Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-01-02 / 77. szám

Nagypénteki önfeláldozás Ötven évvel ezelőtt halt meg Apor Vilmos, aki apostoli életével a humanizmus, a türelem jelképévé nőtt. Áldozatkészségében pedig habozás és félelem nélküli természetességgel jutott el az önfeláldozásig. (6. oldal) Küzdelem a szereppel Moór Marianna három évtizede kezdte a színi pályát Kecskeméten, majd a Nemzeti Színházban folytatta. Szinte kényeztették a rendezők, számos nagy szerepet eljátszott színpadon és filmen egyaránt. (7. oldal) 1995. április 1-2., szombat-vasárnap Keletiné romantikus lélek A nyugati világban szép számmal vannak felesé­gek, akik éppúgy szerep­lői a közéletnek, mint a fér­jeik. Tulajdonképpen a férj politikai karrierjének kö­szönhetik ismertségüket, vagy népszerűségüket. Imelda Marcos előbb volt szépségkirálynő és csak ennek köszönhető házas­sága révén lett belőle el- nökné. Hillary Clintonról sem szólt annyit a sajtó, míg férje nem lett az USA elnöke, Diana hercegnő minden lépését is csak Charles trónörökössel köttetett házassága után követik gyakran tolakodó szemérmetlenséggel a fo­tósok. No, és nekünk is vánnak már ismert felesé­geink, hiszen Cseh Mária primadonnát kevesebben ismerték ebben a kis hazá­ban, mint Torgyán József- nét, aki immár a parla­mentbe is bekerült. De em­líthetnénk Sáfár Anikó szí­nésznőt, vagyis Berecz Jánosnét. Ezeket a höl­gyeket ismert politikusok hitveseinek, gyakran csak politikusfeleségeknek ti­tuláljuk. Keleti Györgyné, Erzsébet nem tarto­zik az ismert politikusfeleségek közé, bár férje a közvélemény-kutatások alapján immár évek óta az egyik leg­népszerűbb. Szimpatikus, mondják a férjre, hiszen mindig közvetlen és az egyszerű emberek számára is érthető­en fogalmaz. A feleségnek pedig — akarja, nem akarja — éppen mert miniszter a férje, vannak kötelezett­ségei. Egy-egy nemzetközi tárgyalás során, szabad — de azért jól megszer­vezett — program keretében kell „gardedámolni” a vendégminiszter hitvesét. Egy ilyen kötelezettség so­rán néhány percre alkalmunk volt Er­zsébet asszonnyal szót váltani. —Milyen politikusfeleségnek lenni? — Nem tudom. Én feleség vagyok és csak annak érzem magam. — Ón dolgozik, van foglalkozása, vagy csak háziasszony ? — Dolgozom és mindig is volt munkám. Pénzügyi területen, költ­ségvetési előadóként dolgozom. És ugyanúgy végzem a napi feladatai­mat, mint bármelyik nő. —Ön egy időben—férje politikusi tevékenysége révén — ,.támadások­nak” volt kitéve, hiszen lehallgatták telefonjait, megfigyelték, amiről ren­desen cikkeztek is a sajtóban. Mennyire viselte meg az effajta ,,nép­szerűség” ? — Amikor rájöttem, nagyon meg­viselt, sohasem vágytam semmilyen népszerűségre, ilyenre meg különö­sen nem. Szerencsére már túltettem magam a történteken. —De bántotta, ugye? — Igen. Azt hiszem minden jóér­zésű ember nehezen viseli el a tisztá­talan lépéseket, eszközöket és külö­nösen torz gondolkodásra utal az, amikor feleségek és más hozzátarto­zók a szenvedők. — Egyébként könnyen túlteszi ma­gát az önt ért sérelmeken ? — Nem. —Érzékeny lelkű? — Amennyiben a romantikus lélek érzékeny, akkor igen. És talán _ezért viselnek meg az igaztalan támadá­sok, hántások. —Azt mondja romantikus. A férjé­vel is romantikus körülmények között ismerkedett meg? — Nagyon fiatal voltam, épphogy betöltöttem a tizenhetet. Bementem egy klubba, ahol a nővérem volt a főnök és ott találkoztam a férjemmel. Kedves volt és figyelmes, mint min­dig azóta is. — A Keleti házaspárról keveset tudunk, bár talán sokan kíváncsiak az életükre, éppen a férje népszerűsége miatt. Vannak, akik elzárkóznak az ilyenfajta megnyilvánulások elől, de ön rögtön készségesnek mutatkozott. — Tudomásul veszem az ilyen jel­legű érdeklődést is, bár nem kell na­ponta erről nyilatkoznom. Megtiszte­lem a munkáját végző újságírót, hi­szen az ő feladata éppen az, hogy teljesítse az érdeklődő emberek kí­váncsiságát, igényét. Ha ez nem tola­kodó és nem sértő, kellemes beszél­getéseknek lehetek részese. Nincs tit­kom, nincsenek titkaink, de semmi­vel sem élünk másképp, mint oly „Nincs titkom, nincsenek titkaink, de semmivel sem élünk másképp, mint oly sokan" sokan. Hazafelé menet bevásárolok és főzök, méghozzá minden este. A férjem nem biztos, hogy elfoglaltsá­ga miatt tud ebédelni, ezért fontosnak tartom, hogy mindennap kapjon me­leg ételt. Magam mosok, takarítok és kutyát sétáltatok. — Van gyerekük? — A mi házasságunkból kettő, a férjemnek az előző házasságából egy; így három lányunk van. Már nagyok a gyerekek, Andrea 25 éves, Györgyi 21, Kati 20. A két kisebb férjnél van, most Andit szeretném férjhez adni. Legalábbis remélem, hogy férjhez megy, mert nagyon- szimpatikus fiatalemberrel él együtt. —Férjének milyen tulajdonáságát kedveli leginkább? — Talán a tolarenciáját. Nagyon nyugodt, higgadt, megértő. Ezzel szemben mindent elvár a másik em­bertől, de csak olyan mértékben, amit ő is meg tud tenni. — Ón szereti a virágot és szokott kapni a férjétől? — Négy nappal ezelőtt kaptam utoljára. Nem kellenek alkalmak ah­hoz, hogy a másikat tiszteljük, sze­ressük. Egyébként a piros szegfű a kedvencem, de ez teljesen független a párt jelképétől és mindentől. — Említette, hogy kutyát is sétál­tat. Milyen kutyájuk van? — Egy 11 éves tacskó, de nemrégi­ben befogadtam egy kóbor kutyát is. Azt hiszem megtartjuk. —Szeret öltözködni? — Igen, de nem biztos, hogy tu­dom tartani a színvonalat azokkal, akik igazán szeretnek öltözködni. Számomra nem az a fontos, hogy ami rajtam van mennyit ér, hanem ha valami jól áll, megveszem és fölve­szem. Elsősorban sportosan szeretek öltözködni, előnyben részesítem a nadrágot, a pulóvert, a farmert, az inget. Természetesen, ha valahol meg kell jelenni, akkor az alkalom­hoz illően öltözködöm. Rákos Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents