Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-12 / 135. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1995. június 12., hétfő Magyar Elektra Jó lenne, ha vitairat kerekedne ehhó'l az írás­ból! Egy ország láthatta a tévében azt a minapi dokumentumfilmet, mely okot ad az eltöpren- gésre — hála a szerkesztőiknek. A történet dió­héjban vagy inkább mikrochipben: évekkel ez­előtt sok ezred magával kirúgtak egy művezetőt a Videotonból, s véle öt beosztottját. Nyomban káeftét alapítottak — az Elektrát—, összedob­ták az alapításhoz szükséges milliócskát. A (volt) főnök kiválasztódott ügyvezető igazgató­nak, eleinte szégyelite is a dolgot. A film doku­mentumhűséggel nyomon követi életüket. A szerzők valamiért éppen most látták jónakfilm­mé gyúrni a nyersanyagot. Tették ezt anélkül, hogy akár csak egy csipetnyi kommentárral is fűszerezni akarták volna azt. Ettől lett fenséges az étek. A film az éveken átívelő változások balladája. Öltözködés. A főnök és társai — az újsütetű tulajdonosok—eleinte egyöntetűen, melós mó­di szerint (nem) váltogatják köznapi ancúgjai- kat. Aztán a főnök zakót, nyakkendőt ölt, kissé mucsaias még a felvett figura, aztán sötét öl­tönyre vált, végül igazi, vadkeleti menedzseröl­tözetre. Diplomatatáskát ragad kezébe, társai képtelenek e fejlődésben lépést tartani vele. Önkép. Kezdetben első vala az egyenlőik között. Szabódás: ,,lgaz, a többiek dolgoznak, én viszont mászkálok a meló után, helyettük is intézem az ügyeket”. Kicsit ugorva: ,,Az az igazság, a társaim jó szakemberek, de egyikük sem alkalmas a vezetésre". Lóugrással később bejelenti: a tulajdonostársak — igaz, semmibe nem szól(hat)nak bele—akadályozzák a káefté szárnyalását. A (dokumentum)film végén: fele­ségével együtt ,,kivásárolja” társai tulajdon- hányadát. De még hogyan! Módszer. A főnök főnököl, a melós melózik, a cég talpra áll. Az alkalmazottak szaporodnak, aztán fogynak. A tulajdonostársak sorra megsza­vazzák a kirúgásokat, még a magukét is. Indoko­lásként afőnök állít, de nem bizonyít: a korábbi jó szakemberek ramaty munkaerővé válnak a főnök színe(változása) előtt. A balekok közül egy fölé­nyes mosollyal,,teszi helyre” az okvetetlenkedő riportert, mikor rákérdez: nem fél, hogy ő lesz a következő? Jól ismerem Lacit, nem tenne ilyet”. Néhány hét, s Danton és társai után repül ő is, a minapi „bezzeg” társ. Érvek. A főnök szerény kisfiúból—szemünk láttára — racionális, kizárólag a cég(e) érde­keire figyelő üzletemberré válik. Állítása sze­rint. Egyszemélyi döntések kellenek, kolonccal a nyakán nem megy, állítja. Magánérdeke be­szél belőle? Ugyan! A káefté nehéz helyzetben van: hajlandó saját zsebből visszaadni a társak tulajdonosi 150 ezreit, csak menjenek már a francba! Igaz, a sok évi kamatról szó sem eshet, végtére is a szerszámkopással,,letudható”. S az öt örök (betűcsere kizárandó!) munkás-kapita­lista nem jön rá: azok a szerszámok az övék is voltak, s maradnak az egyszemélyesnél. Pénzt soha ki nem vettek a cégből: az osztalék a jövő reményében mindig elmaradt. Hej, ha annak idején csak a legrosszabb kamatra is beteszik a pénzüket a bankba! Demokratizmus. Ennek Jelvállalása” nélkül ma már az inkvizíció sem működhetne. A főnök demokratikusan felveti mindenki — vélt vagy valós — hibáját, ám a válaszokra nem figyel: minden előre elrendeltetett. Megható jelenetek: munkahelyről, tulajdonból való kirú­gásokkor — barátok között ugye ez így termé­szetes? — ünnepélyesen és megindultáli kíván továbbit!) sok szerencsét a szerencsétlenné, is­mét munkanélküliekké tetteknek. A válasz min­dig bárgyú mosoly. Meg sem fordul a fejükben: a rosszul fizető káefté — immár korlátlan — tulajdonosa vajon miből fizette ki őket, mikor pár éve rá volt szorulva garasaikra ? Mentség. A főnök félidő tájt, két év elteltével elismeri: sokat változott, amióta vállalkozó lett. Kemény, céltudatos, érzelmektől elvonat­koztató. Pontosan fogalmaz, nem teszi hozzá: ember. Következtetés. Nem szívesen bújtam volna a főnök bőrébe a sugárzás másnapján. Persze, ha sok dehidratálóval kente be képét, nem kellett az eláztatástól tartania, végigsétálhatott a fehérvári utcákon. Talán megállt mellette egy öt-hatszázas Merd, s kiszólt neki valami nagyfőnökféle: szük­ségem van rád. Azon azért eltöprenghetünk, hogy amit itt látunk manapság, vajon ama magasabb erkölcs-e, mely felváltani hivatott az előző idősza­két? Csöbörből vödörbe? Egyáltalán, rossz em- ber-e ez a főnök? Nem mondanám, nyilván inkább korunk hőse. Bizonyára ő és a hozzá hasonlók húzzák majd ki a gazdaságot a mélyin­terjúk során is szigorúan alulnézetből megköze­líthető szintről. Akkor most jó ember, vagy rossz ember ez a jóember? Kiss A. János Orosháza és a nyelvoktatási centrum... Évforduló. Tatay István tanár 1821-ben Keszőhideg- kúton született, és 1888-ban ezen a napon halt meg Szent- lőrincen. Tanulmányait Sop­ronban végezte, majd Jéná­ban, Halléban és Berlinben költészeti és nyelvészeti tanul­mányokat folytatott. 1846-tól tanár Sopronban. Részt vett az 1848-as első egyetemes tan­ügyi kongresszuson. Az 1848- as szabadságharc lelkes tá­mogatója és résztvevője, emi­att a szabadságharc leverése után tanári állásától megfosz­tották. Az elnyomatás éveiben egy ideig Szarvason Petz Gyu­lánál húzódott meg. Innen 1850-ben Tiszaugra, majd Aradra menekült. 1855-től ta­níthatott a szarvasi főgimná­ziumban, ahol 1856-tól 1884- ig, nyugdíjazásáig igazgató is volt. Az iskolai önállóság, a tanügyi reform, a magyar nyelvű oktatás és a hazafias szellemű nevelőmunka har­cosa. Diáktárlat. A megyei könyvtár aulájában nyílt meg a hét végén az a kiállítás, amelyre a Békéscsabai Evan­gélikus Gimnázium művésze­ti tagozatának tanárai és tanu­lói készültek. A tárlatot Cs. Tóth János művészeti író nyi­totta meg. Huszonhat első és másodéves tanuló rajzait, festményeit, reklámgrafikáit, francia gobelinjeit és szobrait láthatja a közönség. A diáko­kat Udvardy Anikó és Varga Géza szobrászművészek és Szereday Ilona grafikus festő­művész készítette fel a kiállí­tásra. Városi nőklub alakul. Békéscsabán a szlovák kultúra Kossuth téri házában kedden, június 13-án 18 órakor talál­koznak az alakuló városi nő­klub tagjai. Az egész nyelvoktatás és vizs­gáztatás rendszere átalakuló­ban van hazánkban. Egyre in­kább a nemzetközi trendek, a külföldön bevált tematikák, módszerek kerülnek előtérbe. Ezt próbálja elősegíteni a há­rom éve alakult budapesti központú Nemzetközi Okta­tási és Nyelvvizsga Centrum is, amelynek igazgatója, dr. Galló György a napokban Orosházán járt. A helyi önkor­mányzati vezetőket tájékoz­tatta a pályázati rendszerek­ről, a kommunitatív nyelvtu­dás megszerzésének lehetősé­geiről. A mostani tájékoztató foly­tatása az lehet, amikor az oros­házi önkormányzat illetékesei — az „ajánlatcsomag” tanul­mányozása után — konkrét se­gítséget is kémek a Nemzetkö­zi Oktatási és Nyelvvizsga Centrumtól. F. I. Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük a többmilliós végkielégítésekről? Barna Lajos, 54 éves, körösla- dányi munkanélküli: Szerintem, ha valakit tény­legesen elbocsátanak, és a to­vábbiakban egyáltalán nem ta­lál munkát, akkor sem kaphat többmilliós végkielégítést. Bokros pénzügyminiszter ese­tében pedig egészen más a helyzet. Őt a Budapest Bank­tól nem bocsátották el, hanem előbbre léptették. Ezekből a nagy összegekből a szociáli­san rászorulókat kellene támo­gatni. Deszpoth Erzsébet, 55 éves, békéscsabai befektetési ta­nácsadó: Ami ma végkielégítés cím­szó alatt történik, az már több mint tűrhetetlen. Ez az ország egyáltalán nincs olyan gazdasá­gi helyzetben, hogy a tizenhat­milliós végkielégítéseket elbír­ja. Ha pedig erre futja, akkor egészségügyi ellátásra, családi pótlékra és tandíjra miért nem telik? Én két-hárommillió fo­rintos végkielégítésnél többet senkinek sem adnék. Győri János, 48 éves, vésztői munkanélküli: Felháborító, hogy míg én havonta 5980 forintból élek, addig mások jogtalanul több milliót tesznek zsebre. Ha az országnak van pénze, azt miért nem a nép között osztják szét? Úgy látom ez a Bokros Lajos nagyon tisztességtelen, és Horn Gyula is összejátszik ve­le. Göncz Árpád pedig gyenge, tőle a Bokros-félék korlátlanul rabolhatják az ország vagyo­nát. Pásztor Ferenc, 67 éves, bat- tonyai nyugdíjas: Nyugdíjam 11300forint, s ha Bokros 16 milliójára gondolok, azonnal elönt a méreg. Szerin­tem a pénzügyminisztert egyet­len fillér végkielégítés sem illeti meg, hisz neki nem mondtak fel, hanem munkahelyet cserélt. Ráadásul ebben az országban minden fordítva történik: nem a pénzügyminisztert meg a többi vezetőt, hanem a kisnyugdíja­sokat kellene anyagilag támo­gatni. (Magyari) Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólal­nak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Megyénk nyerte el a minisztertanács begyűjtési vándorzászlóját Megyénk termelőszövetkezeteinek tagjait, élenjáró dol­gozó parasztjai állampolgári kötelezettségeik teljesítésé­vel köszöntötték a kommunisták nagy tanácskozását, a III. pártkongresszust. Sz. D. nagybánhegyesi, F. A. gerendási, H. L. kevermesi dolgozó parasztokhoz hasonlóan több­ezer dolgozó paraszt, számos községünk és termelőszö­vetkezetünk között folyt nemes vetélkedés a tervek határ­idő előtti teljesítéséért; az első helyért. E versenyben szinte naponta változtak az eredmények. A lendületet mutatja az is, hogy például a szarvasi járás és Nagybánhe- gyes község az utolsó napokban szerezték meg az első helyet a járások, illetve a községek versenyében. Ä lelkes verseny, a jó munka eredményeképpen me­gyénk első helyre került az országos versenyben, büszke tulajdonosa lesz — az egész ország megbecsülését jelentő — minisztertanácsi vándorzászlónak. Járásaink közül négy került az ország tíz legjobb járása közé. Az országos és egyben a megyei első helyen a szarvasi, a második helyen az orosházi járás áll. A mezőkovácsházi járás a 9., a békési járás a 10. helyet biztosította magának az országos versenyben. Termelő- szövetkezeteink is szép eredményeket értek el. A gádorosi Gerő tsz a harmadik, a nagyszénási Lenin tsz a negyedik helyre került a termelőszövetkezetek országos begyűjtési versenyében. Ezek az eredmények híven tükrözik azt a forró szerete- tet, felelősséget, amit megyénk dolgozó parasztjai érez­nek a párt — a dolgozó nép jobb élelmezése — iránt. Az eredményben benne van pártszervezeteink, tanácsaink, begyűjtési hivatalaink jó munkája is. Megyénk élenjáró dolgozói vasárnap Békéscsabán ün­nepi nagygyűlésen veszik át a zászlót, mely hirdeti majd, hogy Békés megye jó munkát végzett az év első öt hónapjában a begyűjtésben, s a jó munkának megvan az eredménye is. A nagygyűlés után a Rádió 160 tagú együt­tese ajándékműsorral szórakoztatja a résztvevőket... (Viharsarok Népe, 1954. június 12.) így lettem újságíró Nehéz arról írni, hogy miért írok. Persze más lenne, ha ez valami tudatos életcéj lett volna. Ilyenkor talán olyanokat kellene ír­nom, hogy... már gyerekkoromban elhatá­roztam, megmentem az országot, az embe­reket, könyveket írok, újságot írok... Az élet persze más. Pécsen születtem, ■ .. . vegyészként érettségiztem, aztán a Sors Antal Gyöngyi m£s fe]é sodort. Több évet dolgoztam a Pécsi Nemzeti Színháznál és nem is igazán gondoltam, hogy valaha mással fogok foglalkozni, mint az irodalom vagy a színház. Szinte „természetes”, hogy ezután bérelszámoló­ként folytattam életemet — majd jött sok minden, a vendég­látástól a biogilisztáig — az embernek valamiből meg kell élni. 1991-ben kerültem családommal Békéscsabára. A dunán­túli nagyváros után az első évben azt hittem: ezt nem lehet kibírni. De az idő telt, én is egyre inkább megismerkedtem a várossal, és mi tagadás: egyre inkább meg is szerettük egymást. Itt kerültem — talán véletlen folytán — először a sajtó közelébe. A helyi televízióknál töltött idő fájóan szép és mégis keserű tapasztalatai után kezdtem keresni arra módot, hogy újságírást tanuljak. Ekkor hirdetett a Hírlap újságíró tanfolyamot, ahova sikerült bejutnom — és ami úgy látszik, meg is pecsételte a sorsomat. Ma sem igazán értem miért. Mire észhez tértem, már újságíróként dolgoztam. És ma már el sem tudnám képzelni, hogy ez másként legyen... A bajnokok bemutatkoznak! Szeretettel meghívunk minden kedves érdeklődőt 1995. június 13-án a Fiume Hotel előtti parkolóban és 1995. június 14-én a főiskola sportcsarnokában megrendezendő, egész napos Ford haszongépjármű-bemutatóra! Éljen a lehetőséggel és próbálja ki a legújabb modelljeinketl Autó Körös Kft., Békéscsaba, Baross u. 9—21. Telefon: (66) 327-520, 323-585. Szerviz: Békéscsaba, Dobozi út 108. Telefon: 06 (60) 384-804. Alkatrész: 06 (60) 384-825.

Next

/
Thumbnails
Contents