Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-20 / 92. szám
SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE „Túl messze nem nézhetek, mert nagy köd van!” Nincs könnyű helyzetben, aki ma a mezőgazdaságból próbál megélni. Ezt igazolja az a beszélgetés, amelyet Kondacs György dévaványai kistermelővel folytattunk. Kopjafa a zsadányi templom- kertben Az oldalt szerkesztette: Gila Károly. Telefon: (66) 371 -355. Az oldal fotóit Balogh László készítette. — Mikor lett mezőgazdasági kistermelő? — 1992 végén, amikor az első kiválási lehetőség volt, éltem vele, nem akartam munkanélküli tsz-tag lenni. Kárpótlás és egyéb jogcímen „összejött” 12 hektár, ehhez még béreltem hatot. — Milyen segítséget kapott az évek során? — Arról jobb nem is beszélni! Csak egy példa. 1991-ben nagy aszálykár volt, de támogatást csak az kapott, aki hitelt vett fel, aki a maga erejéből próbál boldogulni, az egy fillért sem, bár a két föld egymás mellett volt. Mint termelő nagyon sérelmezem, hogy nincs kiforrott támogatási rendszerünk, megint a kereskedők, a forgalmazók kapják a támogatást! A kistermelők keveset és ritkán termelnek exportra, így nem jutnak hozzá az ilyen támogatáshoz sem. Nagyon nagy baj az is, hogy Magyarországnak nincs mezőgazdasági bankja. — Csak a támogatási rendszerrel van baj? — Ah, dehogy! Bennünk, gazdákban is van hiba. Megint egy gyakorlati példa. Sem a termelésben, sem a gépvásárlásban nem szövetkezünk. Nem azt nézik, hogy ha egy vetőgép ára félmillió forint és húszán veszik meg, csak huszadrésze esik egy személyre költségként. Jelen pillanatban mindenkit az érdekel, hogy nekem mi van meg. Ezen a mentalitáson jó volna felülemelkedni. A szövetkezet szó lejáratódott, pedig Dániában jó példákat lehet találni a jól működő mezőgazdasági szövetkezésre. —Mit vár a jövőtől? — Nagy probléma, hogy nincs igazi profilunk. Mindenből termelünk egy kicsit, hátha valamelyik bejön. Ami a terveimet illeti, megpróbálom a megtermelt mezőgazdasági termékeimet „bőrben eladni”. A sertéstenyésztésben jó lenne fajtaváltást végrehajtani, csak a tenyészanyag nem olcsó. Szeretnék egy hizlaldát is építeni. Ami a távlatot illeti, túl messze nem nézhetek, mert nagy köd van. Nincsenek illúzióim, hosszú ideig tart, amíg a gazdaság talpra áll. Addig dolgozunk, így legalább nem vagyunk munkanélküliek! K. Sz. Z. Hírek Lesz víz. A Kertészszigethez tartozó Akasztó-puszta lakóinak vízellátási gondja megoldódik, a korábban gyakran meghibásodott, de most megjavított szivattyú megfelelő meny- nyiségű és minőségű vizet biztosít. A tényleges költségek viselése érdekében minden lakáshoz külön vízórát szerelnek fel. Hajszál híján. Nem sok hiányzott a továbbjutáshoz a bu- csai iskola negyedikes diákjának, Balogh Lászlónak, aki mindössze négy ponttal lemaradva végzett a negyedik helyen a Zrínyi Ilona matematikaverseny megyei döntőjében. Szeghalmon az idén megalakult Újtelepiek Baráti Köre nagy lendülettel látott munkához. A városrész egyik legelhanyagoltabb részén közös összefogással focipályát és játszóteret alakítottak ki de további terveik vannak szukebb pátriájuk szebbé tétefere. A helyi önkormányzat a lehetőségeihez képest igyekszik támogatást nyújtani a lakossági kezdeményezéshez. Válságban a diáksport?! A közbiztonságról. Április 24-én kerül az ecsegfalvi képviselő-testület elé a falu közbiztonságáról szóló beszámoló, majd dr. Szoboszlai Árpád polgármester a térségi együttműködés lehetőségeiről ad tájékoztatást. Emelkedik a strandbelépő. Legutóbbi ülésén Füzesgyarmat képviselő-testülete Földi Mihály fürdővezető javaslatára meghatározta a helyi strand idei szolgáltatási díjait, így a napi belépő árát nyolcvan forintra emelte. Járdaépítés az adóból. Körösnagyharsány képviselőtestülete az idén kommunális adó bevezetéséről határozott. Az így várható mintegy kétszázezer forintból új járdákat építenek a faluban. Az országszerte érezhető pénzhiány hogyan jelentkezik Szeghalom diáksportmozgalmában, ezt kérdeztük az 1-es számú általános iskola testnevelő tanárától, dr. Csuta Lajosnétól. — Szomorúan veszem tudomásul a jelenlegi helyzetet. Ebben az évben a polgármesteri hivatal egy fillért sem tud adni az iskolának a testnevelés fejlesztésére. —Ha nempénzbeli, valamilyen más támogatást remélhetnek-e? — Igen, ilyenekre van mód. Tavasszal például nyolc települést érintő meghívásos labdarúgó-vetélkedő lesz, amelyre mintegy négyszáz gyereket várunk. Erre az alkalomra kapunk 3 darab serleget és okleveleket. Ugyancsak az idén lesz a Coca-Cola kézilabda-verseny közel kétszáz résztvevővel. A hivatal itt két serleggel és oklevelekkel járul hozzá a rendezvényhez. Rónási Anna Ladányi-est A dévaványai könyvtárban szépszámú megjelenttel ünnepi megemlékezés volt a költészet napja alkalmából. A település néhai költő-fia, Ladányi Mihály tiszteletére tavaly egy bibliográfiát állítottak össze, ezt méltatta elsőként Va- lánszkiné Tóth Erzsébet Ezt követően Bozsó Bea beszélt Ladányi Mihály költői munkásságáról, melyet Csendes László színművész versekkel illusztrált. Az est Ladányi Mihályról készülő film már elkészült részleteinek bemutatásával zárult. Sárréti alkotók Új sorozatot indítunk útjára, melynek célja a Sárréten élő művészek bemutatása. Sokan nem is tudják, hogy mennyi értékes, nagyszerű alkotó ember él közöttünk, akik méltók arra, hogy őket és műveiket másutt is megismerjék. Vida Sándor Sorozatunkban elsőként egy nyugdíjas bucsai rajztanárt, Vida Sándort mutatjuk be, aki már nem teljesen ismeretlen a térségben, hiszen készült vele egy interjú a Sárrét tv-ben, volt tárlata Szeghalmon és másutt is. Negyven évig tanította az iskolásokat a rajzolás szépségére, ebből 37 évet Bucsán dolgozott. Már tanárként is festegetett, de amióta nyugdíjas, azóta—mint mondja—jobban ráér és sokkal többet alkot. Amikor arról kérdeztük, hogyan dolgozik, hamiskásan mosolyogva mondta, hogy nem tudja. Minden kép másként készül, van, hogy két hétig kezébe sem veszi az ecsetet, máskor meg éjfélkor vagy kora hajnalban fog hozzá egy téma megfestéséhez. Leginkább tájképeket fest, de nem a helyszínen. Szerinte túl esetleges a táj, azt először „át kell rendezni”. Egy képen addig dolgozik, míg úgy nem érzi, hogy már csak rontana rajta. A festést leginkább agyi tevékenységnek tekinti, mint mondta, egyfajta „alfaállapotban” alkot. Ihletője a környékbeli táj, az erdő, a patak, a természet, amellyel egyébként is szoros a kapcsolata, hiszen nagyon szeret horgászni, nem egy képéhez pecázás közben kapott inspirációt. Bízunk benne, hogy több tárlaton és még sokszor megcsodálhatjuk Vida Sándor alkotásait. Sanyi bá' szája sarkában ott a huncut mosoly 1995. április 20., csütörtök Mi csak sírni tudunk?! A minap egy kis erdélyi faluban, baráti társaságban beszélgettünk és természetesen politizáltunk is. Ezúttal nem róluk, hanem az óhazai magyarokról esett szó. Egyik vitapartnerem némi indulattal a hangjában megjegyezte: ,M a baj, hogy ti odaát csak sírni tudtok, cselekedni nem!" Megütköztem a szavain és azóta is többször eszembe jut, amit mondott. Akkor rosszulesett elkeseredett kifakadása, úgy véltem, nincs igaza. Ha arra gondolok azonban, hogy milyen a mai magyar valóság—rossz és csúnya kifejezéssel élve—és hogyan reagálja le mindezt a köznapi ember, talán nem sokat tévedett kalotaszentkirályi barátom. Tudom persze, hogy szinte semmi okunk nincs ,,happy” -nek lenni, ám össznépi panaszkodással sem megyünk semmire! Aligha vitatható, hogy megyénkben, főleg az északi fertályon, hatalmas a munkanélküliség. Ez köztudomású. Arról már sokkal kevesebbet beszélünk, hogy ugyanakkor a kistelepülések legjövedelmezőbb üzlete napjainkban a kocsma. Nem szívesen szólunk olyan tényekről sem, hogy bizony jó néhány munkanélkülinek esze ágában sincs a kricsmibeli haxerokat ásóra, kapára cserélni, hogy pár százforintot hazavigyen a családjának! Tudom azt is, hogy ez tulajdonképpen egyfajta zsellérviiágot idéz fel, de ez napjaink kőkemény valósága. Aki a kárpótlásként vagy egyéb címen megkapott földet kiadja bérművelésre, miközben ő maga a kocsmában lebzsel, annak a szájából furcsán hangzik a sóhajlitánia, hogy ez is kéne, az is kéne, adjál állam segélyt nekem! Végezetül még annyit sírás kedvünkről, hogy amikor lépten-nyomon panaszkodó emberekbe botlunk, mennyire kevés az olyan elszánt ember, mint egy környékbeli idős bácsika, aki a minap azt mondta nekem, miközben a földjére igyekezett, hogy csak azért is megmutatom, hogy nem hagyom magam és talpra állok! Szurkolok neki és minden hasonlóan gondolkodónak! Ahol nem panaszkodnak Napjainkban a kormány „nad- rágszíjmeghúzó” politikája érvényesül minden szinten, így az oktatási intézményeknél is. Az önkormányzatok hálátlan feladata, hogy a megszorító intézkedéseket végrehajtsa. Mi a helyzet e téren Biha- rugrán, ezt kérdeztük a helyi általános iskola matematika— pedagógia szakos tanárától, Tóth Elektől. — A kapott összeghez elkészítjük a költségvetésünket, igyekszünk ezt úgy összeállítani, hogy ne lépjük túl a keretet. Ez bizony nehéz feladat, mivel az állam nem nagyon támogatja az oktatást. Mi itt Biharugrán nem is panaszkodhatunk, ugyanis még nem fordult elő, hogy a tanításhoz szükséges eszköz ne állt volna a rendelkezésünkre, a fűtéshez szükséges tüzelő is biztosítva volt. Elkerültük a legrosszabbat, nem került sor létszámleépítésre és megtörtént a közalkalmazotti törvény által meghatározott kategóriába történő átsorolás is. Bertalan Erika A kislány határőr akar lenni Befejeződött az iskolaválasztás a körösladányi Tüköry Lajos Általános Iskola végzősei számára. A 72 nyolcadikos közül 59 az első helyen megjelölt iskolába nyert felvételt. Külön siker, hogy a sokszoros túljelentkezés ellenére újra lesznek ladá- nyi diákjai olyan középiskoláknak, mint a békéscsabai Rózsa Ferenc, a mezőberényi Petőfi Sándor kéttannyelvű gimnáziumok vagy a békéscsabai Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola. A választott szakmák döntő többségében műszaki vagy mezőgazdasági jellegűek. Nem éppen hagyományos azonban annak a két leánynak a választása, akik autószerelőnek, illetve határőrnek szeretnének jelentkezni. Kiss Károly Csak nézelődő' volt sok Nemrégen tartották a Sárrét legjelentősebb havi állatvásárát Vésztőn, amelyre ezúttal is igen sokan eljöttek nemcsak a környékből, de Szabadkígyósról, sőt Salgótarjánból is. Á hideg, csepergős idő sem szegte kedvét a sok száz árusnak, nézelődőnek. Az árukínálat legjelentősebb tétele a szarvasmarha volt. Tájékoztatóul néhány ár: a borjú párját 35—40 ezer forintra tartották, a növendékmarha ára 70—90 ezer Ft körül mozgott. Természetesen volt birka is, 12—13 ezer forint körüli árért vemhes anyát kínáltak, illetve vágóbirkát 200 Ft/kg-ért. A kismalac ára még mindig nagyon magas, 5—8000 forint. Láttunk még pónilovat, szamarat, sőt még fekete kecskét is. A helybeli szakemberek véleménye szerint ezúttal is sokkal több érdeklődő volt, mint komoly vevő. Ezt mi is megerősíthetjük, kinnjártunk alatt mindössze néhány malacra és pár kisborjúra volt üzletkötés. Ajánlat a szemétszállításra Várudvari Lajos okányi vállalkozó a képviselő-testület legutóbbi ülésén ajánlatot tett a helyi szemétszállításra. Vállalta, hogy a kijelölt helyekről elszállítja a zsákba összegyűjtött szemetet, lakásonként hatvan forintért havonta. A szolgáltatás beindításához anyagi hozzájárulást nem kért, mindössze a lehetőség meghirdetéséhez vár segítséget a képviselőktől.
