Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-11-12 / 60. szám

^SiRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 31 1995. március 11-12., szombat-vasárnap 9 rendszám, utcanév, házszám, foglal­kozás stb.). Kérlek, válaszolj hama­rosan, a megszólításod az én aláírá­som is lehet. Aki megtanul tűrni és várni, soha nem fog szenvedni — tűrök és várok, hogy ne szenvedjek! Forró üdvözlettel: Szeretlek „Aki nagyon várt valamit” Inkább meggyőzni akartalak, mintsem megtámadni. Mégis az utóbbira vagy fogékonyabb. Vajon miért? Ne hitesd el magaddal, hogy az ellenséged lettem, velem meg hiá­ba próbálod! Előre szólok: legköze­lebb úgy tekintem a mosolyodat, hogy őszinte, és ezért — de csakis ezért — viszonozni fogom! Ha kitar­tasz a dac mellett, ezentúl csúnyán nézz rám (mégiscsak, könnyebb), vagy üzenj, különben félreértelek! Addig is: Szia! „Könyörtelen” é Adriennek! Egy könnyes szempár Elárulta nekem Ez már egy igaz Őszinte szerelem Vége? Soha se legyen!!! Szeretlek Téged pET1 Jazz, blues, sör Zenekedvelő vállalkozók határozták el: tesznek azért, hogy Békéscsabán létrejöjjön egy fesztiválszerű buli. Az ötletet tett követte, így ma 20 órakor az ifjúsági házban kezdetét veszi az egy éjszakás, tavaszi jazz- blues jamboree. A program házigazdája a békéscsabai Jackpot együttes, sztárvendége a Kőszegi trió. Mellettük színpadra lép a Mirror Two, a László Attila Band és a Palermo Boogie Gang. A koncertek ideje alatt az érdeklődők mégtekinthetik Boldog Gusztáv jazzfotó-kiállítását. És végül egy nem elhanyagolandó mellékkörülmény: a belépőjegy mellé egy pohár Dreher sör is jár. 71. 10. 13. Nem tudom nekem szólt-e a nőna­pi üdvözlet. Ha igen, köszönöm! Ha ráismersz a dátumra, üzenj a Szívkül- diben. 76.05.15. Halvány őszi rózsa! Péter vagyok, az általad említett tulajdonságok rám is illenek. Ha te is szeretnél velem találkozni, akkor március 11-én 19.15—19.30 óra kö­zött, vagy március 12-én 16 órakor a Nagy Imre téren várlak. A/ A/ jáz Andrea írójának! Ha nekem szántad az írásodat, ak­kor nagyon örülök, és köszönöm a biztatásodat. ígérem, nem adom fel! Valami ismertetőjelet adj magadról a félreértések elkerülése végett (autó­A rock klasszikusai — Jethro Tull „Valami egyetemista jött oda hozzánk és be köpte, milyen nevet válasszunk. Mi kíván­csian figyeltünk rá, de eszünk ágában sem volt a nevet megtartani. Elég népi­esnek és elég vadnak hangzott. Jethro Tull. Azt se tudtuk kicsoda.” — lan Anderson énekes emlékezett így. Azután persze csak utána néztek. Jethro Tull 1674-ben született, földbirtokos és ál­lattenyésztő volt, akinek nevét ma már nem­csak egyetlen értekezése, az 1731-ben megje­lent „Hogyan törjük be a lovakat?” őrzi az utókor számára. A Blackpoolból származó Anderson elfogadta a nevet. Nosztalgiát érzett a múlt iránt. Ez abban is megmutat­kozott, hogy Dickens-korabeli ruhákban léptek fel, vagy öregembernek maszkí­rozták magukat, mint első lemezük borí­tója is mutatja. A kezdet számukra sem volt könnyű. Anderson ma is emlegeti interjúiban a felmele­gített krumplileveseket, hogy éjszakai mozikban porszívó­zott, hogy az MGM stúdió visszaadta első demofelvé- telüket, hogy a ruha is le- foszlott róluk (Anderson egy elhajított plasztiklámpaernyőből csinált magának nadrágot). Szerencsére a Marqu­ee klub közönségét színpadi megjelenésük csep­pet sem zavarta, igényes zenéjük pedig óriási sikert aratott. A színpadi hatást pedig csak fokoz­ta. Hol könnyűbúvárnak öltözve, hol nyusziruhá­ban, hol medveálarcban, höl doni kozákegyenruhában léptek fel. Színházat csináltak a zenéhez, akárcsak ezek­ben az években a Genesis. Se szeri, se száma nem volt az ötleteknek, melyek egymás után sorjázó albumaik zene- és szövegvilágát jelenítették meg (Aqualung 1971, Vas­tag, mint a tégla 1972, Passiójáték 1973). Anderson, aki Mick Abrahams gitáros távozásával (1970) szellemi vezére lett zenekarának, nemcsak fuvo­lán és akusztikus hangszereken játszik, ha kell billentyű­sökön is, hegedűn, de még szájharmonikán is. Andersont klasszikus zenei berkekben is értékelnek, mint fuvolást, így azután a művészi kiteljesedés következményeképp, a hetvenes évek közepéig a zenekar egyre veretesebb albumokat készített. A régi, könnyed Jethro-hangzás, kelta népzené­vel ötvözötten, az 1976-os Túl öreg a rock and rollhoz, túl fiatal a halálhoz című albumukon tért vissza, még az együttes történetében először a slágerlista tetejére is feljuttatva a csapatot. A sikeren felbuzdulva a további években en­nek a hangzásnak a jegyében dolgoz­tak tovább: Dalok az erdőről (1977), Nehéz lovak (1978), Busting Out (1978), Viharleső (1979). 1980-tól ugyan az igényes ze­ne vonalán, de már változó szín­vonalon készítették albumaikat. 1988-ban érték el pályafutásuk legnagyobb sikerét, amikor meglepetésre a Heavy-metal \ kategóriában kaptak Grammy- díjat. Még a díjátadó Ozzy Os­bourne is csodálkozott a fura döntésen. Nem mintha az együttes nem érdemelt volna meg egy életműdíjat. De hát pont ebben a kategóriában, a Metallicával versenyben... Ekkor már csak Martin Bar­re és David Pegg gitárosok ját­szottak Andersonon kívül az együttesben, mely lemezein és turnéin vendégzenészekkel dolgozott, akik, és ez volt ben­ne a lényeg, csak a „tényleges produkció” jogdíjaiból részesültek. Anderson hangszálbetegsége miatt a nyolcvanas évek legvégére leállni kényszerültek — a csomót sikeres műtét­tel eltávolították. A nagyszerű Catfish Rising albummal tértek vissza, melyet a kritika az utóbbi tíz év legjobb Jethro-anyagának ítélt. A Jethro Tull közel három évtizedes pályafutása alatt bebizonyította, hogy a rock legnagyobb mesterei közé tartozik, erről bánnely albumának meghallgatásakor megbizonyosodhatunk. Panics Ferenc Szemben ülök Nehéz Judittal* és némán hallga­tom. A vágyainkról beszél. A test és a lélek harmó­niájáról, egy komplex módszerről, izületi stimulá­cióról, az egész testre kiterjedő, speciális gyúrás­ról. Aki szakszerűen végzi, a betegnél beindítja az ingyógyító erőket. A távol-keleti mozgási, mozga­tási terápia elvezet a gyógyuláshoz. Amennyiben a beteg akarja. Ha nem akarja, a természetgyó­gyász terápiája hiábavató. A fogásokat nagyon pontosan kell alkalmazni, különben a terápia semmit sem ér Fotó: Kovács Erzsébet lazulnak. A természetgyógyászok kötött koreográfiával dolgoznak. A nálunk ismert masszázsoktól alapfo­gásaiban, haladási irányában külön­bözik. Megegyezik azonban a bioe­nergetikusok fogásaival. Érdemes figyelnünk, hogy a terá­piával kapcsolatban mit tart fontos­nak elmondani Nehéz Judit. íme: — Rendkívül sokat segít, hogy a természetgyógyász legalább fél órát beszélget a beteggel. Én csupán mint egy katalizátor, beindítom a gyógyu­lásifolyamatot, csak segítek, a beteg tehet a legtöbbet azért, hogy egészsé­ge visszatérjen. Nehéz Judit tavaly 40 órás alapfo­kú tanfolyamot tartott Békéscsabán. Egy héttel ezelőtt egy háromnapos képzés végén találkoztunk vele. Júni­usban — a nagy érdeklődésre tekin­tettel — újabb egyes, alaptanfolya­mot indít a 10-es iskolában. Akit ér­dekel, keresse az iskolában Hugyecz Andrásnét. L. E. Nehéz Judit júniusban ismét tanfolyamot tart az alapfogásokból Békéscsabán A gyógyító alapfogások egyike Nehéz Judit 1990-ben Lengyelor­szágba utazott, hogy megtanulja az akupunktúrát. Ott ismerte meg Saion- ji Masayuki tokiói professzort, aki­nek tanítása azonnal magával ragadta Juditot, aki jelenleg a négyes diploma — a mesterfok alatti diploma — szintjéig jutott el. Ennek feltétele a száz alapfogás ismerete, a diagnosz­tika, vagyis annak eldöntése, mikor milyen kezelés alkalmazható, illetve az eszperantó nyelv tudása. Ezt a terápiát 1990-ben listázták a termé­szetgyógyászati módszerek közé. Lé­nyegében mindenfajta betegségre al­kalmazható, hazánkban leginkább a mozgásszervi bajok gyógyításánál értek el figyelemre méltó eredmé­nyeket. J udit praxisában azonban volt már porckorong-sérves, gerinc- ferdüléses páciens, illetve cukorbe­teg is. Ez a gyógyítás nem igazán illesz­kedik az európai terápiákhoz és logi­kához. A különböző fogások alkal­mával az ízületek megkattannak, ki­és beinfiílnak az öngyógyító erők • '' ........ •• :v,’1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents