Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-17 / 114. szám
* MEGYEIKÖRKÉP 1995. május 17., szerda Megkérdeztük olvasóinkat Tűz esetén mit mentenének ki elsőnek a lakásból? Évforduló. Fodor Ákos költő, műfordító 1945-ben ezen a napon született Budapesten. A Jazz és az Akupunktúra című verseskötet szerzőjeMatek mesék. Pappné Adám Györgyi 7—10 éves gyermekeknek írta Matek mesék Petiről című játékos, rajzos tankönyvét. A könyv kedves történeteket mesél és játékos matematikai feladatokat ad kis olvasóinak, a Békés Megyei Könyvtár nyomdájában készült, Virág Éva rajzaival, és Békéscsabán, a Körösi Csorna Sándor Főiskola boltjában kapható. Népmesemondó verseny. Óvónők számára rendez népmesemondó versenyt a békéscsabai önkormányzat oktatási irodája május 22-én hétfőn 14 órai kezdettel a megyei könyvtárban. Ingyenes Hírmondó. A Mezőberényi Hírmondó a képviselő-testület döntése alapján 1995. június hónaptól az eddigi 1000 helyett 3000 példányban, ingyenesen jelenik meg. Korábban 25 Ft volt egy lap ára. Ugrai továbbtanulók. A biharugrai nyolcadikosok között nincs olyan, aki nem tanul tovább valamely intézményben. Többségük — lien — szakmunkásképzőbe, hárman gimnáziumba, ketten szakközépiskolába jelentkeztek. Számítógép. A nagykamarás! általános iskola az ön- kormányzat által jóváhagyott pénzmaradványból a napokban 4 számítógépet vásárolt az intézménynek. A gépekhez emellett nyomtatókat és az iskola költségén megfelelő lemezeket is biztosítottak. így Nagykamaráson is lesz számítógépes fakultatív oktatás, minden valószínűség szerint szeptembertől. Erdei Gábor, 25 éves, békéscsabai szellemi szabadfoglalkozású: Ha nem élőlényekre, hanem tárgyakra gondoltak, akkor mindenekelőtt Skodámat menekíteném ki a garázsból. Ezt követően a történelemtételeimet venném magamhoz, ugyanis most érettségizek levelező tagozaton, és ez lesz az utolsó vizsgám. Amennyiben még mindig lenne időm, akkor a gitáromat ragadnám meg. Régen sokat zenéltem, s hobbiból manapság is elég gyakran előveszem a gitárt. Gál András, 60 éves, körös- nagyharsányi nyugdíjas: Az emberi élet mindennél fontosabb, ezért legelőször családtagjaimat helyezném biztonságba. Ha a tűz mértéke további mentéseket is lehetővé tenne, akkor az éppen még el nem költött pénzt, a televíziót, és a ruháimat menekíteném ki. Ám remélem, sohasem kerülök hasonló helyzetbe. Szerencsére errefelé nem gyakoriak a tűzesetek. Életem során mindössze egyre emlékszem. Özvegy Hegedűs Zoltánná, 36 éves, kétsopronyi rokkant- nyugdíjas: A gyerekeim a legfontosabbak, ezért legelőször őket menekíteném. A tárgyak „listáján” a pénztárcám kerülne az első helyre, hisz a pénzen kívül abban van minden fontos iratunk, s a lakáskulcs is. Bár ez utóbbira —a tűz nagyságától függően— egy ideig biztos nem lenne szükségünk. Ha még mindig módom lenne a menekítésre, akkor a fehérneműket fiókostól ragadnám magamhoz. Korim Pál, 41 éves, csabacsü- di vállalkozó: Ez attól függ, mennyi idő állna a rendelkezésemre. A családtagokat mindenképpen kimenekíteném. Aztán mindenekelőtt a gázpalackot keresném, hisz, ha már a tűzesetet nem tudtuk megakadályozni, akkor legalább a robbanást kerüljük el. Ez utóbbi teljesen tönkretehetné a lakást. Ha még mindig volna időm, akkor az éppen otthon lévő pénzt venném magamhoz. (Magyari) Ez év őszén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját a város egyik legrégibb oktatási intézménye — a 2. számú Általános Iskola — a volt polgári iskola. A jubileumról október 21 -én rendezvénysorozattal emlékeznek meg a városban. Az egy évszázados múltat a rendezvény szervezői kiállításon szeretnék feleleveníteni, bemutatnai a kései utódoknak, s ezért kérik azokat, akiknek az iskolához kapcsolódó bármilyen tárgyi emlékük van, azt a kiállítás idejére bocsássák kölcsönbe. A rendezvénysorozat jel-- mondata:,,Múltunkban a jelenünk és a jövőnk!” Ezért' is gondoltak arra a szervezők, A fogyatékos gyermekekért Szlovákiában, Liptószentmik- lóson nemzetközi pszichope- dagógiai konferenciát rendeztek a közelmúltban. Elsősorban az érzelmileg és értélmi- leg sérültek fejlesztésében alkalmazható drámapedagógiai módszerekről tanácskoztak a résztvevők. Az eseményen Békéscsabáról a Jókai utcai Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Szakmunkásképző vezetői, tanárai és diákjai vettek részt. Duray Miklósné és Sallayné Benke Edit gyógypedagógusok előadást tartottak „A drámapedagógia lehetőségei az enyhén fogyatékosok nevelésében” címmel. A két tanárnő, valamint Steinwender József tanár és Paulik László korrepetitor, táncoktató a gyakorlatban is bemutatták az általános iskolában alkalmazható eljárásokat, amelyekkel fejleszteni lehet a személyiséget, és a non-verbális (nem szóbeli) kapcsolatteremtő készséget. A cseh, szlovák, lengyel, osztrák szakemberekből és diákokból álló hallgatóság nagy elismerését vívták ki a bemutatkozó békéscsabai iskola pedagógusai és tanulói. Zsabka Erzsébet hogy az ünnepi évfordulón alapítványt hoznak létre a nyelvi képzés és a sport fejlesztésére. Az alapítványra befolyt pénzt eszközök vásárlására, a tanulmányi munkában és a vetélkedőkön kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok jutalmazására, s a gyermekek utaztatására szeretnék fordítani. A szervezők kérik a volt diákokat, a városból elszármazottakat, azokat, akik segíteni tudják a rendezvénysorozat sikerét, hogy Halmosi Józsefnél, az iskola igazgatójánál — Me- zőberény, Petőfi út 17—19. sz., telefon: (66) 352—305 — felajánlásaikat tegyék meg. A jubileumi program végleges kidolgozása folyik. Tévéfelvétel a Jókai Színházban. Május 18-án, csütörtökön délelőtt 11 órakor August Strindberg Az apa, 20-án délelőtt 11 órakor Arthur Miller Alku című darabjának nyilvános tévéfelvétele lesz a Jókai Színházban. A két előadásra 100 forintért válthatók jegyek a színházszervező irodájában. Az előző évadban Nyíró József Jézusfaragó ember című színjátékátvette fel a Magyar Televízió. Képünkön: jelenet Az apa februári, békéscsabai előadásából, a Kapitány GáspárTibor, a dajka Dénes Piroska Fotó: Kovács Erzsébet Százéves a mezőberényi polgári iskola „Múltunkban a jelenünk és a jövőnk!” Eszter néni mosáshoz készülődik. Kicsit korán van még, hűvös a reggel. A közös portán a szomszédok a baromfit sem engedték ki, csak a kutya rohangászik az udvaron, s hogy meglátja az öregasszonyt, farkcsóválva örül. Másnak nem örülhet. Az igazi gazdái még alszanak. Szombat van — szabad szombat. Ami falun azt jelenti, hogy többet dolgoznak az emberek, mint máskor, de azért nem mindig muszáj hajnalban kezdeni. Eszter néninek sem kellene ilyen korán felkelnie (eleget kelt pirkadatkor summáslány korában, s persze később is), nem kellene napkeltekor, vagy előbb ébrednie, de ebben a korban már így is túl hosszú az éjszaka. Na meg várja a mosnivaló! A múlt hetekben betegeskedett; erős lázak gyötörték, izzadt — nemcsak a fehérneműt, az ágybélit is többször kellett cserélni... S ilyen asszony az, aki a mosást halogatja? Különben is jó idő ígérkezik mára. Eszter néni az este megnézte az eget, s meghallgatta a rádiót is. Ha minden jól megy délre beszárad a ruha. Csak azok a kis szédülések ne kerülgetnék. Persze enni kellene, többet enni. A doktornő is mondta. S volna is mit hál’istennek, csak étvágy nincs. A húst soha nem is szerette. Vagy csak elhitette magával, hogy nem szereti? Mindig csak a nyakát meg a szárnyát ette a csirkének. Húsból most is elég ennyi. Inkább csak a leves miatt főz. S csak hetenként egyszer. A napköziből minden délben pontosan érkezik az ebéd, de ő bizony már nem sok kárt tesz benne... Ez látszik is; a doktornő sokáig kereste a helyet, hogy hová adhatná be az injekciót... De hát mosni akkor is kell! A víz már megmelegedett, egyúttal jó meleg lett a konyhában; most már csak a mosógépet, a centrifugát kell „elvinni”. Le a gang három lépcsőjén az udvarra. Fiatalnak ez semmiség, de 84 esztendősen nagy erőpróba. Nem láttam, s dehogy néztem volna tétlenül az öregasszony erőlködését. (Azt hiszem deszkán csúsztatta, vagy görgette le mindkét szerkezetet, mint a hordókat szokás.) Én — később — mindössze néhány vödör vízzel segíthettem, meg aztán kifeszítettem a szárítókötelet. Késő délután — a frissen mosott ruha már be is száradt — megérkezett az öregasszony unokája. Jóvágású fiatalember, az a fajta, aki tetszik a lányoknak. Ezt tudja is magáról. Nagyanyját rendszerint akkor látogatja, mikor aznap este disco van a faluban. Ilyenkor némi pénz is leesik a mamától, s ha hajnal felé hazatér a gyerek, meleg étel fogadja. Eszter néninél ilyenkor egész éjjel ég a villany — aggódva várja az unokáját. így várta—annak idején—a férjét is. így várták errefelé mindenütt az asszonyok a férfiakat, akik ki-kima- radtak, a nagy komázás miatt, meg az ital, s tán némely kocsmárosné kedvéért. Az asszonyok azonban nem lázadoztak. Csak egyetlen egyszer fordult elő, hogy Eszter néni lesöpörte a kocsmapult Összes poharát az emberek elől. Igaz, hogy utána napokig nem mert hazamenni... Hosszú életének azonban nem ez volt a hőstette — hanem a gyerek! Mert azt az áldást, amit a többi falusi asszonynak fölös számban adott az Isten — a szép fiatal Esztertől bizony megtagadta. Teltek, csak teltek a házasság esztendei, de gyerek nem született. Eszter nem nyugodott bele. Elnézte a más apróságait, gyönyörködött is bennük, de mégsem akarta más szülöttjét a sajátjaként nevelni. Merthogy az örökbefogadást tanácsolták neki. Nem! Eszter — a summás keresetéből — orvostól orvosig járt fáradhatatlanul. S nem hiába. Igaz, már negyvenesztendős is elmúlt, mikor egy pesti professzor—műtéti beavatkozással — segített. Eszter néni ezért a fiúért maradt életben, s később — mikor özvegységre jutott — csak ezért a fiúért dolgozott... Jó gyerek, nem lehet rá panasz, de hát a gyerekek felnőnek, saját fészket raknak — sokszor más tájon vagy más faluban. Az öregasszony tudja, hogy már nem sokáig bírja egyedül; oda kell költöznie a fiához, aki hívja, várja. S most, hogy betegeskedik, már nem is hívás ez, hanem szinte parancs. „Nem maradhat tovább anyám egyedül!” Eszter néni tudja: igaza van a gyereknek, de hát mit csináljon, ha annyira marasztalja az a kicsi ház, ahová 1931-ben került, meg az udvar orgonabokrai, a kert, meg a kézhez simuló tárgyak. A fia meg a menye azt mondják, hogy nekik semmire nincs szükségük a mama holmijai közül. Az udvaron beszélgetünk. Eszter néni előtt már fehér kötény — közben bedagasztott egy tál tésztát, s most mutatja. Nem, nem dicsekvésből, hanem mert elégedetlen. — Lágyabb- nak kellene lennie, ez túl szívósra sikerült... Mama! — inti félre most az unoka. Az öregasszony rámbízza a tálat, s megy be a házba. Nem nehéz kitalálni, hogy pénzt hoz unokájának, aki már készül a discóba. Kicsit előbb is jöhettél volna — mondom a fiúnak, mikor egyedül maradunk —, nagyanyád egész nap mosott! — Hát ez is valami — géppel mosni — nevet a gyerek, s úgy néz rám, mint olyanokra szokás, akik nem ismerik a dörgést... A pogácsa különben finom lett; én eszem belőle először, mert pillanatnyilag nincs más ember a láthatáron, akinek Eszter néni adhat valamit. Gyarmati Béla Nagymosás
