Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-15-17 / 89. szám
Márciusi mazsolák Miamiból Ha március, akkor Miami, akár „Díj-talanul” is. Díjtalanul, mert Speter Erzsébet vendégei vagyunk — ez örömteli — és Díj-talanul — ez viszont szomorú —, mert az Erzsébet-díj tavalyi megtorpedózása miatt ez év novemberében hiába ülünk majd a tv előtt, nincs Erzsébet-díjkiosztó gála. Változatlanul van viszont Henry-parti Miamiban. íme a magyar meghívottak: dr. CzeizelEndre orvosgenetikus, az Erzsébet-díj kuratóriumának elnöke, Csupics Mária rádióriporter, dr. Erős Zoltán, a Rádió- és Televízióújság főszerkesztője, Esztergályos Cecília színművész. Kertész János zongorista, dr. Lőkös Zoltán, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője, a kuratórium sajtótitkára, Miskolczi Miklós, a Kiskegyed főszerkesztője, Mohai Gábor tévériporter, Moór Marianna színművész, Paróczi Zsuzsa stewardess, Sas József, a Mikroszkóp Színpad igazgtója, Tarján Tamás irodalomtörténész, Tordai Teri színművész, és e sorok írói. Természetesen ott vannak a feleségek, férjek, és kint csatlakozik hozzánk feleségével dr.László ^alázs New York-i főkonzul, továbbá a szintén New York-i Ferencz Magda. . ■ -v Volt egy hajóút... Lady Lucy nap mint nap ott kelleti magát a szállodánkkal szemben, a vízen ring kecsesen. Lady Lucy ugyanis egy kis hajó, amellyel egyik nap kirándulást teszünk Nagy-Miamiban. Életemben ennyi zöldet, parkot, kertet, pálmaligetet, gyepet, virágszőnyeget, színpompás sövényt nem láttam, mint itt. Amit otthon virágcserépben pátyolgatok, yukkát, pálmát, hibiscust és a többit, az itt hársfányi, alig ismerem fel így .felnőtt méretben”. De a kirándulás sava-borsát ezúttal nem a látnivaló adja — díszletnek persze ragyogó —, hanem vendéglátónk. A tűző nap elől néhányon a hajó belsejébe, árnyékba húzódunk. Szóba kerül természetesen a színház, a kulturális közélet, a sok küszködés, azután vidámabb témák: dicsérjük Moór Mariann csinos nyári ruháját. Esztergályos Cili cipőjét, Zsuzsi—Sas József felesége — szenzációs kalapját, Tordai Teri a nagylányáról mesél kedves humorral, nagy- nagy szeretettel. Kedvesek, nyíltak, őszinték, szellemesek, semmi „művésznős allűr”. A hangos jókedv hallatán közénk ül Erzsébet asszony is, huncutul villan a tekintete, tréfálkozik, pikáns, szellemes vicceket mesél, a szolidabb találós kérdései is valahogy így kezdődnek: mit mond a francia férfi... A milliomos hírességek villáira — amelyek mellett elhajókázunk — nem nagyon emlékszem. Olyan egyformák, olyan me gközelít hetetlenek. De a kirándulás, az pompásan sikerült, és Erzsébet szellemes vicceivel komoly sikereket aratok itthon. c fa £>deu (Hue 'Jföúlel. Ahol lakunk— az év szállodája lett az idén Miami Beach-ben. (Tőszomszédságában áll a Hilton Fontainebleau Hotel, több elnökjelölő pártkonvenció „főhadiszállása”.) Az Eden Roc felújítására 250 millió dollárt költöttek, 650 szobájában zöld-fehér (hajrá, Fradi) a két alapszín, a komfort tökéletes, a terasz az óceánra néz, reggeleste megvetik az ágyunkat, s a kihajtott takaróra helyezett csokoládéval és levélkével kívánnak édes álmokat. A szobák ára egyébként 250—400 dollár közötti. Két úszómedence kabinokkal (természetesen nekünk is), szauna, konditerem, no és az idei év slágere, a Jimmy Johnson, az amerikai futball egyik bálványáról elnevezett háromszintes bár. A nagyterem egyik fala üveg, és bepillantást enged az egyik úszómedencébe. Akár el is kaphatnám az ott úszkáló lábát. Micsoda hecc lenne! Ott szorongatom valakinek a lábát a vízben, és whiskys pohárral a másik kezemben jót mulatok az egészen. Na, de ez csak illúzió, egy a sok közül, amiből azért bőven terem Amerikában. Sítiun/wl délután. Akhvá- rosi negyed utcái elnéptelenednek. Az itt élők zömének ünnep a szombat. Bolttal kombinált kedvenc kisvendéglőnkbe igyekszünk^ itt a legjobb a séf salátája. Kétemberes adag, hatalmas tálon zöldség-, gyümölcsfélék, sajtok, pulyka- és csirkemellszeletek, főtt tojás, mindez nyakonöntve többféle dresszinggel. Hát ezért nem híznak el errefelé. Balogh ékszerész boltja mellett található a takaros kis étterem. Amint meglát az olasz pincér, felkiált: „á, ungam!”, merthogy tegnapelőtt is ittjártunk, majd hadarva-sajnálkozva előadja, szombat lévén épp most zárnak, de holnap várnak. Átmegyünk a túloldalra, ahol tábla invitál: Igen, mi ma is nyitva vagyunk! Azon pedig már meg sem lepődünk, hogy itt csinos francia diáklány a felszolgáló, nyelvet jött tanulni. Vivát Amerika, népek kohója! Valamit nagyon megtanultak itt. Azt, hogyan lehet kihozni a maximumot az emberből. Hallottam, megfejtették Amerika titkát. Egyszerű: mindenki csúcsra járatja magát, így minőséget nyújt, és alább nem adhatja. Aki nem ezt teszi, lerakódik a nagy kohó aljára. Attól pedig Isten ments! éf'KS éhet laUása A városalapítóról elnevezett Collins Avenue, Miami Beach főutcájának egyik hatalmas lakóépülete második emeletén rózsaszín varázslat az otthona. A házat fegyveres őrzi, két évvel ezelőtt azonban mégis betörtek hozzá. A víz felől, az épület hátsó részén, az erkélyen kapaszkodott fel a „majomember”, kifeszítette az ablakot és már benn is volt. Erzsébet asszony szerencsére nem, így csak az ékszereit vitte el. A hatodik emeleten az ellenálló idős embert megfojtotta a betörő. „Hála a Teremtőnek, úgy rendelkezett, hogy épp ne legyek itthon” — mondja Erzsébet égre emelt tekintettel. 'Jőent'tpptuti. Erzsébet a férje, Henry Speter emlékére rendezi minden esztendőben. Ezúttal is csodálatos. A hölgyek csinosak, lélegzetelállító estélyit visel például Kállai Kati — Tarján Tamás felesége —, Sasné Zsuzsi, elegáns Esztergályos Cili. Mooór Mariann, Tordai Teri, de a legegyöntetűbb sikert Erzsébet asszony aratja: arany ragyogás, elegancia, előkelő tartás — úgy viseli a pompás, Bitteres nagyestélyit, mint egy manöken. Perdül-fordul, kérdi, elvigye-e az augusztusi, budapesti partijára is? Nyomban megszavazzuk. Negyvenen üljük körül az omega alakú asztalt, rajtunk kívül amerikai vendégek, McDermott, Miami polgármesterének helyettese, Paul Voget, Nord Bay Village polgármestere, mellettem egy kolleganő, Szent- miklósi Teréz, a pénzvilág egyik vezető lapjának főszerkesztője. Jól elvagyunk egymás mellett, ő se sokat ért a mi sajtóviszonyainkról (szerencsémre), én se az övékéről — balszerencsénkre. A kapros mártásban tálalt lazac és a barna rizzsel töltött gyöngytyúk — mézzel leöntött sárgarépa és sült alma kíséretében — mindenesetre feloldja ezt az ellentmondást. A végén ugyan megjegyzi, úgy enne már egy kis csirkepaprikást — káposztás cvekedlivel. Ja, kérem, Amerika főleg a grillcsirkét, a hamburgert, meg az almáspitét ismeri. Tudják is ők, mi az igazi gyönyörűség! d „izbipiíz' eímamd. Az esten mindenki fellép valamivel, Esztergályos Cili akrobatamutatvánnyal kápráztatja el a nagyérdeműt, Tordai Teri énekel, Csupics Mária és Mohai Gábor rádiós-tévésbakikkal nevettetnek, Lőkös Zoltán „széttépi” Vogel Erik Erzsébet életműdíjas díszlettervezőajándékát, hogy aztán átnyújtsa Speter Erzsébetnek az eredetit. Szóval, nagy a móka és a kacagás, egy valami azonban elmarad, a zárószám, a „sztriptíz”. A hagyományt egy makacs vállficam szakítja meg, Erzsébet viszont megígéri, amint rendbe jön, pótolja... * Persze még valami elmarad — amint a bevezetőben már említettük. Ez komolyabb. Az Erzsébet-díj. Valahogy beárnyékolja amúgy felhőtlen napjainkat az Erzsébet-díj elmaradása. Egyöntetű a vélemény, a magyar kultúra lenne szegényebb nélküle. Az a hír járja—és remélhetőleg igaz —, hogy a Magyar Nemzeti Bank visszaállítaná az eredeti állapotot, tehát a kezdettől kialkudott 12 százalék kamatot. Valaki egyszer majdcsak rájön, hogy nem szabad elriasztani azt, aki adni akar valamit ennek a szegénydrága Magyarországnak... Seleszt Ferenc—T óth Ibolya / \ Apa és fia Szinte kihalt a város vasárnap délelőtt. Sétálunk, nézelődünk, sfeltűnik, hogy egyre többen igyekeznek egy irányba autóval, gyalogosan egyaránt. Hová mehetnek? A nyomukba szegődünk, és kiderül: templomba tart a környék katolikus népe. Szent Patrick nevét viseli a templom. Közvetlenül mellette a vasárnapi iskolába sietnek a gyerekek, a szülők pedig apró asztaloknál kávézgatva csevegnek, várják a nebulókat. Zsúfolásig telt a hatalmas templom minden padsora. Tíz órakor kezdődik a mise: közös ének után a főbejáratnál feltűnik egy egyházfi, vállán a gyalu- latlan fakereszt, mögötte a világos . palástot, egyszerű gallért viselő, szikár pap, akit néger, fehér, félvér ministránsfiúk kísérnek a dísztelen oltárig. A pap jó napot kíván, majd — mintha egyetemi előadóteremben lenne—sétálgatva, tiszta, közvetlen hangon kezd elmélkedni. A mai példabeszéd apa és fiú kapcsolatáról szól. Mögöttünk halkan nyílik az oldalajtó, ketten érkeznek, s éppen előttünk szorít nekik helyet egy család. Ápolt, fehér hajú aggastyánt támogat gyengéd türelemmel egy férfi, maga is közel a nyolcvanhoz. Amikor elveszi az öregebb botját, lopva megsimítja a kezét. Apa K és fia... _______________________j ( ' Á A „ Nagy víz ” Jó száz esztendővel ezelőtt fehér ember elvétve fordult meg Floridának ezen a vidékén. A Calusa törzs tagjai nevezték el a tájat Miaminak, ami az őnyelvükön nagy vizet jelent. A településnek nem egészen ötszáz lakosa volt. 1896-st írtak, amikor elkészült az államot átszelő vasútvonal, amely — a szerencsének, de kiváltképp egy vasútépítéssel foglalkozó milliomosnak köszönhetően — eddig a ,,nagy vízig" vezetett, bekapcsolva az apró ősi települést Florida vérkeringésébe. Nyomban megindult északról a bevándorlóáradat. Nos, amerre a szem ellát, víz és zöld ragyog-harsog mindenütt most is az Egyesült Államok legnagyobb ,,spanyol városában” —Nagy-Miami ugyanis szinte ellatinosodott: rengeteg karib-tengeri, kubai, mexikói bevándorló él itt. Jószerivel annyi ember nyüzsög Nagy-Miamiban, tehát a városban és a vele szinte egybefüggő üdülőközpontokban a turistaszezon csúcsidőszakában, mint K Magyarország lakossága.___________________________________________ S peter Erzsébet, a díjalapító Sas József és felesége Esztergályos Cecília és férje, Fonyód i Péter Erzsébet asszony Paróczai Zsuzsa és Mohai Gábor társaságában Tordai Teri, Tarján Tamás és felesége, Kállai Katalin Szállodánk, az Eden Roc (balról) és a Hilton Fontainebleau
