Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-22 / 118. szám

IBÉKÉS MEGYEI HÍRUP­CSABAI NAPLÓ 1995. május 22., hétfő Az anya Bámulom ezt a fiatalasszonyt. Tud adni nagy-nagy szeretetet, s türelmet környe­zetének. Nem hajt az anyagiakra, de nem azért, mert nem szeret dolgozni. Hanem azért, hogy minél többet legyen ereje a gyerekeivel foglalkozni. Úgy fogalmaz: ,,szerencsések, mert nincs adósságuk”. Azt már én teszem hozzá, ezt a szerencsét gondolkodásuknak, tervezésüknek, beosztásuknak köszönhetik. Hiszen ók és nem más fizette ki a házon lévő adósságot. Nem sírnak, nem kérnek, csak dolgoznak, s addig nyújtózkodnak, ameddig a takarójuk ér. A fiatalasszony, Gajdács Mátyásáé és férje olyan „va­gyonnal” indítja útnak négy gyermekét, amit nem lehet pénzzel megszerezni. Amihez csak szeretettel, hittel, pozitív gondolkodással lehet hozzájutni. A három nagyobb gyerek zenét tanul: zongorán, hegedűn és kürtön játszanak. A mama azt állítja — joggal —, hogy a zene megszépíti gyermekei életét. Reméli, a kicsinek, a most másfél éves Rebekának is lesz kedve követni testvéreit a zenetanulásban. Katalin fontosnak tartja, nemcsak a test, de a lélek ápolá­sát is. Nem múlik el születésnap, hogy ne ünnepelnék meg bensőséges családi összejövetellel. S a legnagyobb öröm látni, ahogyan a gyerekek igénylik ezeket a találkozókat. Másodszor mondja azt Kata asszony, hogy szerencsés: mert olyan gyerekei vannak, akik nem követelőznek. Se butikos cuccokat, se mountain bike kerékpárt, sem egyéb költséges tárgyakat nem kérnek a szüleiktől, mert tisztában vannak a lehetőségekkel. S ismét eszembe jut: nem szerencse kérdése ez, hanem a nevelésé! Bár sok szülő így gondolkodna, akik szeretetüket leginkább százezres ajándé­kokkal bizonyítják. 9|. \Li? A kőtörőtelepen bányaipari gépsor dolgozza fel az építéseknél, bontásoknál keletkezett törmeléket, hogy aztán azokat ismét feldolgozhassák „A tenyerén hordja” az apósát Házasságkötések: Szebegyinszki Margit (Kétsoprony) és Szász Béla (Kétsoprony), Makai Juli­anna (Köröstarcsa) és Szilágyi Imre (Köröstarcsa), Egeresi Edit Gabriella (Mezőberény) és FUlöp Sándor Tibor (Mezőberény), Vallerjanovics Márta (Gerendás) és Vörös István (Geren­dás), Bukovinszky Ildikó (Kondoros) és Jansik András (Kardos). Születések: Zsilinszki Mihály és Hajdú Ildikó fia Norbert, Nagy Ferenc és Kovács Adri­enn Beatrix fia Norbert Marcel, Szalon- tai János és Köböl Edit leánya Edit, Antal Ferenc Mátyás és Boros Ildikó leánya Enikő, Selmeczi Béla és Kiss Anita fia Márk, Bondár István és Hégely Edit leánya Roxána, Morauszki András és Ruszó Éva fia Viktor Pál, Sarkadi Lász­ló és Somogyvári Csilla leánya Lilla Anita, Szőke Zoltán és Lakatos Ildikó fia Zsolt Zoltán (Szeghalom), Szatmári András és Sepeczán Ágnes fia András Dominik (Kondoros). Halálesetek: Ledzényi János (1907), Erdős Tibor Ottó (1949), Szűcs Andrea (1973, Me­zőberény), Knyihár Jánosné Farkas Ilona (1951, Mezőberény). Gazsó Já­nos (1947, Mezőberény), Ancsin Ist­vánná Laurinyecz Katalin (1912. Két­soprony), Szittya György (1912, Kon­doros). Hírek Toborzó. A Csaba Nemze­tiségi Táncegyüttes gyer­mekcsoportot szervez 10 és 13 éves fiúk, lányok részére. Várják a táncos lábú gyere­kek jelentkezését június 9-én 15 órától az együttes próba­termében, Békéstsabán, a Bé­kési út 24. szám alatt. Pünkösdköszöntö. Jú­nius 2-án, pénteken 17 órakor az ifjúsági házban pünkösdkö­szöntőt rendeznek. Ekkor kerül sor a néptáncosok éva­dzáró műsorára is. Fellépnek a Lencsési-lakótelepi, a Rózsa utcai, a Thurzó utcai iskolák és a katolikus iskola gyermek- csoportjai, a Balkán Tánc- együttes és a Csaba Nemzeti­ségi Táncegyüttes tagjai. Családi nap. Nagy aktivi­tással készülnek május 27-ére a nagycsaládosok Újkígyóson. Ezen a hétvégi napon ugyanis délután 14 órakor Oláh József (az újkígyósi nagycsaládosok elnöke) megnyitójával kezdő­dik „a buli”. A családi napra, amelyet a sportpályán rendez­nek meg, sok szülő és még több gyerek részvételére szá­mítanak. Csak háború ne legyen! Anyakönyvi hírek - Békéscsaba Segélyek és segélyezettek Újkígyóson * Akad bőven dolga Újkígyóson is az egészségügyi és szociális bizottság tagjainak. Jönnek a segélykérők, s nem könnyű el­dönteni, a sok rászorult közül ki a legrászorultabb, hiszen bármennyire is szeretnének mindenkinek adni, lehetetlen. Nátor Jánosné bizottsági tag­gal és Kvaszné Rédai Tünde igazgatási előadóval a témáról beszélgetünk. — Sok mindent figyelembe kell vennünk, amikor elbírál­juk a kérelmeket — kezdi a tájékoztatást Nátomé. — A rá­szorultságot, a jövedelmet, a körülményeket... Felkutatjuk azokat a családokat, akiknél a gyerekek élnek veszélyeztet­ve. — Azt vetik a bizottság sze­mére, hogy a segélyeket döntő többségben az etnikum tagjai kapják. — Ez nem igaz. Ebben az évben egy cigány kért segélyt, s az sem kapta meg. Vélemé­nyem szerint most sajnos a gyógyszertámogatás jött „di­vatba”. Én az egészségházban dolgozom, s alkalmam van utánanézni, ki az, aki jogosult a támogatásra... — Ha az elmúlt évet figye­lembe vesszük, egész évben összesen 209 segélykérelem érkezett a polgármesteri hiva­talba, s ebből 159-en kaptak pénzt — veszi át a szót Kvasz­né. — Az idén május 10-éig már 162 kérelem érkezett, s ebből 120-an kaptak kedvező elbírálást. Előttünk áll még az év nagy része. S csak ad­dig tudunk segíteni, amíg az anyagi lehetőségeink adot­tak. Az újkígyósi Öreg utca öreg házában egy öregembert, az apósát gondozza Sódar József- né. Önmagában ez nem lenne hír, csakhogy! Csakhogy Pi­roska hat esztendővel ezelőtt eltemette a férjét, s azóta zok­szó nélkül gondozza, ápolja a reá maradt apósát, a 100. évét taposó Sódar Mihályt. — A szomszédok hívták fel magára a figyelmemet, dicsér­ték, ilyen meny is kevés van! — Biztos van más is, aki hasonló módon látja el anyósát vagy az apósát. Negyven éve kerültem a családba. Hát per­sze, hogy gondozom — le­gyint kezével özvegy Sódar Józsefné, Piroska. — Azt mondják, szinte a te­nyerén hordja... — Hát ez túlzás, de az igaz, hogy tálcán viszem be neki naponta háromszor az ételt, s főzöm azt, amit megkíván. Férjhez se mentem, mert Kezemben egy meghívó. Ar­ról szól, hogy május 27-én, szombaton bemutatkozik az Újkígyósi Művelődési Ház. — Miért kell az intézmény­nek bemutatkoznia? Nem is­merik eléggé? — kérdezem a ház igazgatóját: Kovalcsik Zoltánt és a Rocky klub veze­tőjét: Farkas Szabolcsot. — Szeretnénk, ha az a mun­ka, amely a házban folyik, a nyilvánosság elé kerülne — kezdi Kovalcsik Zoltán. — S persze azt is, ha a mű­velődési házban működő kul­turális kluboknak fellépési le­Sódar Misi bácsi pár hónap múlva tölti be a 100. életévét. Menye száz szál gyertyát gyújt a jeles napon. ugyan hol van az a férfi, aki eltűrné a háznál az előző férj apját? Az is biztos, hogy nem engedem a szociális otthonba. Becsülettel ellátom, remélem a jó Isten segít, hogy erőm legyen hozzá.-— Misi bácsi most lesz 100 éves. Megünneplik? — Biztos, hogy október 22-én csináltatok neki egy tortát száz szál gyertyával, csak megéljük! hetőségük lenne. Hogy úgy mondjam, egyféle hagyo­mányt szeretnénk teremteni — veszi át a szót Farkas Sza­bolcs. — A mostani program­ban jazzbalettcsoport, színját­szó kör, a Rocky klub és a rajzszakkör mutatkozik be. —Mi a céljuk ezzel a hagyo- mány-teremtőprogrammal? — Saját magunk elé mércét állítunk — válaszol Szabolcs —, hiszen minden bemutató­nak jobban és jobban kell si­kerülnie. Arról nem beszélve, hogy a szülők is kontrollálhat­ják az elvégzett munkát. Játékbolt. A napokban nyi­tották meg Újkígyóson, a Petőfi utcában azt a játékboltot, amely előtt egy elektromos ,dínót helyeztek el. A kis Oláh Adám boldoq élete első dinoszaurusz­lovaglásán Öröm volt számomra az az egy óra, amit az újkígyósi Gajdács Mátyáséknál töltöttem. Fel­nőttből, gyerekből áradt a nyu­galom és a kiegyensúlyozott­ság, így aztán sugárzott belőle rám is. A Gajdács családhoz négyszer kopogott a gólya. Az első, Noémi 16 évvel ezelőtt született, őt Armand, az egyet­len fiú követte három évvel később. Aztán három év eltel­tével érkezett Ramona. Úgy tűnt, a három gyerek elég örömnek, gondnak egyaránt. Csakhogy a sors másként akar­ta, s másfél esztendővel ez­előtt ismét gyermekáldás kö­szöntött Gajdácsékra. A kis Rebeka, mindenki kedvence. A négy gyerek mellett, Gaj- dácsné még egy súlyosan be­teg rokont is ápol. — Az unokatestvéremnek senkije nincs rajtunk kívül — mondja a mosolygós Katalin asszony. — Veleszületett ski­zofrén. Nem akartuk, hogy in­tézetbe kerüljön. Négy éve él velünk. —Hogyan van energiája és pénze a hétre szaporodott csa­ládot ellátni, eltartani? Hiszen ahogy látom, minden ragyog a tisztaságtól, a gyerekek jól ápoltak... — Ezt tartom természetes­nek. Mindenki csinálja a maga dolgát. Nekem az a feladatom, hogy ellássam a gyerekeket, a háztartást, sőt megtermeljem a zöldséget, és még állatot is tar­tunk. Siránkozással semmire sem megyünk. Szégyellném, Anya Rebekával az ölében, mellettük Ramona guggol és a gyerekek között az egyetlen fiú, Armand simogatja síró húgát ha segélyért kellene mennünk, pedig az összbevételünket elosztva nem érjük el az egy főre kiszabott létminimumot. Semmi sem számít, csak egy valami: háború ne legyen! Megnyugtató dolog arra gon­dolni, hogy a gyerekeimet nem öli meg egy eltévedt golyó. Nincs igazam? Mellettünk há­ború dúl, ártatlan csöppségek és öregek ezrei halnak meg naponta. Ha nehezen is, de élünk, s talán erre kellene gon­dolnia mindenkinek. Volt időszak, amikor kemé­nyen dolgoztunk, hogy fel tud­juk építeni a házat. Libát tömtünk. Akkor viszont arra is fáradt voltam, hogy rákérdez­zek a gyerekekre, mi volt az iskolában? Abbahagytuk. S higgye el, kevesebb jut, mégis boldogabbak vagyunk, mert van időnk egymást szeretni, egymással foglalkozni... Az oldalt Béla Vali szerkesztette. A fotók a szerkesztő és Kovács Erzsébet munkái. Bányaipari gépsor Feldolgozzák az építési törmeléket Talán nem sokan tudják, hogy a megyeszékhelyen, közel a város közepéhez, létezik egy kőtörőtelep. A város hat évvel ezelőtt alakította ki a Kétegy- házi úton, a MÉH-telep mel­lett nyolcezer négyzetméteres területen. Nagy a por a telepen, de ezen nincs mit csodálkozni. A gépek őrölnek, száll a tégla- és a kőpor. Szinte repül a kő... ki tudja, hol áll meg? Átalakul­nak az építési törmelékek, az­tán elviszik vagy nem? — Tulajdonképpen mi célt szolgál ez a telep? — kér­deztük az üzemeltető Járási Lászlót, aki úgy, mellékesen építőmérnök. — Amint látja, egy teljes bányaipari gépsorral dolgo­zunk. Azt hiszem, a városban csak kevesen tudnak arról a lehetőségről, hogy akár a bon­tás, akár az építkezés során keletkezett törmeléket itt a te­lepen ingyen és bérmentve le­pakolhatják, bárhonnan is kerül ide. Ezzel azt akarom mondani, nemcsak a megye- székhelyről hozhatják azokat a törmelékeket, amivel már nincs mit kezdeni. — Ha jól értem, nem a sze­méttelepre kell hordanunk az építési hulladékot, pénzért, hanem ide, a telepre ingyen. Önök az ideszállítást is vállal­ják? — Ha valakinek nincs ideje kihozni, megoldjuk azt is.-—Látom, a gépek őrölnek, de mi történik az átalakított építési hulladékkal? — A gépeken feldolgozzuk, s a termék tovább hasznosítha­tó. — Például? — Például a homoknál ol­csóbb lábazati feltöltőanyagot tudunk adni, a kohósalaknál itt olcsóbban juthatnak hozzá útalaphoz. — Kielégít ez a munka egy építőmérnököt? — Látok fantáziát ebben a telepben, de egyébként marad energiám arra is, hogy építési kivitelezést is vállaljak. Mércét állítani!

Next

/
Thumbnails
Contents