Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-03 / 53. szám

0 k 1995. március 3., pentek SPORT jl f Szenti Zoltán csapatkapitány: „Erényünk az egység!” „Nem szabad kétszer egymás után kikapni” A mostani helyezést szeretné megőrizni a Békéscsaba Szenti Zoltán csapatkapitány Szenti Zoltán csapatkapi­tány az NB I egyik legta­pasztaltabb játékosa. Be­töltötte a harminchármat, s immár kilenc éve bérelte ki a védekező középpályás­posztját a Kórház utcában. Egyelőre még nem gondol a visszavonulásra, leg­alábbis az idén. Ez a veze­tés és a szurkolók számára is megnyugtató, hiszen meg­bízható és csupaszív játé­ka, példás sportszerűsége bárki előtt mérce lehet. — Jó erőben érzem ma­gam és a csapat is. A tava­lyinál jóval többet edzettünk télen, remélem kamatozik majd. — A holtszezon legfőbb beszédtémáját Váczi szolgáltatta„ nem titkolva, hogy nagy hátrányt jelent távozása. — Játéktudását nagyon sajnálom én is, de Pásztor József edző helyében én is alighanem hasonlóan Cselekedtem volna. Az biztos, hogy a Fáy utcai nyitányon egy védőnknek kizáró­lag őrá kell ügyelnie. Igazi presztízscsata lesz a Vasasnak is, de nem szabad kikapnunk és akkor nem lesz gond tavasszal. —- Már-már a másik kulcsjátékosról, Kulcsárról is majd­nem le kellett mondaniuk... — Ezt csak Lukács úr és az újságok tupírozták fel. A csapatnál senki sem hitte egy pillanatig sem, hogy Sanyi nem nálunk rúgja a gólokat tavasszal. » —Az ötödik helyezésnél nem is léphetnek előrébb? — Reálisan nézve nem nagyon, bár állíthatom, mi ta­vasszal is foggal-körömmel küzdünk a meccsenkénti bruttó 28—30 ezer forintos győzelmi prémiumért. Úgy tűnik, a vezetőség megteremti a feltételeit, a mi dolgunk tehát adott: hajtani. A kapitány azt mondja: csapatuk legnagyobb erénye to­vábbra is az egység, hogy mindeki tud küzdeni a másikért. S bár két ponttal kevesebbet „jósol” az őszinél (26 volt), azért stabil lesz a viharsarki gárda és ottmarad az élmezőnyben. Ez alighanem általánosítható, reális óhaj, minden szurkoló bólintana rá. Jávor Péter Fábián István Több, mint három hónapos szünet után újra megkezdődik a pontvadászat a labdarúgó felsőházban. Nem is akármilyen rangadóval, hiszen a Fáy utcában méri össze tudását a Békéscsabai Előre FC a Vasas legénységével. Mire pályára lépnek a csabai labdarúgók, kemény téli alapozás van mö­göttük, s elöljáróban leírhatjuk, a télen nem erősödött a csapat, sőt... Váczi Zoltán eligazolásával éppenhogy gyengült az állomány. A téli készülődésről, a tavaszi elvárásokról beszélgettünk Pásztor Józseffel, a lila-fehérek vezető edzőjé­vel. — Hogyan sikerült a téli fel­készülés? — Egyszóval fogalmazva: jól. Mégha voltak némi kisebb buktatók is. —Ez mit jelent? — Nem erősödtünk egy jot­tányit sem a télen, noha számta­lan külföldi játékos járt nálunk próbajátékon. Mi több, annyian megfordultak az edzéseken a Kórház utcában, hogy az he­lyenként zavaró is volt. —Mi volt benne a zavaró? — Sok energiát lekötött a megfigyelésük, ami viszont a többiektől vonta el a figyel­met. Nem beszélve arról, hogy télen nehezebb is kiválasztani a megfelelő játékost, hiszen nem olyan ideálisak a viszo­nyok, az edzőmérkőzések is hóban, sárban zajlanak, ami­kor a teljesítmények sem telje­sen reálisak. Ahhoz már na­gyon profinak kell lennie egy futballistának, hogy egyből észrevegyük, milyen kitűnő adottságai vannak. Márpedig ilyenek nem érkeztek a télen hozzánk. — Ezek szerint egy játékos sem ragadt meg a csapatnál. — Nem. A „fél kivétel” Vaj­da, aki kölcsönképpen Gyulán az NB Ill-ban játszik a ta­vasszal. —Szóba került Argyelán ha­zatérése. Min hiúsult meg? — Az első alapgondolat az volt, hogy ha a Győr nem tudja kifizetni az érte járó vételárhát­ralékot, a még hiányzó három­millió forintot, akkor annak elengedése fejében visszatér. Csakhogy kiderült, hogy a Rá- ba-parti együttes nem csak a fentmaradó tartozás elengedé­sét kéri érte, hanem további há­rommillió forintot, ami már ugye összesen hatmillió. Nos, így már nem jött létre az üzlet. — Miben fejlődött a télen a csapat? — Inkább onnan közelíte­ném meg. hogy igyekeztem az eddigi játékunkat átmenteni, erősíteni. A mi csapatunk arra képes, hogy biztonságosan vé­dekezzen, s abból gyors kontrá­kat vezessen. Mindez abból fa­kad, hogy egyre több az idősebb játékos, a fiatalabbak pedig csu­pán annyira képesek, amit már eddig is tudtak. — Ott van Kiss és Varga a tűzközelben. Nem lehet őket in­tenzívebben beépíteni a csapat­ba annak reményében, hogy megújuljon a gárda, s növeked­jék a repertoár? — Ezt szerettem volna én is, ám Kiss a télen szinte végig sérült volt, így nemhogy fejlő­dött volna, de még vesztett is azzal, hogy nem edzett. Varga is jócskán kihagyott sérülés miatt. — Mások? Esetleg az ifisták közül? — Egyelőre nem látok olyan fiatalt, aki robbanásszerűen be­kerülhetne a csapatba. Vannak tehetségek, de nekik még érniük kell. —A régebbiek közül az ősszel egyesek, akik korábban húzó­emberek voltak, megtorpantak. A télen sikerült felrázni őket? — Remélem. S itt gondolok elsősorban Szarvasra, aki talán a három hónap folyamán fel­mérte, mit kell tennie azért, hogy újra az egyik legjobb gól­vágónk legyen. Majdnem ugyanez érvényes Kulcsárra is, akit — Szarvassal együtt — ta­lán a Stadler-ügy körüli herce­hurca „fogott meg”. Szükség lesz az ő tudásuk maximumára tavasszal, amiben bízom is. — Visszatérve a téli fel­készüléshez: ha szakmailag nem sok újat hozott, akkor miben re­ménykedhet a szurkoló? — Tény, hogy mindent meg­csináltunk, amit elterveztünk. Jól is kezdődött a munka, mert senki sem hozott súlyfölösleget a pihenőről. Szerencsénk volt, mert nem volt igazi tél, így edzések nem maradtak el. Si­került megfelelő számú edző­meccset, köztük néhány igazán rangosat is, lekötni. A többi majd a további tizenöt forduló során dől el. — Akkor térjünk is át a ta­vaszra! Marad az eredeti célki­tűzés? — Természetesen. Amely úgy szól: az első nyolcban kell végeznünk. Sietve hozzáte­szem, akkor lennék maradék­talanul elégedett, ha a mostani ötödik helyünket meg tudnánk őrizni. — Ezek szerint nincsenek nemzetközi kupaszereplési vá­gyai a csapatnak. — Maradjunk a realitás tala­ján! Bajnokok aligha leszünk. Az idén már csak a második helyezett indulhat az UEFA Ku­pában, amire nekünk alig van reményünk. A KEK-hez vezető út is rögös, gondoljunk bele: egy Vácon át vezet az út a folytatás- hoz-r.. Összegezve, a tavalyi le­hetőséghez képest még fele annyi esélyünk sincs kupasze­replővé válnunk. —A bajnokságnál maradva, mennyi pontra számítasz a foly­tatásban? —A mostani 26 mellé szeret­nénk további huszonkettőt be­gyűjteni. Ez már az öt-hatodik helyhez elég lenne. —A sorsolás ehhez kedvező­nek mondható? — Nem szoktam a sorsolás­sal foglalkozni, úgyis minden mérkőzést le kell játszani. Fon­tosabbnak tartom, hogy egymás után ne kapjunk ki kétszer, mert az a mostani hárompontos rend­szerben komoly nehézségeket hozhat. Kuttor és Kulcsár Sándor (jobbra) harca a labdáért, a háttérben Csató Sándor. Az őszi szezonban 3—1 -re nyert a Békéscsaba a győriek ellen a Kórház utcában Fotó: Kovács Erzsébet Tizenegy mondat Helyzetkép. A hangulat nagyjából így jellemezhető: idehaza minden meccsen van huszonkét ragyogóan fejkészített labdarúgó, két szenzáci­ós edző és három hülye. (Puhl Sán­dor egri bíró, a világbajnoki döntő' játékvezetője) Betűcsere. Magyarországon nem futball van, hanem luftball. (Fenyő Miklós rockzenész) Iram. Mintha ólommacik játsza­nának. (Gyurkovics Tibor költő, a magyar labdarúgó-válogatott pszichológusa) Megfigyelés. Ha a magyar labda­rúgók jóval több mérkőzést játszaná­nak, akkor nem erősek és techniká­sak, hanem fáradtak lennének. (Bíró József vezérőrnagy, a Budapesti Honvéd volt elnöke) Mitől fáradtak a focisták? Ezek a mai fiatalok már Túró Rudin nőttek fel, mi meg azért ettünk szalonnát is. (Garam völgyi Lajos, a DVSC edzője) Hol tart a csapat? A berezelés stádiumában. (Mészöly Kálmán szövetségi kapitány) Új módi.'A nyakkendős labdarú­gásnak befellegzett. (Sándor Ist­ván az akasztói Stadler FC edzője) O csak tudja. A labdarúgásban sok a duma és kevés a pénz. (Puskás Ferenc, az Aranycsapat balössze­kötője, volt szövetségi kapitány) Ki adjon pénzt? A futballnak ko­alícióra nem a kormánnyal, hanem a közönséggel kell lépnie. (Kuncze Gábor belügyminiszter, a sport fe­lelőse a kormányban) Meccs a képernyőn. Egyeseknek hallgatni kellemetlen, nekem meg közvetíteni. (Knézy Jenő tévéri­porter) Kilátás. A játékosok egy részénél már most pánik uralkodik, érzik, hogy előbb-utóbb dolgozniuk kell. (Nyilasy Tibor, a Ferencváros volt edzője) A kaputól a pályaedzósködésig Silviu véleményére adni kell! Idestova négy éve tevékenykedik Békéscsabán az egykori román válogatott kapuvédő, ma labdarúgóedző, Silviu Ior- gulescu. Csendben, szerényen dolgozik Pásztor József „ár­nyékában”, hangját csak akkor lehet hallani, ha kérésre — kimondottan felkérésre — véleményt formál. Ám arra — mindenki tudja — adni kell. — Mikor is kerültél Békéscsa­bára? — Amikor NB Il-es volt a csapat, akkor hívtak kapus­edzőnek a Viharsarokba. Emel­lett főállásban a gyulai N BI II-as csapat munkáját is irányítottam, ám amikor Domide, a lila-fehé­rek pályedzője elköszönt, akkor végleg a csabai csapathoz kerül­tem másodedzőnek. Egyébként ugyanaz a feladatom, mint bár­hol másutt egy pályaedzőnek, de ez az esetemben kiegészül azzal, hogy továbbra is minden korosztály portásainak hetente egy kimondottan kapusedzést vezényelek, amelyek 75 perce­sek. Összesen, a serdülőktől a felnőttekig, tíz hálóőrrel foglal­kozom. A legkisebbekkel hét­főnként, az ifistákkal csütörtö­könként gyakorolok, míg a tar­talék és felnőtt csapat portásai­val szerdán. —Milyen végzettséged van? — Galaciban öt évet töltöt­tem a helyi futballklubban, a vegyipari egyetemre jártam a sportolás mellett. De mindig is labdarúgóedző szerettem volna lenni, ezért Bukarestben, a ma­gyar Testnevelési Egyetemnek megfelelő iskolában két évet jártam a labdarúgóedzőire, ami a másodosztályig jogosított tré­neri tevékenységre. Majd újabb két év múlva vizsgáztam azon a szinten, amely már NB I-es csa­pat edzéseinek irányítására is feljogosít. Mint vegyészmér­nök egyébként sohasem dol­goztam. —Honnan hová vezetett lab­darúgó-pályafutásod? — A Dinamo Bukarestben ismerkedtem meg a labdarúgás alapjaival kissrácként, s nyolc évig a Dinamóban fociztam, de itt csak a tartalékcsapat kapujá­ig jutottam. Innen kerültem a már említett Galaciba, ahol öt évig védtem az NB I-ben, illetve az NB II-ben, attól függ, ki­estünk vagy éppen feljutottunk. Két év következett a Metalu Búcarestiben, majd nyolc esz­tendő az UT Aradban. Végül fél évet védtem a Bacauban, ahol 35 évesen megsérültem, s abba kellett hagynom az aktív játé­kot. Az A és olimpiai váloga­tottban tizenhétszer, a B váloga­tottban háromszor szerepeltem. — Milyen a kapcsolatod a vezető edzővel és a játékosok­kal? — Kitűnő a kapcsolatom Pásztor József vezető edzővel. Tudom mi az én feladatom, Silviu lorgulescu, a csabaiak pályaedzője nem is kívánok ennél többet. Én elmondom a véleményem, Pásztor dönt. Ha valami rosszul sikerül, akkor én is ugyanúgy hibás vagyok, mint a vezető edző, de a jóban is részes vagyok Pásztor mellett. Tudom, hol a határ, nem is kívánok annál többet. Azt hi­szem, ezért lehet ilyen jó a mi kapcsolatunk. A játékosokkal is kitűnő a viszonyom. A lab­darúgók tudják, mikor van munkáról szó, s akkor azt oda- adóan végzik, s mikor jön a szórakozás. Nem vagyok dik­tatórikus típus, szavakkal is elérem azt, ami az előrelépés­hez szükséges. Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Nicdzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Andreas Günther és dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgatók. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszániok: központ (66) 450-450; főszerkesztő: (66) 446-242; sportrovat: 451-114; telefax: (66)441-020. Kiadói telefonszámok: (66)441-545; hirdetés: 441-311; telefax: 450-198; terjesztés: telefon/fax(66)453-710. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DELHÍR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethetőa kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 375 forint, egy évre 4140 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Next

/
Thumbnails
Contents