Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-29 / 74. szám

*

MEGYEI KÖRKÉP

1995. március 29., szerda

Földink volt. Ezen a napon hányt el 1896-ban Jankó János a tótkomlósi születésű festő' és rajzoló. Szarvason már gimnazista korában rajztanítással foglalkozott. Pesten állította ki első' életképeit. 1864-től a bécsi akadémián tanult, ahol csakhamar felfigyeltek karikatúráira. A magyar élclapok hívására 1866- ban Pestre jött, s rajzait ettől kezdve a bécsi Kikeriki, valamint a pesti Bolond Istók és az Üstökös közölte. Tipikus és közkedvelt karikatúrái főként a Borsszem Jankóban jelentek meg. Rajzainak számát mintegy 70 ezerre becsülik.

Komlós a rádióban.

Battonya, Mezőkovácsháza, Mezőhegyes és Tótkomlós térségében március 31-én, április elsején és másodikán nonstop műsorral szól majd a rádió. Mint megtudtuk, a települések bemutatkozási lehetőséget kapnak, így a komlósi- ak az első adásnapon 1 órás műsorban szólalhatnak meg.

Nyelvi verseny. Szinte minden iskolában tanítanak valamilyen idegen nyelvet, arra viszont kevesen gondolnak, hogy a gyerekeknek lehetőséget kellene adni tudásuk „megcsillantatására” a tanórán kívül is. Ebből a megfontolásból első ízben rendezték meg Orosházán a József Attila Általános Iskolában német és angol nyelvből az idegennyelvi versenyt, amire nemcsak a városból, hanem a környező településekről is neveztek diákok, szám szerint 36-an. Két korcsoportban az alábbi eredmények születtek:

Német nyelv 5. és 6. osztályosok: 1. Varga Tímea (Orosháza), 2. Bistei Péter (Gádoros), 3. Mocsári Attila (Orosháza). 7. és 8. osztályosok: 1. Dumitroascu Vlad Mihály (Orosháza), 2. Kádi Hajnalka (Békéssámson), 3. Czank Máté (Orosháza).

Angol nyelv 5. és 6. osztályosok: 1. Szabó Csaba (Orosháza), 2. Ilovszky Judit (Orosháza), 3. Karasz Katalin (Tótkomlós). 7. és 8. osztályosok:

1. Csuvár Judit (T ótkomlós) és Szujó Dániel (Orosháza), 2. —

3. Nádasdy Zsuzsanna (Orosháza).

Megkérdeztük olvasóinkat

Féltékennyé lehet-e önöket tenni?

Garan Mihály, 38 éves, mező- hegyesi munkás:

Én úgy érzem, hogy engem igen. Szerintem a féltékenység természetes érzés; ha egy ember igazán szeret valakit, azt félti is. Mindig féltékeny típusú voltam, ám szerencsére az utóbbi években nem nagyon volt rá alkalmam. Amikor féltékenység gyötört, az átlagosnál mindig idegesebb voltam, ezért olyankor igyekeztem mind többet aludni, hogy kipihenjem.

Prágai Tamás, 16 éves, kaszaperi munkanélküli:

Nem vagyok féltékeny típus. Én úgy vélekedek erről, ha valaki engem választott, ám időközben mást kíván, akkor az az ő dolga. Nyugodtan elmehet tőlem, fontos viszont, hogy mindig őszinte legyen. Szerintem sokkal korrektebb, ha nem játssza meg magát. A házasság esetében már jóval erősebb a kötöttség, ezért, akinek kifogása van társával, még az esküvő előtt szóljon.

Varga Attila, 17 éves, békéscsabai tanuló:

Engem nem lehet féltékennyé tenni; nem olyan típus vagyok. Úgy vélem, a féltékenység hülyeség. Semmit sem lehet elérni vele, ezért értelmetlen dolognak tartom. Sokan azt mondják: a házasságban élők között — mivel ott nagyobb a kockázat —- gyakoribbak a fél- tékenységi jelenetek. Szerintem ez nem így van: a féltékenység mértéke mindig a párok adottságától függ.

Zsilák Györgyné, 57 éves, ge- rendási nyugdíjas:

Sem féltékeny, sem irigy nem voltam soha. Életem során nem kerültem olyan helyzetekbe, hogy a féltékenység gondolata egy pillanatra is foglalkoztasson. Mindig őszintén megbíztam partnereimben, és ők is ugyanígy voltak ezzel. Tíz éve élek mostani társammal, de kapcsolatunkban a féltékenység gondolata még soha nem merült fel.

(Magyari)

Vadgazdálkodás

erdőtelepítéssel

A mezőkovácsházi Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság több éves hagyományt folytatva az idén is tavaszi faültetésbe kezdett. Az Alföldön két apróvad faj van, amely a vadászat szempontjából komoly jelentőségű: a fácán és a nyúl. Nem csoda tehát, hogy a szárnyasok tenyésztésére nagy hangsúlyt fektet a társaság,

— A vadgazdálkodáshoz szorosan kapcsolódik az erdő- telepítés — magyarázták a vadászok — hisz a fácán legkedveltebb búvóhelye éppen az akácos. A mezőkovácsházi vadásztársaság a közelmúltban „nagytakarítást” végzett a már meglevő erdősávokban, a fácántelep környékén, majd 2000 facsemetét — köztük gesztenye, szil és akác — ültettek el a zöldfelület további növelése érdekében. Ez a mennyiség 2 hektár erdőtelepítésének felel meg.

H.M.

Erdélyi művészek a Dürer Teremben

A Csíkszeredái kulturális napok keretében képzőművészeti kiállítás nyílt a gyulai Dürer Teremben. Ä gyulai festők tavalyi Csíkszeredái tárlata után ez alkalommal Hargita megyei, zömmel a testvérvárosban alkotó festők, grafikusok, szobrászok és textilművészek mutatkoztak be immár második alkalommal műveikkel.

Dr. Csedeó'n Csaba, a testvérváros polgármestere a következőkről szólt megnyitó- beszédében: — Politikusaink tevékenysége jószerivel hiábavaló, a szellemi kapcsolatok terén kell megmutatkozzon erőnk és jószándékunk. Ez az a diplomácia, amely nem csak testvérvárosi, de országos szinten is feloldja a feszültséget.

Nagy P. Zoltán fotói

magul <kal ragadják a látogatókat Fotó: Kerekes István

A kiállításon szerepel számos alkotásával Nagy P. Zoltán fotóművész is, aki 28 éve foglalkozik fényképezéssel. Érzékeny, szép portrék, sokatmondó néprajzi tárgyú képek sora mutatja be munkásságát. A kiállítás rendezője — és egyik kiállítóművésze —, Gaál András festőművész először járt Gyulán. O a vezetője immár húsz éve a híres gyergyószárhegyi művésztelepnek, amelynek tagjai egy ferencesrendi kolostorban alkotnak. A közeli, 1532-ben épült reneszánsz Lázár-kastélyban állandó kiállításon mutatják be azt a 300 alkotást, amelyet a két évtized során összegyűlt 800 munka közül válogattak. A nemzetközi művésztelepre évente 25—30 művészt hívnak meg, gyülai festők és szobrászok is visszatérő vendégeik közt vannak.

Kruzslitz Ilona

Földünk csak egy van

Április 21—22-én a Föld napja alkalmából nagyszabású rendezvénysorozatra készül Békéscsaba.

— A tavalyinál szélesebb rétegeket szeretnénk bevonni az idei programokra, ezért összefogtunk a Lencsési Közösségi Házzal, a 3. számú általános iskola környezet- és természetvédelmi oktatóközpontjával, a Természetbarátok Egyesületével is — mondta úr. Cserei Pál, a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület vezetője tegnapi sajtótájékoztatóján.

— A programok között szerepel egy egész napos „kaval- kád” a Korzó téren aszfaltrajzversennyel, kulturális műsorral, föld-napi demonstrációval. A Lencsési Közösségi Házban Boros László fotókiállítása nyűik Békés megye tér1 mészeti értékeiről.

A 3. számú általános iskolában az országos környezet- és

természetismereti verseny megyei döntőjére kerül sor.

Ezen a napon értékeljük azt a versenyt is, amit a napokban hirdettünk meg a város iskolái között. A feladat az iskolák külső és belső részeinek rendbetétele, csinosítása volt.

A rendezvényeket Békéscsaba Polgármesteri Hivatala is támogatja. Reméljük, ez a rendezvény megmozgatja majd az egész várost.

Antal Gyöngyi

Fiatal kézművesek sikere Budapesten

Egy a díjnyertes kerámiaékszer közül

Nemrégiben mutattuk be lapunkban a Tégla Közösségi Házban működő kézműves szakiskolát, ahol a tanulók a kosárfonás, a bőrdíszművesség, a fafaragás, valamint a fazekasság alapjait sajátítják el. Termékeiket megyeszerte több kiállításon bemutatták már, március elején pedig szép sikert értek el: kerámiából készült ékszereik különdíjat nyertek a III. Budapesti Kaláka Folk- fesztiválon az Almásy téri Szabadidőközpontban. A jutalom az, hogy a diákok elutazhatnak a Diósgyőrben májusban megrendezésre kerülő Kalákafesztiválra, a kirándulásra a buszt a Körös Volán ajánlotta fel. A díjátadásra és az egész napos ünnepi rendezvényre 2 tanuló utazott el három oktató kíséretével. Az országos pályázaton nyert díj értékét emeli, hogy 350 pályamunka érkezett be és hivatásos népművészek is beküldhették alkotásaikat a kiírás szerint. A két éve fennálló iskola diákjai először nyertek díjat rangos pályázaton, az itteni műhelymunka budapesti bemutatkozása ezért is nagy jelentőségű.

K. I.

udom, hogy az öregek mennyire gondosan őrzik, számolgatják pénzüket (felrémlik előttem anyám keze, amint kisimítja, szortírozza a bankókat), éppen ezért meglepődöm, mikor az áruházi kasszánál számólat- lanul rakja ki pénzét egy .idős asszony. Élőször az egyik, majd a másik zsebébe nyúl, s marékszám húzza elő a gyűrött papírforintokat, majd némi fémpénzt is előhalász.

Ä péztáros azonban csöppet sem csodálkozik; nyugodtan bontogatja az egymásba hajtogatott, különböző címletű bakjegyeket. Önkéntelenül is a néni kosarába nézek, ahol azonban csak negyedkilónyi kenyér van, s egy kevéske túró. Ez jóval kevesebbe kerül, mint a kitett összeg.

Aztán egyszerre mindent megértek: a néni beváltani jött apróját. A kisasszony két vandonatúj ezrest nyújt át, az ötvenesek, százasok, meg az érmék ellenében, miután „kifogta” a túró meg a kenyér árát is. Az öregasszony hálálkodik, a kasszában ülő fiatal hölgy

kedvesen mosolyog. Csak nekem támad rossz érzésem; mintha intim helyzetben lestem volna meg valakit. Ugyanakkor nem tudom levenni a szemem a távozó kőid úrasszonyról. Mert semmi kétség: a pénz kéregetésből származik. Persze, hisz nemcsak papírpénz, hanem jó maréknyi apró is volt nála. Vajon mennyi idő alatt lehet kétezer forintot koldulással összegyűjteni? Ámbár talán nem is sarki koldusról van szó, 'hanem olyan elesett öregasszonyról, aki bejáratos tehetősebb emberekhez, akik nem engedik el üres kézzel. Ezt bizonyítják a százasok, ötvenesek. Igen, kevesebbet már nem adhat az ember, ha hozzá fordulnak. (Én is körülbelül ennyit húzok elő, ha lejmoló haverjaim megkömyékeznek a borkóstolóban, hangosan dicsérve az úri közönségnek — soha meg nem írt — vezércikkeim.)

A lejmolásban van valami kedélyes. Már maga az, hogy ezek a kedves csirkefogók soha nem mondják, hogy kenyérre kell. Vagy hogy ennyi,

meg annyi hiányzik az útiköltségükből, esetleg a gyereknek kell gyógyszerre. A kéregetés azonban más. Már gyerekkoromban menekültem a koldusoktól. Nem, nem a torzonborz külsejük, mégcsak nem is a feltárt sebeik riasztottak el. Azt viseltem nehezen, hogy egyáltalán vannak. Vagyunk mi (viszonylag jól ellátva ruhával, élelemmel stb.) s vannak ők

Koldusbankók

— akik éheznek és fáznak. S ezt az állapotot természetesnek tartjuk. Nemcsak mi—ők is. „A szegénységgel együtt kell élni” — mondá a minap egy szociológus. Hát az biztos, hogy elmenekülni nem lehet, az én lelkiismeretem azonban nem nyugodt. (Ebből is látszik, hogy nem vagyok szociológus, sem politikus.)

Idős — a sajtónyelv sztereotípiája szerint — „munkás külsejű” ember hajlong a villamossínek mellett. Karbantartónak nézem, de aztán látom, hogy csak csikket gyűjt. Még nincs gyakorlata, s kicsit szégyenlős is; mozdulatai ahhoz a tengerparti sétálóhoz hasonlítanak? aki időnként lehajol egy-egy kagylóért, vagy más partra vetett tengeri herkentyűért. A profi csikkszedők kihegyezett vaspálcával dolgoznak — mint tudjuk...

A polgári újságírás egyik nagy riportere jut eszembe, aki a honvéd- menhely elaggott lakóiról írt. 1848 legendás vörössipkásainak egy-két szakasznyi megvénült harcosa — akik szerencsétlenségükre nem vé- rezhettek el a csatatéren — túlélve a nagy időket, a 20. század első évtizedében kegyelemkenyéren tengetik életüket. Egyikük szivarvégeket gyűjt. De hogyan? Kiszemeli az „áldozatot”, majd vasával döf! A zsurnaliszta a művelet alá játssza Petőfi Csatadalát: „Aki magyar, aki vitéz, /

Az ellenséggel szembenéz. / Előre!” (Most döfés a csikkbe.^„Mindjárt vitéz, mihelyt magyar; / Ő s az isten egyet akar. / Előre!” (Újabb döfés — az öreg honvéd felnyársal egy másik, egy kövér szivarvéget.)

Voltaképpen minden döfést a századelő „svarcgelb” politikusainak szán az újságíró, akik feledték, feladták negyvennyolcat.

Már az is jó dolog, ha van kire haragudni. De kibe döfjem én a toliam?

A három üveg sörért — éppen nincs apróbb — ezressel fizetek. A kassza hölgye, visszajáró pénzként, elém számolja a koldusasszony itthagyott bankói nagyját. Otthon egy ötvenest elteszek a pénzből — emlékeztetőül. Évekkel ezelőtt százmárkást találtam, most mellé fektetem a Rákóczi -képével ékített forintot. Pihenjetek, ismerkedjetek, mert ők élnek: a fiókba zártan is élnek és változnak. Tán sorsrendelte alamizsnáim...

Gyarmati Béla