Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-19 / 91. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1995. április 19., szerda Évforduló. Gőzön Gyula Kossuth-díjas színész, kiváló művész 1885-ben ezen a napon született Érsekújváron. Az 1910-es évek elején került Pestre, ahol előbb Nagy Endre szerződtette kabaréjához, majd a Király Színház tagja lett. Évekig feleségével — Berky Lilivel — különböző kabarékban lépett fel, ezután a Belvárosi, később az Új Színház tagja volt. 1935-ben lett a Nemzeti Színház tagja, s itt játszott haláláig. A színpadon tragikus és komikus szerepeket egyaránt sikerrel formált meg, az igazi népszerűséget azonban a film hozta meg számára. Sárga házból. „Álmokkal rettentesz meg engem, és látásokkal háborítasz meg engem...” — ez a Jób Könyvéből való idézet a mottója annak a tárlatnak, amelyet április 20-án 11 órakor nyitnak meg a sarkadi Márki Sándor Múzeumban. A kiállítás anyaga válogatás az Országos Pszichiátriai Múzeumban őrzött rajzokból és festményekből, amelyek az emberi gondolkodás és érzelem egy más dimenziójából üzennek a látogatóknak. A kiállítás címe — melyet dr. Veér András miniszteri biztos nyit meg a sarkadi érdeklődők számára — „Üzenetek a sárga házból”. A tárlat június 10-éig tekinthető meg. Megkérdeztük olvasóinkat „Hatalmi harcok” Szükség van-e a szexfilmekre? Baráth Lajos, 60 éves, csorvá- si tanár: Szerintem nincs. Sokkal inkább azok a régi magyar filmek kellenek, amelyeket mostanában a Duna Televízióban láthatunk viszont. Ezek többsége televan szép szerelmi történetekkel, melyek lelki gazdagságot nyújtanak. Én azt tapasztaltam, hogy elsősorban a csonka családokban élő gyerekek vonzódnak a szexfilmek felé, a többi fiatalok még ma is a szép romantikus történeteket kedvelik. Szonda Lajos, 28 éves, rákó- czitelepi postai alkalmazott: Azokra a filmekre, amelyekben a szerelem gépies mechanizmussá válik, a közönségnek nem lehet szüksége. A szexfilmek csupán a szerelem látszatát keltik, hisz bennük az értelem teljesen háttérbe kerül. Általában tartalmuk sincs, pedig ez fontos lenne. Ám olyan filmekre, melyek tanulságos eseteket dolgoznak fel, vagy a fiatalok megfelelő felvilágosítását szolgálják, ma is szükség volna. Tóthné Varga Gyöngyi, 27 éves, telekgerendási óvónő: A szexfilmek általában rossz hatással vannak a társadalomra, főleg a kis gyerekekre. Ma már az óvodások is gyakran hozzájutnak a szexfilmekhez. Sok szülő nem is sejti, hogy gyermeke rendszeresen néz hasonló filmeket. Márpedig ez rossz irányba terelheti a gyermek lelki fejlődését. A serdülőknél viszont egy jobb minőségű, visszafogottabb szexfilm a felvilágosítás szerepét is betöltheti. Wágner Sándor, 46 éves, egy békéscsabai bt. alkalmazottja: Én úgy vélem: a szexfilm egy pótlék, úgy is mondhatom a lelkiekben szegény emberek kisegítője, a fölösleges izgalmak előidézője. A félénk emberek pedig az ilyen filmekkel próbálják oldani gátlásaikat. Szerintem a szexfilmek már azért sem jók, mert többségük erőszakra épül, s ezzel a fiatalok körében szexuális bűncselekményeket idéznek elő. (Magyari) Most már biztos, hogy a helyzet hamarosan komolyra fordul. A szusszanásnyi tavaszi szünet után a pártok mindenre elszántan várják a nyílt megmérettetést. Érthető az izgalom, hisz a tét nem kevesebb, mint az, hogy április 21-én melyik diák veheti át jelképesen az orosházi Táncsics gimnázium kulcsát, és ki öltheti magára a hatalmat jelképező talárt, hogy azután egy napig iskolájában „élet és halál” ura lehessen. A diákgála április 20-án délután a valamiben jeleskedő és nyilvános bemutatkozást vállaló diákok seregszemléjével kezdődik, hogy a másnapi hatalomátvételt követően játékos vetélkedők, sportrendezvények és mindenféle komoly megmérettetések Után tartandó diszkóval a diákuralom egy évre ismét gyászos véget érjen. De hol van az még!? Kampányfőnökök figyelem! Rajthoz! Vigyázz! Start! M.E. Akik borban utaztak A sarkadi Bartók Béla Művelődési Központ kertbarátköre a közelmúltban kolbász- és borversenyt rendezett a művelődési központban. A szakmai zsűri mindenekelőtt azt állapította meg, hogy Sarkadnak még sohasem volt olyan jó minőségű bora, mint ebben az esztendőben. A vártnál is jobb eredményt az időjárás és a pincetechnika kedvező együttes hatásával magyarázták. Fehérbor kategóriában Major László vitte el a győzelmet jelentő pálmát, hiszen nemcsak az első, hanem a második és harmadik díjat is ő nyerte meg. A gyulai Major László nemrégen lett tagja a sarkadi kertbarátkörnek, minthogy a gyulai szervezet felbomlott. A legjobb vörösbort Sás Gábor csinálta. Ugyanebben a kategóriában Leel-Ossy Sándor lett a második, Major László pedig a harmadik. A zsűri szerint Kiss Lajosné, a kertbarátkor elnöke készítette a legfinomabb desszertbort, de MaSarkadon Hol kártyáznak a gesztiek? jor László és Szász György sem panaszkodhatott, akik a második, illetve harmadik díjat vihették haza. Must kategóriában Leel-Ossy Sándor aratott, akit Kiss Lajosné és a Füves utcai Kiss Lajos követett a sorban. A kolbásszal versenyzők közül a „Sarkad legügyesebb kolbászkészítője” címet Szend- rei Imre kapta. Második helyen végzett Marcsó János, míg a harmadik díjat Jakó Istvánná csirkekolbásza kapta. —ria A gesztiek közül egyre többen járnak át Okányba „kártyázni". Nem ultizni, csupán zöld kártyát csináltatni. „Éva almája” egy nagygyantéi hirdetőtábláról mosolyog az átutazók felé: olcsón, gyorsan, megbízhatóan... Először csak néhányan próbálták ki, mennyi az igazság ebből, aztán egyre szélesebb körben terjedt a hír: érdemes Okányba menni. Nagy László autószerelő minderről a következőket mondta: — A helyi szövetkezetben kezdtem dolgozni 1976-ban, majd 1994-ben kiváltottam a vállalkozói engedélyt. Az itthoni munkának megvan a maga előnye. Egyre többen hallanak a tevékenységemről, s számomra külön elismerés, hogy Gesztről is sokan járnak hozzám. Nagy László felesége is vállalkozó. — Amúgy pedagógus vagyok — mondta —, de sajnos ma a diplomás embereket nem fizetik meg, ezért szükség van egy kis mellékes keresetre. Ezért is gondoltunk arra a férjemmel, hogy míg ő az autókat javítja, addig a várakozók szétnézhetnek a butikomban. Nem hiszek a lélekvándorlásban, de akárhányszor a Bogár szemébe néztem. mindig ezek a szavak jöttek a nyelvemre: „derék ember vagy!” Na már most az nyilvánvaló, hogy az ember lehet kutya (enyhébben kutyaházi), de miként lehet egy korcs eb derék ember? Tudják, akik tudják — akik meg nem, azoknak úgyis hiába magyaráznám. Meg ennél különben is fontosabb, hogy miként csaholta be magát az életembe (életünkbe) Bogár. Hol is kezdjem? Gyermekkorom egyetlen traumájánál? Nem, arról majd később. Előbb lássuk a medvét, azaz, hogy a kutyát. Bogár —- első látásra — egészen közönséges falusi kutyus: származása olyan bizonytalan, mint mindannyiunknak, akik magyaroknak valljuk magunkat. Ro- konszenvem forrása nyilván az, hogy Bogárnak nincs pedigréje. (Jaj, de utálom a túltenyésztett állatokat.) Na, de nemcsak pedigrével lehet ostoba valaki, valami... Bogár azonban, ami genotípusát (öröklött tulajdonságainak összességét) illeti, hát hogyan is mondjam... derék ember! Nem zseni, azaz aligha volna képes különleges feladatokra (belőle nem válhatna számoló kutya vagy cirkuszi akrobata, sem kábítószer-kutató), de remek házőrző; éberségét mindannyian bámuljuk és dicsérjük. Azonkívül van ízlése, humora, tapintatos, hűséges (de nem törleszkedő). Jó pajtás és független egyéniség. (Mindezt nagyon kevés emberről lehet elmondani.) Bogárt nem vettem, nem kaptam, nem örököltem — ő csak úgy lett! Egyszercsak ott volt előttem, annak a kis falusi háznak az udvarán, ami kárpótlásul lett az enyém: egy régi tanya, s némi föld fejében, meg anyám, s nagybátyám táborbéli szenvedéseiért. Szóval, több, mint ház — legalábbis eszmeileg. Mert a valóságban... De azért akadt volna más gazdája is az 1896-ban épült hajléknak, ha nincs a portán még két lakóépület. Mert az úgy volt, hogy a „mi házunkat” — ami az utcafrontra néz —, időközben kinőtte a család, s építeni kellett a telekre egy másik házat is, s később még egyet. (Az ügyvéd beleszédült, amíg a telekkönyvből kibogozta, hogy kié mi, hol és mennyi.) A valóságban persze sokkal egyszerűbb a dolog, mint papíron. Se mi nem vagyunk jártasak a telekkönyvi dolgokban, se Bogár. A kutya bizonyára így gondolkodott: „Ha ez az én udvarom, akkor minden itt élő ember az én gazdám...” S ehhez tartotta magát. Csak egyet nem értett, miért van az, hogy új gazdái — pár nap után — mindig szedik a sátorfájukat, s elmennek. De hát ilyen az élet. Búcsúzáskor mindenesetre kikísért bennünket, sőt olykor beugrott a kocsiba is, hogy még egyszer végignyalja a családot. Aztán — mint a szomszédok mesélik — naponta kiült a kapuba, s várt bennünket. Most veszem észre, hogy múlt időbe fordítottam a történetet. Hát persze, hiszen ez már a múlt... De csak olvassák nyugodtan tovább ezeket a sorokat — nem fognak az események tragédiába torkollni; ez nem egy könnyes kutyatörténet. Hol is hagytam abba? Ja igen! Mikor újra és újra megérkeztünk. A szomszédok még nem, de Bogár már órákkal előbb tudta, hogy jövünk! S mikor öreg autónk zúgását is meghallotta (senki más, csak ő), nem lehetett vele bírni. Egyenként szálltunk ki a kocsiból, hogy külön-külön élvezhessük rajongását: csaholó örömét, extázisba csapó nyüszítését. Adhattunk neki bármilyen jó falatot, nem nyúlt hozzá, amíg ki nem örvendezte magát. Aztán — mint az udvariás vendég — belekóstolt az ételekbe (nem volt éhes), majd a küszöbünkre heveredett. Mindig a küszöbünkre — ha jelen voltunk. Baj lesz belőle — mondtam a feleségemnek —, hiszen Bogár nem a mi kutyánk. Bogár valójában szomszédunk unokájának — a gyönyörű kis Petrának — a kutyája volt. Együtt nőttek, nevelkedtek, hancú- roztak. Sokat gyönyörködtem bennünk. A 9 éves Petra a felnőtt állatot is úgy kezelte, mint a kölyökkutyákat. Hem- pergette, pofozgatta, s ha kiszökött az utcára, fülénél fogva hozta vissza, mert felemelni már alig-alig bírta a kis testű, de nagyon izmos, tömzsi pajtást. A kutyának volt egy kedvenc játéka — ezt Petrával gyakorolták ki. Pörgött körülöttünk, s el-elkapta a bokánkat, de olyan finoman, hogy soha semmi nyoma nem maradt. Mindig tudta, hogy mikor van ideje a játéknak, s mikor nincs. Mikor a langyos őszi napokon kiültem az udvarra írni vagy olvasni, mellém telepedett, s követte a születő sorokat, vagy némán nézte, miként lapozom a könyvet. Mikor aztán egyet nyújtóztam — mintegy megálltam a munkában —, azonnal lekapta a papucsot lábamról. Tudta: most már lehet játszani. Lefényképezlek benneteket — ajánlotta többször is a feleségem. Nem engedtem. Az ilyenféle együtt- létet nem lehet lefényképezni. Ámbár azon sokat elgondolkoztam, hogy mennyire része az ember a természetnek; hogy n'em szabadna magunkat kiszakítani a fák, növények, állatok közegéből... S még valami! Úgy éreztem, hogy Bogárral kárpótlást kapok gyermekéveim csalódásaiért. Anyám ugyanis soha nem engedte, hogy kutyám legyen. A dolog annál fájdalmasabb volt, mert sok-sok kiskutyát szereztem, de néhány hét vagy hónap múltán mindig „eltűntek”... Mindegyiket megsirattam. Most nem sírok (ezt csak a kis Petra engedhette meg magának), pedig Bogár is eltűnt. Elajándékozták. Helyette egy fajtiszta, gyönyörű orosz agárt kapott a gyerek. (Micsoda üres tekintetű, bamba jószág. S milyen idegen ebben a környezetben. Na, ettől kifoszthatják a portát...) Nem akarom azt mondani, hogy karácsonyra Bogár miatt mentünk ki a kis házba, de nagy csalódás volt. amikor nem szaladt elénk. Családom tagjai (az unokák különösen) értetlenkednek: miért nincs itt Bogár? Tudjátok, az úgy van — próbálom magyarázni —, hogy elmúlt emberek százesztendős otthonából lehet víkendházat csinálni, de hétvégi kutya nincs... Gyarmati Bkla Hétvégi kutya (Balázsnak és Margitkának) VARJUK BÉKÉSCSABÁN, AZ ANDRÁSSY ÚT 10. SZÁM ALATT. TELEFON: 66/325-385, 30/414-063 Az OFOTÉRT békéscsabai üzletében megnyílt a FOTEX TELECOM mintabolt; ahol megtalálja a GSM mobiltelefonok és tartozékok széleskörű választékát. A helyszínen azonnal bekapcsolódhat a WESTEL 900 hamarosan országossá váló GSM hálózatába. Westel 900 GSM ® Mobil Távközlési Rt.
