Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-31 / 126. szám

Mkés megyei hírlap „Szemüveg” jeligére Szimpatikusnak találtam soraidat, szeretnék veled meg is ismerkedni. 18 éves barna hajú, zöld szemű, gyulai lány vagyok. Bár életkorom lassan több lesz a magasságomnál, még nem találtam meg az iga­zit. Várom válaszod „Nap­szemüveg” jeligére. * Mindnight Blues... Pár sor vár rád névvel és címmel együtt a szerkesztő­ségben. —A— ¥ Találkozásnak Én ott voltam, Te miért nem? Utolsó lehetőséged: ne­vem és címem a szerkesztő­ségben. Gyulai álom ★ SziaFrenky! Nem tudom, miért nem vá­laszolsz, de ha még mindig találkozni akarsz velem, ne­vem és címem a szerkesztősé­ben. Gyulai álom * Kedves egyetlen hercegnőm! Mióta ismerlek, boldog va­gyok, s éjjel nappal rólad ál­modok. Tudom, hogy vársz rám, mert szeretsz, s te is tudod ugyanezt. Te vagy a legcsodá­latosabb nő a világon! Szeret­lek! Pista (katona) * M. Zsoltnak Battonyára Két hét múlva kimondod a nagy igent, csak nekem. S én cserébe ígérem, hogy életem végéig hűséges, szerető társad leszek. S arra törekszem, hogy boldogok legyünk mindörök­re. Menyasszonyod: Gúzmóka Mezőkovácsházáról ¥ Drága Anyukánk! Sok szeretettel kívánunk boldog életet, és sok-sok pu­szival köszöntünk téged! Családod: Zsani, Ica, Sanyi és Papa. * TARKA OLDAL 1995. május 31., szerda Kedvesem! Én szeretlek és érzem ez viszont is így van. Miért kell értelmetlenül szenvedni. Én az életem veled szerettem vol­na befejezeni. Miért olyan hi­hetetlen ez? Kedvesed * Dettó! Mostanában elfogott a féle­lem, hogy elveszítelek. Te úgy megváltoztál, talán L. miatt, nem tudom. Eltávolodtunk egymástól, de úgy látszik van még visszaút. Remélem, ezu­tán ismét megoszthatom veled titkaim, és te megértesz. A hi­ba a világban van, nem bennünk! A másik Dettó Babuci Emberi törvény kibírni min­dent, s menni, menni mindig tovább. Még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák. Dec. 2. * Kedves te, aki nem szereti a dohányfüstöt! Biztosan fogalmad sincs ró­la, hogy hiányzol valakinek, aki nem szereti a dohányfüs­töt! ¥ Szeretném megtalálni azt a fi­út, aki május 13-án szombaton este a Narancsban volt. Csíkos pulóvert, világoskék farmert viseltél, és egy övtáska volt a derekadon. Fekete hosszú, egyenes hajad van. Azt hiszem fekete Nike cipő volt rajtad. Te álltái egy hosszú szőke hajú fiúval, én pedig mögötted ül­tem. Egyszer hátranéztél, pon­tosan a szemembe. Ha magad­ra ismersz, kérlek írj! Ui.: Én piros ruhát viseltem. „Indián” jeligére * Lajosnak, „Okány” Szeretnék Veled újra talál­kozni! Még mindig szeretlek! S.T. 1995. V. 22. fél kilenckor történt. Biztosan magadra is­mersz. ¥ Még mindig a legaranyosabb Bántódás csak akkor érhet, ha nem szeretsz és nem akarsz velem találkozni és beszélni. Horatius Előbuli a szeptember 16-ai főbuli előtt a Népstadionban — Ébredj fel, Rockandrolfia! ...ria! ...ria! Hungária! Az asztal szélén ülő, fekete szerkóban ünneplő Lapis Norbert azt mondja, ha már annyira kíváncsiak rá a ripor­terek, egye fene, elmondja. Egyebek közt egy jófofa sztori is oka annak, miért is producere a legújabb nagy hazai popvállalkozásnak? Nevezetesen, annak idején egy házibulin épp Hungária nóta szólt, amikor a nagy lendület­ben az asztal alá estek ro- kizás köz­ben jelen­legi fele­ségével... Lám, most pe­dig már g y ü 1 e - kezhet is a szakma (és a nélkülöz­hetetlen elit) a Népstadi­on dísz­páholya, előtt, nap- ernyős asztalok alatt. Er­dős Pétertől Juszt Lászlóig, az Egon Ervin Kisch-díjas Hámori Tibortól Berki Ta­másig, Som Lajostól Bánfi Jancsiig, a kispestiek tizen- négyszeres válogatott lab­darúgójáig. A fokozott ér­deklődés talán annak is szól, hogy miként is fest ez a nagy kibékülés, hiszen a fő­asztal mentén ülő zenészek közül többen évekig éppen­séggel nem ettek egymás te­nyeréből. Márpedig a béke szent, a zene — a napokban boltba kerülő, 17 nótás, Éb­redj fel Rockandrollia! — kiváló, egészen biztos, hogy bezengi a magyar nya­rat. No és amiért még ez az előbuli született: szeptember 16-án, szombaton este a Nép­stadionban egyetlen alkalom­ra összeáll a csapat élőben is, mindent eljátszik és előad, ami csak hajdan volt és szép volt, jó volt... A Csókkirály — Fenyő Miklós, Dili Dolly, Rocky Róbert — Szikora Ró­bert, CasiNova — Novai Gá­bor, Szaxi Maxi — Fekete Gyula és — Szikla Sziszi — Kékes Zoltán. Az étel, ital (no, nők az nem!) meg a zene köz­ben szétszéledünk a gyepen és beszélgetünk. Fenyő Miklós: — Beleírtuk az élményeinket az új dalokba, gondolataink hordozzák akkori szép életünket. Áprilisban egy budai stúdióba vonultunk, megismertük egymás hozott demóit, közösen alakítgattuk, pofozgattuk őket. Bár mind­egyiket önálló szerzővel tün­tettük fel, inkább csapatmunka, színes, de különgondolkodó ta­gokkal. Nem kerülhetem ki, ta­lán nem túlzás: a Hungária tag­jai egyenként is sztárok, a ma­guk területén az elmúlt tíz év­ben sikert sikerre halmoztak. Később, a rikító piroszakós Főnök még hozzáteszi: ezek a felvételek stílusukban nyolc­vanas évekbeliek — játék­módjukban ortodox rock and roll — ám ’95-ös technikával készültek. Csupa izgalom te­hát hallgatni őket. Dunai Antal, az olimpiai labdarúgó válogatott kapitá­nya: — Csapatunkat is meg­hívták az előbulira, remélem a nagy koncerten is itt lehetünk. Amúgy közismert, hogy Fe­nyő nagy Újpest drukker volt világ életében, sok meccsün­kön most is kint van. Nagyon tetszik az ő vibráló zenéjük, egykoron magam is sokat tán­coltam a Csavard fel a szőnye- get-re... Bánfi János, a Hungária Kupa tizenegyesrúgó ver­seny győztese: — Nyolcéves koromban választanom kel­lett: foci vagy zene. Talán nem döntöttem rosszul, ami­kor Csabán az áldott Szomba­ti Gyuri bácsinál komolyab­ban focizni kezdtem, de hoz­záteszem, azért van otthon egy szintetizátorom, s ha kottából nem is tudok ját­szani, kikapcsolódásnak nagyszerű időtöltés a zene. Remek ötlet volt ez tizen­egyesrúgó verseny s ezt nem csak azért mondom, mert hazavihetem a szép serleget. Mellesleg én a Kispestben és a válogatott­ban sem vál­lalok bünte­tőt lőni, ma­gam is cso­dálkozom, hogy nyol­cat bevarr­tam Hajdú Attiláéknak. Hogy készülök új­ra haza? Va­ló igaz, már alighanem mindeki tud­ja, hogy be­kötik a feje­met. A baj­nokság utáni szombaton, apuéknál a ,, f e k b e n ” lesz a lagzi. Arató András, Dis­co No.L: — Bár az idei év nagy durra­násának leg­többen a Rolling Stones ven­dégszereplését tartják, az én szívem egy picivel nagyob­bat dobban a Hungária buli­ján, hiszen ők magyarok, mi több, akkoriban is merték a nevüket vállani, amikor nem hangzott mindenki fülének túl jól. És nevük okán szur­kolni is milyen jól lehet ne­kik, nem igaz! Dolly: — Hogy melyik dalt ajánlanám különösen? Isten bizony nem tudok különbséget tenni, nem vé­letlenül került ilyen sok dal a kazettára, illetve cd-re, mert egyszerűen nem lehetett ki­hagyni őket... (fábián) Játék, vicc gyerekeknek Rajzos feladat a legkisebbeknek Derűs percek a fülről és a rendeloszobáról Egy férfi benyit a zöldséges­hez. Kér két darab hónapos retket, mindkettőt bedugja a fülébe, fizet és távozik. Másnap újra bejön, megint vesz két retket, megint bedug­ja a fülébe. így megy ez egész héten, mígnem egy reggel a boltos közli vele, hogy elfo­gyott a retek. — Ecetes uborkájuk van? — érdeklődik a vevő. — Van kérem. — Akkor adjon abból két darabot! — azzal az ecetes uborkát a legnagyobb nyuga­lommal bedugja a fülébe. — Bocsánat! — mondja az eladó. — De már mégis meg­kérdezem: miért dugja urasá- god a fülébe azokat az uborká­kat? — Jópofa maga! — néz rá a vevő. — Hát mit dugnék bele, ha egyszer nem kapok retket? A rendelés vége felé az orvos kinéz, s látja, hogy a várószo­bában már csak egy fiatal nő ül egy férfival. — Tessék befáradni! — mondja. A nő feláll, s elindul az ajtó felé. — Ön is bejöhet — int a férfinak a doktor, majd leülteti őket a rendelőben, s faggatni kezdi a hölgyet, mi a panasza. — A gyomrom — mondja a nő. — Két hete aludni se hagy. — Vetkőzzön le, asszo­nyom! A hölgy arcát vér önti el. — Tényleg levetkőzzem? — Hát persze, hogy le. A nő még jobban elpirulva leveti a blúzát, majd a szok­nyáját is, de addigra egész tes­tében remeg. Az orvos fejcsóválva nézi, aztán odafurdul a férfihoz: — Mindig ilyen ideges az asszonyka? — érdeklődik. — Fogalmam sincs róla! — von vállat a férfiú. — Most látom a hölgyet életemben elő­ször. Egyforma az öt méhecske? Színezd ki a rajzot, saját elképzelésed szerint! Bizony nem. Az egyik méhecske eltér a többitől. Vajon melyik? A Hotel Menthol személyzete és o Huncjário Kupagyőztes Bánfi János A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents