Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-23 / 119. szám
ÉVFORDULÓ 1995. május 23., kedd • • Otven évvel ezelőtt jelent meg a Viharsarok Ma, május 23-án, pontosan ötven éve, hogy egy szerdai napon Viharsarok címmel a békéscsabai Körösvidék Nyomdából új lap indult útjára. A lapot a gyergyói havasok aljáról már korábban a városba került, jól ismert Cseres Tibor (1915—1993), egy évtized múltán jeles író jegyezte szerkesztőként. A fejléc alatti sor munkás- és parasztújságot ígért. Kiadói a három, akkoriban baloldali párt megyei szervezetei voltak. A szerkesztőség hitvalló vezércikke szerint a Viharsarok Táncsics 1848-as lapja (a Munkások Újsága) és Achim L. András 1906 és 1910 között Békéscsabán megjelent Paraszt Újságja szellemi utódának tekintette magát. „Mondataikat ott akarjuk folytatni, ahol az ő szavaik megszakadtak” — hirdette a program. Akkor még aligha tudhatta bárki is, hogy az új lap élete meddig tart. Az 1944 októberében lezajlott hadi eseményeket követő több mint fél esztendőben ugyanis (Orosházával és Gyulával ellentétben) Békéscsabán nem sikerült megoldani egy helyi újság folyamatos kiadását. Ennek aligha technikai, inkább a politikai erőviszonyok alakulásából következő okai lehettek. Gyöngyösi János, aki 1944. október 11-én napilapot indított a városban (Alföldi Népújság címmel), de két szám után majd csak 1945 március— áprilisában tudta biztosítani az eléggé rendszertelen folytatást. A jó ideig hetente kétszer, de megbízhatóan kiadott Viharsarok már emiatt is keresetté vált, életre hívásának a lakosság baloldali töltésű tájékoztatása és megnyerése, befolyásolása volt a fő indító oka. A lap költségeit biztosító pártok a mindinkább kibontakozó, demokratikus közélet viszonyai között már a hatalmi kötélhúzásokat is számításba vették, látták a pólusok kirajzolódását, bár még együttműködésben gondolkodtak. A lapalapításnak az akkori erőviszonyokhoz kapcsolódó mozzanatai a Viharsarok további pályafutását is meghatározták, cikkei, riportjai a koalíciós viták és a radikális, majd a diktatórikus törekvések légkörében születtek. Az igazságnak tartozunk mégis azzal a megállapítással, hogy a benne közölt írások Cseres Tibor 1946 októberéig tartó szerkesztői megbízatása idején maradandó értékű „kétarcúságot” mutattak. Cseres sem térhetett ki a napi aktualitásé, igen éles fogalmazású, nemegyszer kifejezetten fenyegető hangú vezércikkek, „győzelmi” hangvételű riportok vagy személyre szóló leleplezések közlése elől. Ám ezekkel együtt és egy i- dőben min den lapszámvolt, s azzal együtt igazságszerető humanista, akiben nagyon erősen munkált a nemzeti hagyományok fenntartásának, az együttélés új lehetőségeit kereső közösségi tudat megerősítésének az igénye. Ennek tudb a n elhelyezett olyan írásokat, amelyek a dolgozó emberek világának a békességét, a család- és munkaszeretet értékeit, a művelődés és az irodalom lélekformáló erejét hangsúlyozták. Cseres Tibor baloldali ember ható be, hogy a Viharsarok sorozatosan foglalkozott a haza és a megye múltjának fontos kérdéseivel, meghatározó személyiségeinek értékelésével, a szomszéd népek megismertetésével. Akkor kevesen tudták, hogy a történelmi, irodalomtörténeti cikkek — sőt: a vezércikkek — igen jelentős részét név nélkül vagy álnéven az 1945 tavaszán Békéscsabán befogadott Féja Géza írta. Az a Féja, akinek 1937-ben megjelent könyve címét viselte maga a lap is. A Viharsarok tudatosan és hangsúlyozottan kívánt és tudott egyszerre megyei és csabai lap lenni. A város politikai, gazdasági kisugárzását, központi helyzetét felhasználva tekintett ki a falvak, tanyák életére, másfelől a megye népét foglalkoztató, szélesebb érdekű gondokra, eseményekre. Az olvasóközönség egyre inkább hozzászokott ahhoz, hogy a legjobb áttekintést a Viharsarokban találhatja meg, a lap beállítottsága szerinti értelmezéssel. A Viharsaroknak ez a ténylegesen betöltött szerepe indokolja, hogy sajtótörténetileg legkorábbi elődlapunknak tekintsük. Annak tudatában, hogy az 1945. május 23-án útjára indított orgánum saját korának gyermeke, az 1944 őszétől 1945 kora tavaszáig uralkodó összefogási törekvéseket elgyengítő ellentétek'felerősödésének a terméke volt. A lap 1946 elejétől jutott el a hetenként hatszori (majdnem egy évig a heti hétszeri) megjelenésig. Amikor 1949. október 30- ával — az egész országban egységesen — megszervezték az „egy megy—egy lap” konstrukciót, a csabai Viharsarokba olvasztották be a megye még meglévő városi újságjait, a gyulai Alföldet, az Orosházi Híreket és a Szarvasi Újságot. A központi „címkiosztás” keretében a Békés megyei lap a Viharsarok Népe titulust kapta, a Viharsarok cím a Csongrád megyei egyetlen orgánum fejlécére került. A Viharsarok első számának fél évszázaddal ezelőtti megjelenését a politikai hatalomváltozások, a diktatúra és a demokrácia hol tragikus, hol biztató kimenetelű küzdelmének cenzúráival együtt a megyei igényt vállaló újságírás és lapkiadás folyamatában az első lépésnek tartjuk. Olyan lépésnek, amely ötven éve — változó lapcímekkel, jó néhány szerkesztővel, sok újságíróval, nyomdásszal, terjesztővel — megszakítás nélkül folyik, és jó néhány lehetőség szerencsés felismerése jegyében vezet a további évtizedekbe. Dr. Szabó Ferenc Vélemények a Békés Megyei Hírlapról Pásztor József labdarúgóedző A Békéscsabai Előre FC kilencszeres válogatott labdarúgója a jövő héten kisjubileumhoz érkezik: négy éve ül a Kórház utcai gárda kispadján (nála csak Csank János töltött egyhuztom- ban többet eddigi edzők közül). Méltán az egyik legnépszerűbb ember a megyében. — Minden reggel az az első, hogy a Nemzeti Sport mellett megveszem a Hírlapot. Korán elmegyek otthonról, ezért kényelmesebb így, bár tudom, hogy egy ideje már korán hozzák. Elsősorban a sportoldal érdekel, ami rólunk szól, azt betűnként elolvasom, a többit jobbára a nővéreméknél, ha látogatóba átmegyek. F. I. — Alapot 1973-tól, amióta a megyébe költöztem a családommal, rendszeresen olvasom. Főleg a parlamentben — ahol nagy örömömre mindig megtalálható a Hírlap —, az üres órák alatt van időm böngészni. A hivatalban már kevésbé, s ha mégis akad néhány percem, mindenekelőtt a megyét érintő információk érdekelnek. Égy újság persze szórakoztat, kikapcsol is, ezt azonban már nem engedhetem meg magamnak a rengeteg elfoglaltságom miatt. Kedvenc rovatom nem a sport, hanem a glosszák az első és a belső oldalakon — sok kedvenc szerzőm van, nem akarok most neveket sorolni. L. E. — Nagyon szeretem a Békés Megyei Hírlapot, ezért is fizettem elő még 1993- ban—öt évre! Ismerik Miamiban, New- Yorkban, Los Angelesben is. Mindenkinek nagyon tetszik, és hadd dicsekedjek egy kicsit, kezdeményezésemre a New York-i Magyar Szó megkereste a Békés Megyei Hírlapot a kapcsolatfelvétel szándékával. Nagy örömömre szolgált, amikor tavaly Békéscsabán a szerkesztőségben jártam, azóta nincs olyan telefonbeszélgetés, hogy ne kérném átadni üdvözletemet, addig is, amíg újra találkozunk. Mert az idén ismét eljövök —egy meglepetéssel. Azért addig is ígéijenek meg valamit: a 100 éves évfordulón is megkérdeznek... S. F. Táborszky László evangélikus esperes, püspökhelyettes — Több évtizede, amióta Békés megyében szolgálok, előfizetője vagyok a Hírlapnak, illetve jogelődjének, mert mindig szükségesnek tartottam, hogy a térségi eseményekről a helyi sajtóból tájékozódjak. Úgy vélem, ez a lap igyekszik rendeltetésének megfelelően informálni az olvasókat. Öröm, hogy újabban egyházi eseményekről is beszámolnak. A híveim olykor nehezményezik, hogy nem kellő mértékű a híradás az evangélikus egyház rendezvényeiről, más egyházak kevésbé jelentős eseményei nagyobb publicitást kapnak. Néhány írás igen olvasmányos és jó, de mint minden lapban, itt is akadnak kevésbé színvonalas munkák. N. K. Dr. Simon Imre a megyei közgyűlés elnöke Speter Erzsébet művészetidíj -alapító Miszlay István színházi rendező, dramaturg — Sok országos és vidéki lapot átnézegetek, látom, nincs semmi lemaradása a Békés megyei lapnak a többiekhez képest. Nagyon jólesik, ha visszavisszatérek Békéscsabára, épp olyan szeretettel foglalkozik velem a lap, mint ahogyan én őrzöm emlékezetemben. A Népújság rengeteget segített, amikor a Gyulai Várszínház született; megadta azt a segítséget, ami nélkül nem tudtunk volna eredményt elérni. Ugyanígy támogatták a gyermekszínház ügyét Békéscsabán. Tudom, hogy ma is tisztességgel segítik a Jókai Színház és a Gyulai Várszínház munkáját, az érték mellé állnak. Sok sikert kívánok a következő ötven évhez is! N. K.
