Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-02 / 101. szám

1995. május 2., kedd

MEGYEIKÖRKÉP

iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP

Éremeső. Jól szerepeltek a dombiratosi általános iskolások a közelmúltban Mezőkovács- házán megtartott kerékpáros versenyen. A lányok közül egyéniben Bogán Piroska az első, Róka Edina pedig a második helyen végzett. A fiúk versenyében Bojczán Patrick szerezte meg az első helyet. Természetesen a csapatversenyt is a dombiratosiak nyerték. Felkészítő tanáruk: Pántya Tamás.

Földrajzverseny. Ezúttal hatodjára rendezték meg Szeghalmon, a Péter András Gimnáziumban a Kovács János regionális földrajzverseny döntőjét, amelyre a száznál több jelentkezőből a legjobb 25 került be. A neves földrajzi szaktekintélyekből álló zsűri két témakörből, (természetföldrajz és gazdaságföldrajz) volt kíváncsi a versenyzők tudására. A vetélkedő végül debreceni sikert hozott, az első helyen Vincze László .végzett a Refonnátus Kollégium Gimnáziumából, második lett Kovács Attila a jászberényi Liska József Gimnáziumból, míg a harmadik helyet a tavalyi győztes, a „hazaiak" versenyzője, Jenei Mária szerezte meg.

Muronyban bemutatkozott az iskola

A szabadtéri tornabemutató résztvevőit élénk érdeklődés követte Fotó: Such Tamás

Mindenki a fedélzeten volt szombaton, a május elsejei ünnepi rendezvénysorozat nyitányán a muronyi általános iskolában. Egész napos program keretében „Bemutatkozik az iskola” címmel a 135 helyi kisdiák — közülük 73 a felső tagozatos — igyekezett szüleik, a meghívottak és a faluban élők előtt számot adni a tanórákon és az azokon túli tevékenységükről. Bukva Vilmosné tanár, a rendezvény főszervezője kollégáival gazdag programot állított össze. Az ünnepélyes megnyitót követően a gyerekek szakköri munkáiból nyílt kiállítás, majd az angolt, németet és franciát tanuló nebulók idegen nyelvű műsorukkal adtak ízelítőt nyelvtudásukról.

Sikert arattak a néptáncosok, az iskolai Ki mit tud? legjobb produkciói éppúgy, mint a tomabemutató és a különféle sportversenyek résztvevői. Varga Ottó, az iskola igazgatója elmondta, hogy a rendezvényt a jövőben szeretnék hagyománnyá formálni, így is erősítve az iskola, a szülők, a település és az önkormányzat kapcsolatát.

Május elseje előestéjén utcabál, az ünnep napján majális volt a faluban.

—sz—

Háromszor született újjá

Érdekes kiállítás nyílt a minap Kondoroson, bemutatva a nagyközség életét 1750-től napjainkig. A mintegy 236 fotóból álló kiállítást dr. Gulyás Mihály rendezte.

Az ő bevezető szavaiból tájékozódhattunk arról, hogy 1241-ben a mongol támadás alatt már létezett a település.

Kétszer pusztították el teljesen, először a tatár, majd a török. Ez utóbbiról is maradt írásos emlék, amely 1603-ból származik. Ettől kezdve mintegy 300 évig csak a település neve létezett, élet alig-alig volt e tájon. Majd az utak kialakulásával, s különösen a kondorosi csárda felépülésével kezdett benépesülni a falu. Tanyák és házak épültek az utak mellett és a csárda közvetlen közelségében. A mai Kondoros 1875-ben vált olyanná, amelynek továbbfejlődése a mostani nagyközség. Érdekes, hogy 1940-ben 8000- en laktak ebben a faluban. Ma mindössze 6400-an. P. J.

Olvasóink írják Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg.

Egy birtoklevél gazdájának emlékezései

1945-ben honfoglalók és új gazdák lettünk. Álmodozók és fiatalok voltunk, a kiosztott földnek szerelmesei. Szegények voltunk, nem volt hófehér paripánk, de volt hitünk, amely erőt adott az ember- fölötti munkához. A rosszat elfelejtve boldogok voltunk.

1959 újból az újrakezdés éve, mit is tehettünk, beléptünk a téeszbe, mert vonzott a föld szeretete, mely oly drága volt nekünk és mi nem lettünk hűtlenek hozzá. Sokan elmentek városba élni, de még többen itthon maradtunk a téeszben dolgozni, mert a hit útja itt is kísérője volt az életünknek. Ez a göröngyös betűkkel leírt 50 éves évfordulói emlékezés csak picinyke gyöngyszeme a történelemnek. De hiszem, hogy a falunkban és a hazánkban élni fog örök időkig.

Fazekas Gáborné, Okány

Battonyai diákok Pakson

A battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola 30 negyedik osztályos tanulója április 24-én tanulmányi kirándulás keretében megtekintette a^paksi atomerőművet.

Pukli László, az erőmű dolgozója előadást tartott, illetve filmet vetített az erőműfelépítéséről, működéséről, a környezet- védelmi és biztonságtechnikai berendezésekről. A diákoknak bemutatták a harmadik blokk generátorait. A remegő épület fülsiketítő zajában éreztük, hogy milyen roppant erők dolgoznak, miközben az erőmű négy blokkja az ország villamosenergiaszükségletének csaknem 50 százalékát termeli.

Megnéztük a negyedik blokk vezérlőtermeit is, ahol éppen a fűtőelemcsere utáni takarítást végezték; a blokk természetesen nem üzemelt. A diákok kérdéseire a csoport vezetője elmagyarázta, és a gyakorlatban bemutatta az atomenergia hasznosítását, külön kiemelve a biztonságos működés feltételeit, szabályait.

Ezen a kiránduláson a battonyai középiskolások valamelyest kibővítették az atomfizika tárgykörében megtanult ismereteiket.

T arkó Mihál yné tanár

A fiú nyolcvan méter mélyre is képes hatolni

Tunéziai nászutaspár Gyulán

Karima és Mtir — a lány akár nyerhetne is bármely magyar szépségversenyen

Bekukucskálni egy nászutaspár szobájának kulcslyukán? Még akkor se, ha—errefelé— egzotikusnak számítanak mindketten! Ritka vendég Gyulán a tunéziai, ám most ketten is szerettei voltak a városnak, az Erkel Gyógyszállónak. Karima Lari- bi és Mtir Amraoai—az ifjú pár —azt viszont készséggel vállalta, hogy egy beszélgetésben kitárulkozzanak előttünk. (Mindketten 25 évesek, a lány május elsején született, a fiú másodi- kán.) Kísérőjük, a magyar származású J. F. Balvany 74 éves, ám 15-20-at bátran letagadhatna. Hogy minek nászúira „gardedám”? Jobb, ha erről maga Balvany úr beszél.

— A hatvanas évek derekáig nagy európai lapok bécsi tudósítója voltam — vág bele ékes magyarsággal. — Az egyik svájci lap ötventől hatvanhatig kelet-európai tudósítóként is alkalmazott. Hatvanhatban,

moszkvai nyomásra elhidegül- tek az osztrák-magyar kapcsolatok, egyszer csak kitiltottak Magyarországról, s vele együtt valamennyi szocialista országból. Ez tizenhárom évig tartott. Bejártam a világot, s elkerültem Tunéziába is, éppen Mtiz szüleinek házába. Közel- keleti, észak-afrikai tudósítói időszakomban gyakorta náluk szálltam meg Hammametben, ahol a tengerparton áll a házuk.

— De hogy kerültek Gyulára?

— Azóta is tartom a kapcsolatot a családdal. A fiatalok március 29-én tartották esküvőjüket, s nászajándékként meghívtam őket Európába. Ausztriából jöttünk ide. Én ugyan még sosem jártam Gyulán, ám tavaly, a vakáció előtt rám kérdezett Anton Vressnig, az ENSZ bécsi sajtóosztályának vezetője: milyen Gyula, ugyanis valaki melegen ajánlotta neki.

Mondtam, jók a híreim róla, próbálja ki. Fellelkesülten érkezett vissza az Erkel Hotelből. Gondoltam, alkalomadtán én is megnézem magamnak: ha van fürdő, teniszpálya, cigányzene, már nem lehet rossz. Az alkalom pedig ezzel az esküvővel jött el.

Karima, az ifjú feleség egy butikban dolgozik, a fiú egy kisebb kamionnal szállítmányoz. Meg kutat ás. Valóságos (több évszázados) kútásó dinasztia leszármazottja. Arrafelé, a nagy forróságban és szárazságban az élet hónapokig e kutakból me- rítkezik. Kútfúrónak hittem, mert 80 méter mély kutakat készítenek. Balvany úr meg is izzadt a fordítással, míg tisztáztuk: ebbe az irdatlan mélységbe bizony 2-5 méteres átmérőjű kutat ásnak, s lefelé haladva terméskővel, téglával rakják ki oldalát. Mutatja is tenyerét a fiú: afrikaian kérges. Csak, hogy ne

töprengjenek: a vizet szélkerekekkel hajtott szivattyúk emelik ki. Később a tisztítás is az ő dolguk, része ez a megélhetésüknek. A lány papája már meghalt, édesanyja egy szálloda alkalmazottja. A fiú apja természetesen kútásó.

Az esküvőről kérdezem őket. Felváltva mesélik:

— Három napig a mennyasszonyéknál zajlik az ünnep, a fiú és családja csak a negyedik, utolsó napon kapcsolódik be—ez az igazi házassági ceremónia ideje. A negyedik napon egy nagy terembe vonultunk, ahol állandó előzene szólt. Mi egy pódiumon ültünk, ünnepi ruhában, ekkor már olyanban, mint Európában. Előtte a menyasszony naponta más, kézzel hímzett népviseletet ölt magára. Sorrendben: fekete, kék, piros alapút, fehérrel, arannyal díszítve. Nagyon drága a ruha, többnyire — mint mi is—kölcsönzik. Jönnek a barátok és a rokonok, gratulálnak és ajándékokkal kedveskednek. Mik ezek? Háztartási cikkek, pénz — s valljuk be: ital is —, mindenki feljegyzi egy listára, mit hozott.

Hozomány ugyan már nincs, de a lakást a fiúnak, berendezését a lánynak kell állnia. A házasságkötés egyházi és köz- igazgatási aktus. Karima mélyen vallásos, Mtir itt Gyulán

csak sörözget, egyébként nem veti meg a whiskyt sem. Kérdezem a fütyülős barack felől, szakértelemmel bólogat... Ami a ceremóniát illeti: az imám felkeresi a lányos házat, ám a fiúnak — családjával együtt — magának kell az imám elé járulnia. A negyedik napig a menyasszony és a vőlegény nem találkozhat, így külön-külön írják alá a házassági szerződést. A negyedik napon a házasságkötő teremben találkoznak a polgári eljárás megejtésére, aztán a fiús házba vonulnak. A lányt kísérői követik — szigorúan csupa férjes asszony. A vallási szabályokat az arab világ országaiban más és más módon értelmezik: elvileg minden férfiúnak négy felesége lehet Tunéziában is. (Megkötés: az úrnak valamennyit ki kell elégítenie anyagilag és egyébként is.) A válás nem nagy cécó: ebbéli szándékát csak be kell jelentenie a férjnek —^ a hölgyek egyenjogúsítása még nem teszi ezt lehetővé. A lánynak szűzen kell a házasságba lépnie — a fiúk ilyenkorra már viharos múltra tekintenek vissza... A házasságtörő nőt saját családja is megveti — ha netán megölnék érte, az nem bűntett. Kettőjüknek összesen 10 testvérük van. Vajon ők hány gyereket akarnak?

— Csak kettőt —jelenti ki a fiú határozottan. A lány igenei

hozzá. Hiába, ez már a felvilágosult generáció. Pontosan tudják, hogy a nyomor a megalapozatlanul vállalt sok gyerek miatt is van. A fiú néhányszor megfordult már Európában: látja, hogy milyen (lehetne) az élet. Szétnéztek a gyulai piacon is: megragadta őket a tisztaság és az olcsóság. Kétszer is lefordít- tattam e részt: semmi tévedés. A fiatalok egyébként ragyogóan beszélnek franciául, egymás között viszont csak arabul szólalnak meg. Burgiba elnök annak idején országa felemelését az oktatás első helyre tételével kezdte, mindkétten az iskolában tanultak meg — kiválóan! — franciául, akárcsak többi honfitársuk.

Bécsbe április 6-án érkeztek, a hetedike a magyar vízum beszerzésével ment el, ám már

9-én Gyulán voltak. A húsvéthétfő utáni napon utaztak haza.

— Minden tetszik, amit Gyulán láttunk — vallja meg a fiú, teljes egyetértésben ifjú hitvesével. — A szálloda, a Lido, az Aranykereszt különösen. Bárhol megfordultunk, szeretetet éreztünk. A Királynő Fogadóban például egy idős hölggyel keringőztem.

Kísérőjük mondja: pedig cigánynak is nézhették volna őket, ám semmiféle előítélettel nem találkoztak. A lány csak alkoholmentes italokat fogyaszt, a fiú attól függően, hogy arája látószögében van- e. Hogy a lakodalomban mi a módi? Törökös, édes tészta a sláger, colát, Fantát isznak hozzá. Meg whiskyt a férfiak, e napon üvegszámra, a hátsó szobában. (Tegyük hozzá: kivételesen, hiszen egy üveg jobb ital a helybeliek egész havi fizetését elviszi. Akkor viszont ajándékba kapott whisky volt az „áldozat”.)

Hazafelé még Budapesten is szétnéznek.

— Visszajönnek valaha is ide?

— Jövőre. Ha Allah is úgy akarja — bizonygatják.

Kiss A. János

Karima kezét a lányos háznál barátnője szerencsét és boldogságot hozó balzsammal, hennével kente be

Fotó: Kovács Erzsébet