Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-13 / 136. szám
MS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1995. június 13., kedd Évforduló. Németh Imre író, újságíró 1893-ban Kőszegen született, és 1970-ben ezen a napon halt meg Budapesten. Publicisztikai írásai napilapokban jelentek meg. Bajcsy-Zsilinszky Endre baráti köréhez tartozott, és szót emelt a nácizmus ellen. 1945 után újságíróként tevékenykedett, majd az 1950-es évek elejétől nagy sikerű életrajzi regényekkel jelentkezett, ilyen műve az Őserdők mélyén, Az ősi szó nyomában, valamint A Bihar-tenger partján. Kertészvizsga. Az elmúlt héten vizsgáztak a Szabadkí- gyósi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet és Mezőgazdasági Szakiskola kertész szakos diákjai. A zsűri elnöke: Bálint gazda, alias Bálint György volt. A harminchét tanuló négyes átlaggal zárta a vizsga- időszakot, jelezve, hogy komoly képzés folyik a szakmunkásképzőben. Az idén először központi tételeket kapott az iskola. Mureny. Régi álmuk teljesült a muronyiaknak: elkészült, és az elmúlt héten megtörtént — igaz hiánypótlással — a műszaki átadása a helyi általános iskola tornatermének. A Borbély Sándor helyi vállalkozó kivitelezésében elkészült, 10,2 millió forintos beruházás 288 négyzetméteres küzdőtérrel, valamint öltözőkkel és vizes blokkokkal rendelkező létesítmény műszaki átadását követően hamarosan megkezdik a létesítmény berendezését és felszerelését, melyre — előzetesen — 800 ezer forintot biztosít az önkormányzat. A Sarkadi Szabadidős Lovasklub tízéves múltra tekint vissza. Összhangban a település mezőgazdasági és állattenyésztési jellegével szórakozási és sportolási lehetőségeket nyújt a sarkadiaknak és a térségben élőknek. A klubnak jelenleg tíz településen van aktív tagja: Geszten, Mezőgyánban, Okányban, Gyulán, Gyulaváriban, Eleken, Körösnagyharsányban, Körösszegapátin, Biharugrán és Sarkadon. A klubnak gazdag a múltja, kevés a pénze és sok a terve. Röviden így lehetne összegezni a Szabó Sándor klubvezető által elmondottakat. Lassan már hagyomány — mondta —, hogy télen lovas hintón megy a „Mikulás” az óvodákba, az idősek otthonába. Tavasszal megkezdődnek a kettesfogathajtó versenyek, nyáron lovas kirándulással jutalmazzák a tagokat. Ősszel szüreti mulatságokat rendeznek, és persze folytatják a nyáron szüneteltetett fogathajtó versenyeket. Emellett jelen vannak minden olyan települési rendezvényen, amire meghívást kapnak. Legutóbb például az okányi kihívás napján szórakoztatták az egybegyűlteket, azelőtt pedig a Sarkadon megrendezett Kerékpáros Iskola Kupa országos döntőjén szállították a versenyre érkező gyerekeket. Szabó Sándor fontosnak tartja, hogy a fiatalokban kialakuljon a természet szerete- te, és a térség múltjának tisztelete. Mint mondta, épp ezért helytörténeti lovastúrákat szeretnének szervezni a közeljövőben a környék régészeti lelőhelyeire. Szeretnék, ha az oktatásba (legalább Sarkadon!) beépülne a lovaglás is. Hogy a „lósportot” minél közelebb hozzák a fiatalokhoz, július 3-tól 8-ig lovastábort szerveznek, amelyre a (66) 375-886-os telefonon lehet jelentkezni. Szabó Sándor örömmel újságolta, hogy a tenyésztés területén is szép sikereket értek el. Több tagjuk kancája vár olyan egyedeket, amelyek Európában is közismert ménektől származnak. Persze a legjelentősebb beszédtéma mostanában mégiscsak az a kétszemélyes görög út, amelyet a sarkadi lovasklub legjobb versenyzőjének ajánlott fel Kesztyűs Ferenc, egy Sarkadról elszármazott vállalkozó. Három verseny eredményeinek összesítése után dől el, hogy ki lesz a szerencsés utazó. Az okányi és a mező- gyáni versenyen már túl vannak, így most mindenki a Békés megyei lovas bajnokságra összpontosít, amelyet június 24—25-én rendeznek meg Sarkadon. Esélyesek persze vannak, de biztosat majd csak a verseny után lehet tudni. Az egyik legfelkészültebb versenyző Borsós Béla, aki a közelmúltban kétszer két hetet töltött el Bárdos György világhírű fogathajtónál Hetényegy- házán. Vagy Kemecsi István, aki szinte ki sem látszik a mezőgazdasági munkákból, de azért sok-sok hajnalt végiggyakorolt, hogy méltó ellenfélként indulhasson a versenyeken. A legtöbb gond itt is ugyanabból az egy szóból fakad, mint sok más klubban vagy egyesületnél. A pénzből. Szerencsére mindig akadnak szponzorok, akik szívükön viselik a lovas sportot, és nem engedik ellaposodni ezt a jellegzetes sarkadi színfoltot. „Hál’ istennek az önkormányzat sem feledkezik meg rólunk — mondta végül Szabó Sándor. — A tavalyi költségvetésünk megközelítette a 400 ezer forintot, és ennek több mint felét az önkormányzattól kaptuk.” M. M. Megkérdeztük olvasóinkat Ki lenne a legjobb köztársasági elnöknek? Császár Ferenc, 68 éves, end- rődi nyugdíjas: Ha rajtam múlna, én Mádl Ferencet választanám. Nem azért, mert ő az ellenzék jelöltje, hanem mert őt alkalmasnak tartom erre a tisztségre. Szerintem az államelnök sohasem tanúsíthat részrehajló magatartást, neki mindig mindenre kiegyensúlyozottan kell reagálnia. Göncz Árpád például az Antall-kormány idején sokkal élénkebb volt, most már nem olyan aktív, szinte mindent eltűr. Gulyásáé Weigert Mária, 47 éves, mezőberényi rokkant- nyugdíjas: Nagyon meg vagyok elégedve Göncz Árpáddal. Szimpatikus, mindenre fogékony politikusnak tartom. Ótéves köztársaság-elnöki munkájába biztos, hogy csúsztak kisebb hibák is, ám szerintem nálánál jobban ma senki sem tudná ellátni ezt a magas tisztséget. Amennyiben új elnököt választanánk, az csak hosszú idő eltelte után tudna ebben a felelős munkában hatékonyan dolgozni. Kiss Sándor, 43 éves, békési kereskedő: Úgy vélem: a mai Magyar- országon nincs olyan ember, aki nyugodt lelkiismerettel elvállalhatná a köztársasági el- nökösködést. Mivel egyetlen párt soraiban sem találok erre alkalmas személyt, kérdésükre nevet sem mondanék. Az ország nehéz helyzetben van, s ülhet bármelyik mai politikus az elnöki székben, attól még nem leszünk gazdagabb ország, a kisemberek nem fognak jobban keresni. Lipták György, 48 éves, békéscsabai műszaki tervező: Szűrös Mátyás biztosan megfelelne köztársasági elnöknek. Mikor 1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot, akkor ő lett — igaz ideiglenes jelleggel — az elnök. Ma szintén be tudná tölteni ezt a magas tisztséget. Igaz, hogy Szűrös is a régi gárdához tartozik, de mindig becsületes volt, őt senkinek sem sikerült „besározni”, személye Nyugaton is tekintélyt jelent. (Magyari) tt Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólalnak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Szalonna és pálinka az aratásra A kereskedelem már felkészült az aratási idényre. Ebben az évben az aratómunkásoknak több mint egy millió kiló füstölt és sózott szalonnát biztosítottak. Az állami gazdaságok dolgozói központi elosztás útján kapják meg a szükséges mennyiséget, a tsz-tagok, valamint az egyénileg dolgozó parasztok pedig a földművesszövetkezetek boltjaiban vásárolhatják meg az aratási szalonnát. Ezt a tételt a szokásos havi mennyiségen felül bocsájtják a fogyasztók rendelkezésére. Az idei mennyiség a tavalyi fogyasztást 25 százalékkal haladja meg. A szalonna árusítását az aratás megindulásával együtt kezdik meg. Jelentős mennyiséget biztosítanak a parasztság részére pálinkából is. A szokásos 35 fokos aratási pálinkából az idényre ötszázezer litert tartalékolnak. (Viharsarok Népe, 1955. június 8.) Most érdemes beadni a tojást Lassan vége felé közeledik az év azon időszaka, amelyben legnagyobb a tyúkok tojáshozama. Ekkor tudják tsz- eink és egyéni termelőink legkönnyebben teljesíteni tojásbeadási tervüket. Figyelembe veszi ezt a beadási rendelet is. Ezért az egész évi tojásbeadás háromnegyed részét az első félévre ütemezik be a begyűjtési hivatalok. Azok a dolgozó parasztok, akik még nem teljesítették tojásbeadásukat, gyorsan rendezzék azt, amíg jól tojnak a tyúkok. (Viharsarok Népe, 1955. június 8.) / így lettem újságíró Az újságírással hajdani iskolám, a győri Révai gimnázium lapja, az Iránytű hozott össze először. Nem én írtam bele, hanem rólam írtak benne. Az interjút iskolatársam, Kővár Gyula, a Magyar Rádió későbbi munkatársa készítette, immár 31 éve. Azért voltam neki érdekes, mert megszállottan készültem a tanári pályára. Tehát nem újságírónak, csak majdnem annak. Magyar—történelem tanár akartam lenni, természetesen Győrben, a Révaiban. (Fizika tanárom, amikor hírét vette ambícióimnak, behívatott a szertárba és elém tett egy Edisonról szóló könyvet, „A Menlo-parki varázsló”-t. Bőnyi tanár úr felcsapta a valahanyadik oldalon és rábökött egy mondatra. „Olvasd” — mondta. „Ha a természettudománnyal foglalkozott volna, sokkal többre viszi.” — állt a könyvben valakiről. „Csak ennyit akartam mondani, na viszontlátásra!” — közölte a tanár úr, s elküldött.) Természetesen nem lettem tanár—- máig sajnálom —, de nem a Menlo-parki mondat miatt. Hanem mert nem vettek fel, kétszer egymás után. így kerültem, „jobb híján” Gödöllőre, az Agrártudományi Egyetemre. Vakvágány, gondolták sokan, akik ismertek. Hogy nem az lett, a politika és az újságírás mámorító érzésének tudom be. Mindkettőhöz a terepet az egyetem adta. Első írásaim az egyetemi lapban, a Mezőgazdasági Mérnökben jelentek meg. Az első sikerek után elhatároztam: újságíró leszek. Ám hamar kiderült, a pálya nem vár engem, újságírónak lenni szinte lehetetlen. Lelki egyensúlyként — elvetélt tanárként, végzett agrármérnökként — maradt a politika. De a sors megint közbeszólt: 1979-ben visszakerültem szülőföldemre, ide, a lap kiadójába. „Fölöttem” az emeleten a szerkesztőség, én a földszinten, a kiadóban. Az első pillanattól szerettem volna „felkerülni”, írni. Hat év múlva sikerült, igaz nem írni, hanem „főszerkeszteni”. Mit mondjak? írni jobb. Árpósi Zoltán Titkárságvezetői beosztásba jelentkezését várjuk angol vagy német nyelvtudással, érettségizett, gyors- és gépírói gyakorlattal, szövegszerkesztős rendszer ismerettel. AZONNAL jeligére a kiadóba. Kesztyűs Ferenc vállalkozó (balról) és Szabó Sándor klubelnök (jobbról) egy jelenlegi és leendő versenylóval Fotó: Kovács Erzsébet
