Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-13-14 / 111. szám
Hobbija: az élet és a fényképezés „Ez a fajta bohócság, ez a karikírozó készség, ahogy egyszerre sír-nevet, szerintem a Cilinek abszolút különlegessége, amit nem tud senki. Szóval rettenetesen nagy színész” — mondja Szurdi Miklós rendező Esztergályos Cecíliáról az „Eddig vagyok!” című, rövid időn belül már második kiadást megért könyvben, amely a művésznőről szól. A Jászai Mari-díjas, érdemes művészt — akinek a nevéhez olyan felejthetetlen alakítások fűződnek, mint a Csibe, az Édes Anna és a Boldog születésnapot, Marilyn címszerepe — a minap sikeres könyve apropóján kértük rövid beszélgetésre. — Esztergályos Cecília közismerten őszinte, szókimondó, ami a szívén, az a száján. Nem érzi úgy néha, jobb lenne háromig számolni, mielőtt kimondja, amit gondol? — Ha erre gondolnék, akkor számolnék. De nem gondolok erre. — Ez persze következményekkel járhat. — Persze. Egész életre. De nekem így jó. Én így vagyok én. — Az egyik hétvégi, népszerű tv- műsorban előbb falhoz, majd a szó szoros értelmében fejreállította a férfiakat. Magánemberként a ,,kezesbárány” férfiakat tartja szimpatikusnak, vagy azokat, akikkel rendre meg kell vívni? — Egy férfi legyen férfi, álljon a talpán, és én álljak fejre! — Egyre több színész vállalkozik mostanában rendezésre. A művésznő nem gondolt még arra, hogy rendezzen ? — De igen, olyannyira, hogy most írja Vajda Kati és Vajda Anikó a film forgatókönyvét. A címe: Ki van a lábtörlő alatt?. Én rendezném, és a két főszerepet is magam játszom majd. —Hol? — Majd meglátják. Most folynak a tárgyalások. Készül egy másik forgatókönyv is, Sinkó Péter írja, azt is én rendezném, és a főszerepet is magam játszom. — Művésznő! Melyik a legkedvesebb évszaka, és virága? — A kedvenc évszakom a tavasz, virágom a piros rózsa. Kedvenc időtöltésem, életem boldogítója pedig a gyermek: öcsém kislánya, Esztergályos Kata négy hónapos. Babázom, amennyit csak lehet! —A hobbija? — Az élet és a fényképezés. — Legközelebb mikor láthatjuk a tévében — természetesen túl a szombat esti Família Kft.-n? — Két hét múlva, május 28-án este, a televízióban Vámos Miklós műsorában. Tóth Ibolya Mit szól hozzá, kedves tanár úr? A zabrálás, a davaj csaszi, a nők és a málenkij robot emléke Mi történik itt? Teszik fel naponta ezrek, tízezrek a kérdést. Az egészből nem értenek semmit. Mi folyik itt valójában, rendszerváltás vagy valami más? Kételyek között utazunk ezen a huszadik század végi Magyarországon. Segíteni szeretnénk. A mai magyar valóságot értelmezni. A tanár úr, akit megszólaltatunk valós személy, itt él közöttünk, egyetemi docens és Kelet-Euró- pa-szakértő. Most a második világháború ötvenedik évfordulójáról kérdezzük. —Tehát, mit szó! hozzá tanár úr? — A mi szempontból nézve az a kérdés, változott-e a magyar tudomány álláspontja arról, ami 1939 és 1945 között történt. Nem nehéz megállapítanunk, alapvetően semmit nem változott. Legfeljebb élesebb lett a második világháborúról kialakult kép: felszínre kerültek a háborús cselekményekkel együtt járó negatív élmények, a zabrálás, a davaj csaszi, a nők, a málenkij robot meg a többi. Történettudományunk ezeket a dolgokat nagyrészt már a Kádár-rendszer utolsó éveiben feldolgozta, s j egész memoárirodalom tette teljessé a képet. Történészeink elég tisztességesek voltak, magas etikai és magatartásbeli szintéi értek el, amit korábban leírtak, azt legfeljebb árnyalni kell, de nem módosítani. — Már akkor viták folytak arról, felszabadulás, vagy felszabadítás történt-e Magyarországon ’45-ben? — Igen, de a vita most kiegészült a felszabadítás vagy megszállás ellentétpárral. A dolog tehát ennyiben módosult, különben semmi nem változott: a háború — a történettudomány mai álláspontja szerint is — antifasiszta háború volt, s jellegét nem befolyásolják a háborúval járó negatív élmények. Abban sincs változás, hogy a háború végén Magyarország a vesztesek oldalán találta magát. —- Tehát, ha jól értem, akkor azt állítja, 1945-ben felszabadulás történt. .. — Az a határozott véleményem, hogy ez antifasiszta, felszabadító háború volt, amelyben a szovjet hadsereg — a hadijog alapján — megszállási jogot gyakorolt. Természetes, hogy ezt az antifasiszta felszabadító háborút az emberek különböző módon élték meg. Volt aki tényleg felszabadításnak érezte, volt aki megszállásnak, volt akinek el kellett menekülnie és volt akinek más szenvedést kellett kiállnia. A világháborús vereség Magyarország számára iszonyatos trauma volt. Nagyságrendje és történelmi dimenziói alapján Mohács és Trianon sorába tartozik. Für Lajos közel egymillió magyar sírkeresztről ír, ami — a háborús nemzetek sorában — MagyarFekete fehéren Fiúk, a helyzet... Erre mondják — bocsánat a kifejezésért — „Sz.. a helyzet fiúk!” Bizony az. Nagyon összejött most nektek. Nem is tudom, mivel kezdődött az egész. Talán a Hungar Hotels körüli botránnyal. Aztán folytatódott Békési különös távozásával, az elkapkodott márciusi csomagtervvel, a vasutas- sztrájkkal, a televíziós és pedagógus elbocsátásokkal, a művelődési tárca körüli cirkuszokkal, a privatizáció egyre kínosabbá váló stagnálásával, a médiamegállapodás felrúgásával, a szövetségesnek kikiáltott szakszervezetek nem éppen szövetségesi magatartásával, a Torgyán-féle népszavazási kezdeményezéshez való felemás viszonnyal, a frakción belüli ellentétek kiéleződésével. Szűrös köztársasági elnöki ambícióival, utóbb pedig a Budapest Bank sunyi megtámogatásával, Bokros feltétel nélküli védelmével és mindezek következményével, népszerűségetek rohamos csökkenésével. Tudom, az örökség, meg mások mulasztása... (Mellesleg az előző kormány is — amikor nem ment neki — az örökségre és mások mulasztására hivatkozott.) Csakhogy itt nem az örökségről, és nem másokról van szó. Hanem rólatok. A stílusról és az ígéreteitekről. Fiúk, legyünk őszin- * ték, nem így jöttetek. Azzal érkeztetek, hogy ti majd megmutatjátok. Állítottátok, ti nem azok vagytok, akiknek hazudnak benneteket. ígértétek, tiszta kézzel jöttök és úgy is fogtok elmenni, ha kell. Azzal nyertetek, hogy ti majd kedvet adtok ennek a népnek. Áldozatot kértetek, cserébe őszinteséget, egyenes beszédet kínáltatok. Ezért szavaztak rátok. Ebben az országban mindenki tudta, ti még egyszer nem hibázhattok. Nem hazudhattok, nem sumákolhattok, nem nézhetitek le a népet, nem vehetitek körbe magatokat mamelukokkal, nem engedhetitek, hogy embereitek vagyonokat lopjanak össze és nem tehettek úgy, mintha nem lennétek felelősek a dolgokért. Most mégis sz.. a helyzet fiúk! Ideje lenne önvizsgálatot tartani! Árpási Zoltán 275 éve született Hell Miksa csillagász Selmecbányán, 1720. május 15-én született, és 1792-ben Bécsben halt meg Hell Miksa csillagász, a bécsi csillagvizsgáló igazgatója volt. O irányította a kolozsvári, az egri, a budai és a nagyszombati csillagvizsgáló építését, s megindította az „Epheme- rides Astronomicea” című csillagászati folyóiratot. VIII. Ke resztély dán király megbízásából Norvégiában végzett csillagászati megfigyelései során először neki sikerült helyesen kiszámítania a Nap—Föld távolságot. Nemcsak csillagászati, hanem matematikai és földrajzi könyveket is írt. Ót bízták meg a Bécsi Tudományos Akadémia megszervezésével. országot igen „előkelő” helyre teszi az emberveszteségek listáján. Az óriási méretű emberáldozat és anyagi veszteség mellett még egy trauma érte az országot: annak a tévképzet- nek a vereségét is fel kellett dolgozni, hogy a magyar sérelmeket — amelyek Trianonban értek bennünket — ezen az úton fel lehet számolni. —Mi a véleménye arról, hogy Horn Gyula a magyar nép nevében bocsánatot kért a zsidóságtól, s ezt nem tette meg annak idején Antall József miközben számára a történelmi körülmény ehhez jóval kedvezőbb volt? — Azt hiszem, Hóm bocsánatkérése etikailag egy tisztességes magatartás tükröződése. Gesztusa a magyarság veszteségtudatába beemeli a 600 ezer elpusztított magyar zsidó emlékét. Vagyis magyar veszteségnek tekinti őket. Hóm kinyilatkoztatása a demokratikus európai gondolkodás kifejezése. Másrészt elhatárolódás is minden olyan eszmétől, amit az alkotmány maga is alkotmánysértőnek tart. A kormány tehát azt tette, amit tennie kellett. Göncz Árpád meghívása a győztesek közé ezzel „egybevág”, annak elismerése, hogy Magyarország messzire jutott második világháborús szerepétől, attól az úttól, amit különböző világpolitikai körülmények miatt vállalt vagy vállalni kényszerült. Ami pedig Antall elmaradt bocsánatkérését illeti: azt hiszem, most teremtődött meg az a szellemi, politikai környezet, amelyben a Hom-féle lépést megtehette a kormány. A ’90-es, ’91 -es évek rendkívül irritált, sokféle felhabzással terhes légköre, amelyhez közel volt még az elutasított tegnap, nem kínált kellő politikai klímát ehhez a gesztushoz. Á kormány számára bizonyára más prioritások voltak és Antallék másféle erőtérben mozogtak, mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban. Lehet, hogy az ötvenedik évforduló alkalma is hiányzott ehhez. Meggyőződésem, ha Antall ma megnyilatkozhatna, ebben a kérdésben egyetértene Horn Gyulával. Tündöklés. Jelinek Lajos tusrajza