Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-31 / 76. szám
o iBÉKÉS MEfíYEI HÍRLAP MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE 1995. március 31., péntek A No. 1. Mezőberényben A mezöberényi Petőfi Sándor Gimnázium kollégiuma napjainkban 260 diáknak nyújt második otthont A kis szökevény Meglógott egy négyéves kislegény az óvodából. Ebéd után szép csendben, feltűnés nélkül felöltözött, kis ruhácskáinak egy részét kezében szorongatva, észrevétlenül kislisszolt az ajtón. Aztán pedig szép takarosán ballagott hazafelé, ami nem is olyan egyszerű ebben a településben. Baj nélkül átkelt a két számjegyű, nagy nemzetközi kamionforgalmat is lebonyolító főúton, aztán a település ugyancsak forgalmas utcáján, majd a girbe-gurba utcácskákon bandukolt. Az óvó néniket akkor érte meglepetés, amikor a kisgyermek édesanyja megérkezett: a fiúcska sehol! Rohanás, keresgélés után aztán mégis a nyomára akadtak a kis tekergőnek, aki minden bizonnyal megemlegeti ezt a szökést. Szerető apja igencsak elfenekelte fiacskáját. Az édesanya sem hagyta szó nélkül, első indulatában telefonon felhívott bennünket, s bizony remegő hangon mesélte el a történteket. Mint mondotta, nem csak az ő gyermeke miatt telefonál. Az idén sem ez az első eset, hogy valamelyik apróság meglép az óvodából. Gondoltam, meglátogatom azt a bizonyos óvodát. Percekig álltam az előterében, az ajtón túl három óvó néni elmélyülten beszélgetett. Az egyik csöppség figyelmeztette őket, hogy: „Itt van egy bácsi”. Aztán amikor elmondtam jövetelem célját nyomban nekem esett az egyik: „Nincs jobb témájuk, ez lesz lapjuk ügyeletes szenzációja?!”. Nem, szerencsére nem lett a dologból szenzáció. A gyerek baj nélkül átjutott a forgalmas úton. De máshogyan is végződhetett volna kis hősünk kalandja. Az egészhez még csak annyit: több mint egy héttel az eset után jártam abban a bizonyos óvodában, s többször elmentem előtte, ahol az utcaajtó mindig tárva nyitva volt, s csipetnyi jelét sem láttam annak, hogy tettek volna valamit annak érdekében, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő. ^ a __/_ „ Egy kincse van minden nemzetnek... az édes anyanyelv” Az oldalt írta, szerkesztette és fotóit készítette: Szekeres András. Telefon: 450-450 Hírek Kerékpárúi. Mezőberény és Köröstarcsa között, a 47-es főúttal párhuzamosan a két település közös összefogásával és együttes pályázatával négy kilométernyi kerékpárút épül. A 15 millió forintos költség 70 százaléka állami támogatás, s a sikeres pályázat esetén őszre el is készül a kerékpárút. Pályázat. Köröstarcsa ön- kormányzata a települést hat szennyvíz-öblözetre osztotta fel. Az első két öblözet beruházási terve — 1996-os kivitelezéssel — elkészült, megvalósulása jelenlegi árakkal számolva 48,1 milló forintba kerül, melyből 33,6 millió forint a saját erő, a többi állami támogatás. Az elképzelések szerint a hat öblözet — pályázati pénzzel, önkormányzati és lakossági támogatással — elkészültével a település valamennyi, a közel 1200 ingatlana beköthető lesz a szenny v ízhálózatba. Háztűznézöben. Köröstarcsa polgármestere és a képviselő-testület öt tagja a közelmúltban az erdélyi Magyarla- pádon járt, amolyan háztűzné - zőben. A delegáció három napot töltött a romániai, magyarok lakta kisközségben, mellyel a hivatalos kapcsolatok felvételét tervezik. A tárcsái polgármester viszont látogatásra fiívta meg Magyarlapád vezetőit. Támogatás. Köröstarcsán 100-100 ezer forint támogatást kapott öt, első lakáshoz jutó fiatal házaspár, s négy család kapott lakásvásárláshoz, illetve korszerűsítéshez 50 ezer forint kamatmentes kölcsönt a helyi önkormányzattól. A képviselők évente kétszer bírálják el a kérelmeket, a település idei költségvetésében erre a célra 1,2 miiló forint szerepel. Az ELTE Számítógépes Szolgálat sok éve gyűjti és néhány szempont alapján dolgozza fel, s értékeli a felsőoktatási felvételek adatállományát. Ebből a két lényeges szempont alapján készült összesítést szabadjon legyen kiemelni: az elmúlt tanévben a gimnáziumok sorrendjében a felvettek-fel- vételre jelentkezők százalék- arányában a gimnáziumok sorrendjében a mezőberényi Petőfi gimnázium az első. A következő megyei az országos listán a negyvenedik helyen áll. Öt esztendő átlagában nyolcadik a herényi középiskola. A napokban a most már országos érdeklődésre számot tartó gimnáziumban az elmúlt hetekben befejeződtek a felvételi vizsgák, s ezekben a napokban már a felvételről, vagy elutasításról postázzák az értesítéseket. — Az öt évfolyamos két tannyelvű tagozatra hét, néhány dunántúli megyéből és a fővárosból 121-en jelentkeztek, s közülük két osztályba hetven „nulladik” évfolyamost tudunk felyenni. Az általános tagozaton egy osztályt indítunk 35 fős létszámmal — kezdi Dütsh Zsolt, a gimnázium igazgatója, majd így folytatja: ■— A két tannyelvű tagozatra felvetteknek közel a fele Békés megyei, s az idén egészen kiemelkedő a helyiek aránya, közülük húsz a mezőberényi gyerek. Az általános tagozatnak valamivel több mint a fele helyi tanuló lesz. — Milyen érzés az ország egyik legjobb gimnáziumának az élén dolgozni? — Jó érzés, büszke vagyok kollégáimra, a tanítványaimra, hiszen ez az siker együttes munka eredménye. Amint megjelent a lapokban az eredmény a listával, megszaporodtak az érdeklődő telefonok, s napjainkban is lenne még jelentkező nyolcadikos. Aztán voltak gratuláló telefonok is, örömömre, felhívtak a volt tanítványok közül sokan, akik figyelemmel kísérik egykori iskolájukat. Huszonhárom éve vagyok az iskola igazgatója, A szolgáltató órás Tárcsán Faragó István: „Már gyerekkoromban is szerettem az apró, finom munkákat" lom, ha valami komplikáltabb, akkor azt a herényi műhelyemben javítom, s egy hét múlva üzemkészen hozom — mondja Faragó István, majd arról beszélgetünk, hogy hogyan is változott az óradivat. Mint mondja, ez a változás megváltoztatta az órás szakeddig egy stabil tanári karral dolgozhattam, ami kimondva, kimondatlanul is a siker egyik meghatározó eleme. Persze nem felhőtlen az életünk. A külföldi kollégáink lakbére magas, s idei költség- vetésünk hétmillió forinttal kevesebb mint a tavalyi. — Említette, hogy az új tanévben is sok lesz a vidéki diákjuk. A kollégiumban el tudják helyezni őket? — Iskolánknak 416 diákja van, s közülük 260 tanulónk kollégista. A jövő tanévben is fel tudjuk venni a jelentkezőket, most is van 3-4 szabad helyünk — mondotta Dütsh Zsolt, a mezöberényi Petőfi gimnázium igazgatója. mát is, a mechanikus órák aránya csökkent, a kvarcórák aránya nőtt. — A régi faliórákat, ébresztőórákat a fiatalabbak közül van aki nem is vállalja, mert nincs hozzá alkatrésze, vagy csak felületesen ismeri ezek működését. Van olyan ismerős kollégám, hogy elvállalta a kétszáz éves negyedütős, súlyos, antik faliórát javításra, s végül nálam kötött ki vele — hallom, majd megtudom: a digitális kijelzésű karórák kezdenek kimenni a divatból, helyüket az analóg-kvarc vezérlésű, hagyományos számlapú órák veszik át. Aztán előveszi az új órákat, 's kiemel belőle egy igazi „mindent tudót”. Olyan órát mutat, amelyik az idő múlásán túl tucatnyi — ébresztés, telefonszámok tárolása, zónaidő stb. — funkciót képes még ellátni. Végtelen szeretettel beszél szakmájáról, s az órák közös zenéjéről. A mezőberényi 1. Számú Általános Iskola március 18-án prózamondó versenyt rendezett Jókai Mór Prológusát szem előtt tartva: Egy kincse van minden nemzetnek adva Míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve: az édes anyanyelv.’’ Három éve rendezi ezt a versenyét az iskola a szép magyar nyelv ápolására, a lelki, szellemi gazdagodás erősítésére, a tehetséges gyerekek megismerésére. A tanulók komknak megfelelően mesét, novellát, regényrészletet mondtak el — mindenki örömére. Ez alkalommal a békési 1. és a 3-as Számú Általános Iskola, Hunya, Kö- rösladány, Murony, Sarkad 1. sz. és a mezőberényi 1. Számú Általános Iskola tanulói vettek részt, összesen 46-an. Nagy Ferenc iskolaigazgató bevezetőjét a verseny követte, majd a két zsűrielnök, Mészáros Mihály és Tomanek Gábor művészek értékelték a résztvevők munkáját és átadták a jutalomkönyveket. Az eredmények a következők: 1—2. osztály. 1. Mezei Réka 2. osztályos tanuló, a me- zőberényi 1. számú iskola diákja, 2. Gyaraki Lívia és Mészáros Bernadett 2. osztályosok, a békési I. számú iskola tanulói, 3. Lenkes Mariann 2. osztályos, a békési Hepp Ferenc iskola diákja. 3—4. osztály. 1. Torma Anikó 4. osztályos, a mezöberényi 1. számú iskola diákja, 2. Lakatos Mónika 4. osztályos, a kö- röstarcsai általános iskolából, 3. Zábori Zita 4. osztályos, a mezőberény i 1. számú iskolából. 5—6. osztály. 1. Tripon Attila 5. osztályos, a mezöberényi 1. számú iskola tanulója, 2. Egresi Tímea 5. osztályos, a muronyi általános iskola diákja, 3. Har- sányiNóra5. osztályos, a mező- berényi 1. számú iskolából. 7—8. osztály. 1. Schäfer Helga 8. osztályos, a mezőberé- nyi 1. számú iskolából, 2. Patai Borbála 7. osztályos, szintén a mezöberényi 1. számú iskolából, 3. Buzder Tímea 8. osztályos, a békési 1. számú iskola tanulója. Barátok Olyan, mint egy találkozás egy rég nem látott baráttal. Gondolatok, érzések ötlenek fel bennem. Szeretnék sok mindent egyszerre elmondani, de csak állok bénán és egy hang sem jön ki a torkomon. Egy soha meg nem kötött szerződésígéretek, amelyek soha nem hangzottak el most mégis jó lenne, ha léteznének, legalább lenne mire fogni ezt a hirtelen ellenszegülést azzal, amit szeretnénk. Útjaink kettéválnak. Talán örökre. Azért a gondolatok síkján újra találkozni fogunk. Újra átéljük azokat az örömöket, amelyeket egymásnak tudtunk nyújtani. Te nekem, és én neked. Az ilyen találkozásokkor majd szeretnénk megállítani az időt, fékezni a percek rohanását. Egybeolvadunk, és a szavak tengerén át megérezziik egymás hiányát. Persze az űrt megpróbáljuk majd betölteni. Barátokkal, akik soha nem fognak rólad többet tudni, mint amennyit te engedsz nekik. Szeretőkkel, akik ugyan közel ál Ihatnának hozzád, de te nemfogadod el őket. És a rés nem, hogy kisebb, de sokkal inkább nagyobb lesz. Akkora, hogy tested átlép rajta, s az idő tengere elmossa emlékeinket. A közös emlékeinket. Aztán lassan már közömbössé válik a jelenlét. És már nem úszunk boldogságban, hogyha látjuk egymást. És már tehernek tűnik minden kimondott szó és minden gondolat. Hát ezt akarjuk? Ez volt az a sok év, amit egymás mellett töltöttünk? Nem én nem akarom, hogy így legyen. Folytatni szeretném azt a játékot—amíg erőmből telik—, hogy soha, de soha ne felejthessem el az arcodat, kacagásodat, forró csókjaidat és azt az icipici eltorzult mosolyt, amelyet elválásunkkor mutattál. Magabiztosan, bátran, mintaki egy cseppet sem fél. Ennek már jó ideje. S azóta egyszer láttalak teljes életnagyságban, ugyanúgy, ahogy régen. Jöttél a tömeggel és tovább mentél velük... Írta Szabó Zoltán, ELHANGZOTT A MEZÖBERÉNYI PETŐFI GIMNÁZIUM SZALAGAVATÓJÁN A sítábor élményei Az elmúlt hónap utolsó napján reggel 6-kor indultunk Szlovákiába a sítáborba. Megérkezésünk után, másnap a reggeli után máris indultunk síelni. Először Dolny Kubinba mentünk. A parkolótól sokat gyalogoltunk a pályáig, hátunkon az egy pár cipővel és kezünkben a sílécekkel. Itt a kezdők egy kicsi, meredek, a haladók pedig már a nagy pályán síelhettek. Nekünk szokatlan volt még ez a kicsi lejtő is. Volt, akinek nagyon jól ment, másnak nem igazán. Minden nap egy órakor kinn a pályán egy büfében meleg ebédet kaptunk. Délután pár ember, köztük én is, felmehetett a kis- felvonón a kispályára. Minden nap négy óra tájban, kellemesen elfáradva mentünk haza. Ezen a pályán síeltünk egészen keddig. Hétfőn este tanár néninek bejelentették, hogy a hó nem megfelelő Dolny Rubinban és ezért Donovalyba megyünk. Nekem Donovaly nagyon tetszett. Szép volt a kilátás, virított a hó és szikrázott a nap. Ott az első napon a kezdők egy „bébipályára” vettek jegyet, ahol iszonyú sokszor lecsúsztunk. Én egyszeregyszer eltátottam nagyra a számat, mert 3-tól 5 évesig láttam kisgyerekeket tökéletesen síelni. Nekem a szerda volt a legizgalmasabb nap, mert ekkor mehettem fel először a nagy pályára. A felvonó a meredekebbik pálya mellett húzódott. Sajnos én mind a négy próbálkozásomkor ki- pottyantam belőle, de azért valahogyan lesiklottam a meredek végére. Pénteken kétszer próbálkoztam feljutni a csúcsra, s mind a kétszer sikerült. Be kell vallanom, hogy a lejövetelek szuperek voltak! Egyik nap felmentünk a lanovkával a hegycsúcsra. Nekem fölfele és lefele is a torkomban volt a szívem. Amúgy gyönyörű ott a kilátás. Még a Tátrát is lehet látni. Pénteken vidám búcsúestet rendeztünk. Útközben nagyon jót szórakoztunk. Megérkezéskor mindenkit vártak a szülei. Otthon én — és szerintem minden gyerek és felnőtt — élménybeszámolót tartottam. Volt miről mesélnünk. Hathy Edit, 1. Számú Általános Iskola, Mezőberény A mezöberényi kisdiákok Donovalyn Sokan úgy mondják: szolgáltató önkormányzat a köröstar- csai. Valami van a megállapításban, ugyanis a hét meghatározott napjain és időpontban különféle szolgáltatások — órás, ügyvéd, gázszerelő, biztosítási stb. — az önkormányzat épületében segítik a lakosságot, így nem kell senkinek utaznia például egy adásvételi szerződés megkötéséhez. Ott- j értünkkor Faragó István mezőberényi órásmesteré volt a „terep”. Jöttek is a helybeliek a mesterhez, aki ’57-től dolgozik a szakmában. Volt aki öreg falióráját hozta javításra, másnak a vekkere romlott el, s néhányan kvarcórájukban cseréltettek elemet. — Már gyerekkoromban is szerettem az apró, finom munkákat, ezért választottam ezt a szakmát. Itt a helyszínen az apróbb munkákat megcsiná-
