Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-27 / 72. szám

•J m iREKES MEGYEI HÍRLAP 1 CSABAI NAPLÓ 1995. március 27., hétfő .-----------------------------------------------------------------------------------------------------1 Békéscsaba város címere Az oldalt szerkesztette: László Erzsébet. Telefon: (66) 450-450. Hírek Elhalasztva. Jó néhány ügyben március 28-ára ha­lasztotta döntését a szabadkí- gyósi képviselő-testület. Nem született ugyanis döntés a március 20-ai képviselő- testületi ülésen arról, hogy tá­mogassák-e és milyen mér­tékben a Békés Megyéért Vál­lalkozásfejlesztési Alapít­ványt. Arról sem voksoltak, belépjenek-e a Települési Önkormányzatok Szövetsé­gébe. Nem került szavazásra a szakmunkásképző intézet tá­mogatási kérelme sem. Irodalomóra. „Mint ész­revétlenül álomba hull az em­ber” címmel Radnóti Miklós életéről és munkásságáról tart rendhagyó irodalomórát Só­lyom Tamás és Silling Tibor ma 11 órától a Békés Megyei Könyvtár gyermekkönyvtár­részlegében. Anyakönyvi hírek, Békéscsaba Házasságkötés: Nagy Anikó (Szabadkígyós) és Mol­nár József (Újkígyós). Születések: Kővágó Pál Csaba és Németh Erzsébet fia Csaba, Wagner Attila és Novák Ag­nes leánya Linda. Halálesetek: Oszlács Sándor Imre (1952), Rajeczki Pálné Bánfi Margit (1926, Újkígyós), Molnár Jánosné Mátó Mária Ilona (1932, Újkígyós), Kiszely Erzsébet (1914, Újkígyós), Rajeczki Pál István (1949, Újkígyós), Szász Zsuzsanna (1919, Csorvás), Nagy János (1928, Kondoros). Az oldalt írták: Csath Róza, Fábián István, Kiss A. János, László Erzsébet. A fotókat Kovács Erzsébet és Le- hoczky Péter készítette Öröm és bú a dobozi Petőfiben A földekre nem lehel kimenni, ezért a gépeket készítik elő a dobozi Petőfi szövetkezetben „Egyszerre örülök és szomorkodom” — vágott mindjárt a közepébe Balázs Mátyás, a dobozi Petó'fi szövetkezet elnöke, amikor afelől faggattam: talán kicserélték, hiszen mostanában mosolyogni is látom. Mindkettőnek megvan az oka, folytatta, amikor a tsz-központ irodájába tessékelt, merthogy nincs moz­gás a határban, a dobozi föld kötött, ha egyik nap esik az eső, a következő héten nem lehet dolgozni rajta. Félő, hogy a hirtelen beköszöntő tavasz rohammunkára kényszeríti a dolgozókat, egyszerre kell talajt előkészíteni, gyomot irtani, vetni 600 hektáron a napraforgót, 110 hektáron a cukorrépát, 200 hektá­ron a kukoricát, ugyanennyin a palántázó paprikát. S hogy mi az oka az örömének? Csupán annyi, hogy nem bántják a szövetkezeteket, hagyják őket boldogulni... — Mondja meg, ki fogná össze a 2200 tulajdonost, ha nem mi. A közgyűlésen úgy fogalmaz­tam, hogy mi a szegények szö­vetkezete vagyunk, és ez nem megbélyegzés, ott is hangsú­lyoztam — mondja határozot­tan az elnök. — Hiszen hogy akar megélni itt valaki a földből, átlagban nem jut egy hektár egy tulajdonosra! Dobozon nincs 15 hektáros vagy afölötti magán­gazda. Nem élnek meg, ha ilyen kis területen szántóföldi növény- termesztéssel akarnak foglalkoz­ni. S ezért is kell, hogy a paprika­termesztést összefogjuk, piacot szerezzünk, szervezzük az elszál­lítást. Sok-sok termesztőnek jó jö­vedelemkiegészítő a paprika, má­sok meg napszámot vállalnak, ne­kik is megéri. Visszaidéztük a múltat, a nagy korszakokat, a ’80-as ár­vízküszöböt, a ’83-ban, új veze­téssel kezdődött terminust, az­tán a ’90-től induló mély­repülést, amikor a szövetkeze­tekkel szemben határozott el­lenségkép alakult ki. Közben ledolgoztak 56 millió forint hi­telt, sőt, 1991-ig minden évben nyereségesek voltak, utána megrendült a Petőfi néhány esztendőre. Most azonban is­mét „nullára futottak ki”, sőt, a tavalyi év után már tizenharma­dik havit is fizettek a dolgozók­nak. Hosszú lejáratú adósságuk ugyan nincs, de az elnök a leg­szebb álmai között emlegeti azt az időt, amikor a gazdálkodásra sem kell hitelt felvenni. Az idén arövid lejáratú hitelek után csak a ka­matok összege 6-7 milliót tesz ki. — Nálunk minden nap más, új, mindegyiket optimizmussal kell kezdeni — bizakodik Ba­lázs Mátyás. — Nem lesz könnyű az év, de bízunk, az exportorientáltság hoz valamit a konyhára. Igaz, a pénz sokszor elvész a különböző csatorná­kon. Mindenesetre váltottunk, kevesebb lesz a kukorica, több a napraforgó és a cukorrépa. Dobozon 456 szövetkezeti tag él, közöttük 88-an aktívak. A 2200 földtulajdonos fele do­bozi, a többiek nagyrésze a helybéliek örököse. A faluban körülbelül 1900 család lakik, többségük ilyen-olyan módon kötődik a szövetkezethez. Ta­lán őket is biztatja valamelyest az elnök optimizmusa... Bernadett díja — Ez a kislány nem csak szép, de okos is—hívták fel a figyel­memet a 17 éves Virok Berna­dettre Szabadkígyóson. Az ifjú hölgy a mezőgazda- sági és élelmiszeripari szak­munkásképzőben élmiszertar- tósítást tanul. Most harmadéves. Távolabbi célja, hogy leérettsé­gizzen. A megyeszékhelyről jár naponta Szabadkígyósra. A közel­múltban Bernadett egy országos versenyen szerepelt említésre méltó eredménnyel. De erről már ő maga mesél: — 1995. március 15—17. között Nagykőrösön rendezték azt a vetélkedőt, amelyen az Bernadett, a különdíjas országból 17-en, négy fiú és ti­zenhárom lány a Szakma Kivá­ló Tanulója címért versengett. A szabadkígyósi iskolát én kép­viseltem. A versenynek volt egy írásbeli és egy szóbeli része. Nekem olyan szerencsém volt, hogy a szóbeliért különdíjat kaptam, mert nekem sikerült a csapatban a legjobban. Ezzel megszereztem a szakmunkás-bi­zonyítványt. Az ország különbö­ző iskoláit képviselők a legjobb tanulók közül kerültek ki. — Hol töltötted a gyakorlati időt? • — A Békéscsabai Konzerv­gyárban. —Hogy készültél a versenyre? — Nagyon lelkiismeretesen és lelkesen készített fel a szerep­lésre a szakoktatóm, Török Ist­vánná, és tanáraim, Timkó Já­nos, Zátonyi Pál és Zsidják Ti- hamémé. Ezúton is köszönöm nekik. Méreg és paprika Emlékszem a pár évvel ezelőtti időkre, ami­kor kétszer is meggondolandó volt, hogy keressük-e telefonon a dobozi tsz-elnököt. Gondjaiba merült, szótlanságba burkolózott. Dolgozott benne a méreg. Idegesek voltak a közgyűlések, éppen hogy össze nem omlott a szövetkezet. Szívszorító sors a hajótörötteké, de ők tudják csak igazán becsülni a létet, ha túlélik a katasztrófát. A doboziak sem sok jót jövendöltek a téeszüknek, amikor a politika kifogta a szelet a vitorlájukból, és a végzet felé sodródtak, majd’ menthetetlenül. Pedig idejekorán alkalmazkodtak minden változáshoz. A kilencvenes évek eleji földéhség csillapítá­sára az elsők között osztottak négyláncosokat az igénylők­nek. A kárpótlást szinte zaj nélkül vitték végbe, s hagyták, mindenki boldoguljon, ahogy tud. A szövetkezet kft.-kre bomlott, hej, de siratták az öregek a közöst, féltették, amit életük kezemunkájával megteremtettek. Az elnök szerint most nincs szövetkezetellenes politika, igaz, kivételezett helyzet sem. Mindjárt itt a tavasz, minden­ki a földekre siet, mert itt még a polgármester is termeszti a paprikát! Most már csak a jó termésben bíznak, meg a maguk erejében... Közelebb a világhoz: repülőjegy Galileón! Mikor is indul az első gép Svájcba? — Béres Mihályné másodpercek alatt kész a válasszal Nem is Európához, hanem mindjárt a világhoz kerít köze­lebb bennünket az a napokban felszerelt számítógép, amely az IBUSZ békéscsabai irodájában Béres Mihályné előtt villog, s „repülőjegy-ügyben” mindent tud. A megyében egy van belő­le, de az ország mintegy 60 IBUSZ-irodájából is csak 12- ben található. —Jegyet már több éve árusí­tunk, de elég macerás volt, hi­szen telefonon hosszadalmas és bonyolult, ráadásul nehezen tud­tuk ellenőrizni a megrendeléseket, bár lekopogom, soha nem volt reklamációnk, pedig a tavalyi forgalmunk jelentős részét — közel 15 millió forintot — ép­pen a repülőjegyek eladása je­lentette — mondja Béresné. — A Galileo-rendszemek 560 lé­gitársaság a tagja, 52 országgal áll kapcsolatban, a világ minden pontjáról rendelkezésre áll a menetrend, de egyéb, az utazást közvetlen érintő adatok is pilla­natok alatt „idehívhatók”. A puding... vagyis a Galileo próbája, hogy képzeletben ren­deljünk! Mondjuk, utazzunk ma Svájcba! Mire számítha­tunk? Néhány másodperc, és ki­derül, hogy ezen a napon még öt járat indul Budapestről, a legkö­zelebbi az OS816—SRll-es számú, 16.20-kor indul, és Bé- csig osztrák társasággal, onnan a Swissair gépével repülhetünk tovább Zürichbe, érkezés 19.25- kor. Kiderül az is, hogy még össze­sen kilenc hely szabad, méghozzá a turistaosztályon. Azt már a budapesti központ­ban tudtuk meg, hogy ennek a világrendszemek — mert több is akad — a központja a Colora­do állambeli Denver. A MA­LÉV három éve tagja a Galileo nevű komputeres helyfoglaló rendszernek (CRS). Hazánkban 107 irodában szerelték fel, és a jövőben további, nem csupán a légiutazásokhoz kapcsolódó in­formációkkal is bővül majd a hálózat. Ez igen, ez útépítés! Épül a 44-es út négysávosítá­sának első üteme a vészéi híd térségében. — Ezen az ezeregyszáz mé­teres szakaszon meghosszabbít­juk a kerékpáros aluljárót, hidat építünk a Kígyósi- és az Élővíz- csatornára, gyalogos felüljáró készül a fényesieknek— mondta Mosonyi László, a Békéscsabai Közúti Igazgatóság fejlesztési és építési osztályvezetője. — E műtárgyaknak a végleges útépí­tés előtt el kell készülniük. A beruházásra fordítható pénz két évre volt ütemezve. Ami új asz­faltréteg, elválasztó betontömb, az ívekben durva aszfaltfelhor­dás látható, csupán a földmunka megvédését szolgálja. Azért e helyen kezdtük a munkát, mert ez a szakasz a legbalesetveszé- lyesebb. Várható, hogy pénzhi­ány miatt e szakasz elkészülté­vel ideiglenesen leáll a prog­ram, de a következő szakaszok műszaki előkészítését az igaz­gatóság elvégzi. A vészéi sza­kaszjúnius harmincig elkészül, a kivitelezők az ütemezettnél előrébb is tartanak. Van tara Gyula, az igazga­tóság igazgatóhelyettes-fő­mérnöke elmondta, hogy au­gusztusban kapott zöld utat a beruházás, szerződést kötöt­tek a kivitelezővel — a mosta­ni, 237 milliós beruházási sza­kaszra —, mely októbertől gőzerővel, jó minősében dol­gozik. Ha átadják e szakaszt, 80 kilométeres óránkénti se­bességgel haladhatunk rajta, ideiglenesen a Vészéi csárdá­hoz is le lehet majd kanyarod­ni, s a már készülő közvilágítás üzemeltetési költségeit Bé­késcsaba vállalta. Az egyelőre felvonulási épületként még ál­ló, útszéli tanyákat szintén le­bontják. A beruházási stop nem érin­ti a Gyulát elkerülő útpálya Kétegyházi út és a‘ gyulavári híd közötti szakaszának, a ha­tárátkelőhely bővítésének épí­tését. S ha már így bele­merültünk az útépítésbe, előbb-utóbb csak valóra válik majd a teljes álmunk... A kivitelező, a Betonútépítő Rt. és alvállalkozói tartják az előírt ütemet, sőt előnyben vannak. Munkájuk minőségét is dicsérik

Next

/
Thumbnails
Contents