Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-22 / 68. szám
«átRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Orosháza város címere Hírek Érdekképviselet. A Politikai Foglyok Országos Szövetségének Orosházi Szervezete a volt hadifoglyok érdekképviseletének ügyintézését az Előd utca 15. szám alatt végzi minden szerdán 14 és 16 óra között. Csorvási módszer. Annak érdekében, hogy jól érezzék magukat a csorvásiak, az önkormányzat kidolgozott egy speciális módszert: ha egy tartósan munkanélküli vidéken talál magának munkát, de a cég vagy vállalkozás nem téríti az utazással járó költségeket, akkor — megfelelő igazolások ellenében — az önkormányzat hozzájárul a kiadások jelentős részének finanszírozásához. Apácai farsang. A közelmúltban Csanádapácán az általános művelődési központ és iskola rendezésében rendhagyó farsangi mulatságra került sor. A rendezvénynek közel 150 jelmezes résztvevője volt. Az ilyenkor elmaradhatatlan süteményekről és üdítőkről a vállalkozó és segítőkész szülők gondoskodtak. A bevételt az iskola diákönkormányzata kapta meg. Regionális tévézés. A legutóbbi sajtóbeszélgetésen is napirendre került az Orosházi Városi Televízió sorsa. A téma kapcsán Fetser János polgár- mester elmondta, hogy a regionális televíziózás a cél. Ennek érdekében talán a környező települések is áldoznának költségvetéseikből. Az adó kijavítására és a technika fejlesztésére egyébként az idén 5,2 millió forint áll a helyi televízió rendelkezésére. A cigány kisebbségről A Békés Megyei Cigánylakosok Egyesületének orosházi csoportja 1992-ben kezdte meg működését a városban. A 40 tagot számláló szervezet a cigányok érdekeit képviseli, valamint a hagyomány őrzésében is nagy szerepet vállal. A helyi önkormányzattal folytatott egyeztetések eredményeként előreláthatóan a Pacsirta utcán működik irodájuk a jövőben. Ide várják majd a gondokkal küszködő cigány kisebbséget. Legfrissebb információink szerint március 24-én tartja következő ülését az Orosházi Cigány Kisebbségi Önkormányzat a városházán. Az oldalt szerkesztette Csete Ilona OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1995. március 22., szerda Ahogy a díjazottakat láttuk Olyan Békés megyében élő, eredményesen működő, irodalmat népszerűsítő személy, aki az olvasóvá nevelés érdekében, az irodalmi hagyományok ismertetésében maradandót alkotott — ez a meghatározása annak a kategóriának, amelynek keretében a Darvas József Irodalmi Emlékdíj Alapítvány kuratóriuma átadta két orosházinak, Sulyánné Bohus Sára nyugalmazott újságírónak és Keller József nyugalmazott gimnáziumi igazgatónak az emlékdíjat. Róluk dr. Szabó Ferenc, a kuratórium titkára mondott méltató szavakat az ünnepségen. Sárika néniről így vallott: Sulyánné Bohus Sára nyugalmazott újságíró — Nincs olyan jó ügy, aminek kezdeményezője, támogatója ne lett volna. Órosházától soha el nem szakadt. Azok közül való, akik együtt nőttek fel Darvas Józseffel. Sárika a nagyatádi telep szegény embereinek világában élt, akárcsak Darvas. Kölcsönös szép emberi vonzalmukon túl olvasottságával, szívével, beállítottságával sokat segített a dar- vasi szemléletmód kialakulásában. Jelenleg — többek biztatására — visszaemlékezéseit veti papírra. Koronatanú ő, aki Darvasnak olyan .életszakaszáról tud hiteles képet adni, amiről mások nem. — Külön köszönet" azért, hogy a mozgalmi, közéleti személyiség akkor is kiállt Darvas mellett, amikor komoly értékrendi zavar miatt ez nem volt dicsőség -— mondta a titkár, majd köszöntötte a másik orosházi díjazottat, Keller Józsefet, a Darvas Társaság alapító elnökét. — Hajdani földrajztanáromról szólok, aki a törtélem- tudományokban is járatos. Mint pedagógus, mint iskola- és kultúraszervező, mint közismert orosházi polgár, aki egy városért tevékenykedett egy Keller József nyugalmazott gimnáziumigazgató életen át. Aktív energiáit azért mozgósította, hogy Orosházán folyamatosan értéket teremtsen. A valódi értelmiséget jellemzi ez a felfogás. Az 1987- ben alapított Darvas Társaság elnökeként komoly érdemeket szerzett, a mai napig is személyes tekintélyével gazdagítja ezt a közösséget. A név megőrzésében pedig oroszlánrészt vállalt — ezzel is megfogalmazva a szándékot, hogy bármilyen széljárás ellenére sem szabad az értékeinket veszni hagyni. Sanyi bácsi a vizsgázók gondnoka Orosházán a kihelyezett főiskolai tagozaton jártunk éppen akkor, amikor vizsgaidőszak volt. A sok hölgy között egy idősebb úrral is találkoztunk, akiről először azt hittük, hogy nagyapa. Mint később kiderült, Újvári Sándor itt a gondnok. — Pusztaföldvári vagyok, az ottani általános iskolában dolgoztam nyugdíjas gondnokként, majd df. Janovszky Sándor hívó szavára idejöttem 1994. május 15-én. Akkor indult a főiskola OrdSházán — meséli a kezdeti élményeit. — Rettenetesen nézett ki az épület környéke. Dzsungel volt a kert, az épületben pedig körben pókháló. Az volt az első ténykedésem, hogy lekaszáltam a füvet, felástam a kertet, gyepesítettem. Idebent takarítottam, szépítgettem a környezetet. Mostanában kétnaponta jövök Pusztaföldvárról — hacsak nincsenek vizsganapok A főiskola gondnoka alkalmi nagyapai teendőket is ellát —, körülnézek, elhányom a havat. Igaz, egy kicsit költséges az utazgatás, de megözvegyültem, friss még a seb, itt viszont leköt a munka. Úgy telik el az idő, hogy észre se veszem. Ez az egyedüli örömöm, és az a legjobb, ha látom, hogy a vizsgázó hallgatóknak is sikerül a lámpalázát enyhítenem. Kezdetben még a szomszédos presszóból hozta a frissítőt, a kávét Sanyi bácsi. Már ő főzi. — Olcsóbb és finomabb így — legalábbis ezt mondják a hölgyek — mosolyodik el a gondnok, aki éppen egy bájos kislánnyal, Andreával múlatja az időt. Az alkalmi unoka anyukája ugyanis ott izgul a másik szobában a vizsgáztató előtt. — Nagyon idegesek ezek a fiatalasszonyok, egyébként pedig vidámak, megtöltik élettel ezt az épületet — mondja a 68 éves Újvári Sándor, miközben megcirógatja Andrea kobakját. — Nekem is van 3 unokám és 2 dédunokám. Nagyon szeretem őket, de ők is szeretnek, mert nálam minden megengedett. Azt szeretném, ha úgy tartanának meg emlékezetükben, hogy a nagyapjuknál jól érezték megukat. Sanyi bácsi mesélne tovább, de a vizsgázók kávét kémek, Andi is nyűgös egy kicsit. Mi pedig nem akarunk zavarni. Ki hall(gat) bennünket? Nem tudunk a hírrel mit kezdeni: máimé gint mi! Mi, akik másodjára kerültünk kutyaszorítóba telefonügyben. Először ugye az előző önkormányzatnak volt egy tétova kísérlete, hogy Orosházán a polgárok a nagyon várt távrecsegőhöz jussanak. Nem jött ősze. Sebaj! Jött a koncesszió, amit nagy csinnadrattával nyert a térségben a Hungarotel. Emlékszem, a helyi sajtó tavaly külön lapszámot szentelt a pénzes emberek orosházi látogatásának. Az optimistábbak már akkor tervezgettek, reménykedtek, az új esztendő talán meghozza számukra a várva várt készüléket. Ugyanekkor a Matáv dolgozói hívtak — hangjukban csupa bizonytalanság érződött —, mit tudunk, mit hallottunk a fórumokon, róluk szóltak-e valahol, valakik, valamit? Nyugtatgattuk őket, és közben még mindig reménykedtünk. Utána mi hívogattuk a matávos ismerősöket: mit tudtok, mit hallottatok, mert az a sokat emlegetett vagyonátadás még mindig nem történt meg. Azután hallani véltük a rémhíreket: a gazdagnak hitt Hungarotel nem is olyan gazdag (lehet, hogy ismét „megvezettek'' bennünket?). Mára pedig itt állunk újabb botránnyal a fejünk felett, de még mindig telefon nélkül... (/cíe. Szász Endre és Andi. Arról már beszámoltunk, hogy a Miskolcon megrendezett Szuperinfó szépe választáson az orosházi színeket képviselő lányok közül Pópity Andrea (képünk bal szélén) a doboaó másodikfokára állhatott fel. Nem kisebb személyiség, mint Szász Endre grafikus adta át számára is a díjat. (Andrea támogatói voltak: Olajgép Kft., Pressor Kft., Medál Butik, Petőfi Művelődési Központ) Földvári tánclépések A pusztaföldvári Bartók Béla Művelődési Házban — a korábbi hagyományokat felelevenítve — az elmúlt év tavaszán indítottak gyermekek számára tánctanfolyamot 25 diákkal. Az ősszel újabb csoport indítására kérte fel Mikló- sik Béláné, a kultúrház vezetője Antali Zoltán táncpedagógust. A nagy érdeklődést példázza, hogy a kezdő és a haladó gyermekek mellett felnőttek is részt vettek a képzésben. A foglalkozások sorát egy bemutató zárta február végén. A tornacsarnokban először a kezdők adtak számot tudásukról, azután a Holiday Táncklub látványos bemutatójának tapsolhatott a közönség. Ezt követően a haladó táncosok is bemutatkoztak nagy sikert aratva. Ezzel a műsor igen, de a tánc nem ért végat. A helyi és a vendégtáncosok családtagjaik kíséretében átvonultak a kultúrházba, ahol már terített asztal várta őket. Mi, gyerekek különösen jól éreztük magunkat. Bízunk a szervezők ígéretében, hogy a jövőben is lehetőséget teremtenek számunkra szabadidőnk kellemes, illedelmes eltöltésére. László Jenő Csaba, 6. OSZTÁLYOS TANULÓ A kis szürke lények és a magas szőkék Versek kedvelői Kardoskútról Az Egyesült Államok repülőakadémiai tankönyvében hivatalosan 4 idegen földönkívüli faj megnevezése szerepel. A hivatalos információk ellenére az egyszerű emberek többsége úgy gondolja, hogy nevetségessé válik azzal, ha elmondja furcsa lényekkel történt találkozásait. Rajtuk és nekik is próbál segíteni Orosházán a Drogellenes Ifjúsági Társaság keretén belül működő Parajelenségek és Ufókutató Klub. Vezetőjüket, Abonyi Attilát kérdeztük a megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségekről. — Mi a bizonyíték arra, hogy léteznek földönkívüliek? — Tavaly ősszel részt vettem Debrecenben egy nemzetközi ufó-kongressszuson, ahol videofelvételekkel erősítették meg, hogy léteznek ufók. Világszenzáció volt, hogy itt mutattak be egy olyan tárgyat, ami feltehetően egy földönkívülitől származik. A 36 centiméter hosszú magnéziumrúd azért érdekes, mert az anyag- vizsgálat során megállapították, hogy 100 százalékos tisztaságú magnéziumból készült. A Földön eddig még csak 99,95 százalékos tisztaságban fordult elő és az is nagyon puha állapotban. Ellenben a talált rúd kemény. Bakó László debreceni lakos tulajdona ez a tárgy, egy földönkívüli lénnyel való kapcsolat során került hozzá. Sajnálatos módon a tulajdonos 3 részre fűrészelte a rudat abból a meggondolásból, ha el is veszik tőle az egyik darabot, még így is marad neki „emlék”. —Mint a klub vezetője, tartottál már előadást az ufókról? —A hazai és a Békés megyei ufójelenségek címmel volt egy előadásom. Megpróbáltam felvázolni az Orosházán észlelt eseményeket. Bár sokan még azzal sem voltak tisztában, hogy az ufó szó azonosítatlan repülő tárgyat jelent. — Véleményed szerint a fantasztikus filmek hitelesen ábrázolják az idegen lényeket? — Minden kitalált történetnek van egy kis valóságalapja, így az űrlények két típusát emlegetik: a kis szürkéket és a magas szőkéket. Tudományosan az előbbiekről tudunk többet. A Zeta Reticuli nevű bolygón élnek. —Orosházán történt-e eltérítés? — Igen, valaki felkeresett, és a következőket mesélte el: 1962-ben még gyermekként az esti órákban — lefekvés után — úgy érezte, hogy nem tud megmozdulni, semmit nem hall, mintha megsüketült volna. Másnap fel tudta idézni a vele történteket, a fényes szobát, ahol feküdt, körülötte pedig kis szürke lényeket. Bevallása szerint energiát kapott. Az orosházi klubba várják mindazokat, akik hasonló jelenségekről be tudnak számolni, vagy érdeklődnek a téma iránt. T. A. Az 1848-as szabadságharc emlékére rendeztek ünnepséget a napokban Kardoskúton a művelődési házban. Az iskolások által elénekelt Himnusz és Verasztó Antalnak, az iskola igazgatóhelyettesének megemlékezése után a szavalóverseny győztesei mondtak el egy-egy verset. A versenyről és a győztesekről bővebben Lengyel György- né, a művelődési ház vezetője beszélt: —Az önkormányzat hirdette meg a versenyt, amire iskolások jelentkezhettek. A zsűri szerepét a tanári kar látta el. Az első és a második osztályosoknál Szabó Zsolt, a harmadikosoknál és negyedikeseknél Kurucz Zsuzsa lett az első. A felsősöknél Kocsis Péter és Veres Tamás bizonyult a legjobbnak. Az ünnepségen a gyerekek mellett két „profi” — GombkötőMihályné és Dunai Attila—is elmondott egy verset a közönség legnagyobb örömére. — Engem Lengyel György- né kért fel, hogy szavaljak a nyugdíjasklub nevében — mondta bemutatkozásképpen Gombkötőné, akit a faluban mindenki Margit néninek ismer. — 10 éve Nagyszénáson indultam először szavalóversenyen, ahol első lettem. Azóta az ilyen ünnepi eseményeken mindig biztatnak, szavaljak! Itt a Magyarok Istene című Petőfi Sándor költeményt mondtam el. — Én is Emiké (Lengyel Györgyné) kérésére vállaltam el a szereplést — vette át a szót Dunai Attila, akitől azt is megtudtuk, hogy nem csak mondani, de írni is szereti a verseket. Már több mint 300 költeménynél tart. — Általában akkor írok, ha rossz a kedvem, ilyenkor kiírom magamból a bánatot. Verseim még nem jelentek meg sehol, mert nem tartom arra érdemesnek —jegyezte meg szerényen a fiatalember. Az ünnepi műsor után Ramasz Imre polgármester adott át emlékkönyveket a szavainknak. B.Cs.
