Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-18-19 / 65. szám
1995. március 18-19., szombat-vasárnap «©-BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Gellérthegyi álmok Vendégségben Molnár C. Pál műhelyében Kevés hely van a világon, ahol egy festő hajdani műterméből olyan galériát alakítottak, amelyben a művész családtagjai fogadják a látogatót. A Gellérthegy oldalában Molnár C. Pál műterme e ritka helyek egyike, ahol a mester lánya, Éva asszony, értő kalauzolásával tehetünk emlékezetes utazást a művészet birodalmában. — Ez a szoba volt apám alkotó- műhelye, a parkettán még látszanak a sötétebb foltok, emlékezve azokra az időkre, amikor itt kotyvasztotta a festékeit — mondja a ház asszonya. — Hajdanán ez volt a szentély, munka közben nem tűrt maga mellett senkit sem. Egyszer mégis kivételt tett és nézhettem, hogyan dolgozik. Amikor már azt hittem, készen van egy kép, mondtam neki, hogy valami hiányzik róla. Akkor friss ecsetvonásokkal hirtelenjében varázslásba kezdett: egy- kettő-három, egy-kettő-három, és máris élő, telített lett a táj. Képtárak rutinos látogatói nem csak a teljes „anyagot” szeretik áttekinteni, de szívesen időznek, akár hosszasan is egy-egy kép előtt. Molnár C. Pál életművének bemutatója alkalmat kínál a témagazdagság cso- lálatára, és arra is, hogy egynémely műve fogva tartsa a nézőt. A batto- nyai kisdiák rajzai meglepő anatómiai ismeretekről árulkodnak, s az érett művész alkotásai elénk vetítik a humanista szemléletmód látomásait. — Apám szinte élete végéig tanult, kísérletezett — emlékezik Éva asszony. — Van egy kiadatlan könyve a festészettechnikáról, szeretném azt is sajtó alá rendezni. Mint ahogy születésének századik évfordulóján megjelent a Vallomások című önéletrajzi munkája, amelyhez bőséges képanyagot sikerült közzétennem. Rajzai is felmérhetetlen mennyiségOlasz város ben maradtak ránk, magam is csodálSzent csalód Erotique kozom, hogyan lehetett ilyen magas fokon ennyit alkotni. De nem is kell beszélnem róla, hiszen a képek mindent elmondanak. Valóban legjobb, ha hagyjuk, hogy a mester ecsetvonásai által táruljanak fel előttünk az élet sejtelmes szépségei. Egy nagy ívű pálya legjelentősebb állomáséira visz ez a kiállítás. A fővárosban járva, érdemes elmenni a Ménesi út 65. szám alá, különleges élményben lehet részünk. Andódy Tibor Kovács Ferenc ARADVÉGI MONDÁK A/ Ipohi Arnold Népfőiskola kiskunt vtiiru I. kötet A könyvet az Ipolyi Arnold Népfőiskola jelentette meg zázötven esztendeje már, hogy kutatóink folyamatosan megjelentetnek, ismertté tesznek egy-egy szeletet népünk szóbeli hagyománykincséből, népköltészetéből. Meglepő hát, hogy még ma is kerülnek elő eddig ismeretlen szövegek. Elég, ha a XX. sízázad második felében Kallós Zoltán Balladák könyve című gyűjteményére gondolunk. A technika évszázadának közepén egy erdélyi néptanító ősi szövegeket, s talán több ezer éves dallamokat tesz közzé saját gyűjtéséből. De szőkébb környezetünk sem panaszkodhat, Krupa András vagy Beck Zoltán megyénkből is csodaszép, s ami a legfontosabb, élő folklóranyagot gyűjtött és tett közzé. Most egy rövid terjedelmű, de annál értékesebb anyaggal gazdagodtunk. Az újkígyósi székhelyű Ipolyi Arnold Szent Lászlóról, Attiláról és Mátyás királyról Aradvég i mondák Népfőikola jelentette meg Kovács Ferenc Aradvégi mondák című mondagyűjteményét, Sarusi Mihály szerkesztésében és előszavával. A gyűjtő, Kovács Ferenc nem ismeretlen néprajzi irodalmunkban. Bukarestben, ahol az elmúlt évtizedekben nagyon sok kitűnő magyar néprajzi publikáció jelent meg az ’50-es években „Iratosi kertek alatt...” címmel tett közzé egy kitűnő balladagyűjteményt. A gyűjtő, Kovács tanái- úr már vagy 35 esztendeje nincs közöttünk, tehát hosszú lappangás után jelent meg életművének egy eddig ismeretlen része. A kötetben történeti mondák és kincsmondák találhatók. Olvashatunk Attila királyról, Szent Lászlóról, Mátyás királyról, rejtőzködő, titokzatos kincsekről. A szövegeket a szerző Aradon és környékén és a hajdan Csanád megyei községben Kisiratoson gyűjtötte. Arad megye kevéssé ismert néprajzi irodalmunkban. A terület, amely a múlt század második felében nagy ívű fejlődésnek indult, az új határ áldozata lett. Peremvidékké vált. Az itt élő magyarság elszakítva a magyar nyelv- területtől, szórvánnyá lett, sokszor összefogó értelmiség, a túléléshez szükséges szervezetek nélkül. Különös öröm hát, hogy Kovács Ferenc az ’50- es évek elején gyűjtött mondáiban milyen szépen, a magyar múltat tiszta hagyományból ismerve szólalnak meg az adatközlők. Hitük szerint aranykor volt szent királyaink kora, amikor a király, mint Isten küldötte, az igazság letéteményese, a föld népének hivatott védelmezője volt. A XIX. századra az igazságot már csak a betyárok, a lápok rejtekén bujdosó szegénylegények őrzik. A régi korok aranya meg a pusztai halmok mélyén, a föld alatt rejtőzködik. Nehéz próbákat kell kiállni annak, aki hozzá akar férni, s légtöbbször nem is sikerül. Nekünk most mégis szerencsénk van. Kezünkbe vehetünk egy füzért népünk mérhetetlenül sok rejtett kincséből. Ihatunk egy csöppet a bartóki tiszta forrásból. Azt hiszem, idegeket próbáló, túlhajtott világunkban szükségünk is van rá! (A könyv kapható az Ipolyi Arnold Népfőiskola rendezvényein és a békéscsabai antikváriumban.) Harangozó Imre Verasztó Antal versei: Fésülködik a Tavasz Fésülködik a Tavasz, átöleli a bokrokat, Ablakok nyílnak, meg virágok, meg kulcsra zárt szívek. Vánkosom álmok küszöbe, gyere csak bátran, gyere bel Románc Tanyák! Vagy inkább pusztára száműzött házak, küszöbük alatt kihűlt emlékekkel. A szobában sápatag fények ijesztgetik a fölös sötétséget. Félholt anyókák lefekvés eló'tt ó-skatulyákban furcsa dolgokat keresnek. Másnap aki ébred, füsttel kedvez a szélnek, A füstből kifelé egy hernyó mászik szakadatlan, Tavasz van! Tavasz Tavasszal a Föld meleg porszemekből van összerakva mogyorófán hintázik a barka nyújtózik az ág bomlik a levél fény fürdik a tócsák közepén fű moccan — mint sima bársony gyermekvágy libben lepkeszárnyon ösvény tekereg a napra csillagvirág szirmát kitakarja Tavasszal a Föld meleg porszemekből van összerakva
