Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-08 / 106. szám

Békéscsabai látkép

Az oldalanyagait Béla Vali, Csath Róza és Laluska Éva írta. Oldalszerkesztő: Csath Róza.

A felvételeket Lehoczky Péter és Such Tamás készítette.

Hírek

Meséljünk! Május 10—

11-én újabb fordulójához érkezik a Békés Megyei Könyvtár Gyermekkönyvtára általános iskola alsó tagozatos diákoknak szóló „Barátunk a könyv a könyvtár” elnevezésű, nagy sikerű játéksorozata. Mindkét napon a gyermek- könyvtár játszótermében 14.30 órától a dinoszauruszok világából vett mesék elevenednek meg a vetélkedő diákok előadásában.

Nyelvművelő verseny.

Általános iskolák 5-6. osztályosai mérik össze tudásukat a Békés Megyei Könyvtár Gyermekkönyvtárában május

16-án 9 órától a Verseghy Ferenc Nyelvművelő Verseny megyei döntőjén.

Ki lesz a legjobb? A

Békés Megyei Könyvtár Gyermekkönyvtára tavaly ősszel indította útjára azt a városi vetélkedőt, amelynek fordulóiban általános iskola felső tagozatos diákjai adtak számot könyvismeretből, illetve könyvtárhasználatból. A vetélkedősorozat mindent eldöntő utolsó erőpróbája május 18-án 14.30 órakor lesz a Gyermekkönyvtárban.

József Attila-est. Jordán Tamás és Sebő Ferenc előadói estjére várják József Attila költészetének szerelmeseit május 16-án 19.30 órakor a Békés Megyei Könyvtárban.

Színház az iskolában.

A telekgerendási Általános Iskola színjátszó csopdrtjai mutatkoztak be az elmúlt héten a helyi művelődési, házban. A diákok felkészítéséért Csóka Aranka tanárnőnek jár köszönet, a díszletek pedig a diákok ötletességét, ügyességét dicsérik. A színjátszócsoportok megmérettetésén első lett a hetedik osztályosok „társulata” Ronald Elwy Mitchell: A rumra cserélt feleség című előadásával. Őket a két ötödik osztályos csoport követte egy Karinthy-darabbal, illetve a Robin Hood előadásával. A diákok jutalma kirándulás és közös fagylaltozás lett. A telekgerendási színjátszók szívesen fellépnének környékbeli iskolákban és óvodákban is.

CSABAI NAPLÓ

1995. május 8., hétfő

Irén madám több ezer „gyermeke”

Az emberek tisztelete, megbecsülése az igazi fizettség, és ebben sosem szenvedtem hiányt

Ha anyák napjára mindegyik gyermeke meglepi egy szál virággal, a békéscsabai Kazinczy lakótelepi kis lakása néhány napra bizonyosan tarka virágoskertté változik. Mert édesgyermeke ugyan kettő, ám a huszonöt év során több ezer csecsemőt segített világra. Kiss Gyu- láné, vagy ahogy legtöbben ismerik, Irén madám ugyanis okleves bába.

— Ajaj, hosszú lenne azt mind elmondani! — nevet, amikor arra kérem, meséljen. Aztán nekikezd a történetnek. A sar- kadkeresztúri kislányról, akinek egyetlen vágya, hogy ápolónő lehessen. Ám a hat elemi után szó sem lehet továbbtanulásról. Négy testvérével együtt keményen dolgozik, az álmát azonban nem adja fel. 1942- ben huszonegy évesen lesz a nagyváradi Magyar Királyi Bábaképző kollégistája. Egy évre rá kitűnő bizonyítvánnyal a kezében Szilágynagyfalura kerül. Mint friss bába életében itt vezet le először önállóan szülést.

— Szeptember negyedikét írtunk aznap, máig emlékszem a dátumra — idézi a régmúltat.

— Annak a férfinak az első felesége gyermekágyi lázban halt meg, így az egész család retteget nehogy most is baj legyen. Én persze legalább annyira izgultam, mint ők, de nem mutathattam.

— A falu szélén cigányok laktak — fog újabb történetbe.

— Az apró ablakos kis földkunyhók szénával borított priccse bizony nem a legideálisabb hely a gyermekszülésre. Arról a vajda gondoskodott, hogy az egy szem teknő mindig abba a putriba kerüljön, ahol éppen gyerek született. Mikor a férjemmel összeházasodtunk három cigánybanda muzsikált a házunk előtt. Szerettem itt élni és engem is elfogadtak a helybéliek.

Párjával Erdélyből szülőfalujába tér vissza, ahol 1947-től községi bábaként dolgozik.

— Bizony volt olyan éjszaka, hogy hárman is kopogtak a házunk ablakán, azt sem tudtam, melyik helyre fussak elébb. A bábatáskával a kezemben jó időben biciklivel, amikor sár volt, gyalog mentem ahová csak hívtak; hol a községbe, hol a környékbeli tanyákra. Soha senkitől nem tagadtam meg a segítséget. A gyermekágyas anyát szülés után sem hagytam magára. Nyolc napig még kijártam a házakhoz füröszteni. Ezen a pályán nem lehet meggazdagodni. Az emberek tisztelete, megbecsülése az igazi fizettség és ebben sosem szenvedtem hiányt. Akkoriban még divat volt a nagy cigányzenés keresztelő. Mindegyikre meghívtak és elmondhatatlan szeretettel vettek körül.

Rengeteg tudását, tapasztalatát később a mezőtúri, majd a békéscsabai városi kórházban is elismerték. Pályája utolsó

tizenhét évét—egészen 1977- es nyugdíjazásáig — ez utóbbi szülészetén töltötte.

— Ezt a hivatást csak nagy- nagy szeretettel lehet művelni

— psztja meg velünk a titkot.

— És tudni kell bánni a beteggel: jó szóval bátorítani és amelyiket kell ráncba szedni. Hiszen itt minden érette történik. A kórházban mellém beosztott gyakorló diákokat is mindig erre tanítottam.

Meséli mennyire áhítozott a nyugdíjasévekre, amikor meg rátört a szabadság, mozgékony, tevékeny természetének hiányzott a kórház szaga, az összeszokott kis csapat.

— Nincs is annál nagyobb boldogság, mint világra segíteni egy gyermeket, azután együtt örülni a szülőkkel, hogy ép és egészséges. Nekem a munkám minden egyes pillanata sikerélményt adott. Talán ezért is volt olyan nehéz megválnom tőle. Már csak az emlékeim maradtak és a tudat, hogy határon innen és túl sok-sok asszony és család jószívvel gondol rám.

Anyakönyvi hírek — Békéscsaba

Házasságkötések:

Johanidesz Szilvia és Illyés István, Farkas Anikó Judit és Tuska Pál András, Tóth Éva Judit és Kékegyi András, Sisák Anikó és Kaposvári László Ervin, Papp Edit (Mezőberény) és Gazda Mihály (Mezőberény), Molnár Julianna (Köröstarcsa) és Machó Pál (Köröstarcsa), Mihálik Judit (Kondoros) és Krizsán György.(Kétsoprony). Borsi Edit (Újkígyós) és Oláh Gábor (Újkígyós), Rafaj Eszter (Szabadkígyós) és László Antal (Szabadkígyós).

Születések:

Molnár István és Kovács Erika Enikő fia Márton. Boldog Tibor és Karlik Erzsébet fia Ákos, Bak Lajos és Faragó Hajnalka fia Bence, Belicza János és Taud Katalin fia Bence Péter, Juhász Pál és Kiss Magdolna leánya Kinga, Fodor Gábor és Szűcs Eszter leánya Szilvia (Békés), Mecskó András és Kovács Zsófia leánya Rita (Szabadkígyós), Bordás László és Kiss Ágnes Katalin leánya Renáta (Mezőberény).

Halálesetek:

Sztarenki Judit (1928, Kondoros), Molnár Sándor (1*908, Vésztő).

Tenyérnyi védelem

Napközben cekkeres háziassszonyok, hangos kamaszok, aktatáskás hivatalnokok sietnek el mellette. Ismerős alakját akár üdvözölhetnék is, dehát a koldusokat nem szokás üdvözölni. Reggelente amint törzshelyéhez ér, vállán keresztbevetett táskájából előhúz, majd ráncos kezében pajzsként emel maga elé egy arcképes igazolványt. Tenyérnyi védelem.

Mikor az igazolványról kérdezem, először meglepődik. A kezébe nyomott apró mellé szó sose jár. Azután már kérdés nélkül is beszél. Kórházról kórházra járt, de a látását nem tudták visszaadni. Összefolynak előtte az alakok, össze a napok. Amióta férje itthagyta őket kettecs- kén élnek a tanyán: anya és leánya. Nyugdíjuk kevés, kevesebb, mintami a megélhetéshez, a gyógyszerek árára kell. Mert a lánya nagybeteg, támogatásra, ápolásra szorul.

— Öregségére az ember nyugalomra vágyik, nem megvetőpillantásokra. Hát nekem az utóbbi jutott. Feladtam a büszkeségem, fel kellett adnom. Ha nem magamért, hát a gyermekemért. Mi lesz, ha előbb halok meg, ki védelmezi akkor?—horgasztja le a fejét.

Meddig szülő a szülő és meddig gyerek a gyerek? A gyámolító és gyámolított szerepe egy idő után megfordul. Ám az élet sokszor gonosz tréfát űz az emberekkel és súlyos a vám. r , ,-,1

/

Diákok az Élővíz-csatornáért

Tartalmas programmal, soksok érdekességgel várja a fiatalokat a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület nyári diák kutatótábora.

Kérik, olyan közép-, illetve főiskolások jelentkezzenek, akik szakköri munkájuk vagy tanulmányaik során már foglalkoztak természetvédelemmel. hiszen a táborlakókra nem kisebb feladat vár, mint az Élővíz-csatorna jellegzetes növény- és állatvilágának fel- térképezése. Feltárják még a vízgazdálkodással és vízminőséggel kapcsolatos főbb jellemzőket és az élővízcsatorna hasznosítási lehetőségeit. A

résztvevők kutatási eredményeiket, illetve megoldási javaslataikat tanulmányban* összegzik. A táborba meghívott szakemberek mesélnek majd az Élővíz- csatorna történetéről, növény- és állatvilágáról, vízgazdálkodásáról, valamint a vízminőségmérésekről. A résztvevők emellett megyénk természetvédelmi területeit is felfedezhetik.

A július 10—22-ig tartó táborban való részvétel ingyenes.

A képviselő félti a falut...

Dócs Zoltán, az újkígyósi képviselő-testület tagja tiltakozik az augusztus 10—20. között tervezett sport- és kulturális eseménnyel kapcsolatban megjelent cikkek ellen, amelyek arról szóltak, hogyan szeretnének az újkígyósi Ifjúsági Szabadidős Érdek- és Környezetvédelmi Egyesület vezetői megrendezni egy program-sorozatot.

— Mi a problémája velük? — kérdezem Dócs Zoltánt, aki a szerkesztőségben keresett fel, hogy elmondja kételyeit a rendezvényt illetően.

— Nem láttam a cikkekben azt a tendenciát, hogy a programot ellenzők véleménye is megfelelő súllyal jelenjen meg.-—Itt az alkalom, mondja el!

— A program tíz napjából nyolccal egyetértek, kivéve azt a kétnapos rockkoncertet. Félek attól, hogy ezeknek a zenekaroknak keménymagjai szétverik a községet.

— És ha mondjuk a szomszédban rendezik meg, azt a települést nem félti?

— Az legyen azoknak a gondja...

—És ha mégis minden rendben zajlik le?

— Akkor majd gratulálok nekik...

A fiúkórus békés-tarhosi sikere

Énekszótól hangos szerdánként a Békéscsabai Gépészeti és Számítástechnikai Szakközépiskola aulája. Hogy a zene hosszú száműzetés után otthonra talált a műszaki tudományok birodalmában, az elsősorban Surinásné Tóth Olgának köszönhető. A fiatal történelem—ének szakos tanárnő szeptember óta tanít az iskolában, s szinte ezzel egy időben nekilátott a kórusszervezésnek. Mára negyvenkét tanítványa és néhány fiatal pedagógus kolléga alkotja az iskolai vegyes kart, amelyen belül egy fiúkórus is működik.-— Az igazán képzett kórustól még távol állunk, hiszen nem egy gyerek az általános iskola ötödik osztályában énekelt utoljára — magyarázza Surinásné tanárnő —. Ám

amit már sikerült elérnünk az legalább ilyen nagy dolog. Nevezetesen azt, hogy a fiatalok szemében ne szégyen, hanem kihívás legyen az éneklés. A közös éneklés öröme, ami élteti ezt a kis csapatot.

Népdalaikkal, spirituáléikkal már számos iskolai és városi ünnepségen szerepeltek. Nemrégiben pedig Békés-Tar- hoson, az Éneklő Ifjúság Békés megyei díszhangversenyén is bemutatkoztak, ahol a fiúkórus ezüst minősítést és különdíjat, a vegyeskar pedig bronz minősítést kapott. Surinásné Tóth Olgától megtudtuk, jövőre is megrendezik Magyarországon a fiúkórusok nemzetközi találkozóját, amelyre a tíz hazai fiúkórus egyikeként a „gépészetisek” is hivatalosak.

A vegyes kari prábát Surinásné Tóth Olga vezényli