Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-02 / 101. szám
EDÜ-OLDAL 1995. május 2., kedd é 0 Nagyon jó buli volt! Az EDÜ gálaműsorának délutánján kerestük meg Janecs- kó Gyöngyit, a rendezvények főszervezőjét egy rövid beszélgetésre, értékelésre.' —Milyen érzés a harmadik nap végefelé tartani? — Most már kezdünk fellélegezni, úgy tűnik, a nehezén túlvagyunk. — Hogy látják, hogy sikerült az idei EDÜ? — Nehéz erre válaszolnunk, hiszen kellemetlen dolog saját magunkat értékelni. Inkább azt mondanám, kicsit más volt. mint az eddigiek. Az elmúlt években fiatalok rendezték, ők talán másra helyezték a hangsúlyt. A rendezés joga visszakerült az Erkel gimnáziumhoz, ez nyilván egy más stílust hozott magával. — Akkor úgy kérdezném, miben volt más ez az EDÜ, mint az eddigiek? — Talán komolyabb volt. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a diákok produkcióira. Arra, hogy mindenki megmutathassa mit tud és hogy valamiféle visszajelzést is kapjon róla. A zsűritől is komolyabb munkát vártunk: minden egyes versenyzőről minősítőlapokat állítottak ki, amit ők is megkaptak, így tudták, mit csináltak jól és mit rosszul. — Hány diák vett részt az ünnepségeken? —Több, mintezeregyszá- zan jöttek el Gyulára, de ennél sokkal több versenyző volt, hiszen néhány kategóriában, mint például az önálló irodalmi alkotások, a video, a fotó, a számítógépes grafika, csak a pályamunkákat küldték el. Ezek értékelése még ma is tart. A minősítőlapokat ők postán fogják megkapni. —Felmerült- e olyan gond, amit most nem tudtak megoldani, de esetleg a jövőre nézve hasznos lehet? — Nagyon igényelték többen, hogy a felkészítő tanároknak konzultációs lehetőséget teremtsünk, hiszen ők évek óta visszajárnak, látásból már ismerik egymást, azonban soha nem nyílt lehetőség komolyabb ismerkedésre. — Összegezve mégis, hogy érzik, hogy sikerült ez a pár nap? A választ egy csongrádi diák adta meg, aki búcsúképpen így köszönt el: — Köszönünk mindent, marhajó buli volt! Rocksztárok a gyulai éjszakában Varga Miklós és Kovács Kriszta a fellépés mellett zsűrizést is vállalt Méltó búcsú a győztesektől A díjazottak Kis László szobrászművész Erkel Ferenc portréját ábrázoló bronzérméjét vihették haza Kívül a decibelen Vasárnap délután találkoztunk Béres Istvánnal, a polgármesteri hivatal osztályvezetőjével és Lővey Lászlóval, a városrendészet vezetőjével, amint éppen a rendezőkkel tárgyaltak. — Csak nincs valami baj? — kérdeztük őket. — Szombat este 11-kor a Göndöcs utcában lakók telefonon jelezték, hogy elviselhetetlen a zaj az EDÜ szabadtéri koncertjei miatt. A szervezők figyelmét felhívtuk, hogy a közterület- foglalási engedélyben adott zajhatárértéket tartsák be este tíz után is. — Hány decibelt engednek az előírások? — Mindössze 35-öt, tr koncerteken pedig legalább százas érték volt. Éppen ezért javasoltuk a zenészeknek, hogy vasárnap este tízkor vegyék visszább az erősítőt, s talán az sem ártana, ha néhány szóban kérnék a környékbeliek türelmét, megértését a zene miatt. A világ egyik legjobb basszusgitárosának tartott Krzysztof Scieranski és triójának koncertje osztatlan sikert aratott Nyomorultak, Hair, Evita, Jézus Krisztus szupersztár, a vén Európa no és István, a király — kinek nem jutna eszébe egy-egy dallam ezeknek a címeknek a hallatán. Nem csoda, ha szombat este együtt énekelt a „tér” a két ismert rockénekessel, Varga Miklóssal és Kovács Krisztával. A két művész egész napját Gyulán töltötte, hisz a zsűriben is részt vettek. Fárasztó nap után beszélgethettünk velük — és még egy sztárvendéggel, az „eredeti” István királlyal, Pel- sőczy Lászlóval. Annak idején ő játszotta ezt a szerepet, míg énekhangját Varga Miklós „kölcsönözte”. Ennek ellenére — vagy tán éppen emiatt ma is jóbarátok, és mint kiderült, nemrégiben megfordult a kocka: — Szörényi Levente 50 éves születésnapját tartottuk csaknem háromszázan — a „szű- kebb baráti kör” —, ahol mindenki olyan produkciót adott elő, ami Levente pályafutását végigkísérte. Ezek közül talán a legnagyobb sikert aratta kettőnk műve, a két István király produkciója. Hogy mit csináltunk? Mindenki láthatja majd júniusban a televízióban, hisz a műsort felvették és akkor sugározzák. Szinte Varga Miklós helyett —vele együtt énekelte mindenki a Vén Európát. De mi lehet most a művésszel, mi lesz a következő nagy sláger? — Pár hét múlva jelenik meg az új nagylemezem. Még ugyan nem lehet tudni, melyik dal lopja majd be leginkább magát az emberek szívébe, de biztosan lesz mit együtt énekelnünk pár év múlva is. Kovács Kriszta megvált a Rockszínháztól és a Madách Színháztól is. Most járja az országot, készül a nyári margitszigeti István királyra, no és hamarosan neki is megjelenik újabb nagylemeze, amit talán a gyulai közönség is megismerhet majd — addig is számtalan autogram kiosztása után elbúcsúztunk tőlük. Sokan rekedtek kívül az Erkel Művelődési Központban tartott gáláról: nemhiába, hisz több mint ezer diák szerette volna még egyszer megtapsolni fellépő diáktársait. Ismét tanúi lehettünk annak, hogy ez a pár nap összekovácsolt mindenkit, legyen az békési, csongrádi vagy bárhova való. A műsor elején fellépő Vedres István kollégium énekkara után a gyulai Turbucz Mária versmondásának tapsolhattak a székeken, földön, és minden talpalatnyi helyen ülő diákok. Ezután néhány hangszerszóló következett: Németh Kitti és Beleznai Szabolcs zongorán, Szilágyi Katalin fuvolán adta Szólóének: 2. Török Katalin (Gyula, Erkel Ferenc Gimnázium). Néptánc: 1. Gyula, Erkel Ferenc Gimnázium. Egyéb kategória: 1. Gyula, Mo- hácsy Mátyás Kertészeti Szakközépiskola, 3. Papp Róbert (Sarkad). Versmondás: 2. Turbucz Mária (Gyula, Erkel Ferenc Gimnázium). Prózamondás: Szente Éva (Békéscsaba, Evangélikus Gimnázium), Bor Katalin (Gyula, Erkel Ferenc Gimnázium). Önálló irodalmi alkotás: 2. Kovács Ágnes (Mezőberény, Petó'fi Sándor Gimnázium), 3. Szabó Ágnes (Békés, Szegedi Kis István Gimnázium), különdíjat kapott Barkóczi Ildikó (Mezőberény, Petó'fi Sándor Gimnázium), Kristó Zoltán (Gyula, Erkel Ferenc Gimnázium). Énekkar, kamarakórus: 2. Erkel Ferenc Gimnázium (Gyula). Népdal, hangszeres népzene: elő győztes műsorát. Jegercsik Csaba gitárjával hódította meg a jelenlévőket, míg Mező Tünde és tesvérei cigány népdalokat adtak elő. A műsor első részét két néptáncegyüttes bemutatója zárta. A szünet után a gála legvidámabb része következett: a Mo- hácsy irodalmi színpad előadásában megismerkedhettünk néhány „elszánt asszonnyal” és szerencsétlenül járt férjeikkel. Néhány kategóriának ekkor tarthatták meg az eredményhirdetését, majd a Bethlen gimnázium, valamint Humor Gregor és barátai következtek. A nagy sikerű gála igazán méltó befejezése volt a több napos versengésnek. Mező Tünde és társa (Gyula, Göndöcs Benedek Népfőiskola). Szólóhangszer: 2. Beleznai Szabolcs. Zenekar, hangszeres kamara- együttes: 1. Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola (Békéscsaba), különdíjat kapott a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium. Modern tánc: 1. Platic Mozgásstúdió Majorette csoportja (Szeghalom, Péter András Gimnázium), Képző- és iparművészet: 2. Göndöcs Benedek Népfőiskola (Gyula), 3. Rácz Orsolya (Gyula, Karácsonyi János Gimnázium). Népi iparművészet: 2. Megyeri Annamária (Gyula, Erkel Ferenc Gimnázium), különdíjat kapott a Göndöcs Benedek Népfőiskola (Gyula). Fotó: 1. Goldmann István (Békéscsaba, Rózsa Ferenc Gimnázium), Video: 1. Kovács Zsolt (Sarkad, Ady Endre Gimnázium), 2. Nagy Anita (Sarkad, Ady Endre Gimnázium). A néptánc Gyulán is megőrizte népszerűségét • • Az EDU megyei helyezettjei A magyarság esélyei Európában Ez volt a címe annak az irodalmi kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet az Erkel Diákünnepek keretében rendeztek meg szombat este a Mogyoróssy János Vá- rosi Könyvtár olvasótemében. A képzeletbeli kerekasztal mellett határon inneni, illetve túli írók és költők szóltak a magyarságról, arról a magyarságukról, amelyet hetvenöt évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a Párizs melletti Nagy Trianon kastélyban meggyaláztak és semmibe vettek. A beszélgetés — olykor — dühös fonala többször visszatért az előbb említett tényhez, a trianoni békeszerződés következményeihez: a Magyar Királyság területe (Horvátország nélkül) 282 000 négyzetkilométerről 93 000-re csökkent, s 18 milliós lakosságából 8 millió maradt az „új” Magyarországon. A béke- szerződés Romániának ítélte egész Erdélyt, továbbá Tiszántúl keleti szegélyeit és a Bánát keleti felét. Az új délszláv állam Horvátország és Szlavónia mellett a Bánát nyugati felét és Bácska nagyobb részét, a volt Csehszlovákia pedig Kárpátalját és egész Észak-Magyaror- szágot kapta. Mózes Attila erdélyi költő a holocauston kívül a XX. század legnagyobb gazságának tartotta „Trianont”. Mi történt az elmúlt öt esztendőben, milyen volt a rendszer- változás határon innen és túl, hol tart ma a magyarság, kell-e, hogy részt vegyen az író, a költő a politikában, milyen nemzeti stratégiára lenne szükség a kárpát-medencei magyaroknak? Ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat az írók és költők. Elek Tibor a hazai eseményekről szólt, és többek között elmondta, hogy — szerinte — még ma is zajlik a post sztálini diktatúra lebontása, a piacgazdaság kiépítése. Beszélt az elmúlt jobboldali konzervatív kormány négy évéről, valamint a mostani szociális-liberális elit kormányzásáról. Mózes Attila úgy vélte, hogy Romániában, Erdélyben a kisebbségi kérdésben ma hátrább tartanak, mint valaha. A politikában az íróknak nem kell részt venniük. De abban a helyzetben ami mostanság van, szükségeltetik. Be ke György a nemzetiségi ellentételből, a nacionalizmusról beszélt, amelyek az elmúlt öt évben felerősödtek. A magyarság „feldolgozatlan” nemaeti traumájaként jellemezte Trianont. Beke szerint az íróknak csak szükségállapotban kell politizálniuk. Am — mint hozzátette—már vagy száz éve szükséghelyzet van, és politizálnak az írók, ami nem éppen normális dolog. De hajói megnézzük az is lehetne ebben az abberráns világban. Juhász Erzsébet vajdasági író az elmúlt öt év változásai kapcsán elmondta, hogy miként manipulálták a volt Jugoszláviában élő nemzetiségeket. Balia D. Károly kárpátaljai költő, aki — mint mondta — még szerencsésnek is tarthatná magát, hiszen talán Kárpátalján a legjobb a kisebbségi magyarság helyzete, az elmúlt esztendők illúzióiról szólt. A diktatúra idejében az anyaországgal való kapcsolattartásnak politikai akadályai voltak, ma ugyanezt leginkább gazdasági tényezők befolyásolják. Pél- dakéntelmondta, hogy Ungvárról Magyarországra és visszaa vonatjegy ára egyhavi átlagkeresetbe kerül, azaz negyven dollárba. Hangsúlyozta, a legfájóbb min- denekfelett az, hogy a kívülrekedt magyarságot sikerült politikailag megtörni. Hlizsnyei Zoltán felvidéki író a szlovákiai magyarság jelen helyzetéről beszélt. Hlizsnyei szerint az íróknak, a költőknek nem lehet nem politizálni. A jövőbeni nemzeti stratégia kapcsán senki sem tudott biztatót mondani, de talán ha többen lettünk volna az esten, akkor együtt sikerült volna valamit kisütni. Két év múlva találkozunk! Ha két év múlva lesz még Erkel Ferenc Gimnázium, akkor lesz EDÜ is -— mondta Fábián Balázs, a diáktanács elnöke, amikor a fergeteges gála után egy rövid összegzést kértünk tőle, majd így folytatta: — A XVII. EDÜ — leszámítva az apróbb zökkenőket — sikeresen befejeződött. A diáktanács tagjai, a 250 önkéntes erkeles segítő és persze a tanárok — akikre a legnagyobb teher hárult —-alig aludtak néhány órát, de megérte, mert megcsináltuk, amit vállaltunk. Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak, akik hozzájárultak az EDÜ sikeres lebonyolításához. A XVII. EDÜ-ről szóló tudósításainkat írták: Antal Gyöngyi, Baracsi Magdolna, Kiss Ottó, Kiss A. János, Lovász Sándor, Magyari Barna és Mocsár József. A fotókat Kerekes István, Lehoczky Péter és Such Tamás készítette. „Erdélyben a kisebbségi kérdésben hátrább tartanak, mint valaha"
