Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-03 / 78. szám

Békéscsaba. Látkép a Bar­tók Béla útról Az oldal anyagait Csath Róza, Laluska Éva és Panics Ferenc írta. Szerkesztette: Csath Róza. Továbbra is várjuk olvasóink leveleit szerkesztőségünk címére: Békéscsaba, pf. 111.5601 Hírek ____ V ersmondók. Április 10- én költészetnapi óvodás fog­lalkozást tartanak a Békés Me­gyei Könyvtár Gyermek- könyvtár részlegében. A már hagyományos rendezvényre Békéscsaba valamennyi óvo­dájából két apróság kapott meghívást. A házigazdák ké­rése: a kis vendégek hozzák magukkal egyik legkedvesebb versüket és azt szavalják el társaik előtt. Tojásirás. Április 14-e dél­utánja már a húsvéti készülő­désjegyében telik a Békés Me­gyei Könyvtár Gyermek- könyvtárában. 15 órára várják azokat a gyerekeket, szülőket és nagyszülőket, akik szívesen megismerkednének a tojásírás tudományával. A szervezők kérése: mindenki hozzon ma­gával főtt tojást. Nyusziból Gerlón. A gerlai óvoda szülői munkakö­zössége április 8-án 18 órától nyuszibálat rendez az óvodá­ban. A vacsorabelépő 300 fo­rint. A bál bevételét gyermek­napi kirándulásra és játékok vásárlására fordítják. Segítséget kérnek. A gerlai óvodában olyan segítő­kész tévészerelő jelentkezését várják, aki megjavítaná üzem- képtelen Videoton márkájú készüléküket. Tapasztalatcsere. A múlt héten nyolcfős kézdi- szentkereszti pedagógusdele­gáció vendégeskedett Szabad- kígyóson, a helyi önkormány­zat és az általános iskola meg­hívására. Kétnapos itt-tartóz- kodásuk szakmai prgramjában óralátogatás és konzultáció szerepelt. A tapasztalatcsere folytatásaként ősszel a szabad- kígyósi tanárok látogatnak ki a Kovászna megyei kis faluba. Katolikus iskolások. A katolikus általános iskolában a beiratkozó első osztályosokat, illetve a más iskolákból átirat- kozókat április 20—21 -én 8 és 18 óra között várják Békéscsa­bán, a Szarvasi út 31. szám alatt. A beiratkozáshoz a gyer­mekek születési anyakönyvi kivonata és az óvodai szakvé­lemény szükséges. CSABAI NAPLÓ 1995. április 3., hétfő Helyét keresi a szociális munka Sitkéi Péter és Zámbori Tamás öt évvel ezelőtt még maga is a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium padjait koptatta. A két huszonhárom éves fia­talember immár a Szegedi Orvostudományi Egyetem fő­iskolai karának harmadéves szociális munkás hallgatója­ként teljesít féléves gyakorla­tot egykori iskolájában. Velük beszélgettünk leendő hivatá­sukról és az iskolai gyakorla­ton eltelt két hónap tapaszta­latáról. — Szerintetek milyen ma Ma­gyarországon szociális mun­kásnak lenni? — A diákoknak mi is sok­szor feltesszük a kérdést: ho­gyan gondolkodnak erről a szakmáról — kezdi Tamás. — A rendszerint bizonytalan vá­lasz, a somolygás csak meg­erősíti a társadalmunkban ki­alakult közfelfogást, mely sze­rint a szociális munkásban az emberek egyértelműen a sze­gények és elesettek gyámolí- tóját, az erre irányuló képzést pedig valamiféle ételkihordó tanfolyamnak tartják. Ennek az angolszász eredetű munká­nak még se presztízse, se ha­gyománya hazánkban és a képzés is gyermekcipőben jár. Bár nálunk az egyetemen szín­vonalas az oktatás, ám hiány­zik a specializáció, amely a későbbi, az élet különböző színterein: az egészségügy­ben, iskolában, gyámügynél, családsegítőben végzendő munkára készítene fel. — Az iskolai szociális munka még kevéssé isméit terület... — Egy-két alternatív iskola kivételével valóban fehér folt­nak számít. Az hogy mindez itt nyolcosztályos gimnázium­ban történik, az országban végképp egyedülálló kezde­ményezés. Egykori iskolánkat azért választottuk, mert re­méltük, hogy a tanári kar itt nyitottabban fogad bennünket és ebben nem is csalódtunk. —- Milyen gondolatokkal fogtatok a munkához? — Három alapelvet fogal­maztunk meg — veszi át a szót Péter. — A titoktartás, az ön­kéntesség és az együtt gondol­kodás elvét. Neurotikus nem­zet a mienk. Az emberek több­ségének hiányzik vagy egy­szerűen rossz a problémameg­oldó és döntéshozó mechaniz­musa, nincsenek felkészülve az önálló életre. Ebben az is­kolák is okolhatóak, a falaik közt uralkodó tekintélyelv és a tiltásra alapozó nevelési mód. Mi az önismeretre szeretnénk nevelni és arra, hogy legyen bátorságuk szembenézni a problémákkal, merjenek dön­téseket hozni, s ha kell segítsé­get kérni és adni. Úgy hisszük, a középiskola az utolsó színtér, ahol még ezek az elvek ered­ménnyel megvalósíthatók. — A leginkább érintettek, a diákok hogy fogadtak bennete­ket? — Bizalommal. A leg­többjükkel csoportos beszél­getéseken találkozunk, ahol az osztályközösség, a tanár-diák kapcsolat és a szenvedélybe­tegségek témái egyaránt terí­tékre kerülnek. Sokan megke­resnek minket egyénileg, a személyes gondjaikkal is. Nemrégiben újdonsággal pró­bálkoztunk. Személyiségfej­lesztő célcsoportot hirdettünk a pályaválasztásra, továbbá a felvételi vizsgahelyzetre való felkészítés és a szexuálpszi- chológia témakörében. Az, hogy eddig már nyolcvan je­lentkezőnk tartotta mindezt fontosnak és merte felvállalni, jelzi, az iskolában igenis helye van a szociális munkának. Csoportos beszélgetés a Rózsa Ferenc Gimnázium 3/C osztályában. Zámbori Tamás (balról a második), mellette Sitkéi Péter Fotó: Such Tamás Elsősegélyt tanultak a mezőmegyeri óvodások Peregnek a filmkockák. Öt­éves kisgyerek póckolja fel ájulást színlelő társa lábát, majd meleg takaróval óvja a hidegtől. Apró kezek törlik le a nem létez» izzadságcseppeket az „ájult” homlokáról. Á fel­vétel helyszíne a mezőmegye­ri Fő utcai óvoda, ahol Illyésné Egeresi Annának, a békéscsa­bai Hugonnai Vilma Egész­ségügyi Szakközépiskola szakoktatójának és öt harma­déves diákjának — Hajdú Lí­viának, Kővári Lujzának, Lac- zó Noéminek, Sajti Grétának és Tóth Anitának — köszönhe­tően a nagycsoportosok tíz hé­ten keresztül ismerkedtek az elsősegélynyújtással. — Amikor a csoportunkkal tavaly megnyertük az orszá­gos elsősegélynyújtó ver­senyt, azon törtem a fejem, ezek a fiatalok hogyan kama­toztathatnák a fölhalmozott tudásukat — meséli Illyésné tanárnő.— Az ötletet, misze­rint az óvodában kellene meg­próbálkoznunk, két unokám­tól kaptam, akik nagyon sze­retnek orvososat játszani. Az Az óvodások játékos ábrák és szituációs (gyakorlatok segítségével tanulták az elsőse­gélynyújtást óvodások életkori sajátossá­gait szem előtt tartó tematika kidolgozásához sok segítséget nyújtott Szabó Mihályné Dóri­ka óvónő. —A tíz hét alatt mit sikerült megtanítani az apróságokkal? — Megismerték az elsőse­gélynyújtás eszközeit, a sebek és törések ellátási módját. Mi a teendőnk az ájult vagy égési sérült emberrel? Hogyan hív­junk mentőt? — ezekkel a kér­désekkel is foglalkoztunk. Mindezt játékos formában, sok-sok szituációs gyakorlat­tal tettük. A gyerekek szemlá­tomást élményként élték meg a foglalkozásokat és elárulha­tom, mi is minden percét él­veztük a társaságuknak. A té­ma egyáltalán nem volt idegen számukra. A közvetlen kör­nyezetükben már előfordult kisebb-nagyobb rosszullétek- ről vagy balesetekről szóló tör­ténetekhez viszont gyakran hozzátették, sokszor hiányzott a szakszerű ellátás. — Ápolónőként tizenöt évet dolgozott intenzív osztályon, ahol számtalan esetben bebi­zonyosodik: az elsősegély éle­tet menthet... —Ezért tartom olyan fontos­nak, hogy mielőbb megtanítsuk a gyerekeknek, milyen nagy ér­ték a türelem és a szeretet. Úgy gondolom, ez a felnőttkori kö­zömbösség egyik ellenszere. Hogy a bajbajutott ember láttán ne fordítsa el a fejét, vagy ami legalább ilyen rossz, hogy ne essen pánikba. Ha ezekből a gondolatokból már egy picit megőriznek a gyerekek nem volt hiábavaló a munkánk. Luxus-e a gyerek? — Tessék mondani, luxus ma Magyaror­szágon gyermeket vállalni? — kérdezte a fiatal tanárnő minap egy pedagógusfóru­mon. — Már eddig is alig győztük a neve­léssel, taníttatással járó kiadásokat. A ki­látásba helyezett kormányintézkedések pedig végképp megrémítettek. * Más. Az egyik újságban várandós anyákat faggatnak: —Osztottunk-sioróztunk a párommal—me séli egyikük. — Hiába volt az előrelátás, a gondosan megtervezett költségvetésünk mosfgromokban hever. A várakozás izgal­mát megkeseríti az aggodalom: mi lesz azután? Azt már eldöntöttük, amint lehet, visszamegyek dolgozni. Kérdés, lesz-e bölcsőde a kicsinek? Este a rádióban a ,,Helykereső" műsora szól. Az adás­ban egy fiatalasszony és négyéves kislánya sorsa rajzoló­dik ki. Válás, albérlet, három műszak a munkahelyen. Am a fizetéséből bébiszitterre nem futja. Most a legdrágábbtól, a gyermekétől kell megválnia. Nevelőszülőkhöz adja. Mint mondja, átmenetileg. Realitás ez, vagy kétségbeesett önál­tatás csupán? Neves politológusunk, Kéri László nemrégiben égy feszültségekkel teli, elöregedő, testileg és lelkileg beteg társadalom kórképét rajzolta meg. Luxus-e a gyerek? Tévedés ne essék; nem az önzés, hanem a felelősségérzet szüli a kérdést. Mert beszélhet itt bárki a gyermekvállalás szentségéről. Váltig mondhatják, hogy ebben a dologban csakis az érzelem és nem a megél­hetés diktál. Az élet ezernyi példája a cáfolat erre. // A nagy „0” még nem tud róla Michael Jackson-rajongók klubja A nagy ,,Ó" még nem tud róla, de nem árt ha Te tudod: tavaly nyár óta — a pontos dátum augusztus 6-a — Michael Jackson rajongóinak klubja működik a békéscsabai ifjúsá­gi házban. Életkoruk tizennégy és hu­szonöt év között van, kezde­ményezésük úttörőnek számít Békés megyében. Támogató­juk még nincs, ahogy veze­tőjük, Petrovszky Laura la­punknak elmesélte, önerőből alakították, fejlesztették kis közösségüket. Céljuk, hogy a Jackson-ra­jongók megismerjék egymást, barátságok szövődjenek kö­zöttük. Összejöveteleik prog­ramja: videózás és zenehallga­tás. Nem csak klippeket néz­nek, dokumentumfilmekből is tájékozódhatnak Jacko mun­kamódszereiről. A zenehall­gatás nem csak Michael összes, eddig megjelent leme­zeire korlátozódik, családi együtteséről, a Jackson Five- ről sem feledkeznek meg. A sztárral kapcsolatos legfris­sebb információkat a két ha­vonta megjelenő M. J. Miror- ból szerzik. Persze ez az újság nem csak Michaellel van tele, más külföldi és magyar elő­adókkal is bő terjedelemben foglalkozik. Az ifjúsági klub tervei között szerepel piknik- jellegű kirándulás más város­ba és Jackson-koncertjegyek árusítása. A tagsági díj havon­ta 150 forint. A klubban lehe­tőség nyílik videók és különfé­le hanganyagok másolására is. Foglalkozásaikat minden pá­ratlan hét péntekén tartják 15—17 óráig. Anyakönyvi hírek — Békéscsaba Házasságkötések: Bere Krisztina (Mezőberény) és Guo Hűi (Mezőberény), Urbanecz Júlia (Doboz) és Liseczki Ferenc (Doboz), Brusznyiczki Judit (Kondoros) és Fábián László (Békéscsaba), Hajdú Ildikó Edina (Kondoros) és Popka Mihály Róbert (Szarvas), Oláh Éva (Doboz) és Mezei Sándor (Újkígyós). Születések: Csabai László és Pál Ilona fia Dániel, Druson János és Adám Éva Erzsébet fia Attila, Binder Ádám István és Balázs Ilona fia Adám Balázs, Tomka András és Nyíri Eszter leánya Nikolett, Szatmári János és Kukla Ilona fia János, Csicsely János és Mező Hajnalka leánya Brigitta, Bakos László és Szűcs Szilvia fia Tamás, Záhorszki Zoltán Mihály és Bencsik Erzsébet leánya Ivett, Kvasz Mátyás és Csuta Éva leánya Anita (Gyula), Szatmári Éva és Molnár Sándor fia Tamás (Békés). Halálesetek: Lipták Jánosné Botyánszki Mária (1940), Balázs Ferencné Hegyesi Julianna (1943, Békés), Felföldi Ádám (1910, Újkígyós), Pilisi Andrásné Szicsek Mária (1907, Mezőberény), Siska D. Antalné Bakucza Ilona (1922, Mezőberény), Károlyi János (1925, Mezőberény), Bartolák György (1922, Kétsoprony), Balogh Ferencné Susánszki Ilona (1912, Újkígyós), Lengyel József (1911, Csorvás), Petrovszki Istvánné Vozár Judit (1932, Kétsoprony), Szász Mihály (1942, Békés), Varga Sándomé Sallai Margit (1921, Vésztő). Lézerfények Telekgerendáson Emlékezetes diáknapi rendez­vénnyel vettek búcsút csütörtö­kön — legalábbis a tavaszi szünet idejére — az általános iskolától a telekgerendási tanu­lók. A reggeltől késő estig tartó programok között minden kor­osztály megtalálhatta az érdeklő­désének megfelelő programot Voltak előzetesen kiadott feladatok, köztük több olyan, amely gyűjtőmunkát igényelt. Környezetvédelmi érdem pél­dául a használt elemek begyűj­tése. A detektív adottságokkal rendelkező gyerekek örömmel eredtek a faluban eltűnt macska (mint kiderült, „zsákbamacs­ka”, vagyis jutalomtorta) nyo­mába. Nem hiányozhatott a programból a sport sem; a tanár­diák meccseken az idei évben először sikerült a tanároknak ki­vívniuk a győzelmet. Délután vetélkedőn vettek részt a gyere­kek, a zsűri elnöke Gyebnár Já­nos polgármester volt. A juta­lom ajándékokat a község vál­lalkozói ajánlották fel, a szülői munkaközösség gondoskodott arról, hogy egész nap legyen mit enni-inni a gyerekeknek. Az eseménydús nap este lézerfé­nyes diszkóval ért véget. Aranylako­dalmasok. A kétsopronyi Szabó István és felesége, An- csin Dorottya gyermekei és hat unokája kö­rében a napok­ban ünnepelte ötvenéves há­zassági évfor­dulóját. A kö­szöntőkhöz csatlakozva mi is sok boldogsá­got kívánunk a Szabó házas­párnak

Next

/
Thumbnails
Contents