Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-29-05-01 / 100. szám
1995. április 29,-május 1., szombat-hétfő liWÜMá a&HÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Eredetileg arra gondoltunk, hogy a tegnap esti három koncert értékelésére felkérünk egy zenekritikust, aki zeneműelemzést készít olvasóink számára. De aztán elkészült egy fotó, s úgy gondoltuk, hogy a látványból minden kiderül A gyulai Hevesi Tamás karrierjét edüsként kezdte, az EDÜ rendezvényein hódította meg először a rajongók szívét Fotó: Kerekes István A bárányhimlős diáktanácstag Fazekas Ildikó, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium 2. C osztályos tanulója és az EDÜ diáktanácsában ő képviseli az osztályt. A negyedik emeleti lakásból, ahol szüleivel és testvéreivel él, lelátni a Kohán-képtár elé, ahol a zenekarok fellépnek, s az EDÜ szabadidős programjainak nagy része zajlik. Fazekas Ildikó péntek délután nem követte több száz diáktársa példáját, nem járta az események helyszíneit, otthon találtuk. — Majdnem egy hete, a múlt hét vasárnapján vettem észre a pöttyöket — mondja Ildikó. — Az orvos a jövő hét keddjéig „ítélt” pihenőre. —Nem háza szíved a többiek közé? Szigorúan betartod az orvos utasításait? — Nem biztos. Gesztre TUZtek Este fél tízkor fülsiketítő szirénázással száguldott át a belvároson két tűzoltóautó. — Felgyújtották a várost a fáklyás menettel —jegyezte meg a Lídó előtt az egyik szegedi lány. Néhány méterrel odébb a srácok egészen mást feltételeztek, valamiféle gyújtogatást. Felhívtuk a Gyulai Városi Tűzoltóság ügyeletesét, hogy mi történt valójában, hová tűztek olyan nagy rössel a tűzoltóautók. Az ügyeletes a következőket mondta: — Vaklárma volt, s nem is Gyulán. Gesztről kaptuk az értesítést, hogy az egyik udvarban kigyulladt a tyúkól, és a tűzeset veszélyezteti a lakóházat. De nem így volt. L. S. Ajándék tűzijáték Az esti koncertek után, úgy néhány perccel 11 óra előtt óriási tömeg höm- pölygött a Béke sugárúton. Nagyon sokan megálltak a híd előtt egy-egy lángos, pizza, hamburger erejéig. Mi is beálltunk a sorba, hogy hajnalba nyúló műszakunk hátralévő idejére energiát gyűjtsünk. Sidó Lenke lán- gossütő észrevette, hogy toliforgatók várakoznak sorukra, s menten megjegyezte: — Lenne egy óriási kérésem. Fél 12-kor a Harlem udvarán lesz egy tűzijáték, amelyet mi, vállalkozók ajándéknak szántunk az EDÜ résztvevőinek, a fiataloknak. Jó lenne, ha megemlékeznének a tűzijátékról, amellyel szerettünk volna hozzájárulni az EDÜ sikeréhez. Akik a tűzijáték költségeit fedezték: Bocskár András és Almási Attila Harlem Doscotheque; Sidó Lenke lángossütő, Juhász Attila Hamburger Bár és a Mike’s söröző. A fáklyák fátyla alatt Lángtenger hömpölygőit a vártól a Göndöcs-kertig. A fényt és meleget árasztó fáklyafátyol alatt (a sorok és a sörök között) apró kis emberi dolgok is megestek. Nem arra gondolok, hogy egy-egy felbátorodott kamasztenyér gömbölyded terepszakaszokra tévedt. (Persze, szó sem volt ott tévedésről.) Nem, egy tini lány eldobta kiürült cigarettásdobozát. Felvettem, s utánaszaladtam vele: „Elvesztetted!” Ártatlanra hangszerelt szemekkel nézett rám: „Kösz.” Hát lehet haragudni rá? A magyarság esélyei Európában Tegnap, az Erkel Diákünnepekkel egy napon kezdődött Gyulán az „Adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak” elnevezésű középiskolás történelmi műveltségi vetélkedő. Ma este hét órakor — részben a műveltségi vetélkedőhöz, részben az EDÜ-höz kapcsolódóan — a Mogyo- róssy János Városi Könyvtárban rendezik meg A magyarság esélyei Európában című kerekasztal-beszélgetést. Az est házigazdája Elek Tibor irodalom- történész, az Erkel Ferenc Gimnázium tanára lesz. Ä beszélgetés meghívott vendégei: Balia D. Károly Ungváron élő író, szerkesztő; az Erdélyből áttelepült, jelenleg Budapesten élő író, Beke György;Juhász Erzsébet újvidéki író; Hizsnyai Zoltán, a Pozsonyban megjelenő Kaligram című folyóirat főszerkesztője és Mózes Attila kolozsvári író. A Gyulai Mohácsy Mátyás Kertészeti Szakközépiskola csoportja a színpadon Gyerek a fán, Hevesi az MTV-ben — Ott szökik a zsűri! — mondom magamban, s már rohanok is utánuk, nehogy kivegyék megérdemelt pihenőjüket. Akárhogy is, fárasztó nap volt a mai, hiszen hat középiskola irodalmi színpadának produkcióját nézték végig. Gondolkodásra nincs idő, mert Pe- remartoni Krisztina Fülöp Zsigmond és Szemán Béla társaságában már kilépett a művelődési ház ajtaján. A parkolóban érem utol őket. Az egyik örökzöld cserjéhez húzódunk. Az eredményekről próbálom faggatni őket: — Nem nyilatkozik a zsűri! Teljes titoktartás mellett folyik az értékelés — tájékoztat Peremartoni Krisztina. A férfiak pletykásabbnak bizonyulnak: — Öröm nézni a sok lelkes gyereket, lenyűgöző a középiskolás diákság hite a színjátszásban. Ha valamiért megéri itt lennem, az az, hogy láthatom, a fiatalok hisznek a színház erejében — mondja Szemán Béla színművész. — Fogékonyak a szeretet témája iránt, az eddigi darabok szinte kivétel nélkül erről szóltak. A színjátszó közösségben olyan légkör teremtődik, amely megerősíti azt a hitet, hogy á szeretet nem halt meg. A gyerekek dolga észrevetetni velünk az igazi értéket, ami nem anyagi, hanem lelkűnkből eredő. Baracsi Magdolna Interjú a bokorban Hevesi — van-e, ki e nevet nem ismer?! Gyulán, az EDÜ-n (szerencsére ma már az egész országban) nincs ilyen tájékozatlan. Itt, a Kohán-képtár falához támaszkodó koncerten jelentette be Tamás, hogy „Ezt egy életen át kell játszani” című videoklipjét választotta ki a Music Television (a gyengébbek kedvéért MTV) arra, hogy egyedüli magyar számként nevelgessék vele — ha nem is Kodály módszerével — Európa zeneittas ifjúságát. Ha koncertet említünk, több tévedés esete forog fenn. Show! Öt gőzmozdony energiája feszítette Tamás tüdejét. Apait, anyait beleadott: hogy is akarna leégni szülővárosában? A hangulat a fák magasába csapott, csak egy ifjú edüs volt képes felemelkedni erre a szintre: nyilván jobb kilátás reményében felmászott a fára. Egy biztos, nem a zenétől. k. A. J. A '48-as klubban Győréi Zsolt és Schlavtovszki Csaba, mindketten szegedi egyetemisták, Bolygókirály címmel mutatták be egyfelvonásosukat. A darab valóban teljes mértékben az övék, hiszen ők a szerzők és az előadók is egyben. Merész gondolatra vállalkoztak, amikor 1848. március 15-éhez az irónia, a paródia hangján közeledtek. A közönségnek tetszett a darab
