Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-14 / 88. szám
♦í£ MEGYEIKÖRKÉP 1995. április 14., péntek o Veronika kendője Úgy tudja a szent hagyomány, hogy a Názáretinek — keresztútja mentén álló kíváncsi tömegen áttörve — egy asszony, Veronika kendőt nyújtott,- letörölni vele arcáról a vért és a verejtéket. Egy darabka gyolcs az arcul- csapottnak, a megkorbá- csoltnak, a leköpdösöttnek, a kihallgatások során testileg- lelkileg megkínzottnak! Pedig milyen nagyon kellett volna a valóban hatékony, a sebekkel arányos enyhítő segítség a roskadozó halálba menő számára. Akik azonban ezt megtehették volna, azok jószerint az ereszek alá félrehúzódva, az ablakok mögül szemlélték gyáván, titkolt örömmel, talán semmit meg nem értő világnézeti semlegességgel a kínt, a vért, az ólomgolyós korbácsolás ütötte sebeket. Akik még néhány órával előbb a halálát követelték a főtanácsban, éppen ők nem voltak jelen a Via Dolorosán. Akiket azonba ők maguk „eligazítottak”, azok követelték azt, hogy ne az ács fiát, az igazat, a jámbor tanítót, a nyomorúságos betegek gyógyítóját bocsássa szabadon a praetorium ura, a császár barátja, hanem a csalót, a rablót, a gyilkos Barabást. Veronika viszont — nem hős, nem befolyásos hatalmasság, nem igazságot osztogató bíró, hanem egyszerű, érző ember — azt tette, amit ott, akkor egy ember tenni tudott, tenni mert: segített, holott ő maga nem is lehetett okozója az elítélt kínjainak. Minden emberfia járja a maga keresztútját. Cipeli a keresztet, melyet saját maga ácsolt, vagy amelyet mások készítettek neki törvényekkel, buzgó túlzásokkal, becsapásokkal, nyílt, burkolt erőszakkal, szép szavú átejtésekkel. Van, aki még egyszer sem esett le a gerendákkal keresztberakott macskaköves utakon, akad, aki már ezer sebből vérezve közel van a Golgotájához. Útjaik mentén ott a kíváncsi tömeg, közöttük a ráérős, léha, lumpen, az éppen arra vetődő nagyhangú demagóg. A függönyözött ablakok résein át pedig tanácstermekben egyezkedő törvényalkotó, hivatalából dölyfösen kiüzengető helytartó, elegáns maffia vezér, bérgyilkos, bankár kandi kíváncsisága kíséri a fájdalmak örök útjain vánszorgó megalázott embertársakat. S hol vannak a Veronikák? Rájuk lenne szükség! Főorvosra, aki az osztályán fekvő magatehetetlen, elhagyott, nincstelent gyógyítja, akit senki sem látogat már; ügyvédre, aki becsületesen védi a gyámoltalan igazát is; bíróra, aki még nyomásra sem mondja ki az ártatlan felett azt az ítéletet, hogy „Ibis ad crucem!”, azaz „A keresztre mész!”; gyárosra, aki az okos gazdálkodásra kapott talentumát nem gazemberségre, könnyek szaporítására fordítja... A megfeszített názáreti támasszon mindenkor Veronikákat keresztútjaink kínjainak enyhítésére! Petőcz Károly A szerző tollából lapunk rendszeresen közölt írásokat. E legutóbbit néhány nappal halála előtt vehettük kézbe, így szomorú aktualitással adjuk most közre. Diákcentrum a tavaszi szünetben Orosházán Évforduló. Ezen a napon született 1950-ben Budapesten Eszterházy Péter író. A kortárs magyar irodalom egyik legkiválóbb alkotója, mind művei nyelvében, mind szerkezetében új megoldások meghonosítója. A Fanczikó és Pinta című könyvével tűnt fel az 1970-es évek közepén, s azóta számos sikerkönyvet írt. Híres műve a Termelési-regény és a Kis magyar pornográfia. Modellvasút. Szeghalmon a Sárréti Múzeum Tildy utcai kiállítótermében a hét végén modellvasút-bemuta- tó lesz. A bemutatót, amelyet a terepasztal tervezője, Emődi Gyula vezet április 14-én 13— 16, 15-én és 16-án 9—13 között díjtalanul tekinthetik meg az érdeklődők. A közétkeztetésért. Gádoroson évek óta szünetel a közétkeztetés. Ezt szeretné két lelkes vállalkozó most ismét felvirágoztatni a Kossuth utca 24. szám alatti Espresso helyiségeiben. A felújítások során a régebben cukrászati célokat szolgáló épületrészben konyhát és éttermet alakítanának ki. A komoly kiadások miatt az ön- kormányzathoz fordultak támogatásért, de a szűkös költség- vetés miatt a képviselők úgy döntöttek, nem járulnak hozzá a vállalkozók forintjaihoz. A tavaszi szünetben az Orosházi Drogellenes Ifjúsági Társaság a fiatalok számára diákcentrumot szervezett. Műkő- désük eredményességéről kérdeztük Andrékó Mihályt: — Az elmúlt években is rendeztünk már diákcentrumot és elmondhatom, ez volt idáig a leglátogatottabb. Rengeteg programmal vártuk a fiatalokat. A legnagyobb sikert Maksa Zoltán műsora, a görög táncház, a cukrászkülönlegességekből tartott bemutató, a tetris verseny, a Comega Bt. számítás- technikai bemutatója, valamint a különböző vetélkedők, kommunikációs ‘játékok aratták. Minden rendezvényünket díjtalanul látogathatták az érdeklődők. Jöttek általános iskolások és idősebbek is. Több rendezvényt is szeretnénk a jövőben megvalósítani. Legközelebb május 31-én hallatunk magunkról, a Kihívás Napján. S. G y. Megkérdeztük olvasóinkat Mit jelent számukra a húsvét? Bozsányi Attila, 12 éves, kö- rösnagyharsányi tanuló: A húsvét nagyon szép ünnep, mely a fiúknak különösen emlékezetes élményeket nyújt. Én négyéves korom óta rendszeresen járok locsolkod- ni, tavaly is nagyon sok helyen voltam. Elsősorban a rokon kislányokat és osztálytársnőimet öntözöm meg. Legtöbb esetben egyedül megyek, máskor a bátyámmal. A faluban még mindig divat a locsolko- dás, ám ma már a fiúk itt is csak kölnivizet használnak. Juhász Katalin, 27 éves, békéscsabai üzletkötő: Szeretem a húsvétot, hisz Jézus feltámadásának ünnepe ismét közelebb hozza egymáshoz a családtagokat. Diákkoromban mindig nagy izgalommal vártam a locsolkodó fiúkat. Ha mind többen jöttek, akkor voltam igazán boldog. Ám most sem vagyok a locsol- kodás ellen. Mostanában viszont már csak a kollégákat és a barátokat várom". Az ünnep alkalmából összejőve mindig jókat beszélgetünk. Novák Agnes, 13 éves, körösújfalui tanuló: Szerintem a karácsony és a húsvét a két legszebb egyházi ünnep. Ilyenkor minden szebb, könnyebb, ünnepibb. A locsol- kodók fogadására pedig mindig nagy izgalommal készülök. Nagyon boldog vagyok, ha sok fiú öntöz meg, ám sajnos jó pár osztálytársam gyávaságból nem jár locsolkodni. Minden lány örül, ha sokon keresik fel. Az iskolában még mindig kibeszéljük. hogy kinek volt a legtöbb locsolkodója. Rózsa Zsigmond, 65 éves, bi- harugrai nyugdíjas: Vallásos ember vagyok, ezért Jézuí feltámadását szent ünnepnek tartom. Én már több mint hat évtizedet megéltem, s a különböző politikai rendszerektől függetlenül minden évben megünnepeltem a húsvétot. Nagyon kedvelem ezt az ünnepet. Locsolkodni még most is sokfelé eljárok. Úgy vélem: a szép asszonyokat sohasem szabad hagyni, hogy elhervadjanak. (Magyari) Mára az éneklés sokat veszített megbecsüléséből Erőpróba előtt az Erkel vegyes kar A Gyulai Erkel Ferenc Vegyes kar a közeljövőben egy hetet tölt a wolfsburgi női kar meghívására Németországban. A két éve újjászerveződött együttesnek ez lesz az első komolyabb erőpróbája, így érthető, hogy feszült várakozással és kemény munkával telnek az utazást megelőző hetek. Egy estébe nyúló, hangszálakat és idegeket megdolgoztató próba előtt beszélgettünk Rátzga József karnaggyal a nagy múltú együttes mindennapjairól. — Mikor hallatott magáról először az énekkar? — Az 1860-as években Erkel Ferenc fia, László alapította az együttest, amelyben eleinte csak férfiak énekeltek. Aztán háborús idők jöttek, a férfiak katonának kellettek, így a nők is szerephez juthattak. Én 1976-tól mintegy tíz évig vezettem az énekkart, ekkor kineveztek a Békéscsabai Zeneművészeti Szakközépiskola élére, s az ezzel járó kötelezettségeim elszólítottak Gyuláról. Nyugdíjaztatásom óta vezetem újra az együttest. —Milyen szempontok alapján választja ki a bemutatásra kerülő kórusműveket? — Fokozatosan építek fel egy-egy műsort. Olyan darabokat választok ki, amelyek a már meglévő tudásra alapozva, egy magasabb szint elérésére sarkallnak. Az újabb és újabb feladatok teszik fejlődő- képessé a kórust. A darabok kiválasztása ugyan az én tisztem, de figyelembe veszem az énekesek kívánságait is. A mostani wolfsburgi koncert anyagát úgy állítottuk össze, hogy a német szerzők mellett minél több magyar kórusművel is megismertessük az ottani közönséget. — Kik azok. akik ebben a rohanó, gondterhelt világban heti kétszer két órát áldoznak éneklésre? — Diákok és felnőttek, középiskolástól a nyugdíjasig. Sajnos, a fiatal tehetségek hamar elhagynak bennünket, hiszen Gyulán nincs zenei középiskola, tanulmányaikat csak egy másik városban folytathatják. Ugyanakkor a helyükre új jelentkezők lépnek, így az énekkar létszáma nagyjából állandó. — Említette, hogy az együttes megalakulása idején csak féifiakbó! állt. Ehhez képest ma igen rossz az arány, hiszen az 50 fős kórusban csupán 16 férfi énekel. — Ennek okát a megváltozott nevelési szokásokban látom. Volt idő, amikor szívesen adták a fiúgyerekeket énekelni. Ma a kor ideáljának megfelelően, inkább a sportban látják a kiemelkedés lehetőségét. Ennek ellenére néhány városban — például Esztergomban — ma is komoly hagyománya van a férfikarnak, oda bekerülni rangot jelent. Mára az éneklés sokat veszített megbecsüléséből, talán ha újból sikerül régi rangjára emelni, akkor a férfiak is visszatérnek közénk. Baracsi Magdolna---------------------------------------- mm -• _ _ ----------------------------------------------------u----------J h ogyan kívánja megváltoztatni áKormány az illetéket • valóban megszüntetnek-e 30 ezer kórházi ágyat • tényleg írástudatlan-e minden tizedik magyar • mikortól lehet csak két év próbaidő után jogosítványt szerezni? LEGFRISSEBB ÚJSÁG
