Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-24 / 70. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1995. március 24., péntek Földiák volt. Ezen a napon született 1905-ben Duna- gáloson Dedinszky Gyula evangélikus lelkész, néprajz- kutató. Édesapja a dunagálo- si szlovák gyülekezet lelkésze volt, a családban — 200 évre visszamenőleg — mindig volt lelkész. Békéscsabán érettségizett, teológiai tanulmányai során Finnországban tanult. 1942—72 között Békéscsabán szolgált lelkészként. Több könyve is megjelent, amelyekben elsősorban az alföldi szlovákság múltját, nyelvét és népi műveltségét tárta fel. Nagy jelentőségű volt a békéscsabai szlovákok anyanyelvi kultúráját, irodalmát és szlovák nyelvű könyvkiadását feltáró munkája. Utolsó műve a csabai szlovákság táj szótára volt. Tudományos munkásságának elismeréseként az Evangélikus Hittudományi Egyetem dísztoktorává választották. 1994. május 22-én hunyt el Békéscsabán. Játékot ajándékba. A Szarvasi Plastolus Ipari Szövetkezet színes társasjátékokat adományozott a szegedi gyermekklinikán ápolt beteg gyermekeknek. Ványai Hírmondó. A napokban jelent meg a déva- ványai független lap, a Ványai Hírmondó legfrissebb száma, benne több érdekes olvasnivalóval, például egy mezőgazdasági vállalkozó tapasztalataival, egy idős suszter nehéz sorsáról. Cukorbetegek klubja. Mezőberényben, a művelődési központ klubtermében tartja következő foglalkozását 1995. március 27-én 15 órakor a helyi cukorbetegek klubja. Az inzulinkezelés gyakorlati problémáiról hallhatnak az érdeklődők. Az előadást dr. Dudás Mihály gyulai főorvos tartja. Csak tiszta forrásból Beszélgetés Varga András egykori táncossal, népművelővel Nemrégiben ünnepelte 45 éves fennállását a Körös Táncegyüttes. Felvételünk a gyulai emlékműsoron készült Archív fotó Amikor megkérdeztem Varga Andrástól, hogy mit adott neki a néptánc, gondolkodás nélkül válaszolta: mindent. Számára a 36 éven át végzett népművelői hivatás is a hagyományok őrzésének és a fiatal tehetségek felkutatásának egyik lehetséges eszköze volt. Az Erkel Művelődési Ház egykori igazgatójával, a Körös Táncegyüttes 45. évfordulójának alkalmából a közösség múltjáról és jelenéről beszélgettünk. — Gyulán 1947 előtt nem voltak hagyományai a néptáncoktatásnak — idéz a régi időkből Varga András. — A '48-as szabadságharc évfordulójára rendezett jubileumi néptáncfesztivál aztán megmozgatta a térséget. A gimnáziumban és az akkori 2-es számú általános iskolában beindult a népitánc-tan- folyam, ahová sok fiatal jelentkezett. Tizenhat évesen ekkor kezdődött táncos pályafutásom, amely közel 20 évig tartott. Pár év alatt gyors egymásutánban alakultak kisebb táncegyüttesek, amelyek különböző vállalatok, szervezetek támogatását élvezték. 1950 májusában néhány társammal megalakítottuk a Béke Együttest, amely három hónap alatt 120 tagú ének-, zene- és tánckarrá verbuválódott. Kezdetben a fellépőruhákról is magunk gondoskodtunk. A fiúk csizmáját úgy szereztük be, hogy vasárnap kiálltunk a templom elé, és a misére igyekvőket szólítottuk meg: ugyan, adják már kölcsön pár órára a csizmájukat, mert táncolni szeretnénk! — Hogyan készültek a produkciók a hőskorban ? — Magunk gyűjtöttük és állítottuk színpadra a táncokat. Jártuk a környékbeli falvakat, ahol szívesen megmutatták nekünk a lépéseket. A célunk máig ugyanaz, csak eredeti, tiszta forrásból meríteni a táncot és a zenét, s úgy színpadra állítani, hogy eredetiségét is magában hordozva, művészi hatású legyen. — Mi a titka annak, hogy a Körös Táncegyüttes 45 éve folyamatosan életben tudott maradni? — Ebben több dolognak is szerepe van. A Körös élén mindig kiváló koreográfusok álltak. Az együttest befogadó művelődési ház vezetői szintén közel álltak a néptánchoz, nem egy közülük táncos volt, így szívükön viselték az együttes sorsát. A Körös egy olyan közösség, amelynek jellemformáló ereje van. Itt kemény munka folyik — évente 60—70 fellépést teljesítenek —, sez összekovácsolja az embereket. Az újabb és újabb feladatok változatosabbá, izgalmassá teszik a táncos életét. A néptánccsoportba folyamatos az utánpótlás. A helyi művészeti iskolában háromszáz gyerek ismerkedik a hagyományos tánccal. Belőlük válik majd a Körös új generációja. Baracsi Magdolna Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük az azonos neműek párkapcsolatáról? Miklós Attila, 20 éves, békéscsabai klubüzemeltető: Szerintem két ember kapcsolata — ha azonos neműek akkor is — magánügy. Az emberek ma szívesen beszélnek az azonos nemű párokról, ámi abból adódik, hogy ezt a párkapcsolatot még nem szokták meg. Én megértem ezt a helyzetet, de elfogadni nem tudom. Talán a nők egymás közötti kapcsolata éitékesebb, mint a férfiaké, hisz ők egymásnak több gyönyört tudnak adni. Pántya Rita, 16 éves, szeghalmi tanuló: Elméletben el tudom fogadni az ilyen eseteket. Ahhoz, hogy az azonos neműek közötti kapcsolatok megszűnhessenek, azokat az okokat kellene kiszűrni, melyek idevezetnek. Szerintem sok fiatal lány nem mer férfiakkal kapcsolatot létesíteni, ezért egy idő után egymás felé fordulnak. De természetesen az azonos neműek vonzódását az alkat és a lelki állapot is befolyásolja. Szitás István, 15 éves, körösla- dányi tanuló: Egészségtelen állapotnak tartom, és nincs jó véleményem azokról, akik ilyen kapcsolatokat létesítenek. Ráadásul az egészségüket is kockáztatják: a mai AIDS-es világban,*ezen párok között a fertőzésveszély még fokozottabban jelentkezik. Talán a nő-nő közötti viszonyt még el tudom fogadni. Ám úgy vélem, ha az azonos neműek házasságot körnek, akkor azok már betegek. Török Gáborné, 29 éves, vésztői női szabó: Nem ítélem el, de örülök, - hogy a párkapcsolatoknak csak kis hányadát teszik ki az ilyen rendhagyó esetek. Vidékünkön is nagyon ritkán fordul elő, ám az emberek mindig „felfújják”. Szerintem ma sem gyakoribb, mint régen, csak most többet beszélnek róla. Az azonos neműek házasságát viszont nem tartom szerencsésnek, hisz akkor nehezebb kilépni a kapcsolatból. (Magyari) Készüljön törvény az időskorúak jogainak védelméről! Nyugdíjasok közgyűlése „Minél nehezebbek egy-egy társadalmi réteg életkörülményei, annál nagyobb feladat hárul érdekeik érvényesítésére, az érdekképviseletre” — ezekkel a szavakkal nyitotta meg a közgyűlést a mjnap Plenter Lajos, a Nyugdíjasok Orosháza Városi Érdekvédelmi Szövetségének elnöke. Ezután az elmúlt év végén kidolgozott nyugdíjpolitikai feladatokat (nyugdíjemelés, költségek részleges kompenzálása, özvegyi nyugdíj kérdései stb.), majd a népjóléti miniszterrel folytatott konzultáció eredményeit tudatta a közgyűlésen megjelentekkel. A közelmúltban juttattak el egy tanulmányt az illetékesekhez, miszerint a kormány készítsen törvényt az időskorúak jogainak védelméről. Jelentős eredménynek tartották a városi nyugdíjasklub (később egyesület) létrejöttét. Felvették a kapcsolatot a Magyar Vöröskereszt területi vezetőjével együttműködési megállapodás megkötése céljából. Dacára a növekvő előállítási költségeknek, a Nyugdíjasok Lapja ingyenesen jut el az olvasóikhoz. Az 1994. évi pénzügyi gazdálkodást az ellenőrző bizottság alapvetően rendben találta. Végezetül az 1995. évi munkaprogram, benne rendszeres vitafórumokkal, tájékoztatókkal került ismertetésre. K.M. „Új ruhát akkor kaptam, mikor megszülettem.,.” „Egy téli napon érkeztem a beregszászi internátusba. Este hat óra lehetett. A gyerekek megvacsoráztak és egy gyertya halvány világánál indultak fel a lépcsőn a hálószobákba lefeküdni. Egy kis gregorián-aláfestés hiányzott csak ehhez a középkorias képhez, ahogy az imbolygó fényben kísértetiesen libegtek a halvány árnyak. Mindössze annyi történt, hogy a városban szünetelt az áramszolgáltatás, ezért le kellett állítani a kazánokat. S mit tehettek a gyerekek a jéghideg szobákban, bebújtak az ágyba, hogy kevésbé fázzanak.” Kárpátaljai gyerekek vallanak leveleikben az életükről. B. Viktória írja Beregszászról: „Anyuval ketten élünk, mivel már hét éve elváltak a szüleim. Apu nem fizet tartásdíjat. Zsebpénzt nem kapok, mivel nem jut rá. De két szelet kenyérnek is örülök, amit elviszek az iskolába. Anyu sokszor ül és gondolkozik. hogy honnan teremtsen elő pénzt.” T. Erika Beregsom: „Néhány hónapja meghalt az édesapám. Négyen vagyunk testvérek, édesanyám is beteges. Két nagyobb testvérem munkanélküli. Összes jövedelmünk még 500 forint sincs egy hónapban. Egy pár cipőm van. Jó lenne, ha lenne télikabátom és néha jutna édességre is.” B. Feri Beregúj- faluból: „Tízéves múltam. Édesapám traktoros, novembertől márciusig nincs munkája. Édesanyám varrónő, de megszűnt a munkahelye. így mind a ketten munkanélküliek. A nagyszüleim is velünk laknak, így egyetlen pénzforrás a nagyszüleim nyugdíja. Nehéz körülmények között élünk, de vannak nálunk szegényebbek is. Új ruhát csak akkor kaptam, mikor megszülettem, azóta abban járok, amit az unokatestvéreim kinőnek.” Másfél éve folyamatosán érkeznek kéthetente 45—50 fős csoportokban a szegény sorsú kárpátaljai gyerekek. Egy-egy egyházközség, iskola látja őket két hétig vendégül. A költségeket adományokból gyűjtik össze. Aki segíteni tud, a Szent Bemát Alapítvány számlájára küldje el adományát: 546-002449-5 OTP 1221 Budapest, Kossuth u. 32. Április 25-én már a 60. busszal érkeznek a határon túli magyar gyerekek Budapestre. Ha akadna egy-egy busz- nyi gyereket vendégül látó egyházközség, iskola, közösség, azt jelezzék Átányi László tanár címén: 1119 Budapest, Etele út 23. A BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP munkatársat keresek. Olyan korán kelő, pontos, megbízható jelentkezőt várok, aki BÍKÉSCSABA-GÍRLÁN naponta eljuttatja az újságot az előfizetőknek, beszedi a díjat és új előfizetőket szervez. JELENTKEZNI LEHET a Békés Megyei Hírlap ügynökségén Csehi István ügynökségvezetőnél,Békéscsaba, Mednyánszky u. 8. szám alatt. Telefon: 445-067.
