Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-12 / 86. szám
MEGYEI HÍRLAPMEGYEIKÖRKÉP 1995. április 12., szerda---------------------------------------------------------------------------------------------------------------^ Földink volt. Ezen a napon született Kolozsváron 1887-ben Gyulay Tibor, a Budapesti Kereskedelmi Iparkamara főtitkára, miniszter. Jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte. 1911-ben a földművelésügyi minisztériumban, majd a külügyminisztériumban dolgozott. Felsőházi tag. 1944-ben egy rövid ideig a Lakatos-kormány iparügyi minisztere. Festöverseny. A Trilak Haering Festékgyár meghirdette a „Lehet, hogy ön Magyarország legjobb festőmestere?” című jótékony célú versenyét, melyet a szakmunkásképző iskolák támogatására szervezett. E verseny Békés megyei döntőjét rendezték a napokban a 635. számú ipari szakmunkásképző iskolában Békéscsabán. A feladat nyílászárók zománclakkozása (Aqva — zománc vizes hígítása) és iskolatábla festése (Skolatex táblafesték) volt. A hat versenyző közül Aradszki Gábor békéscsabai festő lett a győztes, ő képviseli a Békés megyeieket Budapesten, az országos döntőn. Lehet, hogy övé lesz a Trinát mester 1995 kupa? Árok helyett park. Mezőgyánban a volt árok-óvóhely helyén parkosítást tervez az önkormányzat. Pénz híján a munkálatokat társadalmi munkában végzik az arra vállalkozó helybéliek. A Lungo Drom Cigányszövetség mező- gyáni szervezete például száz társadalmi munkaórát ajánlott fel a községnek. Gesztiek Nyíregyházán. A közelmúltban rendezték meg Nyíregyházán az „Ifjúkor válságai” című konferenciát, ahol neves szakemberek igyekeztek választ adni arra a kérdésre, hogy milyen szervezetek mit tehetnek e válságok kezeléséért. A nemrégen alakult Geszti Ifjúsági Egyesületet Nagy Erika (az egyesület elnöke) és Máté Andrea képviselte a tanácskozáson. Mint Nagy Erika elmondta, a számukra sokat jelentő háromnapos rendezvényen nem vehettek volna részt, ha nincs az egyesületüket támogató budapesti Ezredforduló Alapítvány, amely támogatta az elutazásukat. „Események” az SM Társaság lapja Megkérdeztük olvasóinkat Bűncselekmény-e a kábítószer-fogyasztás? Báli Diána, 24 éves, medgyes- bodzási munkanélküli: Ha valaki csupán fogyasztja a kábítószert, azzal még nem követtel bűncselekményt. Saját szervezetét rombolja, ezért — amennyiben „élvezetével” másoknak nem okoz kellemetlenséget— én nem büntetném. Ám a kábítószeres csak magában tomboljon. Ha viselkedésével megzavarja környezete nyugalmát, akkor én is helyeslem a mielőbbi kényszerelvonó alkalmazását. Molnár Diána, 16 éves, újkí- gyósi tanuló: Én elítélem a a kábítószerfogyasztást. Ha valaki megvásárolja a tiltott szereket, azzal már a feketegazdaságot támogatja. A kábítószer rabja gyakran kómába esik. Ekkor könnyen agresszívvá válhat, s akár véres bűncselekményeket is elkövethet. Amennyiben valamelyik sztár fogyaszt drogokat, az különösen veszélyes, hisz rajongói közül ezrek követhetik a negatív példát. SusánszkiVálné, 38 éves, szabadkígyós! munkásnő: A kábítószer-forgalmazók a társadalomra különösen veszélyes személyek, ám azok is elítélendők, akik csupán fogyasztják a tiltott szereket. Sajnos ma egyre több fiatal fordul a drogok felé. Sokan egymás kedvéért próbálják ki, mások „jó bulinak” vélik. A legnagyobb baj .yiszont az, hogy aki egyszer elkezdte a kábítószerek fogyasztását, az már nem tud leszokni róluk. Tárnokáé Jantyik Agnes, 38 éves, békéscsabai adminisztrátor: Igaz, hogy a drogfogyasztó elsősorban saját szervezetét rombolja, de én mégis a kábítószerek használata ellen vagyok. A tiltott szerek hatása alatt „élvezőjük” gyakran botrányosan viselkedik. Ez sértheti környezetét, sőt tragikus esetben súlyos bűncselekményekhez vezethet. Ezért én támogatom a kényszerű leszok- tatást. (Magyari) A sclerosis multiplexben szenvedőkhöz, illetve hozzátartozóikhoz szól a Magyar SM Társaság immár negyedik éve, kéthavonta megjelenő lapja, az „Események”. Az idei évfolyam első száma hírt ad a május 28-i „Sétálj velünk az SM-esekért” elnevezésű nagyszabású rendezvényről. Magáról a sclerosis multiplexről, a betegség lefolyásának formáiról, az időközben jelentkező panaszokról és azok gyógyszeres kezeléséről is olvashatnak a lapban. A gyógyászati segédeszközökről, továbbá a gyógytornász házhoz kérésének lehetőségéről szóló hasznos információkat a hazai SM-klubok címlistája egészíti ki. Ezenkívül SM-betegek, orvosok osztják meg észrevételeiket, tapasztalataikat az olvasókkal. A lap utólagosan is megrendelhető, illetve előfizethető a következő címen: Horváth Orsolya, Magyar SM Társaság, Székes- fehérvár, Janicsár út 11. 8000. Telefon: (22) 314-198 Kocsis Zoltán zongoraestje a Vigadóban Lenyűgöző virtuozitása, szenvedélyének sodrása bámulatba ejtette közönségét Archívfotó Nem szívesen élek közhelyekkel, de ha egy közhely a valóságot tükrözi, le kell írnom. Kocsis Zoltán neve fogalom a magyar zenei életben. Nem hiszem, hogy e világjáró művészünk zongorajátékát lehet még olyan dicsérő jelzővel illetni, melyet mások már meg ne tettek volna. Vasárnapi békéscsabai előadóestjén műsorának első felében Debussy Prelűdök I. kötetének 12 darabját hallhattuk. A tovatűnő pillanat varázsának ezek a mesterien megfogalmazott karakterdarabjai önmagukban csiszolt drágakövek, így egymásutániságukban pedig egy valóságos költői hitvallás hirdetői. Kocsis Zoltán előadásában a képek sokszínűsége és az egész füzér egységes eszmeisége csodálatosan ötvöződött. Az előadó személyiségének egy számomra új vonása tette különösen emlékezetessé a Debussy-prelűdök vigadóbeli megszólaltatását: egy fajtája a zenei alázatnak, mely áthatotta és mélységesen őszintévé tette az interpretálást. Szünet után Rahmanyinov II. (b-moll) szonátáját hallhattuk. A mű nem tartozik az előadóestek gyakran hallható darabjai közé. Teljesen más zenei világ ez: patetikus hangvétel, túlfűtött szenvedély kapcsolja egységes egésszé a három tételt. Kocsis Zoltán virtuozitása lenyűgöző, szenvedélyének sodrása pedig 20 percen keresztül szinte még lélegzetvételt sem engedett hallgatóságának. . A Vigadót zsúfolásig megtöltő közönség szüűnni nem akaró tapssal köszönte meg az előadást. Az előadóest kapcsán néhány zenén kívüli gondolatom is született: milyen jó nekünk csabaiaknak, hogy a koncertet szervező Triola Koncert Iroda és a helyi megrendezést lebonyolító Nemzeti Filharmónia nem riválisként kezeli egymást, hanem együtt próbálják szolgálni a zene ügyét. Talán sok minden másképp lenne országos dolgainkban is, ha egymásban legalább néha a partnert és nem mindig az ellenfelet keresnénk?! Farkas Pál zenetanár Szociális pályázati lehetőség a PHARE-nál A békési Hajnal István Szociális Központ öt megye összefogását ellátó management-köz- pontja az Európai Közösség Országai állampolgárainak támogatását felosztó PHARE-prog- ram szociális részének. A Lengyelország, Magyarország, Albánia, Románia, több volt szocialista és-támogatásra szoruló ország megsegítésére szervezett program számos területen, pályázatok útján nyújt támogatást a fejlődéshez. Kovács Istvánná, szociális szervező, az intézet főnővére adott tájékoztatást a pályázat módjáról. Az idén is nyilvános pályázatok révén juttat adományokat a PHARE azoknak, akik új formában, új módszerekkel egészítik ki a szociális gondoskodás rendszerét. Támogatják a példaértékű programokat, a szokásostól eltérő, újszerű megoldásokat, amelyek a rászorulókat segítik. A szociális elosztás rendszerét szeretnék tanulással, együttműködéssel megreformálni. Az újítási alap pályázat az időseknek, egyes ifjúsági csoportoknak, fogyatékosoknak és egészségkárosodottaknak nyújtott szolgáltatások rendszeréhez biztosíthat lehetőséget. Pályázatot nyújthatnak be helyi önkormányzatok és intézményeik, egyesületek, alapítványok, egyéb szervezetek. Reális igényt kielégítő újszerű szolgáltatások körét bővíthetik általa idősek, fogyatékosok vagy krónikus betegek, állami gondozásban felnőtt- és olyan fiatalok részére, akik letöltendő vagy felfüggesztett szabadságvesztésük miatt kerülnek kilátástalan élethelyzetbe. Előnyben részesítik azokat a pályázatokat, amelyeket közösen nyújtanak be (például több önkormányzat, vagy ön- kormányzat és egyesület). Az elnyerhető támogatást munkabérre, működési költségre, bútorok, eszközök beszerzésére fordíthatják a pályázók újszerű programjuk megvalósításához. Ingatlan- vásárlásra, építésre, felújításra nem lehet felhasználni a pénzt. A pályázatok beadási határideje 1995. június 7., 24 óra. Részletes tenderdossziét, felvilágosítást, a pályázat elkészítéséhez mindenfajta segítséget, a Dávidné B. Hídvégi Julianna (projeckt-vezető) által irányított szociális központtól (5630. Békés, Farkas Gy. u. 2. szám, fax: 341 — 225) kaphatnak. A pályázatot a Népjóléti Minisztériumhoz kell beadni és több munkacsoport elemzése után a beadási határidőt követően egy héten belül elbírálják. Bede Zsóka sten hozott, madár! Elmosolyodtam, amikor megláttalak, hiszen a gólyák mégiscsak a tavaszt jelentik mifelénk. Es nekünk is nagyon elkelne már egy kis melegség. Ott ültél, mozdulatlanul egy Körös-parti ház kéményén, még csak az se érdekelt, hogy rendben találtad-e a fészked. Mint aki latolgatja, hogy nem vétette el az irányt, néztél szét a mogorva vidéken. Pezsgő életre, lüktető megújulásra számítottál, és lám, csupa dermedt gondolat, riadt ember vesz körül. Hiheted, hogy talán már nem is vártak, reménykedni se tudnak, hogy eljön a kikelet. Csodállak, te konok vándor, hogy engedelmeskedtél ösztöneid parancsának, és idén is megérkeztél hozzánk. Senki se vetne meg érte, ha ez egyszer máshová raknál fészket. Innen most menekülni célszerű, dtynég akkor is, ha közben megszakad az ember szíve. O, eretnek szavak! Gondolni se szabad ilyet, mert a földnek népe arra született, hogy éljen s haljon e hazában, és reménykedjék: majd csak jobbra fordul a világ. Tűrni is tudunk birkák módjára, éppen csak veszélyes dolog visszaélni e türelemmel, hiszen az elfojtott indulatokból még soha nem született értelmes jövő. Mennyi borongós dal, mily sok játékos mondóka és tanulságos mese hőse e tavaszhímök madár. Hiszen a ravaszdi róka komának is milyen okos furfanggal válaszol a hosszú csőrű békavadász, amiért kibabrált vele az emlékezetes lakomán. Egy egészen más műfajban, Katona József drámájában pedig a nincstelen* ség szívszorító rémképét panaszolja Tiborc: kéményeinkről elpusztulnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is. Lehet, hogy ismét ilyen holnap vár ránk? Szegény jó madarainknak talán még szerencséjük is van, ha nem a mi hulladékainkon kell élniük. Mert se a táplálékunk, se a haszontalan maradék nem alkalmas már lassan szemétre sem. Gólya, gólya, gilice Mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta Magyar gyerek gyógyítja Síppal, dobbal, nádihegedűvel. Gólya Hol van az édes muzsikaszó, hol a síp, dob, nádihegedű hangja, amely a mi sebeinket is begyógyítaná? És hol a karmester, ki a jól végzett munka örömteli dalát varázsolná a most oly panaszos ajkakra? Tatár, török, német és orosz gyerekek nem vérezik már meg a gázlómadarak karcsú lábait, ideje lenne immár a saját sebeinket is begyógyítani végre. Hiszen arról is szól a költő, hogy szabad nép tesz csoda dolgokat. Ennyit érnénk csupán? így herdáljuk el őseink sok évszázados álmát, a megvalósult szabadságot? Szabad nép! A dal szerint ez tette Rómát föld urává. Mi legalább a magunk urai lehetnénk már végre, s a fegyveres hódítók után az idegen pénzeszsákok előtt ne aláz- kodnánk esztelenül. Mert aki modern rabszolgát óhajt vásárolni, ide jöjjön csak, eladó ezen a vidéken a még meg sem született kisded jövője is. S a tál lencséket is felemésztik a megkergült alkuszok csődbevivő praktikái. A szilveszteri babona erejében se reménykedhetünk, mely szerint aki lencsét eszik, szép és gazdag lesz. Ne bolondozz, hékás, még csak az hiányzik — nyomnak a szülők barackot a pajkos gyermek fejére, ha a mondóka varázserejével csalogat a házhoz kistestvérkét: „gyólya, gólya, vaslapát, hozzál nekem kisbabát”. Most éppen nem alkalmas az idő a gyermekáldásra. Mert miféle világ vár az újszülöttre, ha még mi, sok vihart megélt vének is dideregve gondolunk a holnapokra. Szerencse, hogy a természet örök törvényei nem csak az égi vándorok útjait irányítják. Itt a földön is lesz szerelem, és lesz új élet. Kicsit keservesebb a porontyaink jajgatása, de mire a mostani lurkók felnőnek, s az értel- mesebbje mint egyetemista „gyólya” tömi magába a tudományokat, talán már nem halálmadarak vijjognak felettünk. Ennyi csak a reményünk, mi lehetne több? Jeges légáramlatok után friss szellők jönnek végre! Távozzék rólunk a rontás szelleme, hiszen a tavasznak mindig győzedelmeskednie keli. Az életünk nedveit kisajtoló présmesterek cinikus handabandája után halljuk végre az emberi szót, amely értelmes munkára biztat. Csak ne fizessünk túl nagy árat e fagyos tavaszért, s ha jő a forró nyár, nehogy a gólyák is megbánják, amiért e vidékre vetette őket a sors. Andódy Tibor
