Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-26 / 97. szám
#1 MEGYEI KÖRKÉP 1995. április 26., szerda Földink volt. Ezen a napon hunyt el 1919-ben a békéscsabai születésű Zöldi Márton, színész, író. Tanulmányait a műegyetemen kezdte, de utóbb vidékre szerződött színésznek. Néhány éven át a Nemzeti Színház al- titkára, majd később a pesti Dalos Színház igazgatója. Ezután kizárólag írói tevékenységet folytatott. A korabeli lapokban rendkívül nagyszámú elbeszélése jelent meg, nagyrészt Lucián álnéven. Néhány színművét előadták a Budai Népszínházban és a Városligeti Színházban. Rádió Kondoros. A község újratelepítésének 120. évfordulója alkalmából három napig megszólal a helyi rádió is Kondoroson. Az adás az URH 95,2 MHz-es hullámhosszán, 20 kilométeres körzetben fogható majd. A Rádió Kondoros adásideje: április 29-én, 30-án és május 1-jén reggel 6 órától 24 óráig. Ülésezik a kisebbség. A Sarkadi Cigány Kisebbségi Önkormányzat ma 9 órától tartja a soron következő ülését. A helyszín ezúttal is a helyi polgármesteri hivatal. A kisebbség ezen az ülésen fogadja el az ez évi munkatervet, valamint az idei költségvetést. Mutasd magad! Két nagyszabású programot szervez a közeljövőben a Sarkadi Nyugdíjas Egyesület kulturális bizottsága a Sarkad térségi nyugdíjasok számára. Az egyiket április 27-én tartják a helyi művelődési központban „Mutasd meg magad!” címmel. Ezen a körzeti „Ki mit tud?” versenyen az idős emberek szavalattal, jelenettel, énekkel és zenével léphetnek nyugdíjas társaik elé. A másik programot május 1-jére tervezi a kulturális bizottság. Az idősek majálisát azonban csak akkor lehetne igazán emlékezetes, dús programokkal megtölteni, ha ehhez adakozó kedvű szponzorokat is találnának. Megkérdeztük olvasóinkat Félnek-e az AIDS-tói? András. Istvánná, 29 éves, dombegyházi gyesen levő anyuka: Félek. Mégpedig azért, mert mai világunkban az egészségügy is nehéz helyzetben van, s könnyen előfordulhat, hogy takarékosságból egy egészségügyi eszközt — a megfelelő higiénia mellőzésével — esetleg többször is felhasználnak. Továbbá a fiatalságnak szakszerűbb felvilágosításra volna szüksége, amit máraz iskolában el kell kezdeni. A partnereket pedig nem szabad cserélgetni. Bánfi Pál, 62 éves, szabadkí- gyósi tűzifavágó: Tudom, sokak számára meglepő, amit mondok. Szerintem az atomsugárzás és a vegyszerek segítik elő a különböző daganatok, a rák és az AIDS terjedését. Az okosok azt hangoztatják: az AIDS-t az ember terjeszti. De akkor miért nem volt AIDS ötven, vagy száz évvel ezelőtt? Én egyáltalán nem félek az AIDS-től, hisz ötven éve gazdálkodók, de vegyszert, vagy műtrágyát még soha nem használtam. Juhász Tibor, 17 éves, békéscsabai tanuló: Nem félek. Szerintem, ma már megvannak azok a lehetőségek, amellyekkel megelőzhetjük az AIDS-t. Egy esetleges felelőtlenségért senki sem akar életével fizetni. Az egészségügyben pedig szintén szigorú szabályok működnek. A véradókat először az AIDS szempontjából vizsgálják. A fogorvos, és a többi egészségügyi dolgozó ügyel arra, hogy az eszközeit megfelelően sterilizálja. Számadás ’95 Veres Péter halálának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Szellemi Védegylet az általa alpított Számadás-konferencia keretében április 29-én 10 órai kezdettel egész napos emlékülést tart a Ráday Kollégiumban, Budapesten. A felkért emlékezők között találjuk többek között Csoóri Sándort, Czine Mihályt, Fekete Gyulát, Pozsgay Imrét, dr. Püski Sándort, Sütő Andrást, Tornai Józsefet. Az emléküléssel egy időben tárlat nyílik Kunkovács László alföldi tájakat és arcokat megidéző néprajzi-szociológiai fotóiból. — A magángyűjtők már sok mindent megmentettek a pusztulástól — kezdte megnyitó beszédét Szincsok György alpolgármester a minap Tótkomlóson, a művelődési központban megtartott, magán- gyűjteményekből öszszeállí- tott kiállítás megnyitóján. A megtekinthető anyagok sokfélék, a 18. századi könyv- ritkaságokon keresztül a kin- dertojásokban található műanyag figurákig sok minden belefért ebbe az egyvelegbe. A butéliák, amelyek feliratait a népi szokásokat és bölcsességeket örökítették meg aratták a legnagyobb sikert. Nagyon gazdag anyagból mutatta be házi szőtteseit, hímzéseit Stig- licz Jánosné. Tovasovszki György több mint 100 darabos magángyűjteményéből falvédőket hozott. Matejidesz Pál bélyeggyűjteményének egy- egy érdekes darabját állította ki. A tótkomlósi hagyományok mélyről táplálkoznak, a városban négy múzeum jellegű épületben tekinthető meg a régmúlt egy-egy öröksége. Emellett nagyon sok magánember szenvedélyből gyűjti kedvenc tárgyait. P.J. Kegyeletsértő szemetelők Mezőkovácsházán Rozsdás, kilyukadt üstház, építkezési törmelék, üres gyümölcstároló ládák tömkelegé díszeleg egy kupacban, illetve szétterítve Mezőko- vácsháza központjában, a régi temető közepén. Érthetetlen és felháborító, hogy felelőtlen emberek kegyeletsértő módon újra és újra ide rakják le a szemetet! Ezeket a nem kívánatos tárgyakat feltehetően járművel szállították ide, amellyel pedig nem lenne gond eljutni a hivatalos szemétlerakóig sem. Az eset sajnos nem egyedi, hisz a város határában hol itt, hol ott képződik egy-egy illegális szemétlerakóhely. Mit tud tenni az önkormányzat az ilyen esetekben? — kérdeztük Varjú István alpolgármestertől. — A közterületfenntartók figyelemmel kísérik az eseteket, de legtöbbször nem sikerül a „bűnösöket” tetten érni, ezért büntetés kiszabására sem kerülhet sor. Időszakonként intézkedünk az illegális szemét begyűjtéséről, elszállításáról, amely többletkiadást jelent. A temető esetén — az elhunytak hozzátartozóinak megnyugtatására — ígérhetem, hogy május elején sort kerítünk a hulladék eltakarításra. A temető kegyeleti hely és jó lenne, ha a tiszteletével mindenki megőrizné tisztaságát is! ' — Kóc Mészárosáé Maczkai Henrietta, 22 éves, reformátuskovácsházi gyesen levő anyuka: Házasságban élek, férjemmel kölcsönösen megbízunk egymásban, így nincs miért tartanom az AIDS-től. Foghúzáskor, vérvételnél vagy más orvosi beavatkozáskor sem félek, hogy esetleg megkapom, hisz ma az egészségügyben a higiéniai állapotok már megfelelőek. Úgy vélem, azok vannak kitéve az AIDS veszélyének, akik gyakran cserélik partnereiket, vagy külföldiekkel érintkeznek. (Magyari) Megfellebbezhetetlen tekintély, kíméletlenség, etikátlan magatartás. Bródy Sándor valahogy így láttatta a 1920-as évek iskolaszékét a Tanítónőben. Az 1993-as oktatási törvény hosszú idő után újra elrendelte az iskolaszékek felállítását hazánkban. Formális, áldemokratikus intézmény — legyintettek sokan. Az eltelt egy esztendő vajon igazolás, vagy cáfolat a kétkedőknek? Erről beszélgettünk dr. Cserei Pállal, a békéscsabai József Attila Általános Iskola iskolaszékének elnökével. Az iskolaszék, mint a a pedagógusokat, a szülőket, továbbá a fenntartó önkormányzatot képviselő, az elképzeléseiket és lehetőségeket közös érdekké formáló erő. Nyitottá és demokratikussá lenni — ’94 tavaszán e két gondolattal fogtunk munkához. Az iskola vezetése az első pillanattól fogva bizalmat szavazott kilencünknek. Ennek köszönhető, hogy a törvényadta jogosítványainkon túl, is jelen lehetünk az iskola életében, például kezdeményezésünkre alakult meg a Diáksport Alapítvány. Úgy érzem, az iskola és az önkormányzat egyaránt számít a munkánkra — foglalja össze tevékenységük egy évét dr. Cserei Pál. — Ón a szülők képviseletében lett az iskolaszék tagja, Ligeti fesztivál Kondoroson A Kondorosi Faluszépítő Baráti Kör szervezésében egész napos ligeti fesztivált rendeznek április 30-án, vasárnap a helyi újligetben. A résztvevők megtudhatják, kik a település erős emberei, lesz kutyaszépségverseny, néptánc, aero- bikbemutató, krémesevő- és sörivó-verseny, fellépnek a község önszerveződő csoportjai. Sztárvendég: Nagy Bandó András. Őt 16 órakor láthatják, hallhatják a megjelentek. A jó hangulatról mindezek mellett a szarvasi Szinkron együttes gondoskodik. A tombola is tartogat meglepetéseket, a fődíj például egy külföldi utazás. Szintén vasárnap reggel 8 órakor a kondorosi sportpályán duatlon-versenyt bonyolítanak le, mely futást és kerékpározást foglal magában. Április 29-én, szombaton este 8 órakor az általános iskola elől indul a fáklyás felvonulás, ennek végállomása az új liget. _/\orai még, korai még a nyár nekünk, uram. De ha csak mutatóba is jött a hirtelen melegség, mégis jó volt kicsit megbizonyosodni arról, hogy véget ér egyszer minden rideg évszak, talán nem csak a természetben, de a mi életünkben is. Derűre ború, lesznek itt még hűvös éjszakák, ám ha nagy fagyok nem pusztítanak, ami egyszer kivirágzott, az előbb-utóbb termést is hoz. Egyébként pedig, ha oly sok minden megbolondult körülöttünk, miért éppen az időjárás maradna normális? Itt most egy jókora üres helyet kellene hagynom, annak érzékeltetésére, hogy nincsen arra szó, milyen bódult örömöt okoz nekem minden virágba borult gyümölcsfa, mezők zöldje, földnek illatozása, rovarok nyüzsgése, madarak röpte, halak ficánkolása. Tudom, sok millió éves törvények igazítanák tetteinket, és félő, hogy nem marad el a büntetés, ha csúnyán áthágjuk a szigorú parancsokat. Egyfajta rokonságot érzek minden teremtett lénnyel, s ezért meg tudom érteni vagy érzem inkább, hogy van olyan idő, amikor se nem lát, se nem hall valaki, csak engedelmeske- dik, azt sem tudja, milyen üzeneteknek. Sok éve már, hogy engem mindenféle „fejtágítókon” próbáltak tovább- képzeni. Sose tudtam eldönteni, hogy baleknak néznek vagy talán örülnöm kellene, amiért „belém helyezik a bizalmat”. Nem is tipródtam rajta, inkább el-elmentem a kiszemeld tanfolyamokra. No, nem kell gondolni semmiféle ideológiai főegyetemre, csupán a szakszervezet vélte bennem felfedezni a jövendő korifeusát. Hamar rájöttem, hogy az efféle okításokat mindig az üdülési holtszezonban tartják, pusztán gyakorlati szempontból, nevezetesen, hogy a házak ne álljanak üresen. Egyik télen Hajdúszoboszlóra szólt a meghívó, ahol már a legelső napon láttam, hogy nem nekem való a mulatság. Ám, hogy az idő ne teljék hiába, törzsvendég lettem a gyógyfürdőben, annyit lögy- böltem, pancsikoltam, hogy már attól kellett tartani, pikkelyek nőnek a bőrömön. Következő tavasszal, éppen ilyenkortájt egy balatoni üdülőbe hívtak, hátha még fokozni lehet az érdekvédelem során felhalmozható tudományokat. Mint rutinos róka, már egyetlen előadásra sem mentem el, inkább naphosszat a vízparton sétálgattam. Akkor láttam, hogy ívás idején milyen bódultán vergődnek a halacskák a sekélyes részeken, kézzel is ki lehetett fogni őket. Gyönyörű példányokat szedett össze egy mohó vadorzó, s rakta be egy szatyorba, vitte is volna megsütni őket, ha egy Felirat helybéli lakos jól le nem teremti és vissza nem dobatja vele az áléit szerelmeseket. Néha elgondolom, mennyi sok fészket rabolnak ki az idők során, mily sok meg nem született élet tűnik veszendőbe, és akik itt vagyunk, mi is milyen pazarlón téko- zoljuk kincseinket. Csoda, hogy marad még helyünk a nap alatt. Van rá okom, hogy el ne mondjam, merre jártam az elmúlt vasárnap. Nem mintha görbe utakra tévedtem volna, de nem akarom rászabadítani a bajt egy kicsi falu lakosaira. Bár ilyen alapon szinte az egész országot gyanúba hozhatnám. Történt ugyanis, hogy olyan falucskába vetett a jósorsom, amely legalább egy részében megőrzött valamit azokból az időkből, amikor még az emberek a természettel együtt éltek. Mostanra kicsit jövedelemforrás is lett a régi hangulat, hiszen turisták sokasága fordul meg a zsindelyes házak között, gyönyörködni a népviseletbe öltözött helybélieken, s a látogató szívesen fizet is valamicskét azokért a tárgyakért, amelyeket sajna kiszakított a mindennapok gyakorlatából a modem technika. Mintegy hétvégi vasárnapon, zajlik itt a vasárnapi árusítás, magam is megálltam vagy 10— 15 helyen és vettem néhány apróságot. Könyvjelzőt, fafurulyát, színes szőtteseket. Az egyik ház udvarán jókedvű fiatalember fazekasedényeket készített. Néhány érdeklődő szeme láttára formázta meg az alaptalan masszából az agyagkorsót, s díszítette is szép mívesre a munkát. Tőle is vásároltam egy aprócska figurát, olyan jó fogású kis semmiséget. Már az is megérte, hogy tanúja lehettem, miként alakul a korongon az anyag, így készültek évszázadok óta azok az edényét, amelyek szolgálták eleinket. S amikor már a vége felé jártam a hangulatos portyázásnak, akkor jutott csak eszembe, hogy magam is és valamennyi árusító törvényt sértettünk. Hiszen manapság már egy fagylalt után is blokkot kell adni, bekönyvelni és főleg adózni utána. És itt ez a sok jó ember mind csaló volna? Hiszen senkinek eszébe sem jutott számlákat adni vagy kérni is effélét. Netán ott hibádzik valami, hol e zord törvényt kitalálják? Biztos, ami biztos, én el nem árulom, ha vallatóra fognak, akkor sem, hogy mely táján e szép hazának vannak ily elvetemült adócsalók. Mentem, bandukoltam a tavaszi zsongásban, már régen túljutottam azokon a házakon, amelyeket a turisták fényképezni szoktak, amikor az egyik kapubejárón egy felirat ötlött szemembe. A postaláda mellett adta mindenki tudtára, hogy „a ládában madarak fészkeltek, kérem, a leveleket a kilincs mellé tegyék”. Megirigyeltem a madárkákat, mert jó emberek vigyázzák fészkeiket. Milyen szép is volna, ha a falvak szélein vagy az országhatároknál, esetleg a földgolyó sok-sok pontján is kiírnák: vigyázzunk, e helyen egy védett faj otthona, emberi hajlékok vannak, piszkot, szemetet ne szórjunk a közelükbe. Szennyes gondolatokat se. Andódy Tibor Kiállítási egyveleg Egyéves az iskolaszék majd elnöke. Mennyire sikerült elnyerniük e tábor bizalmát ? — Nagy szükségünk van a szülők támogatására, az iskolai munkával kapcsolatos gondolataikra. Épp ezért ősszel fórumra hívtuk őket, ahol oktatási, szociális és gyámügyi területen dolgozó szakemberekkel találkozhattak, valamint megosz- hatták velünk észrevételeiket. Kerestük a módját, hogyan tudnánk közvetlenebb, akár mindennapos kapcsolatot is kialakítani a szülőkkel. így született az iskolaszéki postaláda ötlete, amelybe majd bármikor bedobhatják a nekünk címzett kérdéseiket. — Beszélgetésünk egyik apropója a békéscsabai általános iskolai iskolaszékek hétvégi, szombati tanácskozása, amelynek a József Attila Általános Iskola lesz a házigazdája. Mi lesz a program és kiket várnak a rendezvényre? — A találkozó egyik célja, hogy elsőkézből kapjunk információkat a város oktatási helyzetéről, a másik a tapasztalat- csere. Ez az első ilyen tanácskozás, és úgy gondolom az iskolaszéki tagokon kívül iskolaigazgatóknak, pedagógusoknak, oktatási szakembereknek egyaránt tanulságos lehet. Csath Róza
