Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-06 / 55. szám

1995. március 6., hétfő HAZAI TÜKÖR/SOROZAT •pi''trau um \p Az idén i$ több millió halivadékot telepítenek A gyomaendrődi Körös Ha­lászati Szövetkezet az utóbbi esztendőkben nagyszabású halivadék-nevelési program­ba kezdett. Kiss Sándortól, a természetes vízi halászat ve­zetőjétől megtudtuk: a szö­vetkezet a használatában lé­vő vizeken a tavalyi évben több mint 11 millió forint ér­tékben telepített ivadékokat. Kihelyeztek 171 ezer csukát, 150 ezer harcsát, 1 millió 40 ezer előnevelt pontyot, 331 ezer amurt, 17 200 kilo­gramm pontyot, 13 ezer ki­logramm kárászt és 12 ezer kilogramm busát. Idén februárban tovább folytatódott a program, két- nyaras amurokat helyeztek ki. Ebben az esztendőben a Körös Halászati Szövetke­zet munkatársai további 2,5 millió amurt, 60 ezer süllőt, 20 ezer csukát, 40 ezer har­csát, 2 millió előnevelt pon­tyot, valamint 20 tonna két- nyaras pontyot telepítenek ki a holtágakba. Végezetül Kiss Sándor megemlítette: az áradások elmaradása, a hosszú meleg idő, a holtágak vízcsökkené­se rányomta bélyegét az 1994-es esztendő halfogásá­ra. A használatunkban lévő vizeken tavaly jóval több süllőt és csukát fogtunk. Szövetkezetünk horgásze­gyesületében a fogási naplók szerint több horgásznak volt összesen egy mázsa fölötti fogása. A legtöbb halat fogó horgászunk vizeinkből ta­valy 190 kilogramm halat emelt ki. Magyari Barna / Óvodai gyakorlaton Füzesgyarmaton A krónika folytatódik Újjáalakult a polgárőrség. Füzesgyarmaton március má- sodikán — dr. Szentesi Károly polgármester jelenlétében — újjászerveződött a polgárőrség. A negyvenhárom fős önkéntes rendfenntartók új alapszabályt fogadtak el, majd vezetőjüknek Laczkó István helybeli vállal­kozót választották meg. A Szeghalmi Rendőrkapitányság képviselője, Bemáth Péter szá­zados kifejezte együttműködési szándékát a polgárőrökkel, ezentúl igyekeznek majd tevé­kenységüket összehangolni. A helyi képviselő-testület a pol­gárőrséget az idén 50 ezerforin­tos támogatásban részesíti. Matematikaverseny. Március 3-án rendezték Szeg­halmon, az 1-es Számú Általá­nos Iskolában a Zrínyi Ilona Matematikaverseny területi döntőjét, amelyen hét általános iskola — a két szeghalmi, a két dévaványai, a füzesgyarmati, a bucsai és a vésztői — 211 tanu­lója vett részt. A legkisebbek­nek, a harmadikos-negyedikes diákoknak egy órájuk volt a húsz feladat megoldására, a na­gyobbak feladatszáma és a ren­delkezésükre álló idő is több volt. A rendezők örömmel szá­moltak be arról, hogy a vetélke­désen az idén negyven gyerek­kel több indult, mint tavaly, s ez a megnövekedett érdeklődést is jelzi. A feladatok számítógépes értékelése után, várhatóan két héten belül az is eldől, kik indul­hatnak a megyei versenyen. A szarvasi Bmnszvik Teréz Óvónőképző Főiskola hallgatói ezekben a napokban végzik hat­hetes óvodai gyakorlatukat. Et­től az évtől a gyakorlóhelyen szerzett érdemjegyek bekerül­nek a végzősök diplomájába, így a mentorok még felelősség­teljesebben szeretnék felkészí­teni a hallgatókat. Füzesgyar­maton, a Széchenyi úti óvoda gyakorlatvezető óvónőjével, Balogh Lászlónéval és Blasko- vics Sándoméval beszélgettünk a felkészítés módszeréről. — Jelenleg két hallgató, Me- gyesi Andrea és Magyar Andrea tölti gyakorlatát nálunk. Az első két hét alatt megismerkedtek a gyerekekkel, a csoportbeli ne­velési szemlélettel, a napi- és hetirenddel. Mindez azért volt fontos a számukra, hogy elfo­gadtassák magukat a gyerekek- kelj hiszen a harmadik héttől már ők irányítják a csoportban folyó munkát. Természetesen ehhez megkapták a szükséges segítséget, hiszen először átte­kintettük, megterveztük a hat hét munkáját, amelyet heti bon­tásban, önállóan végeznek el. A feladatokat sok közös megfi­gyeléssel, sétával, tapasztalat- gyűjtéssel, az élmények feldol­gozásával tudják megvalósíta­ni. A tervek között a könyvtár, a tájház, a vasútállomás, á park és egy állatfarm megtekintése sze­repel. Egy-egy témánál mindig a komplexitásra, a sokoldalú ér­zékelésre törekszünk. Mind­ezeket úgy kell megvalósíta­nunk, hogy a lehető legtöbb ma­radjon a játékidő, hiszen ez a gyermek alapvető és legfőbb te­vékenysége. Igyekszünk a hallgatókkal olyan feladatokat is megismer­tetni, ami nem közvetlenül a napi munka során jelentkezik, így alkalmuk nyílt szülői érte­kezleten, családlátogatáson és nevelőtestületi továbbképzésen is részt venni. Baloghné Anikó szerint sok múlik azon is, hogy a hallgatók milyen élménnyel térnek vissza az iskolába. — Valamikor, vagy 25 éve én is voltam hasonló gyakorla­ton és még most is emlékszem gyakorlatvezető óvónőm ked­ves, emberközeli magatartásá­ra. Ezt szeretném én is visszaad­ni az én „gyakorlóimnak”. Természetesen megkér­deztük a két hallgatót is, ők hogyan látják az itt töltött időt. Elmondták, Szarvason a cso­portban lévő sok óvónő miatt a gyerekek nyugtalanabbak vol­tak, nem tudtak kötődni hozzá­juk. Úgy gondolják, hogy a főiskolán elméletileg és gya­korlatilag is jól felkészítették őket, itt Füzesgyarmaton pe­dig maximális segítséget kap­tak ahhoz, hogy jó óvónők le­gyenek. Innentől csak rajtuk múlik a siker! Gáli Móni A nagyközség története nem vész el az utókor számára, hi­szen ennek feldolgozása fo­lyamatosan tart. Öten alkotják a helytörténeti kutatócsopor­tot: Kulcsár Lászlóné, ifj. Kul­csár László, Jávorcsik Béla, Czeglédi Mihály és Gyenge Antal. Mint elmondták, rend­kívül sokat köszönhetnek a külső tagoknak, adatközlő sze­mélyeknek munkájuk végzésé­ben, melynek eredményeként hamarosan jelentkeznek a kró­nika harmadik fejezetével. Ebben helyet kapott négy dolgozat: A Harrucken család története, A nagyszénási naza­A Békés Megyei Pedagógiai In­tézet és a Tanítók a gyermeke­kért Egyesület (TGYE) a na­pokban egynapos továbbkép­zést szervezett a megyei taní­tóknak Békéscsabán a megyei könyvtárban. Az első előadást Kereszty Zsuzsa, a Budapesti Tanárképző Főiskola Nevelés- tudományi Tanszék tanára tar­totta, amelyben beszámolt az alternatív pedagógiák hazai és nemzetközi gyakorlatáról. A nap második részében a TGYE tevékenységéről tartott előadást Kuti Gusztávné, az országos egyesület elnöke. Rövid össze­foglalójában ismertette az or­szágos szintű Év tanítója elne­vezésű akciót. A cím elnyerésé­re egyesületi tagok pályázhat­nak, majd egy szakmai zsűri értékelése szerint a legjobbak Budapesten bemutató tanítást tartanak. A három legjobb pe­dagógus nyeri el az Év pedagó­gusa címet. rénus egyház története, Helyi lakodalmas népszokások, Nagyszénás történetének fel­dolgozása (folytatás), vala­mint egy Sterbetz István által írt tanulmány, Aprómagvak termesztése címmel. Bár a könyv megjelenését 1994-re tervezték, különböző okok miatt csak az idén ta­vasszal lát napvilágot. Ha a továbbiakban minden a tervek szerint alakul, egy év múlva, 1996-ban már megjelenik a negyedik kötet is, a honfogla­lás 1100 éves, s Nagyszénás megalapításának 900 éves év­fordulója alkalmából. J. V. K. Az országos egyesület elnö­ke értékelte a megyei szervezet tevékenységét, külön kiemelte Gyöngyösiné Kiss Irén és dr. Koleszár Józsefné kiemelkedő munkáját, akik jutalomból egy­hetes ausztriai tanulmányúton vesznek részt. Busáné Szom­batit Erzsébet, a TGYE megyei elnöke a megyei tagszervezet tagságáról, pénzügyi helyzeté­ről számolt be. A nap vezetőségválasztással zárult, mert ebben az évben járt le a vezetőségi tagok kétéves mandátuma. A Tanítók a gyer­mekekért Egyesület elnökének ismét Busáné Szombath Erzsé­betet választották, a titkár dr. Koleszár Józsefné, a gazdasági vezető Csiszámé Hevesi Edit lett. Vezetőségi tagok: Miklós Sándomé, Kotroczó Lászlóné, Szabó Andrásné, Bartolák Jó­zsefné, Kiss Andrásné, Farkas Istvánná és Gyöngyössiné Kiss Irén. Pál Ildikó Pedagógiai továbbképzés tanítóknak Vanda „útszéli” története a selyemfiúkkal meg egy selyemlánnyal 1. Szextett, hamisan játszókkal Nem egyedül volt Békés megyéből Október! De régen is volt... Akkoriban hallottuk, hogy elad­tak egy lányt. Korát tekintve eladósorban lenne, ám ó't szó szerint pénzzé tették. Mindent félretéve kapcsolatba léptünk vele. Elmondta a történetét, hozzá is járult a megjelentetésé­hez, aztán mégis úgy döntöttünk, hogy hallgatunk. Kénytele­nek voltunk úgy megítélni, hogy az eset nyivánosság elé tárása — legalábbis egyelőre — veszélyeztetné a lány biztonságát. Azóta sok víz lefolyt a Körösökön és a Tiszán (ez utóbbit sem véletlenül hozzuk szóba). Most, hogy valamelyest elcsitultak az indulatok, reméljük, a történet ennyi idő után sem lesz érdektelen, s megmaradtak az eset tanulságai. A „sértett” koránál lényegesen fiatalabbnak látszik. Kislányos alkata, igézőén ártatlan tekintete jól palástolja — inkább ingerlőén sejteti — a benne lakozó nőt. Igen, ez az áru kelendő lehet a piacon. Vanda — nevezzük így — Békés megye egyik néhány ezres községében lakik. Az elmúlt őszig élte a maga tizenéves életét, barátnőivel, s nyilván barátaival eljárt a diszkóba, s hol tartósabb, hol múlandóbb kapcsolatokra tett szert. Leg­inkább egy cigánylánnyal értették meg egymást. Munkát ajánlottak a fiúk „Egy szép szeptemberi napon, talán csütörtök volt, megje­lent a házunk előtt három fiú. A diszkóban láthattak meg, könnyen kideríthették, hogy ki vagyok, ugyanis egyikük ro­konai a barátnőm szomszédai voltak. Világos hajú, rende­zetten öltözött cigányfiúknak látszottak. A barátnőm kísérte őket a házunkhoz. Kihívtak. Láttam, egyikük sem falubeli. Előbb beljebb akartak kerülni, s miután erre nem voltam ve­vő, kólázni hívtak. Vonakod­tam, aztán csak beültem a ko­csiba, elmentem velük a presszóba. Munkát ajánlottak, kérdezték, mi a szakmám? Megmondtam, s már ígérték is, bejuttatnak egy varrodába. Gyorsan lehűtöttem őket: fel­szolgáló inkább lennék, mert közben tanulni szeretnék. Jó, válaszolták, szombaton este nyolcra jönnek értem. Kitérő­en annyit mondtam nekik: »Rendben, ha elenged a bará­tom.« Más kérdés, hogy bará­tom nem is volt. Már szerdán este jöttek, de éppen nem voltam otthon. Apám nyitott ajtót, hadarták is neki, hogy munkát ajánlaná­nak. A fiúk megtaláltak a ba- rátnőméknél, visszamentünk hozzánk. Apámnak nem mer­tem mondani, hogy nem me­gyek a fiúkkal, mert megkap­tam volna: nem akarok dol­gozni... Azt ígérték, hogy Gyulán, a Lidóban kapok munkát, valahol ott is lakom majd: a Lido bár bérel szá­momra lakást. Megdöglünk mindannyian! Elindultunk hát — Vili, én, meg két másik roma fiú — megbeszélni a munkalehető­séget. ígéretük szerint a Lidó­ban kötöttünk ki. Egy férfi fo­gadott bennünket azzal, hogy a főnök kilencig várt ránk türe­lemmel, aztán Szegedre kel­lett mennie, keressük meg ott. Fal szöveg volt az egész, de erre csak később döbbentem rá. Nekivágtunk az útnak. A Vészéi csárdánál megálltunk, bementünk. Odajött a fiúkhoz egy kurva, arról beszélgettek, hogy tudna adni egy striciszá­mot. Mondtam a főnököt adó kísérőmnek, Vilinek, hogy ne fárassza magát, nem akarok kurva lenni. Beültünk a kocsi­ba, s folytattuk az utat Szeged­re. Egy panelház előtt álltunk meg. Nemsokára befutott egy piros BMW, Vili odament, be­szélgettek, aztán engem is át­hívtak. Mint később megtud­tam, a benn ülő nő Olga volt, a szoknyás strici. Huszonötnek mondta magát mindenkinek, de tíz évvel idősebbnek lát­szott. Kövér, pocakos csaj volt, az én százhatvan centim­nél valamivel magasabb. Nem ő vezetett, hanem Béla, az élettársa. Romának néztem mindkettőjüket. Kísérőim azt mondták, a Li­dóban betöltötték már minden állást, legyek inkább kurva Szegeden, az ötös úton. Meg­ígérték, hogy néhány hét múl­va, ha lesz üresedés, betesznek a gyulai szórakozóhelyre. Egyelőre viszont felmentünk Olga lakására. Engem leültet­tek, ők pedig egy másik szobá­ban tárgyaltak. Később Vili át­jött, s könyörgőre fogta: öt­venezer forinttal tartozik Ol­gának, a pénzt vagy engem itt kell hagynia. Azt mondta, ha egyiket se tudja megoldani, jönnek Olga gorillái, s bombát dobnak kölcsön kapott, kék Ladájába. — Akkor sem maradok — kötöttem meg magam. , —Megdöglünk mindannyi­an! — Megmondtam, nem le­szek kurva. Vili valami olyasmit mon­dott Olgának, hogy megyünk pénzért, s el is indultunk. Kó­vályogtunk Szegeden, egy- szercsak nyögött valamit Vili, hogy fogytán a benzin. Adtam neki négyszáz forintot, csak haladjunk. Orosházán nem a falunk felé kanyarodtunk, ha­nem Békéscsaba irányába. Nocsak! Undorodom tóled! — Hová megyünk? — vontam kérdőre őket. — Sarkadra, mert pénzt kell kérnünk valakitől, aztán haza­viszünk — válaszolta Vili. Sarkadon kitettük az egyik utast, egy harminc év körüli, kövér férfit. A vasút mellett, valami tárolónál Vili is kiszállt a kocsiból, eltűnt a sötétben. Ben­ne voltunk jócskán az éjszaká­ban. Ketten maradtunk a fiúval, akit Hörcsögnek szólítottak. Továbbmentünk a kék csodá­val. No, ez a Hörcsög mindjárt közölte velem: ha kérdezik, azt mondjuk, az élettársa vagyok. Kimentünk a városból, leka­nyarodtunk egy földútra. — Vetkőzz! — rivallt rám, miközben leállította a motort. — Kiszállok! — próbálkoz­tam. — Innen ugyan nem... Fekete velúr csizmát, ugyancsak fekete, testhezálló pamutszoknyát viseltem, fe­hér színű, zsabós blúz volt raj­tam. Hörcsög dühödten és türelmetlenül ráncigálta le a szoknyámat. Igyekeztem vé­dekezni, s kétségbeesetten kérdeztem tőle: — Mit akarsz? — Mit? Mit?! Meg akarlak dugni! — ordította, s nyoma­tékként pofon vágott. — Ne bánts, én nem ártot­tam neked! — fogtam könyör­gőre. — Meg kell tennem — je­lentette ki hamisan csengő ön­tudattal, s egyfolytában ütött, vert. Remegés fogott el, aztán összeszedtem minden erőmet, s fejbe rúgtam. Ezen meglepő­dött. Azt mondta, be kell tör­nie, különben őt verik meg.-— Tönkretesztek, szeme­tek! — ilyesmiket kiabáltam, aztán kiborultam, elhagyott a maradék erőm is. Arra gondol­tam, essünk túl rajta minél ha­marább. Azért megmondtam neki: — Undorodom tőled, tu­dod? Erre ismét verni kezdett, s betört...” K. A.J.—L.E. (Folytatjuk) Párválasztás előtt. Felvételeink az eset helyszínén, de nem a történetben szereplőkről készültek Fotó: Such Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents