Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-03 / 78. szám
Békéscsaba. Látkép a Bartók Béla útról Az oldal anyagait Csath Róza, Laluska Éva és Panics Ferenc írta. Szerkesztette: Csath Róza. Továbbra is várjuk olvasóink leveleit szerkesztőségünk címére: Békéscsaba, pf. 111.5601 Hírek ____ V ersmondók. Április 10- én költészetnapi óvodás foglalkozást tartanak a Békés Megyei Könyvtár Gyermek- könyvtár részlegében. A már hagyományos rendezvényre Békéscsaba valamennyi óvodájából két apróság kapott meghívást. A házigazdák kérése: a kis vendégek hozzák magukkal egyik legkedvesebb versüket és azt szavalják el társaik előtt. Tojásirás. Április 14-e délutánja már a húsvéti készülődésjegyében telik a Békés Megyei Könyvtár Gyermek- könyvtárában. 15 órára várják azokat a gyerekeket, szülőket és nagyszülőket, akik szívesen megismerkednének a tojásírás tudományával. A szervezők kérése: mindenki hozzon magával főtt tojást. Nyusziból Gerlón. A gerlai óvoda szülői munkaközössége április 8-án 18 órától nyuszibálat rendez az óvodában. A vacsorabelépő 300 forint. A bál bevételét gyermeknapi kirándulásra és játékok vásárlására fordítják. Segítséget kérnek. A gerlai óvodában olyan segítőkész tévészerelő jelentkezését várják, aki megjavítaná üzem- képtelen Videoton márkájú készüléküket. Tapasztalatcsere. A múlt héten nyolcfős kézdi- szentkereszti pedagógusdelegáció vendégeskedett Szabad- kígyóson, a helyi önkormányzat és az általános iskola meghívására. Kétnapos itt-tartóz- kodásuk szakmai prgramjában óralátogatás és konzultáció szerepelt. A tapasztalatcsere folytatásaként ősszel a szabad- kígyósi tanárok látogatnak ki a Kovászna megyei kis faluba. Katolikus iskolások. A katolikus általános iskolában a beiratkozó első osztályosokat, illetve a más iskolákból átirat- kozókat április 20—21 -én 8 és 18 óra között várják Békéscsabán, a Szarvasi út 31. szám alatt. A beiratkozáshoz a gyermekek születési anyakönyvi kivonata és az óvodai szakvélemény szükséges. CSABAI NAPLÓ 1995. április 3., hétfő Helyét keresi a szociális munka Sitkéi Péter és Zámbori Tamás öt évvel ezelőtt még maga is a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium padjait koptatta. A két huszonhárom éves fiatalember immár a Szegedi Orvostudományi Egyetem főiskolai karának harmadéves szociális munkás hallgatójaként teljesít féléves gyakorlatot egykori iskolájában. Velük beszélgettünk leendő hivatásukról és az iskolai gyakorlaton eltelt két hónap tapasztalatáról. — Szerintetek milyen ma Magyarországon szociális munkásnak lenni? — A diákoknak mi is sokszor feltesszük a kérdést: hogyan gondolkodnak erről a szakmáról — kezdi Tamás. — A rendszerint bizonytalan válasz, a somolygás csak megerősíti a társadalmunkban kialakult közfelfogást, mely szerint a szociális munkásban az emberek egyértelműen a szegények és elesettek gyámolí- tóját, az erre irányuló képzést pedig valamiféle ételkihordó tanfolyamnak tartják. Ennek az angolszász eredetű munkának még se presztízse, se hagyománya hazánkban és a képzés is gyermekcipőben jár. Bár nálunk az egyetemen színvonalas az oktatás, ám hiányzik a specializáció, amely a későbbi, az élet különböző színterein: az egészségügyben, iskolában, gyámügynél, családsegítőben végzendő munkára készítene fel. — Az iskolai szociális munka még kevéssé isméit terület... — Egy-két alternatív iskola kivételével valóban fehér foltnak számít. Az hogy mindez itt nyolcosztályos gimnáziumban történik, az országban végképp egyedülálló kezdeményezés. Egykori iskolánkat azért választottuk, mert reméltük, hogy a tanári kar itt nyitottabban fogad bennünket és ebben nem is csalódtunk. —- Milyen gondolatokkal fogtatok a munkához? — Három alapelvet fogalmaztunk meg — veszi át a szót Péter. — A titoktartás, az önkéntesség és az együtt gondolkodás elvét. Neurotikus nemzet a mienk. Az emberek többségének hiányzik vagy egyszerűen rossz a problémamegoldó és döntéshozó mechanizmusa, nincsenek felkészülve az önálló életre. Ebben az iskolák is okolhatóak, a falaik közt uralkodó tekintélyelv és a tiltásra alapozó nevelési mód. Mi az önismeretre szeretnénk nevelni és arra, hogy legyen bátorságuk szembenézni a problémákkal, merjenek döntéseket hozni, s ha kell segítséget kérni és adni. Úgy hisszük, a középiskola az utolsó színtér, ahol még ezek az elvek eredménnyel megvalósíthatók. — A leginkább érintettek, a diákok hogy fogadtak benneteket? — Bizalommal. A legtöbbjükkel csoportos beszélgetéseken találkozunk, ahol az osztályközösség, a tanár-diák kapcsolat és a szenvedélybetegségek témái egyaránt terítékre kerülnek. Sokan megkeresnek minket egyénileg, a személyes gondjaikkal is. Nemrégiben újdonsággal próbálkoztunk. Személyiségfejlesztő célcsoportot hirdettünk a pályaválasztásra, továbbá a felvételi vizsgahelyzetre való felkészítés és a szexuálpszi- chológia témakörében. Az, hogy eddig már nyolcvan jelentkezőnk tartotta mindezt fontosnak és merte felvállalni, jelzi, az iskolában igenis helye van a szociális munkának. Csoportos beszélgetés a Rózsa Ferenc Gimnázium 3/C osztályában. Zámbori Tamás (balról a második), mellette Sitkéi Péter Fotó: Such Tamás Elsősegélyt tanultak a mezőmegyeri óvodások Peregnek a filmkockák. Ötéves kisgyerek póckolja fel ájulást színlelő társa lábát, majd meleg takaróval óvja a hidegtől. Apró kezek törlik le a nem létez» izzadságcseppeket az „ájult” homlokáról. Á felvétel helyszíne a mezőmegyeri Fő utcai óvoda, ahol Illyésné Egeresi Annának, a békéscsabai Hugonnai Vilma Egészségügyi Szakközépiskola szakoktatójának és öt harmadéves diákjának — Hajdú Líviának, Kővári Lujzának, Lac- zó Noéminek, Sajti Grétának és Tóth Anitának — köszönhetően a nagycsoportosok tíz héten keresztül ismerkedtek az elsősegélynyújtással. — Amikor a csoportunkkal tavaly megnyertük az országos elsősegélynyújtó versenyt, azon törtem a fejem, ezek a fiatalok hogyan kamatoztathatnák a fölhalmozott tudásukat — meséli Illyésné tanárnő.— Az ötletet, miszerint az óvodában kellene megpróbálkoznunk, két unokámtól kaptam, akik nagyon szeretnek orvososat játszani. Az Az óvodások játékos ábrák és szituációs (gyakorlatok segítségével tanulták az elsősegélynyújtást óvodások életkori sajátosságait szem előtt tartó tematika kidolgozásához sok segítséget nyújtott Szabó Mihályné Dórika óvónő. —A tíz hét alatt mit sikerült megtanítani az apróságokkal? — Megismerték az elsősegélynyújtás eszközeit, a sebek és törések ellátási módját. Mi a teendőnk az ájult vagy égési sérült emberrel? Hogyan hívjunk mentőt? — ezekkel a kérdésekkel is foglalkoztunk. Mindezt játékos formában, sok-sok szituációs gyakorlattal tettük. A gyerekek szemlátomást élményként élték meg a foglalkozásokat és elárulhatom, mi is minden percét élveztük a társaságuknak. A téma egyáltalán nem volt idegen számukra. A közvetlen környezetükben már előfordult kisebb-nagyobb rosszullétek- ről vagy balesetekről szóló történetekhez viszont gyakran hozzátették, sokszor hiányzott a szakszerű ellátás. — Ápolónőként tizenöt évet dolgozott intenzív osztályon, ahol számtalan esetben bebizonyosodik: az elsősegély életet menthet... —Ezért tartom olyan fontosnak, hogy mielőbb megtanítsuk a gyerekeknek, milyen nagy érték a türelem és a szeretet. Úgy gondolom, ez a felnőttkori közömbösség egyik ellenszere. Hogy a bajbajutott ember láttán ne fordítsa el a fejét, vagy ami legalább ilyen rossz, hogy ne essen pánikba. Ha ezekből a gondolatokból már egy picit megőriznek a gyerekek nem volt hiábavaló a munkánk. Luxus-e a gyerek? — Tessék mondani, luxus ma Magyarországon gyermeket vállalni? — kérdezte a fiatal tanárnő minap egy pedagógusfórumon. — Már eddig is alig győztük a neveléssel, taníttatással járó kiadásokat. A kilátásba helyezett kormányintézkedések pedig végképp megrémítettek. * Más. Az egyik újságban várandós anyákat faggatnak: —Osztottunk-sioróztunk a párommal—me séli egyikük. — Hiába volt az előrelátás, a gondosan megtervezett költségvetésünk mosfgromokban hever. A várakozás izgalmát megkeseríti az aggodalom: mi lesz azután? Azt már eldöntöttük, amint lehet, visszamegyek dolgozni. Kérdés, lesz-e bölcsőde a kicsinek? Este a rádióban a ,,Helykereső" műsora szól. Az adásban egy fiatalasszony és négyéves kislánya sorsa rajzolódik ki. Válás, albérlet, három műszak a munkahelyen. Am a fizetéséből bébiszitterre nem futja. Most a legdrágábbtól, a gyermekétől kell megválnia. Nevelőszülőkhöz adja. Mint mondja, átmenetileg. Realitás ez, vagy kétségbeesett önáltatás csupán? Neves politológusunk, Kéri László nemrégiben égy feszültségekkel teli, elöregedő, testileg és lelkileg beteg társadalom kórképét rajzolta meg. Luxus-e a gyerek? Tévedés ne essék; nem az önzés, hanem a felelősségérzet szüli a kérdést. Mert beszélhet itt bárki a gyermekvállalás szentségéről. Váltig mondhatják, hogy ebben a dologban csakis az érzelem és nem a megélhetés diktál. Az élet ezernyi példája a cáfolat erre. // A nagy „0” még nem tud róla Michael Jackson-rajongók klubja A nagy ,,Ó" még nem tud róla, de nem árt ha Te tudod: tavaly nyár óta — a pontos dátum augusztus 6-a — Michael Jackson rajongóinak klubja működik a békéscsabai ifjúsági házban. Életkoruk tizennégy és huszonöt év között van, kezdeményezésük úttörőnek számít Békés megyében. Támogatójuk még nincs, ahogy vezetőjük, Petrovszky Laura lapunknak elmesélte, önerőből alakították, fejlesztették kis közösségüket. Céljuk, hogy a Jackson-rajongók megismerjék egymást, barátságok szövődjenek közöttük. Összejöveteleik programja: videózás és zenehallgatás. Nem csak klippeket néznek, dokumentumfilmekből is tájékozódhatnak Jacko munkamódszereiről. A zenehallgatás nem csak Michael összes, eddig megjelent lemezeire korlátozódik, családi együtteséről, a Jackson Five- ről sem feledkeznek meg. A sztárral kapcsolatos legfrissebb információkat a két havonta megjelenő M. J. Miror- ból szerzik. Persze ez az újság nem csak Michaellel van tele, más külföldi és magyar előadókkal is bő terjedelemben foglalkozik. Az ifjúsági klub tervei között szerepel piknik- jellegű kirándulás más városba és Jackson-koncertjegyek árusítása. A tagsági díj havonta 150 forint. A klubban lehetőség nyílik videók és különféle hanganyagok másolására is. Foglalkozásaikat minden páratlan hét péntekén tartják 15—17 óráig. Anyakönyvi hírek — Békéscsaba Házasságkötések: Bere Krisztina (Mezőberény) és Guo Hűi (Mezőberény), Urbanecz Júlia (Doboz) és Liseczki Ferenc (Doboz), Brusznyiczki Judit (Kondoros) és Fábián László (Békéscsaba), Hajdú Ildikó Edina (Kondoros) és Popka Mihály Róbert (Szarvas), Oláh Éva (Doboz) és Mezei Sándor (Újkígyós). Születések: Csabai László és Pál Ilona fia Dániel, Druson János és Adám Éva Erzsébet fia Attila, Binder Ádám István és Balázs Ilona fia Adám Balázs, Tomka András és Nyíri Eszter leánya Nikolett, Szatmári János és Kukla Ilona fia János, Csicsely János és Mező Hajnalka leánya Brigitta, Bakos László és Szűcs Szilvia fia Tamás, Záhorszki Zoltán Mihály és Bencsik Erzsébet leánya Ivett, Kvasz Mátyás és Csuta Éva leánya Anita (Gyula), Szatmári Éva és Molnár Sándor fia Tamás (Békés). Halálesetek: Lipták Jánosné Botyánszki Mária (1940), Balázs Ferencné Hegyesi Julianna (1943, Békés), Felföldi Ádám (1910, Újkígyós), Pilisi Andrásné Szicsek Mária (1907, Mezőberény), Siska D. Antalné Bakucza Ilona (1922, Mezőberény), Károlyi János (1925, Mezőberény), Bartolák György (1922, Kétsoprony), Balogh Ferencné Susánszki Ilona (1912, Újkígyós), Lengyel József (1911, Csorvás), Petrovszki Istvánné Vozár Judit (1932, Kétsoprony), Szász Mihály (1942, Békés), Varga Sándomé Sallai Margit (1921, Vésztő). Lézerfények Telekgerendáson Emlékezetes diáknapi rendezvénnyel vettek búcsút csütörtökön — legalábbis a tavaszi szünet idejére — az általános iskolától a telekgerendási tanulók. A reggeltől késő estig tartó programok között minden korosztály megtalálhatta az érdeklődésének megfelelő programot Voltak előzetesen kiadott feladatok, köztük több olyan, amely gyűjtőmunkát igényelt. Környezetvédelmi érdem például a használt elemek begyűjtése. A detektív adottságokkal rendelkező gyerekek örömmel eredtek a faluban eltűnt macska (mint kiderült, „zsákbamacska”, vagyis jutalomtorta) nyomába. Nem hiányozhatott a programból a sport sem; a tanárdiák meccseken az idei évben először sikerült a tanároknak kivívniuk a győzelmet. Délután vetélkedőn vettek részt a gyerekek, a zsűri elnöke Gyebnár János polgármester volt. A jutalom ajándékokat a község vállalkozói ajánlották fel, a szülői munkaközösség gondoskodott arról, hogy egész nap legyen mit enni-inni a gyerekeknek. Az eseménydús nap este lézerfényes diszkóval ért véget. Aranylakodalmasok. A kétsopronyi Szabó István és felesége, An- csin Dorottya gyermekei és hat unokája körében a napokban ünnepelte ötvenéves házassági évfordulóját. A köszöntőkhöz csatlakozva mi is sok boldogságot kívánunk a Szabó házaspárnak
