Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-05 / 104. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1995. május 5., péntek Számítástechnikai képzés a cukorgyárban Földink volt. Mendöl Tibor földrajztudós, egyetemi tanár 1905-ben ezen a napon született Nagyszénáson, és 1966-ban Budapesten halt meg. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1927-ben a debreceni egyetem Földrajzi Intézetében Milleker Rezső mellett tanársegéd. A ’30-as évek elsőfelében a Sorbonne ösztöndíjasa volt s tanulmányútjain bejárta Európa nagy részét. A ’30-as évek második felétől jelentek meg a magyar városokról újszerű, a morfológiai és a funkcionális szerkezet közötti összefüggésekre rávilágító tanulmányai. 1940-től a budapesti tudományegyetem ember földrajzi tanszékének tanára; a Magyar Földrajzi Társaság alelitöke. A nyugdíjasokért. Ger- lán május 6-án anyák napi köszöntővel és vacsorával kedveskednek nemcsak a helyi nyugdíjasklub tagjainak, hanem a meghívott vésztői, sar- kadi, kétegyházi, dombiratosi és csorvási nyugdíjasklubok résztvevőinek is. Ajándékok. Kiss Ildikó vezetésével anyák-napi ajándékokat készíthetnek a gyerekek május 5-én, pénteken 15 órától Békéscsabán, a megyei könyvtárban. A Mezőhegyesi Cukorgyár Rt.-nél is egyre nagyobb teret hódít a számítástechnika. Autodidakta módon itt is többen megtanulták, begyakorolták azokat a lépéssorozatokat, amelyeket később „profiként” alkalmaztak az ügyvitelben, illetőleg a termelésben. — Mi indokolta hát egy 60 órás számítástechnikai tanfolyam megszervezését a gyárban? — tettük fel a kérdést Bihari László vezérigazgatónak. — Olyan elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzését tűztük ki célul, melyek segítségével munkatársaink az eddigieknél több területen és hatékonyabban alkalmazhatják a számítástechnikát. A képzés lebonyolításához a Gépipari Tudományos Egyesület Békés Megyei Szervezete, illetve a Békési Ipari Szak- középiskola és 636. Számú Szakmunkásképző Intézet nyújtott szakmai segítséget. A felnőtt hallgatók a tanfolyam három hete alatt magas szintű elméleti és gyakorlati ismereteket szereztek. A kiválóan felkészült előadói gárda jóvoltából 52 hallgatónak adhattam át a közelmúltban a képesítést tanúsító bizonyítványt. Érdekességképpen megjegyzem, hogy volt közöttük 12 „külsős”, többségük Démász-dol- gozó. — Heti 20 óra tanulás három héten át! Plusz a napi munka... — A nyugodt felkészüléshez a munkáltatók biztosították a munkaidő-kedvezményt, és a felmerülő költségeket teljes egészében átvállalták. Hadd mondjam el azt is, hogy a rendelkezésre álló, hálózatban üzemelő 10 db AT 486-os SZÁMPROG-os gépet további 4-gyel kiegészítette a békési középiskola. Ennek a gesztusnak az ellentételezéseként a cukorgyár az 1995. évi szakképzési alapból 200 ezer forint támogatást nyújtott az intézménynek. A „bizonyítványosztáskor” többen megfogalmazták: a mai nehéz körülmények között is lehet összehangolt, a kor követelményeinek megfelelő felnőttképzést szervezni. Ménesi György Megkérdeztük olvasóinkat Van-e esélye elhelyezkedésre a pályakezdőnek? A kilencedik premier után A szép diákszínjátszó hagyományok újrateremtésének lehettünk tanúi a közelmúltban a békéscsabai Jókai Színházban. A Pierrot gyermekszínház Gál Zsuzsanna rendezésében csaknem telt ház előtt bemutatta Shakespeare: Rómeó és Júliáját. A gyermektársulat nem kevés nehézség és akadály leküzdése árán oldotta meg e nem könnyű feladatot. A klasszikus veretű nyelvezet szinte hibátlan megtanulása, az egyes jelenetek megformálása, a színpadon való mozgás elsajátítása a gyerekek szorgalmát, leleményességét dicséri, tudva azt, amiből a közönség semmit sem észlelt, hogy ez a produkció nagyszínpadi próba nélkül került a nézők elé. Az igazi színházi légkörben a hangot remegtető nagy pódium deszkáin való fellépés izgalmai közepette a szereplők helytállása minden dicséretet megérdemel. Különösen jól, magabiztosan, nagyszerű átéléssel alakította Rómeót Tímár István Zorán, aki szinte mágával ragadta az egész társulatot. Kiemelkedtek még Nagy Bernadett Júlia szerepében, Béres Edit Júlia dajkájában, és Metz József Mercutió megformálásában. Egy nagyon kedves, diákos bájjal átitatott, igazi színházi előadást láthattunk. Dicséretes az az erőfeszítés, amely a mai profitszemléletű világában jellemformáló, értéket teremtő közösség létrehozására törekszik. Több ilyen társulatra, önzetlen szervezőre lenne szükség, hogy legyen, aki gyermekeinek, a mi unokáinknak is át tudja adni a színjátszás örömét. Rózsa Éva / Almuk az Arany Bohóc-díj Tehetség, ügyesség, lendület, vidámság. Röviden így jellemezhetem azt a lovasakrobata-produkciót, amit Richter Flórián, Richter Szebasztián (17 évesek) és Szabó Judit (15 éves) akrobaták mutatnak be a Magyar Nemzeti Cirkuszban, jelenleg Orosházán. Előtte hat napig Békéscsabán vendégszerepeit a Richter család tulajdonában lévő' cirkusz. Itt beszélgettem a társulat legfiatalabb tagjaival.-—Hogyan kerültetek kapcsolatba először a cirkusszal? —- Szebasztián és én be- leszülettünk, mivel mindkettőnk-szülei artisták. így nem kellett artistaiskolába járnunk, hiszen ezt a tudományt a családon belül az évek során elsajátítottuk. Persze azért vizsgáznunk kellett belőle — mondta Flórián. — Éaa szüleim biztatására választottam ezt a pályát —folytatja Judit. — Bár az ő foglalkozásuk messze van a porondtól, édesapám keramikus, édesanyám nyomdász. Beiratkoztam az artistaiskolába, ahová négy évig jártam. — Mennyi időbe telik, amíg kidolgoztok egy számot? —Rengeteg munka van egy produkcióban. Például nekifutásból állásba felugrani a lóra fél év alatt lehet megtanulni annak, akinek ehhez tehetsége van. A fellépéseken kívül két órát gyakorolunk naponta, és nincs pihenés a téli időszakban sem. Állandóan fejleszteni kell a számot, hogy tökéletes és sikeres legyen — veszi vissza a szót Flórián. — Amikor kezdődik az előadás, kigyulladnak a fények, minden szenvedésünket elfelejtjük, és csak a produkcióra gondolunk — egészíti ki Szebasztián. — Ha mindig úton vagytok, hogyan jártok iskolába? — Mindhárman a Magyar Táncművészeti Főiskola gimnáziumának magántanulói vagyunk — válaszol Judit. — Nekem az általános iskolát is magántanulóként kellett elvégeznem. Amikor két évig Japánban szerepeltünk, a tanárok oda utaztak, és így vizsgáztam le — folytatja Flórián. — Régebben, amikor itthon léptünk fel, mindig abban a faluban vagy városban jártam iskolába, ahol éppen voltunk. Nem volt könnyű — teszi hozzá Szebasztián. — Mi a kedvenc szórakozásotok? — Sajnos nagyon kevés időnk marad erre — mondja Szebasztián. — Ha lehetőségünk van, akkor a cirkusz többi fiataljával együtt videózunk, zenét hallgatunk vagy lemegyünk a porondra gyakorolni, és közben jókat nevetünk. — Nekünk a munkánk a hobbink is — egészíti ki Flórián. — Melyik álmotokat szeretnétek valóra váltani? — Egyszer majd a monte- carlói cirkuszfesztiválon szeretnénk átvenni az Arany Bohóc-díjat — mondták csillogó szemmel mindhárman. Zsabka Erzsébet Mesterségek délutánja Domokos Ferencné, 37 éves, ma- gyarbánhegyesi főállású anya: Manapság egyáltalán nincs. Még a szakképzettséggel rendelkező fiatalok sem kapnak munkát, a képesítés nélküliek helyzete pedig teljesen reménytelen. Egyre több munkahely szűnik meg, mindenki maszek vagy vállalkozó akar lenni. Az én gyerekeim tizenkét, tíz- és ötévesek, s félek, hogy amikor felnőnek, őket sem várja jobb lehetőség. Itt Magyarbánhe- gyesen aligha tudnak majd megélni. Kissné Laurenczy Melinda, 32 éves, békéscsabai tanárnő: Egy-két szakmában még ma is van kereslet a munkaerőpiacon. Minél sokrétűbb a fiatal szakképzettsége, annál nagyobb az esélye az elhelyezkedésre. Ám sajnos manapság a felvételkor a különböző összeköttetés, az ismeretség és a megfelelő személy beajánlása is sokat számít. Ennek ellenére senkinek sem szabad feladni a reményt, s akkor talán nem is tűnik olyan sötétnek a helyzet. Magyarfalvi István, 38 éves, gábortelepi rokkantnyugdíjas: Ma Magyarországon nagyon nehéz az elhelyezkedés, itt Gábortelepen pedig, még kevesebb esély van rá, hogy valaki munkát talál. Úgy vélem: minél kisebb egy település, annál reménytelenebb a helyzet. Nálunk már nincs téesz, máshová meg hová mehetnének az emberek? Egyesek alkalmi munkásként eljárnak dinnyézni, de abból sem megélni, sem nyugdíjat remélni nem lehet. Mészáros Lászlóné, 32 éves, nagykamarási háztartásbeli: Az utóbbi időben már az sem talál munkát, akinek megfelelő szakképzettsége van. Márpedig ez nem jó, hisz ilyen körülmények között a gyerekek mind könnyebben mondanak le a továbbtanulásról. A városokban is sorra szűnnek meg a munkahelyek, de vidéken talán még rosszabb a helyzet. Itt egyáltalán nincs hová menni, az alkalmi munkaerőt pedig mindenki kihasználja. (Magyari) Kondoroson szerencséje még sokan művelik a régi mesterségeket. A Petőfi István-napo- kon az általános iskolások ellátogattak néhány ügyes kezű mesteremberhez. Szujó Ignác a kosárfonás és a seprűkötés rejtelmeit mutatta meg a gyerekeknek, Varga Pál kovácsmester a lópatkolás fortélyait mutatta be. Kurilla Zsuzsi néni a gépi hímzés szép technikáját láttatta a gyerekekkel, Turcsányi Lajosné tejfeldolgozó pedig elárulta, hogyan és hányféle terméket lehet a tejből készíteni. Ellátogattak ezenkívül Béres Lajos kertészhez, Rusznák György kerékgyártóhoz, Balogh Zsig- mond fafaragóhoz. A héten vetélkedő keretében úgynevezett „életút-isme- retekről” adnak számot az általános iskolások. A győztesek dr. Kondé Gábor polgármestertől vehetik át az értékes díjakat. Mától megtudhatja, milyen sors várhat a Bokros-programra a parlamentben • miről beszélhetnek a világháború győzteseinek utódai a jövő héten Moszkvában • honnan kapnak, kinek fizetnek pénzt a magyar politikai pártok • mit lehet üzenni egyetlen kártyával a névjegyetikett szabályai szerint. A LEGFRISSEBB ÚJSÁG Hulladékgyűjtés az iskoláért. A Kunágotai Általános Iskolában a napokban vas- és papírgyűjtést szerveztek. Horváth Jánosné tanárnőtől megtudtuk: az első és második osztályosok kivételével minden tanuló bekapcsolódottá hulladékgyűjtési akcióba, melynek bevételét az iskola fejlesztésére fordítják Fotó: Kovács Erzsébet
