Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-22 / 118. szám
IBÉKÉS MEGYEI HÍRUPCSABAI NAPLÓ 1995. május 22., hétfő Az anya Bámulom ezt a fiatalasszonyt. Tud adni nagy-nagy szeretetet, s türelmet környezetének. Nem hajt az anyagiakra, de nem azért, mert nem szeret dolgozni. Hanem azért, hogy minél többet legyen ereje a gyerekeivel foglalkozni. Úgy fogalmaz: ,,szerencsések, mert nincs adósságuk”. Azt már én teszem hozzá, ezt a szerencsét gondolkodásuknak, tervezésüknek, beosztásuknak köszönhetik. Hiszen ók és nem más fizette ki a házon lévő adósságot. Nem sírnak, nem kérnek, csak dolgoznak, s addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér. A fiatalasszony, Gajdács Mátyásáé és férje olyan „vagyonnal” indítja útnak négy gyermekét, amit nem lehet pénzzel megszerezni. Amihez csak szeretettel, hittel, pozitív gondolkodással lehet hozzájutni. A három nagyobb gyerek zenét tanul: zongorán, hegedűn és kürtön játszanak. A mama azt állítja — joggal —, hogy a zene megszépíti gyermekei életét. Reméli, a kicsinek, a most másfél éves Rebekának is lesz kedve követni testvéreit a zenetanulásban. Katalin fontosnak tartja, nemcsak a test, de a lélek ápolását is. Nem múlik el születésnap, hogy ne ünnepelnék meg bensőséges családi összejövetellel. S a legnagyobb öröm látni, ahogyan a gyerekek igénylik ezeket a találkozókat. Másodszor mondja azt Kata asszony, hogy szerencsés: mert olyan gyerekei vannak, akik nem követelőznek. Se butikos cuccokat, se mountain bike kerékpárt, sem egyéb költséges tárgyakat nem kérnek a szüleiktől, mert tisztában vannak a lehetőségekkel. S ismét eszembe jut: nem szerencse kérdése ez, hanem a nevelésé! Bár sok szülő így gondolkodna, akik szeretetüket leginkább százezres ajándékokkal bizonyítják. 9|. \Li? A kőtörőtelepen bányaipari gépsor dolgozza fel az építéseknél, bontásoknál keletkezett törmeléket, hogy aztán azokat ismét feldolgozhassák „A tenyerén hordja” az apósát Házasságkötések: Szebegyinszki Margit (Kétsoprony) és Szász Béla (Kétsoprony), Makai Julianna (Köröstarcsa) és Szilágyi Imre (Köröstarcsa), Egeresi Edit Gabriella (Mezőberény) és FUlöp Sándor Tibor (Mezőberény), Vallerjanovics Márta (Gerendás) és Vörös István (Gerendás), Bukovinszky Ildikó (Kondoros) és Jansik András (Kardos). Születések: Zsilinszki Mihály és Hajdú Ildikó fia Norbert, Nagy Ferenc és Kovács Adrienn Beatrix fia Norbert Marcel, Szalon- tai János és Köböl Edit leánya Edit, Antal Ferenc Mátyás és Boros Ildikó leánya Enikő, Selmeczi Béla és Kiss Anita fia Márk, Bondár István és Hégely Edit leánya Roxána, Morauszki András és Ruszó Éva fia Viktor Pál, Sarkadi László és Somogyvári Csilla leánya Lilla Anita, Szőke Zoltán és Lakatos Ildikó fia Zsolt Zoltán (Szeghalom), Szatmári András és Sepeczán Ágnes fia András Dominik (Kondoros). Halálesetek: Ledzényi János (1907), Erdős Tibor Ottó (1949), Szűcs Andrea (1973, Mezőberény), Knyihár Jánosné Farkas Ilona (1951, Mezőberény). Gazsó János (1947, Mezőberény), Ancsin Istvánná Laurinyecz Katalin (1912. Kétsoprony), Szittya György (1912, Kondoros). Hírek Toborzó. A Csaba Nemzetiségi Táncegyüttes gyermekcsoportot szervez 10 és 13 éves fiúk, lányok részére. Várják a táncos lábú gyerekek jelentkezését június 9-én 15 órától az együttes próbatermében, Békéstsabán, a Békési út 24. szám alatt. Pünkösdköszöntö. Június 2-án, pénteken 17 órakor az ifjúsági házban pünkösdköszöntőt rendeznek. Ekkor kerül sor a néptáncosok évadzáró műsorára is. Fellépnek a Lencsési-lakótelepi, a Rózsa utcai, a Thurzó utcai iskolák és a katolikus iskola gyermek- csoportjai, a Balkán Tánc- együttes és a Csaba Nemzetiségi Táncegyüttes tagjai. Családi nap. Nagy aktivitással készülnek május 27-ére a nagycsaládosok Újkígyóson. Ezen a hétvégi napon ugyanis délután 14 órakor Oláh József (az újkígyósi nagycsaládosok elnöke) megnyitójával kezdődik „a buli”. A családi napra, amelyet a sportpályán rendeznek meg, sok szülő és még több gyerek részvételére számítanak. Csak háború ne legyen! Anyakönyvi hírek - Békéscsaba Segélyek és segélyezettek Újkígyóson * Akad bőven dolga Újkígyóson is az egészségügyi és szociális bizottság tagjainak. Jönnek a segélykérők, s nem könnyű eldönteni, a sok rászorult közül ki a legrászorultabb, hiszen bármennyire is szeretnének mindenkinek adni, lehetetlen. Nátor Jánosné bizottsági taggal és Kvaszné Rédai Tünde igazgatási előadóval a témáról beszélgetünk. — Sok mindent figyelembe kell vennünk, amikor elbíráljuk a kérelmeket — kezdi a tájékoztatást Nátomé. — A rászorultságot, a jövedelmet, a körülményeket... Felkutatjuk azokat a családokat, akiknél a gyerekek élnek veszélyeztetve. — Azt vetik a bizottság szemére, hogy a segélyeket döntő többségben az etnikum tagjai kapják. — Ez nem igaz. Ebben az évben egy cigány kért segélyt, s az sem kapta meg. Véleményem szerint most sajnos a gyógyszertámogatás jött „divatba”. Én az egészségházban dolgozom, s alkalmam van utánanézni, ki az, aki jogosult a támogatásra... — Ha az elmúlt évet figyelembe vesszük, egész évben összesen 209 segélykérelem érkezett a polgármesteri hivatalba, s ebből 159-en kaptak pénzt — veszi át a szót Kvaszné. — Az idén május 10-éig már 162 kérelem érkezett, s ebből 120-an kaptak kedvező elbírálást. Előttünk áll még az év nagy része. S csak addig tudunk segíteni, amíg az anyagi lehetőségeink adottak. Az újkígyósi Öreg utca öreg házában egy öregembert, az apósát gondozza Sódar József- né. Önmagában ez nem lenne hír, csakhogy! Csakhogy Piroska hat esztendővel ezelőtt eltemette a férjét, s azóta zokszó nélkül gondozza, ápolja a reá maradt apósát, a 100. évét taposó Sódar Mihályt. — A szomszédok hívták fel magára a figyelmemet, dicsérték, ilyen meny is kevés van! — Biztos van más is, aki hasonló módon látja el anyósát vagy az apósát. Negyven éve kerültem a családba. Hát persze, hogy gondozom — legyint kezével özvegy Sódar Józsefné, Piroska. — Azt mondják, szinte a tenyerén hordja... — Hát ez túlzás, de az igaz, hogy tálcán viszem be neki naponta háromszor az ételt, s főzöm azt, amit megkíván. Férjhez se mentem, mert Kezemben egy meghívó. Arról szól, hogy május 27-én, szombaton bemutatkozik az Újkígyósi Művelődési Ház. — Miért kell az intézménynek bemutatkoznia? Nem ismerik eléggé? — kérdezem a ház igazgatóját: Kovalcsik Zoltánt és a Rocky klub vezetőjét: Farkas Szabolcsot. — Szeretnénk, ha az a munka, amely a házban folyik, a nyilvánosság elé kerülne — kezdi Kovalcsik Zoltán. — S persze azt is, ha a művelődési házban működő kulturális kluboknak fellépési leSódar Misi bácsi pár hónap múlva tölti be a 100. életévét. Menye száz szál gyertyát gyújt a jeles napon. ugyan hol van az a férfi, aki eltűrné a háznál az előző férj apját? Az is biztos, hogy nem engedem a szociális otthonba. Becsülettel ellátom, remélem a jó Isten segít, hogy erőm legyen hozzá.-— Misi bácsi most lesz 100 éves. Megünneplik? — Biztos, hogy október 22-én csináltatok neki egy tortát száz szál gyertyával, csak megéljük! hetőségük lenne. Hogy úgy mondjam, egyféle hagyományt szeretnénk teremteni — veszi át a szót Farkas Szabolcs. — A mostani programban jazzbalettcsoport, színjátszó kör, a Rocky klub és a rajzszakkör mutatkozik be. —Mi a céljuk ezzel a hagyo- mány-teremtőprogrammal? — Saját magunk elé mércét állítunk — válaszol Szabolcs —, hiszen minden bemutatónak jobban és jobban kell sikerülnie. Arról nem beszélve, hogy a szülők is kontrollálhatják az elvégzett munkát. Játékbolt. A napokban nyitották meg Újkígyóson, a Petőfi utcában azt a játékboltot, amely előtt egy elektromos ,dínót helyeztek el. A kis Oláh Adám boldoq élete első dinoszauruszlovaglásán Öröm volt számomra az az egy óra, amit az újkígyósi Gajdács Mátyáséknál töltöttem. Felnőttből, gyerekből áradt a nyugalom és a kiegyensúlyozottság, így aztán sugárzott belőle rám is. A Gajdács családhoz négyszer kopogott a gólya. Az első, Noémi 16 évvel ezelőtt született, őt Armand, az egyetlen fiú követte három évvel később. Aztán három év elteltével érkezett Ramona. Úgy tűnt, a három gyerek elég örömnek, gondnak egyaránt. Csakhogy a sors másként akarta, s másfél esztendővel ezelőtt ismét gyermekáldás köszöntött Gajdácsékra. A kis Rebeka, mindenki kedvence. A négy gyerek mellett, Gaj- dácsné még egy súlyosan beteg rokont is ápol. — Az unokatestvéremnek senkije nincs rajtunk kívül — mondja a mosolygós Katalin asszony. — Veleszületett skizofrén. Nem akartuk, hogy intézetbe kerüljön. Négy éve él velünk. —Hogyan van energiája és pénze a hétre szaporodott családot ellátni, eltartani? Hiszen ahogy látom, minden ragyog a tisztaságtól, a gyerekek jól ápoltak... — Ezt tartom természetesnek. Mindenki csinálja a maga dolgát. Nekem az a feladatom, hogy ellássam a gyerekeket, a háztartást, sőt megtermeljem a zöldséget, és még állatot is tartunk. Siránkozással semmire sem megyünk. Szégyellném, Anya Rebekával az ölében, mellettük Ramona guggol és a gyerekek között az egyetlen fiú, Armand simogatja síró húgát ha segélyért kellene mennünk, pedig az összbevételünket elosztva nem érjük el az egy főre kiszabott létminimumot. Semmi sem számít, csak egy valami: háború ne legyen! Megnyugtató dolog arra gondolni, hogy a gyerekeimet nem öli meg egy eltévedt golyó. Nincs igazam? Mellettünk háború dúl, ártatlan csöppségek és öregek ezrei halnak meg naponta. Ha nehezen is, de élünk, s talán erre kellene gondolnia mindenkinek. Volt időszak, amikor keményen dolgoztunk, hogy fel tudjuk építeni a házat. Libát tömtünk. Akkor viszont arra is fáradt voltam, hogy rákérdezzek a gyerekekre, mi volt az iskolában? Abbahagytuk. S higgye el, kevesebb jut, mégis boldogabbak vagyunk, mert van időnk egymást szeretni, egymással foglalkozni... Az oldalt Béla Vali szerkesztette. A fotók a szerkesztő és Kovács Erzsébet munkái. Bányaipari gépsor Feldolgozzák az építési törmeléket Talán nem sokan tudják, hogy a megyeszékhelyen, közel a város közepéhez, létezik egy kőtörőtelep. A város hat évvel ezelőtt alakította ki a Kétegy- házi úton, a MÉH-telep mellett nyolcezer négyzetméteres területen. Nagy a por a telepen, de ezen nincs mit csodálkozni. A gépek őrölnek, száll a tégla- és a kőpor. Szinte repül a kő... ki tudja, hol áll meg? Átalakulnak az építési törmelékek, aztán elviszik vagy nem? — Tulajdonképpen mi célt szolgál ez a telep? — kérdeztük az üzemeltető Járási Lászlót, aki úgy, mellékesen építőmérnök. — Amint látja, egy teljes bányaipari gépsorral dolgozunk. Azt hiszem, a városban csak kevesen tudnak arról a lehetőségről, hogy akár a bontás, akár az építkezés során keletkezett törmeléket itt a telepen ingyen és bérmentve lepakolhatják, bárhonnan is kerül ide. Ezzel azt akarom mondani, nemcsak a megye- székhelyről hozhatják azokat a törmelékeket, amivel már nincs mit kezdeni. — Ha jól értem, nem a szeméttelepre kell hordanunk az építési hulladékot, pénzért, hanem ide, a telepre ingyen. Önök az ideszállítást is vállalják? — Ha valakinek nincs ideje kihozni, megoldjuk azt is.-—Látom, a gépek őrölnek, de mi történik az átalakított építési hulladékkal? — A gépeken feldolgozzuk, s a termék tovább hasznosítható. — Például? — Például a homoknál olcsóbb lábazati feltöltőanyagot tudunk adni, a kohósalaknál itt olcsóbban juthatnak hozzá útalaphoz. — Kielégít ez a munka egy építőmérnököt? — Látok fantáziát ebben a telepben, de egyébként marad energiám arra is, hogy építési kivitelezést is vállaljak. Mércét állítani!
