Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-24 / 70. szám

SPORT 1995. március 24., péntek £ \ © Olimpiai vetélkedő: rajt április 19-én Mint arról már többször hírt adtunk, az idén és jövőre az újkori olimpiai mozgalom ne­vezetes eseményeit ünne­peljük: 1895. december 19-én alakult meg a Magyar Olim­piai Bizottság és 1896. április 6-án kezdődtek meg Athén­ban az első újkori játékok küz­delmei. A centenárium méltó megünneplésére a Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) szellemi vetélke­dősorozatot szervez. A legjobbak jövő ta­vasszal nyilvános tv-adás keretében találkoz­nak — nem akármilyen díjakért. A győztes háromtagú csapat 1—1 hétre az atlantai olimpi­ára, a második helyezett Olympiába, a harma­dik Lausanne-ba, a NOB múzeumába utazhat. Nem csak a döntő résztvevői, hanem az előver- sengés legjobbjai is értékes jutalmakat nyerhet­nek. Tegnap megalakult a megyei és a területi vetélkedő szervező bizottsága. Vezetője: Me- dovarszki János, a MOATanácsának tagja, sporttörténész—testnevelő tanár. Tagjai: dr. Petróczy Gábor megyei sportigazgató, dr. Sza­bados Lajos, a Körösi Csorna Sándor főiskola főigazgató-helyettese és Vidó György, a me­gyei diáksporttanács titkára. A vetélkedő első felvonását az a 14 héten át tartó kérdéssor jelenti, amely lapunkban jelenik meg, először április 19-én, majd minden szerdán. A há­rom — megyei, nemzeti és nemzetközi olimpiai mozga­lommal kapcsolatos — kér­désre a következő hét keddjé- ig, délután 17 óráig várjuk a megfejtéseket nyílt postai le­velezőlapon, vagy személye­sen a Békés Megyei Hírlap szerkesztőségébe, „Olimpiai vetélkedő” megjelöléssel. A legjobb válasz­adók közül minden alkalommal sorsolással döntjük el, hogy ki nyeri el A sport krónikája című reprezentatív kiadványt. A sorozat végén a 20 legjobb játékos bekerül a megyei döntőbe, amelyet október 28-án szombaton délelőtt, a főiskola tornacsarnoká­ban rendeznek meg és ugyanitt lesz Hajdú- Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye rész­vételével is a hét területi döntő egyike, decem­ber 2-án, szintén szombaton. A két esemény fővédnöke dr. Takács Ferenc, a Testnevelési Egyetem tanszékvezető tanára, a védnökök között találjuk dr. Simon Imrét, a megyei köz­gyűlés elnökét, dr. Köteles Lajost, a főiskola főigazgatóját és Lukács Józsefet, a MOB tagját. A sportot és játékot kedvelők figyeljék la­punkat és egy hónap múlva ezeken a hasábokon megtalálhatják az első három kérdést. F.I. Ma: asztalitenisz ETTU Kupa elődöntő az orosházi sportcsarnokban Sikerül-e az újabb bravúr? A Békés megyei csa­patok közül az Oros­házi MTK női asztali­teniszezői sporttörté­nelmet írtak. A kék-fehérek a megyei együttesek közül elő­ször jutottak be valamely eu­rópai kupasorozat elődöntőjé­be. A pénteki ETTU Kupa ta­lálkozón a kínai világbajnok­kal, Tiang Jiang Zörnerrel fel­álló német Bayer Uerdingen csapatát fogadják Molnárék (sportcsarnok, 17.30 óra). A döntőbe jutásért folyó össze­csapás esélyeiről kérdeztük Sáth Sándort, az OMTK veze­tő edzőjét. — A sorozat kezdetekor, az elmúlt év szeptemberében senki sem gondolta, hogy az ETTU Kupában először indu­ló csapatunk az elődöntőig jut 24 ország, 73 együttese közül. Az eddigi teljesítményért is minden dicséretet megérde­melnek a lányok. V asas—Békéscsabai NKC 24—29 (11— 15). NB I-es ifjúsági leány kézilabda-mér­kőzés, Budapest, 50 néző. V.: Marton, Pusztaszeri. Békéscsa­ba: Szigeti — Rúzs-Molnár 2, Félix 5, KRISTA 3, GYUSKA 3, Felegyi 4, VALYUCH 7. Cs.: Klembucz, Ridegh (kapusok), MEDVEGY 3, Nemes 1, Hajdú 1. Edző: Csulik Pál. A főváros­— Ön korábban a Tolna együttesével ötször szerepelt a BEK döntőjében. Mennyi esélyt ad a pénteki mérkőzésen az OMTK-nak, hogy ez si­kerül-e a második legrango­sabb kupában az ETTU-ban? — A találkozó esélyese a német együttes, amely félel­metes játékerőt képvisel. Tag­jai között szerepel a kínai Ti­ang Jiang Zömer, aki már évek óta erősíti az Uerdingent. Négy évvel ezelőtt a Hejőcsa- bával legyőztük a Bayert 5:3- ra ebben a kupasorozatban, igaz, akkor még nem játszott náluk a válogatott, Elke Shall, valamint Katja Nolten. Akkor a kínai versenyzőnő mindhá­rom találkozóját megnyerte. Egy héttel ezelőtt Németor­szágban a Bayer4:l-re verte a BSE-t, a magyarok egyetlen győzelmét Braun szerezte Nolten ellen. A fentiek alapján tisztes helytállásban remény­ban is magabiztos győzelmet arattak a lila-fehér ifisták, kor­rekt játékvetés mellett. Több tá­madásvariációt is kellett játsza­ni a csabaiaknak, hiszen a házi­gazdák hol Félixet és Felegyit, másik alkalommal pedig Féli­xet és Kristát fogták. Mint az eredmény is mutatja, ezeket a variációkat jól hajtották végre a vendégek, teljesítményükért di­cséretet érdemelnek. kedem. Remélem, közön­ségünk előtt jó hangulatú mér­kőzést vívunk a krefeldiekkel. — Milyen összeállításban szerepelnek pénteken? — Bízom abban, hogy ide­genlégiósunk, Kulagina fel­gyógyul péntekre, s akkor ő is szerepelhet. Mellette a Böb- lingenben kitűnően helytállt trió, Molnár Z., Harsányi és Pidl állhat asztalhoz. A kék-fehérek technikai igazgatója, Pintér Attila így vélekedik: — Ha Kulagina rendelkezésre áll, akkor hazai pályán, telt ház előtt, nagy csa­tában 4:3-ra nyerhetünk. A vendégek csütörtökön ér­keztek Orosházára, s délután edzést tartottak az összecsapás helyszínén. Az elődöntő má­sik ágán Bátoifi Csilla német együttese, az FC Langweid 4:0-ra legyőzte a Bukarest gár­dáját, így a döntőbe jutott. (verasztó) Vendég győzelem I Gyulai Elésker—Oros­házi MTK II. 3:10. NB li­es női asztalitenisz csapat- l bajnoki-mérkőzés, Gyula. Az orosháziak a bajnokság során a legerősebb összeállításban álltak asztalhoz, így a mérkőzés végered­ménye nem volt kétséges. A hazaiak legjobb játékosa, Páli Marianna to­vábbra is százszázalékos a bajnok­ság során. Gyulai győztes: Páli 3. Orosházi győztesek: Lehoczki A. 3, Molnár E., Kiss Sz. 2—2, Dér, a Molnár E.—Lehoczki A. és a Dér— Lehoczki M. párosok. Labdarúgás Csdhádapáca—Pusztaföld­vár 4—1 (1—1). Előkészületi labdarúgó-mérkőzés, Csanáda- páca, 50 néző. V.: Nagy G. Csa- nádapáca: Náfrádi — Zsurka, Ilyés, Nagy M., Szekeres Cs., Szerekes T., Bozsó, Kovács (Nagy J.), Silló, Benkovics, Csi- csely (Inásel). Edző: Zsadány Sándor. Pusztaföldvár: Mazu- la — Németh, Kovalik, Klem­bucz, Fekete, Vajda, Kasza, Kvak, Radics, Szivák, Dif. Edző: Nagy István. Az alacso­nyabb osztályban játszó hazai­ak megérdemelten nyertek. G.: Benkovics 3, Csicsely, ill. Szi­vák. Amit Vim Bős mestertől tanulni lehet A Hódmezővásárhelyi ITFTaekwon-do Klub látta vendégül a napokban Vim Bős hatdanos, holland származású mestert, aki az ITF Európai Szövetségének elnöke. Az edzőtábor az idei év legrangosabb eseménye, hiszen ilyen magas rangú és ilyen képzett mester még nem tartott edzéseket Magyarországon a koreai válogatott óta. Az edzőtáborba az egész országból érkeztek mesterek, tanítványok, sőt még Erdélyből is. Termé­szetesen Békés megyéből is ott volt, aki „él és mozog”. Az edzőtábornak természetesen nem az volt a célja, hogy versenyre vagy övvizsgára készítsen fel, inkább az edzők tanultak sokat, amit majd a tanítványaik a kamatoztathatnak a jövőben. De azok is jól be tudták építeni a tréningeket a felkészülési programijukba, akik március 26-án indulnak az első hazai ITF Taekwon-dó pénzdíjas versenyen. Jó játékkal győzelem a piros-kékek ellen Kinek (vagy minek?) fordított hátat Krnács István? A tanár úr ügynök lett... Néhány éve talán még „város­forradalmat” is kavart volna, legalábbis a szakmában. Hiszen sokáig mindenki azt hitte: „a tanítónak az a dolga, hogy tanít­son...” Az edzőnek meg — te­hettük volna hozzá némi malid­éval —, hogy eddze a gyereke­ket. Kivált, ha a földrajz mellett a testnevelés tudományát is éve­kig szívta magába. Nem könnyű eldönteni, hogy napjainkra szokványtörténetté szelídült-e igazából, amikor egy pedagógus hátat fordít a katedrának s vele együtt feláll az edzői kispadról is. Vagy mégsem sorolható a sablonhis­tóriák közé. Hallgatva Krnács István történetét, hajlok rá, nem jól van ez így, pedig azonnal bevillan és berzenkedik a ro­konpélda is, hogy t.i. nem jól gondolom. Egy másik ismerő­söm ugyanis — minő véletlen, történetesen ő is földrajz szakos — a főiskolai katedra helyett orvosi berendezéseket árul (for­galmaz, reklámoz — lehet vár Jasztani!), egy német világcég alkalmazottja a Rózsadombon. Eközben mit hallani állandó­an: a jövő nemzedékének zálo­ga, a polgári Magyarország megteremtése azon is múlik, kik és mire tanítják a gyereke­ket? Meg hogy a pedagógus- társadalmat nagyon meg kell ám becsülni. Előre kell bocsátani, nem szeretnék mártírt faragni Krnács tanár úrból, ezt ő maga szeretné legkevésbé! Nem is ta­gadja beszélgetésünk során, óvatosabban fogalmaz majd olykor, mint kellene vagy lehet­ne. De megbántani nem akar senkit. A felesége fjedig tovább­ra is ugyanott dolgozik, ahol a nyáron ő úgy döntött: elég volt! Legalábbis egyelőre... — Az újsághirdetéseket bön­gésztem, mert akkoriban, au­gusztus közepén még mindig nem fogalmazódott meg ben­nem végleg, hogy változtatni kellene. Csak sokszor eszembe jutott, hogy huszonegy eszten­deje tanítok és 21 ezer forintot viszek haza fizetéskor. És szinte egész évben minden hétvégém odavan, mert a csapattal játszot­tunk valahol. Vagy az iskola színeiben, vagy a Hungáriával. De nem akarom kettéválaszta­ni, mert sok-sok év alatt ugyan­arra gondoltam a táblánál is, a pálya szélén is. Hogy ez fontos, nagyon szeretem csinálni és egy-egy siker, bravúros győze­lem mindenért kárpótol. Ha az ember ráadásul a sport révén belekóstolhat Amerikába, Bra­zíliába, rengeteg barátot szerez és mondjuk közben Rióban pa- rolázhat Pelével, akkor sokáig háttérbe szorul az a bizonyos huszonegyezer. M M M ® ® ® Hát igen, elég csak csak körbe­pillantani a szobában, a serle­gek, személyesen kapott aján­dékok árulkodnak. 1988: elő­ször a békéscsabai gyerekekkel Minneapolis-St. Paulban, az ikervárosban, hogy aztán egy felejthetetlen New York-i héttel toldják meg a focitomát. Em­lékszem, szinte tízezer. forin­tonként kalapozta össze a te­mérdek pénzt az utazáshoz. De összejött. Azután Brazília kö­vetkezhetett. „Talavera de la Reina” — víirít egy spanyolor­szági tornáról hozott kupán. Nem röstellnivaló éppenséggel a megyei Szuper Kupa sem, a legjobb serdülő labdarúgógár­dát illeti! És a Hungária Kupa, amelyet Pesten nyertek el. Áll­hatna akár a csabai Irányi utcai iskola tanári szobájában is, de bizonyára az Andrássy úti la­kásban sem illetéktelen. — Lehet, hogy nevetnivaló, de a brazíliai fotók egy részét csak most csináltattam meg — szól a magyarázat a halomnyi színes képet rejtő sárga tasakot látva. — Nyaralni évek óta nem tudtunk, mert azért más a csa­pattal odalenni valahol és más a családdal felkerekedni. Isten őríiz, hogy dicsekedjem, de most majdnem bármelyik uta­zási magazint ki merem ny itni, s nem csupán földrajz szakosként tanulmányozhatom... Mit mondjak, kezdünk reményked­ni, hogy utóolérhetjük magun­kat. Pedig nem vagyok Holdon- járó típus. Kisgyerekkoromtól kezdve keményen dolgozom, diákként az egykori NDK-ban töltöttem a nyarakat. Hol moso­gattam, hol cserepeztem, szóval megtanultam, az ember ne csu­pán óhajtsa a jót és a szépet, hanem tegyen is érte. £ g S Telefoncsengés szakítja félbe a beszélgetést. Nem is olyan régen talán arról „szólt” volna, hogy hánykor kezdődik a dél­utáni edzés, netán a legköze­lebbi meccsre hová kell ren­delni a buszt... Most? ,,A jövő hétre kérek öt rekesz fagyasztott pulykaszárny-tö- vet. A szokott időben várom Szénáson!” — Nos, az újsághirdetésnél kezdtem... egy törökszentmik­lósi cég pályázatot hirdetett, elegánsan úgy mondanák, érté­kesítési menedzsert kerestek. Azonnal eldöntöttem, hogy megpróbálom. Megnyertem, azóta járom a megyét, csak heti két napon áll a ház előtt a Tra­bant, ilyenkor várom a megren­deléseket. Sokfelé ismernek, néha nagyot néznek, ha beállí­tok egy iskolai napközis kony­hába, de hát istenem, minden csoda három napig tart. Lassan beáll a rendszer. Itt a tévé tetején az „iroda”, egy füzet, egy go­lyóstoll, a telefon és egy másik füzet, ebben vezetem a költsé­geimet. Hó végén elszámolás, tiszta üzlet, amennyi hasznot hajtasz a Con Avisnak, attól függ a kereset. Jutalékos rend­szerben dolgozom. Szeretem ezt a munkát. Csaknem ötszáz bolttal állok kapcsolatban. Ez legalább ennyi embert jelent, akikkel van egy közös szálunk, mondhatom, izgalmas és szép feladat újra és újra megbirkózni vele. — És ezek a díjak, nem irri­tálnak néha? — Változatlanul a Békéscsa­bai Hungária Futball Sport Egyesület alelnöke vagyok, de beval lom inkább már csak papí­ron. Most nagyon leköt a mun­kám, de természetesen teljesen nem fordítottam hátat sem a sportnak, sem a futballnak, semminek, ami korábban az életem nagyobbik részét jelen­tette. Nincs semmi különösebb bajom a csapattal, de azóta ter­mészetesen kicserélődött a gár­da. Nyilván akad, aki közelebb állónak érzi magát hozzám szülőként vagy tanítványként továbbra is, de biztosan akad­nak, akik úgy vélik, jobb, hogy körön kívül kerültem. Ez talán egy kicsit az iskolára is vonatko­zik. Mindenesetre úgy érzem, talán erkölcsileg is jobban meg­becsülhettek volna, hiszen sok dicsőséget szereztünk a sport révén az iskolának. De csaló­dott semmi esetre sem vagyok! Hogy beletörődtem-e a dolgok­ba? Biztos sokaknak együttérző mosolyt jelent, nem többet, ha Herman Ottót idézem. „Legyünk büszkék arra, amik voltunk, s igyekezzünk külön­bek lenni annál, amik va­gyunk.” Ugye ebben benne fog­laltatik sok minden. Természe­tesen, lehet, hogy nem fogok baromfiaprólékot ajánlgatni egész életemben, de most nem tudok ennél fontosabbat elkép­zelni. Ebből szeretnék tisztessé­gesen élni. Most ebből tudok. Néhány év múlva talán máskép­pen is alakulhat, újra taníthatok, edzősködhetek. Egyelőre azon­ban a jelen foglalkoztat, annál is inkább, mert napról napra tágul­nak a lehetőségek. És biz’ isten feldob, hogy a hét megyében forgalmazó cégen belül én ve­zetem az eladási és mennyiségi listát az ügynökök között. És hogy lassan külföldre is léphe­tek. Sokat változik a világ. Nem tudom, tanár úr eköz­ben hányszor fogalmazza meg, ő is bízik benne, mégis csak eljutunk odáig, amikor nagyobb becsülete lesz azoknak, akik a gyerekért, a gyerekfutballért szeretnének tenni. M M U ® ® ® A tanár úr ügynök lett. De leg­alábbis magánvállalkozó... mo­tyogom magamban, elfelé jö­vet. Részt vállal az Európába tartó út építéséből. A maga módján ő is élénkíti a piacgaz­daságot. Most erre (is) van szüksége az országnak. Hogy később talán Krnács tanár is újabb serlegeket rakhasson a többi mellé, immár esetleg ko- loniál-szekrényük vitrinjébe. Fábián István Egy ügynöknek illik elegánsan megjelennie, kiválta cég buda­pesti kiállításán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents