Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-27-28 / 123. szám

8 1995. május 27-28., szombat-vasárnap «j^BÍKÉS MEGYEI HÍRLAP Kedves gyerekek! Gyermeknapi összeállításunkkal kö­szöntünk benneteket! Reméljük — a legkisebbektől a nagyobbakig —, találtok érdekes olvasmányt, feladatot, rejtvényt magatoknak! Gyermeknapi ajándékunk ezenkívül nemcsak erre az ünnepi alkalomra szól. Ugyanis júniustól kezdve év végé­ig minden hónapban tartunk egy plusz sorsolást, azok között a megfejtők között, akik a heti gyerekrejtvényen nem nyertek. így havonta újabb 10 szerencsés nyertes kap játékot szerkesztőségünktől! Kérjük továbbra is játsszatok velünk! Várjuk megfej­téseiteket! Az öreg róka és a fiatal varjú Egy szép napon fiatal, fekete varjú szállt a havas ágra. A fa tövében éppen az öreg róka lesett mezei egérre. Hintázta a madár az ágat. A hó lassan permetezett róla a róka fejére. Felnézett erre a veres bundás: — Vidám jó napot, doktor- kám! — köszöntötte a mada­rat. Megörült a varjú, hogy a Tudós Harkály Doktornak nézte őt a róka. Igen barátságo­san fogadta hát a köszöntést. — Neked is víg napot, ked­ves barátom! Hogy s mint szol­gál az egészséged? — károgta és recsegő hangja a harkályo­kat szerette volna utánozni. Vaksi volt az öreg róka. De ha tévedett is a szeme, fülét nem szedte rá a varjúkárogás. De tettette, hogy harkálynak véli a varjút és panaszkodni kezdett: — Jaj, édes doktorkám, na- gyon-nagyon beteg vagyok ám! — Szólj, mi fáj? — Jaj, valami kegyetlenül megfeküdte a gyomromat! És a tetejében még a torkomat is kínozza a fájás! És a lábam! Tüske bújt meg a talpamba, nem tudok rálépni! O, nagyon- nagyon beteg vagyok...! — Baj..., baj..., nagy baj ez... — hümmögte a varjú. — Segíts rajtam, doktor! Messzi földről jöttem hozzád, hogy megkérjelek: gyógyíts meg engem! Nagy a te tudo­mányod híre... Szánd meg hát a szenvedő beteget... Enyhítsd a kínját... enyhítsd a fájdal­mát... — Ha talpadban tüske van és nem tudsz ráállni, hogyan tehettél meg akkora utat, ami­lyenről beszélsz? — kérdezte a varjú gyanakodva. Mert bár­ki bármit is mondjon, nem os­toba madár a varjú. — Okos vagy, doktorkám! Biz’ sántán nemigen vergőd­tem volna el idáig hét erdőn keresztül! Most bújt csak a tüs­ke a talpamba. Nem hazudott a róka. Tal­pában a tüske. Saját szemével láthatta a varjú. Le is szállt erre a fáról. — Bizony, benne a tüske — mondta. — Húzd csak ki belőle bát­ran, ahogy az odvas fából a pondrót vagy a bábot húzzátok ki, ti tudós harkályok! A varjú ügyes mozdulattal kirántotta a tüskét a róka tal­pából és nagyon jólesett neki a veres bundás hálálkodása, hí­zelgő dicsérete. — Hanem hát a torkom... még azt nem vizsgáltad meg, nagy tudós doktorom...! — fo­gott újra a panaszkodásba az öreg. — Igaz. De elébb talán a gyomrodat vizsgálnám meg! — A torkom jobban fáj! Jaj, hogy fáj a torkom! Azt vizs­gáld elébb, nagy tudós dokto­rom! No de azért a varjú sem esett a feje lágyára: miért kukkant­son be a róka vicsorgó szájá­ba? ;— Otthon ám az okulárém! Haza kell repülnöm érte! — mondta. Dühös lett az öreg róka, de elleplezte dühét. Márpedig az ő csavaros eszén ne akarjon egy varjú — s méghozzá egy fiatal varjú túljárni! Mert ha most hazaengedné, bizonyos, hogy világéletében többé nem találkoznék vele! Ezért hát mézes-mázosan felelte: — Drága doktor, minek ne­ked az okuláré?! Jó még a látá­sod, hiszen anélkül vetted ki a tüskét a talpamból. — Ez igaz — hagyta hely­ben a varjú. — De a torkodban homály ül. Szemüvegem nélkül mit sem látnék benne. — Ej, de furcsa a hangod, tudós doktor uram! Akárcsak a varjaké! —Jaj, a hallásoddal is nagy baj van, kedves rókám! — ijedezett a vatjú. — Már hogy lehetnék én vaíjú, amikor harkály vagyok, Tu­dós Harkály Doktor! Az öreg róka pedig azt gon­dolta: no, most megfogtalak! — s ütötte a vasat melegiben. — Hát ha tényleg az vagy, kukkants a torkomba! — Az vagyok hát! — rikol­totta mérgesen a varjú. — Tátsd csak ki a szájadat. Nem kellett biztatni a rókát. Nagyra tátotta a száját és be­kapta a fiatal varjút. Azóta a varjak messzire kerülik a rókát, és nem mennek lépre, ha tudós doktornak szó­lítják őket. (Tordon Ákos) BŰQOIV ^ Egy picurka keresztrejtvény! Vízszintes: 1. Méhek gyártják. 3. Sérülés. Függőleges: 1. Vízzel tisztít. 2. Lócsemege. A feladványokat a Fülesba­goly című rejtvénymagazin­nal közösen jelentetjük meg, vagyis e feladatokkal mind­két lapban találkozhattok. 1 2 3 Nem az, ami 1. Melyik csont nem csont? 2. Melyik hal nem hal? 3. Melyik háborúhoz nem kell hadsereg? 4. Melyik szakadást nem lehet bevarrni? 5. Melyik álláshoz nem kell protekció? # % •zoqsBijBZiA V '£ '1SPP -B^ezsoipsj v -p 'zoqmoquq-I§3 zy •£ 'SOJUI3 ZU JJ3UI ‘UI3S ptipso b jo«; '[Bqiqa zy •£ -(b§ -bAub zb oibzs 9|uosBq zsqoq -unuuqq b ‘quf|BU7SBq zoqyqz -nj) juoso|Bq y ' [ :s3jÍ3j§3p\[ — Mi az abszolút korszerű? — Ha a számítógép pszichi­áterhez fordul, mert nem érti meg a programozója... gBá Mfl «fi eftí — Anyuka, kérek ötven forin­tot. — Minek az neked? — Oda szeretném adni egy szegény, idősebb néninek. — És hol az a néni? — A mozipénztárban. evlLa gflg «Ír1 — Tudnátok mondani egy pél­dát arra a mondásra, hogy „a kör bezárul”? — kérdezi a ta­nító néni a gyerekeket. Kuncogó — Én tudok, tanító néni ké­rem: az egér fél a macskától, a macskánk fél a kutyától, a ku­tyánk fél a papámtól, a papám fél a mamámtól, a mamám fél az egértől. Nk? >J> — Sorolj fel néhány állatot! — szólítja fel a tanító néni Gabi­kát. — Kutyuska, tehénke... —Jó, de nem kell mindig hozzámondani, hogy ka meg ke, mond szépen kicsinyítő képző nélkül az állatokat! — Kecs, macs, csir, puly, fees... kL­ef« ef* —Szeretsz iskolába járni, Öcsi? — Szeretek iskolába járni meg onnan eljönni is szeretek. Csak azt nem szeretem, hogy közben bent kell maradni. ofo \L — Mondj egy szilárd testet, amely nem oldódik a vízben! — A hal. Abraválogató Színezzétek ki az ábrákat! A színezés során valószínűleg észreveszitek, hogy az ábrák közül három kétszer szerepel. Melyek ezek? Rajzolj az üres tálakba ugyanannyi almát, minta felsősorban levőazonosmintájú tálakban van!

Next

/
Thumbnails
Contents