Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-06 / 31. szám
ELETMOD 1995. február 6., hétfő Koncsol László jó tanácsai a figyelmeztető jelekről és a zöldségkúráról, ami nem csodaszer, de hatásos Nem halálos betegség a rák Az Uj Szó tavaly december 23-án riportot készített velünk. Azóta számos telefont kaptunk, bajban lévő emberek vagy családtagjaik kértek tőlünk részletes eligazítást és lelki támaszt ezzel a gyógymóddal kapcsolatban. Levelek tucatjai érkeztek a szerkesztőségbe is, ismerőseink állítanak meg az utcán, s mivel egy más hivatású ember idejéből sok ezer rászoruló aprólékos eligazítására nem futja, a szerkesztőséggel együtt úgy döntöttünk, hogy ha kimondtuk az á-t, az egész ábécét végigmondjuk, s közzétesszük a Breuss-féle zöldségkúra részletes leírását, amelyre immár minden beteg nyugodtan rábízhatja magát. Három fontos dolog Az első és legfontosabb, amit mindenkinek tudnia kell: a rák nem halálos betegség! Rákban e pillanattól egyetlen olvasónknak, s olvasóink egyetlen rokonának vagy ismerősének sem lenne szabad eltávoznia, ha pedig heveny daganatos betegségből a böjt révén fölépült, s bizonyos étrendi szabályokat megtart, örökre megszabadul bajától. Vannak modern kórok, amelyekből nem épülhetünk föl, legfeljebb együtt élhetünk velük; a ráktól s a leukémiától viszont egy hathetes koplalással lábon, munka közben, vidáman és végérvényesen megszabadulhatunk. Bármily meghökkentő ez az állítás, így igaz, s heteken-hónapokon belül százak, éveken belül ezrek fogják tapasztalni és életükkel is bizonyítani igazságát. A gyógyítás másik fontos eleme, hogy a bajbajutott embernek tudnia kell, miben szenved. Nem azért, hogy távozása előtt hagyatkozhassék, hanem azért, hogy tudja, milyen ellenséggel kell szembe- szállnia. Önkéntes és szigorú fegyelmet ugyanis általában csak a baj ismerete kényszerít rá az emberekre. Harmadik eleme a gyógyulás bizonyosságából eredő, mondhatnánk, kötelező jókedv és lelki derű. A böjtölő keresse a vidámság forrásait, olvasson vicceket, hallgasson, nézzen vígjátékokat és kabarékat, énekeljen, muzsikáljon, játsszék, dolgozzék, szeressen, üljön a kocsijába, járjon munkába, sétáljon — élje az egészséges emberek rendes napi életét, építsen terveket, s lásson hozzá megvalósításukhoz. Ezzel a kúrával dolgoznunk kell; ha a pácienst műtétek, sugár- és kemoterápiás kezelések nem sodorták mozgás- képtelen állapotba, a kúra heteiben könnyebb testi munkát is végezhet. Legyen persze óvatos, a rendesnél kevesebbet mozogjon, s ágyából vagy székéből ne keljen föl hirtelen, mert megszédülhet, sőt egy pillanatra el is ájulhat. Erre mindenkinek ügyelnie kell. A napi kétórás séta a böjt alatt mindenképpen kötelező. Pozsonyi ismerősünk, M. P. asszony gyomorrákkal került a műtőasztalra, s a beavatkozás folyamán fedezték föl orvosai, hogy hasnyálmirigye is daganatos. Az utóbbival nem tudtak mit kezdeni, s mivel férje és leánya vállalta a végső búcsú pár (4—6) hetére szóló ápolást, ki is adták nekik. Ekkorkapták meg ismerősüktől a Breuss-kúra leírását, s végső menedékként bevetették az élet-halál küzdelembe. Ismerősünk borzasztó testi-lelki állapotban volt, sebe nyitva, s a Breusstól ajánlott, műtét utáni 2 hónapot sem várhatták ki. A betegnek jártányi ereje sem volt, a kúrával tovább fogyott, de mivel a napi kétórás séta kötelező, már az első napon felöltöztették, ápolónő leánya emelte jobbról, férje balról a könyökét, s lépegetnie kellett. A harmadik-negyedik napon már maga is bírta a csoszogást, a kúra végén pedig rendes iramban sétált. Sebe begyógyult, arca és kiszínesedett, amikor pár héttel a kúra után jelentkezett a klinikán, az ilyenkor szokásos álmélko- dás után megvizsgálták, s tünetmentessé nyilvánították. Ennek tíz esztendeje, s az asszony életerős, egészséges. A kúránk végén közölt nyersétrend-ja- vaslat tőle származik. Senki se féljen a kúrával járó fogyástól: ki-ki csak a fölösleget, a nélkülözhe- tőt (és nélkülözen- dőt) adja le a súlyából: a zsírt, a meszel, a mérgeket, a beteg a daganatait. Egyik ismerősünk — a győri Ede atya — hét kilót adott le, nászunk tizenhetet, e lapban is publikáló Polák Imre, aki kísérlet- és megelőzésképpen csinálta végig egyszer a teljes, többször a fél Breuss-kúrát, 18 kilót, de ő gerinctúrákat vezet a Kis-Kárpátokban, s még a kúra 41. napján is négy órát gyalogolt egy csapat élén. Úgy érezte, hogy tartalékaiból még további két hét koplalásra is futhatná. Magam 13 kilót fogytam, visszanyertem egyetemi éveim testsúlyát, s hiába szerettem volna további kettőt ledobni, nem ment. Az első nap súlyapadása riasztóan meredek, nálunk 2—2 kiló volt, a másodiké 1—1 kiló. A harmadiké szintén, de ez a heves iram lelassul, s utolsó két-há- rom kilónktól csak 1—1 hét böjtjével bírtunk megszabadulni. Viszont már a második napon rendeződött a vérnyomásom, a negyedik-ötödiken érzékeltem, hogy térdem, mely évek óta ropogott és fájt, rendben van, két héten belül eltűnt idültté váló rekedtségem (húsz évig dohányoztam!), körmöm kiszínesedett, s egyéb, már-már idült kiválasztási panaszaim is megszűntek. A fogyás néhány szükség- szerű kellemetlenségére is figyelmeztetnem kell olvasóinkat. Velejárója a fázékonyság, a fokozott ingerlékenység s a hátfájás; az utóbbit megfelelő tornával, hátkenéssel és némi fekvéssel eloszlathatjuk. A Breusstól is említett lábi- zomgörcsök nálunk séta közben há- romszor-négy- szer jelentkeztek, ilyenkor valóban segített 8—10 szőlőcukor-tab- letta. A kúra folyamán a férfiak nemi vágya megcsappan, de utána ismét eleven lesz. Korunk embere sokat eszik, rengeteg húst és zsiradékot fogyaszt abban a hiszem- ben, hogy ezek a dolgok szolgáltatják számára az egészséget, s az életerőt. Az igazság viszont az, hogy az embernek borzasztó kevés táplálékra van szüksége, hogy egészséges, tevékeny életet élhessen, s ami alapvetően kell hozzá, az abban a fél-, sőt negyed- vagy (horribile dictu!) nyolcad liter bíborvörös, egészemberek voltak, s csak ünnepeken láttak húst, gondoljunk a világháborús frontok katonáinak nyomorult hadikonyhájára, a földből kikapart gumókra, a fogoly- és koncentrációs táborok csajkáinak sírnivaló tartalmára, s arra, hogy akit golyó, járvány vagy egyéb kór el nem vitt, soványan bár, de évek iszonyú koplalása után is hazatért, sha súlyát, az orvosok erre a tudástömegre esküdtek föl, s nem róhatjuk föl nekik, ha kudarcaik ellenére is saját tanult és beidegzett gyógymódjaikkal próbálják a rákot gyógyítani, túlnyomórészben elutasítva a Breuss-féle, s az övéhez hasonló alternatív terápiákat. Azt is tudjuk, hogy a betegek többsége hiába veti alá magát a testi-lelki gyötrelmeket hozó műtéteknek, s a járulékos, olykor évekig elhúzódó terápiáknak, a kór erősebbnek bizonyul orvosainknál. A műtét s a járulékos terápiák kivonják az embert a társadalomból, elvonják munkájától, s kockázatokkal járnak, a sugár- és a kemoterápia az egészséges szöveteket is rombolja, a beteg szervek csonkolása, a vastagbél . k i séges, sókkal, ásványokkal, szólőc u- korral és vitaminokkal telített zöldséglében, s az előírt gyógyteákban mind benne van. Az ember egész életszemléletét átalakítja ez a pár hét; megszabadul a „mit egyem, mint igyam, mivel ruházkodjam” napi rémületétől, amelynek oszla- tására Jézus is intette korának emberét, s rányílik a szeme: ámul és bámul, hogy milyen mulatságosan kevés kell a lét- fenntartásunkhoz. Ami kell, az éppen nem a húsban keresendő. Hogy ez mennyire így igaz, gondoljunk apáinkra és nagyapáinkra, akik túlnyomó többségükben szerény falusi vigyázott magára, többnyire magas kort ért meg. Egész kultúrák élnek növényeken és némi sovány húson, halakon- számyasokon, s még böjtölnek is hozzá. Ne féljünk a zöldség- lékúrától, vékony, sőt kifejezetten sovány emberek is nyugodtan vállalhatják, nem fogynak, sőt meggyógyulnak tőle. Nem károsít — gyógyít Nem vitathatjuk az orvostudomány által fölhalmozott hatalmas biokémiai ismeretanyag vezetése részben vagy teljesen pótolhatatlan károsodásokkal és sok keserűséget okozó következményekkel jár; A zöld- séglékúra mindezeket átlépi, a szervezetet nem károsítja, csak meggyógyítja, kitisztítja, igazi biológiai és biokémiai nagytakarítást végez bennünk, s a kúra után tiszta építőelemekkel erősít. Kár, hogy a betegek többsége csak az orvosi beavatkozások kudarca után, legyöngült, elgyötört állapotban, végső menedékként kap a Breuss-kúra után. Nem javaslom, csak megfontolásra ajánlom olvasóinknak, nem volnae helyes, ha a tünetek (csomók, vérzések stb.) észlelésekor tüstént hozzálátnának a Breuss-féle böjthöz, s ezzel gyógyítanák ki magukat. A kúra után — akár műtét helyett, akár utána bonyolította le a páciens, vizsgáltassa meg magát a szakorvosokkal, hogy megnyugodjék. A meg nem bolygatott daganat nagyon lassan nő, és sejtjei nem szóródnak szét, ezért van időnk a lékúra előkészítésére és nyugodt, derűs, magabiztos lebonyolítására. A beteg joga Hangsúlyozom, hogy a felnőtt beteg maga dönt a gyógymód felől, az ő joga és felelőssége, mi itt csak a választás lehetőségét s a másik út titkait rajzolhatjuk meg olvasóinknak. Meggyőződésünk, hogy ha ezt a kúrát már harmincöt-negyven éve ismertük volna, nem ment volna el rákban édesapám, anyósom, anyósom öccse, két sógorom, számos barátom és ismerősöm, kiskorú árvákat, ifjú hitveseket és befejezetlen pályákat hagyván hátra teljesen értelmetlenül. Az alábbi szöveg Rudolf Breuss könyvének (Krebs, Leukämie und andere scheinbar unheilbare Krankheiten mit natürlichen Mitteln heilbar, Bludenz/Vorarlberg 1990) rö- videbb magyar és részletesebb cseh kivonatából, a német eredeti figyelembevételével készült. Célunk a teljes, mintegy 160 gépelt oldalas könyv lefordítása és kiadása, de a betegek erre a gondos kivonatra is nyugodtan rábízhatják magukat. A leukémia-gyógyító receptet a könyvből fordítottuk. Breuss azt írja, hogy 1986-ig mintegy 150 leukémiás beteget állított talpra, s hinnünk kell neki, minden esetet dokumentált. A leukémiát természetesen csak orvos állapíthatja meg. Ez a gyógymód nem ku- ruzslás, az olvasó látni fogja, hogy tejesen ésszerű megfontolásra épül, s kristálytiszta természettudományos logika mentén működik és hat. Az orvosi gyógyítás kívülről, műtéttel, sugarakkal és vegyszerekkel próbálja lebontani a daganatokat, Breuss viszont és a hasonló módszerekkel gyógyító társai (pl. a német— amerikai Gerson) belülről, magával a szervezettel,- testünk egészséges sejtjeivel végeztetik el ezt a héraklészi munkát, a bennünk rejlő Augi- ász-istálló kitakarítását. Nem mindegy, mivel táplálkozik a rákból kijött ember, ezért úgy döntöttünk, hogy ebben is segítséget nyújtunk olvasóinknak, s belátható időn belül hosszú sorozatban közöljük azokat az ételrecepteket, aijte- lyekre bárki nyugodtan rábízhatja magát: erős, egészséges és vidám lesz tőlük. Végül az interjúnkban elhangzott mondatot senki se értse félre; természetesen senkinek sem szabad rákban elmennie, magunk is rengeteg segítséget kaptunk szlovák barátainktól, s nyújtottunk már szlovákoknak; kijelentésem kizárólag a szlovákiai magyar alternatív gyógyászati irodalom hiányára, s betegeink ebből következő tanácstalanságára és kiszolgáltatottságára utalt. (Folytatás a 8. oldalon) A Breuss-féle kúra fontos eleme a zöldségekben rejlő ásványi anyagok gazdagsága
