újságíró cT A kérdésre az a válaszom, hogy nehezen, r ujjKfl Amikor a lap közelébe kerültem, még jk ” yEM 1970-ben, hallani sem akartak arról, hogy megjelenjenek az írásaim. Az volt a „bű- Béla Vali nőm”, hogy egy hivatásos horthysta kato­na lánya és egy kormányfőtanácsos menye vagyok. Nem volt más választásom, mint az, hogy kilé­pek a megye határain túlra. Hála istennek az országban nem ismerték származásomat, így aztán huszonöt-har­minc országos lap hozta le folyamatosan az írásaimat. Ezek után próbáltam bejutni a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségébe, de ez aztán — akkor — végképp nem sikerült. „Bánatomban” megírtam négy kisregényt, ami­ből hármat folytatásokban leközölt a Képes Újság. Mind­három a szerelemmel foglalkozik, a mindennapjainkkal. Egyszer talán azt is megérem, hogy kiadásukon gondol­kodjak. Közben a Volán 8-as Vállalat sajtótitkára lettem. Több száz megjelent írással és három kisregénnyel a hátam mögött, 1986-ban megkaptam az újságíró-igazol­ványt. Ma már szinte akárki, pillanatok alatt kaphat igazolványt, így aztán talán nem is okozhat olyan nagy örömet, mint amilyet akkor nekem okozott az a parányi kis igazolvány. Keményen meg kellett küzdenem érte. Hát így történt. (Folytatjuk) Mától megtudhatja, mi múlik a köztársaságielnök-választáson • milyen új nyugdíj­elképzelések bevezetése várható • milyen terméskilátásokat ígér ez évre a mezőgazdaság • mit lehet tenni a szaporodó értékpapír­szélhámosságok ellen A LEGFRISSEBB ÚJSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents