Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-29-05-01 / 100. szám
j&RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 1995. április 29,-május 1., szombat-hétfő 7 És íme,a XVlI. Irktí ‘Diákümwptfi ‘Mindazok akik,1963 óta hétévenként újra és újra életre hívták, az ‘E'DÚ-t, azt akartákj hogy ez apár nap igazi ünnep legyen. ‘Ezt akarjukjni is: ünneppé emelni három—egyél)ként közönséges — tavaszi napot, megajándékozni “Benneteket és magunkat valamivel, ami nem hull ki az emlékezet rostáján. S hogy ünnep lesz e valójában aXVlI. ‘E‘DCÜ? 'J-lisszükj. bogy igen. íHisszükj, hogy “Ti, akikjnost eljöttetekjjyulára, nemjöttetekfires kézzel: hogy képesek,vagytok,egymást megajándékozni tehetségetekkel S nemcsak, adni, de elfogadni is tudjátok, ezt az ajándékot. 5 hogy tudtok,örülni egymásnak; S hogy ez az öröm — megmarad. ‘-Kívánjuk, hogy mindannyiótoknak.legyen ünnep az “E'DÜ! ÍAz He'M^eKc QiMXázium, (fyuLA HKrpsx, ‘Míí'VLLáD'ÉSI 9dl‘HlSZfPÉ‘RlWM. Egy hajdani vidám diákcsapat valahol Gyulán, 1983-ban Ahogy a kezdetekkor vala Szerkesztőségünk archívumában kutatva, jó néhány emlékre bukkantunk, amelyek az eddigi EDÜ-khöz kapcsolódnak. 1980- ban jelent meg Albel Andor munkája az Erkel Diákünnepek addigi krónikájáról. Ebben többek között az első EDÜ felhívása olvasható: Felhívás A KISZ kulturális szemle országos mozgalom. Átfogja az egész magyar ifjúságot, benne az ifjúság szocialista nevelése a legváltozatosabb keretek között folyik, színnel és élettel telítődik. Alkalmas rá, hogy a magyar ifjúság kialakítsa magában az új ember szebb jellemvonásait, megtalálja azt a legjobb nevelési formát, amely az ifjúságot közös élmények és közös érzések által közösségbe forrasztja össze, társas tulajdonságait kifejleszti, módszert és lehetőséget ad az élettel való állandó és eleven kapcsolatra, s közben megismerteti a fiatalokat a szocializmus építésének mindennapos feladataival. Felvetődött a diáknapok egész országra való kiterjesztésének igénye is, hiszen a mozgalom teljes sikerét a benne részt vevő tömegek biztosítják. Ezért 1963. május 23—24—25—26-án Gyulán is megrendezésre kerül a középiskolás ifjúság önkéntes művészeti találkozója, amelyen a diákifjúság méri össze felkészültségét és mutatja meg öntevékeny mozgalmának színvonalát. A találkozó pedig Erkel Ferenc nevét viseli, aki a város neves szülöttei közül maradandó életművével a legjobban kiemelkedik. Erkel Diákünnepekre hívjuk a Duna—Tisza köze és a Dél-Tiszántúl középiskolás ifjúságát, és kérjük, hogy készüljön fel a nemes vetélkedésre, s együttesen biztosítjuk sikerét. Az Erkel Diákünnepek 13 művészeti ágban kerül megrendezésre. ¥ Harmincegy éve történt mindez, immáron történelmi távlatokból szemlélhetjük az akkori felhívás stílusát, nemegyszer ideológiai töltését. De az évtizedekre visszatekintve tudjuk, hogy a lényeg nem itt keresendő', hanem abban, hogy Gyulán 1963. május 23-án elkezdó'dött valami, ami sok ezer tehetséges fiatalnak maradandó élményeket szerzett, egy életre meghatározta viszonyát a művészetekkel, kultúrával, az általános emberi egyenértékekkel. Szép emlék ez az archív fotó Tévedtem: Gyula az EDU-é A mini dublőr, 1979 A dublőr az esti várjátékon a világrengető török harcosoknak beöltözött egri diákok közül szokatlanul alacsony, 140—150 centis magasságával kitűnt — kialacso- nyodott — Hangácsi Zoltán. — Nem zavart, hogy a török katonák között te voltál a legkisebb? — Nem nagyon. :— Hogyan kerültél a hódító seregbe? — A haverom nem tudott eljönni, és én helyettesítettem. Garabonciások, 1975 Most, az idei EDÜ-n már nem lesznek minősítések. Fesztiváldíjakat kapnak a kollektív, többéves közművelődési munka elismeréseként az iskolák. Amíg a felnőttek azt vitatták, hogy a minősítés hiánya tönkreteszi-e a diákünnepeket, addig az EDÜ gépezete május 11-én délután beindult. A Garabonciások, miként a televízió Sárváron és Gyulán forgatott filmje nevezi a résztvevőket, remek időben, jó hangulatban indultak Erkel szülőházához, majd végül felsorakoztak a vár falai előtt... Hatalmas ováció fogadja a Kaláka együttest, fellazulnak a sorok, aki tud előretör, a kényelmesebbje elheveredik a füvön. Pezsdül, fokozódik a hangulat, még a végvári vitéz bronzlova is rezonál időnként a hozzákötött hangszórótól. Üj divat születik: pitykés mellény farmernadrággal. A napsütés és aranyeső, 1991 Csoór István író így üdvözölte a fesztivált a Gyulai Hírlapban: „Sok ezren lépjük majd át a kiállítócsarnokot, a művelődési házak és egyéb intézmények küszöbét, felcsigázott kíváncsisággal helyt- helyt csodavárással keressük a műben a szárnyat bontott ötezer fiatalban a jövő Munkácsyját, a jövő Petőfijét, a jövő Erkeljét, a jövő Kohánját. Minden nagy, de minden apró mű is érték, mert mind nekünk készült: szülőknek, rokonoknak, nevelőknek, és tőlük kapjuk, a mi fiainktól.” Bevallom, azzal a meggyőződéssel indultam útnak, hogy egy város két pártra szakadásáról gyűjtök anyagot. Azt hittem, Gyula idősebb nemzedéke nem különösebben örül vagy legalábbis nem érdeklődik túlságosan az EDÜ iránt. A városban sétálva és emberekkel beszélgetve rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz. Senkivel se találkoztam, aki e rendezvények ellen lett volna, sőt — legnagyobb meglepeté— Idén tizennyolc kategória szerepel a versenyprogramban. Úgy tudom, korábban kevesebb volt. Milyen új kategóriákkal egészült ki a verseny? — A kor igényeinek megfelelve, s a gimnáziumi oktatás változásait követve kísérletképpen számítógépes grafikával bővítettük a versenyprogramot. Nem túl nagy az érdeklődés, a beérkezett munkák viszont érdekesek. A repertoár az önálló irodalmi alkotás kategóriájával is bővült. —Ez mit takar? — Tudatos az általános megfogalmazás: arra voltunk kíváncsiak, hogy ezen a kategórián belül mire van igény. Három műfaj látszik kikristályosodni. Önálló irodalmi alkotás alatt nagyon sokan verseket értettek, kisebb verseskötetek is befutottak. Ezenkívül kaptunk novellákat, s a kritika műfajába sorolható írásokat is, film- és könyvkritikákat, de tanulmányok is érkeztek. — Mennyivel volt nehezebb az idei EDU-t megszervezni? Gondolok itt elsősorban az anyagi támogatásokra, azok hiányára.. Úgy tudom, az EDÚ Alapítvány számláján az induláskor nem nagy összeg állt, segített viszont a Művelődési Minisztérium, a helyi önkormányzat és több vállalkozás is. semre — a többség kifejezetten örült a dolognak. Csak néhányan mondták azt, hogy nem érdekli őket és nem tudnak róla semmit. Sokakban nosztalgiát ébresztett a kérdésem, és jólesett látni, hogy mennyi gyulai felnőtt van, aki néhány évvel ezelőtt még mint aktív résztvevő, most pedig mint támogató néző vesz részt a programokon. Kellemes csalódással jöttem rá: az EDÜ mindenkié, Gyula az EDÜ-jé. — Mindenképpen el kell mondani, az elmúlt két EDÜ rendezői, Kiss János és Ökrös Gergely sokat tettek abban a bizonytalan időszakban azért, hogy az EDÜ ne váljon történelemmé. Úgy gondolom, két dolog miatt nehéz ma EDÜ-t szervezni. Az egyik ok a mentális hátrány: az emberek hozzáállásában sokkal több a pesszimizmus, kevesebb a lelkesedés. A másik az anyagi vonatkozás: minden területre kevesebb pénz jut, nehezültek a létfeltételek, nehéz ma pénzhez jutni. Ugyanakkor az EDÜ- szervezés számomra pozitív meglepetéssel is szolgált. Összehasonlítva más, bár nem ilyen nagyszabású rendezvényünkkel, a segítségre sokkal nagyobb igyekezetét, szándékot tapasztaltam a diákünnepek esetében. Erős hagyományai vannak az EDÜ- nek, bizonyítja ezt többek között az is, hogy volt diákjaink is. segítik, szponzorálják a rendezvényeket. Ha egy mondatban kellene arra válaszolnom, talán azt mondanám: sokkal több a bizonytalanság a szervezésben. Hadd mondjam el, hogy az EDÜ anyagilag — most már — nagyon jól áll. A sok-sok gyötrődést, ami hónapok óta zajlik, az utolsó pillanatban, (Folytatás a 8. oldalon) A szervezés 24. órája után Az Erkel Diákünnepek versenyeire a dél-alföldi régió öt megyéjéből tegnap több mint 1100 középiskolás diák érkezett a fürdővárosba. Az EDÜ vendégei Gyula testvérvárosainak diákcsoportjai is, akik ugyan nem vesznek részt a versenyeken, de a különféle rendezvényeken fellépési lehetőséget kapnak. Dr. Kereskényi Miklóssal, az Erkel Ferenc Gimnázium igazgatójával közvetlenül a diákhétvége megkezdése előtt beszélgettünk.
