Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-06 / 31. szám

ELETMOD 1995. február 6., hétfő Koncsol László jó tanácsai a figyelmeztető jelekről és a zöldségkúráról, ami nem csodaszer, de hatásos Nem halálos betegség a rák Az Uj Szó tavaly december 23-án riportot készített velünk. Azóta számos telefont kap­tunk, bajban lévő emberek vagy családtag­jaik kértek tőlünk részletes eligazítást és lelki támaszt ezzel a gyógymóddal kapcso­latban. Levelek tucatjai érkeztek a szer­kesztőségbe is, ismerőseink állítanak meg az utcán, s mivel egy más hivatású ember idejé­ből sok ezer rászoruló aprólékos eligazításá­ra nem futja, a szerkesztőséggel együtt úgy döntöttünk, hogy ha kimondtuk az á-t, az egész ábécét végigmondjuk, s közzétesszük a Breuss-féle zöldségkúra részletes leírását, amelyre immár minden beteg nyugodtan rábízhatja magát. Három fontos dolog Az első és legfontosabb, amit mindenkinek tudnia kell: a rák nem halálos betegség! Rákban e pillanattól egyetlen olvasónknak, s olvasóink egyetlen rokonának vagy is­merősének sem lenne szabad eltávoznia, ha pedig heveny daganatos betegségből a böjt révén fölépült, s bizonyos ét­rendi szabályokat megtart, örökre megszabadul bajától. Vannak modern kórok, ame­lyekből nem épülhetünk föl, legfeljebb együtt élhetünk velük; a ráktól s a leukémiától viszont egy hathetes koplalás­sal lábon, munka közben, vi­dáman és végérvényesen meg­szabadulhatunk. Bármily meghökkentő ez az állítás, így igaz, s heteken-hónapokon belül százak, éveken belül ez­rek fogják tapasztalni és életükkel is bizonyítani igaz­ságát. A gyógyítás másik fontos eleme, hogy a bajbajutott em­bernek tudnia kell, miben szenved. Nem azért, hogy tá­vozása előtt hagyatkozhassék, hanem azért, hogy tudja, mi­lyen ellenséggel kell szembe- szállnia. Önkéntes és szigorú fegyelmet ugyanis általában csak a baj ismerete kényszerít rá az emberekre. Harmadik eleme a gyógyu­lás bizonyosságából eredő, mondhatnánk, kötelező jó­kedv és lelki derű. A böjtölő keresse a vidámság forrásait, olvasson vicceket, hallgasson, nézzen vígjátékokat és kaba­rékat, énekeljen, muzsikáljon, játsszék, dolgozzék, szeres­sen, üljön a kocsijába, járjon munkába, sétáljon — élje az egészséges emberek rendes napi életét, építsen terveket, s lásson hozzá megvalósításuk­hoz. Ezzel a kúrával dolgoz­nunk kell; ha a pácienst műté­tek, sugár- és kemoterápiás ke­zelések nem sodorták mozgás- képtelen állapotba, a kúra he­teiben könnyebb testi munkát is végezhet. Legyen persze óvatos, a rendesnél keveseb­bet mozogjon, s ágyából vagy székéből ne keljen föl hirtelen, mert megszédülhet, sőt egy pillanatra el is ájulhat. Erre mindenkinek ügyelnie kell. A napi kétórás séta a böjt alatt mindenképpen kötelező. Pozsonyi ismerősünk, M. P. asszony gyomorrákkal került a műtőasztalra, s a beavatkozás folyamán fedezték föl orvosai, hogy hasnyálmirigye is daga­natos. Az utóbbival nem tud­tak mit kezdeni, s mivel férje és leánya vállalta a végső bú­csú pár (4—6) hetére szóló ápolást, ki is adták nekik. Ek­korkapták meg ismerősüktől a Breuss-kúra leírását, s végső menedékként bevetették az élet-halál küzdelembe. Isme­rősünk borzasztó testi-lelki ál­lapotban volt, sebe nyitva, s a Breusstól ajánlott, műtét utáni 2 hónapot sem várhatták ki. A betegnek jártányi ereje sem volt, a kúrával tovább fogyott, de mivel a napi kétórás séta kötelező, már az első napon felöltöztették, ápolónő leánya emelte jobbról, férje balról a könyökét, s lépegetnie kellett. A harmadik-negyedik napon már maga is bírta a csoszogást, a kúra végén pedig rendes iramban sétált. Sebe begyó­gyult, arca és kiszínesedett, amikor pár héttel a kúra után jelentke­zett a klinikán, az ilyenkor szo­kásos álmélko- dás után meg­vizsgálták, s tünetmentessé nyilvánították. Ennek tíz esztendeje, s az asszony életerős, egészséges. A kúránk végén közölt nyersétrend-ja- vaslat tőle származik. Senki se féljen a kúrával já­ró fogyástól: ki-ki csak a fölösleget, a nélkülözhe- tőt (és nélkülözen- dőt) adja le a súlyából: a zsírt, a me­szel, a mér­geket, a be­teg a daganatait. Egyik ismerősünk — a győri Ede atya — hét kilót adott le, nászunk tizenhetet, e lapban is publikáló Polák Imre, aki kí­sérlet- és megelőzésképpen csinálta végig egyszer a teljes, többször a fél Breuss-kúrát, 18 kilót, de ő gerinctúrákat vezet a Kis-Kárpátokban, s még a kúra 41. napján is négy órát gyalogolt egy csapat élén. Úgy érezte, hogy tartalékaiból még további két hét koplalásra is futhatná. Magam 13 kilót fogytam, visszanyertem egye­temi éveim testsúlyát, s hiába szerettem volna további kettőt ledobni, nem ment. Az első nap súlyapadása riasztóan me­redek, nálunk 2—2 kiló volt, a másodiké 1—1 kiló. A harma­diké szintén, de ez a heves iram lelassul, s utolsó két-há- rom kilónktól csak 1—1 hét böjtjével bírtunk megszaba­dulni. Viszont már a második napon rendeződött a vérnyo­másom, a negyedik-ötödiken érzékeltem, hogy térdem, mely évek óta ropogott és fájt, rendben van, két héten belül eltűnt idültté váló rekedtsé­gem (húsz évig dohányoz­tam!), körmöm kiszínesedett, s egyéb, már-már idült kivá­lasztási panaszaim is meg­szűntek. A fogyás néhány szükség- szerű kellemetlenségére is fi­gyelmeztetnem kell olvasóin­kat. Velejárója a fázékonyság, a fokozott ingerlékenység s a hátfájás; az utóbbit megfe­lelő tornával, hátkenéssel és némi fekvéssel eloszlathatjuk. A Bre­usstól is említett lábi- zomgörcsök nálunk séta közben há- romszor-négy- szer jelentkeztek, ilyenkor valóban segített 8—10 szőlőcukor-tab- letta. A kúra fo­lyamán a férfiak nemi vágya meg­csappan, de utána ismét eleven lesz. Korunk embere sokat eszik, rengeteg húst és zsiradékot fo­gyaszt abban a hiszem- ben, hogy ezek a dolgok szolgáltatják számára az egészséget, s az életerőt. Az igazság viszont az, hogy az embernek borzasztó kevés táplálékra van szüksége, hogy egészséges, tevékeny életet él­hessen, s ami alapvetően kell hozzá, az abban a fél-, sőt ne­gyed- vagy (horribile dictu!) nyolcad liter bíborvö­rös, egész­emberek voltak, s csak ünne­peken láttak húst, gondoljunk a világháborús frontok katoná­inak nyomorult hadikonyhájá­ra, a földből kikapart gumók­ra, a fogoly- és koncentrációs táborok csajkáinak sírnivaló tartalmára, s arra, hogy akit golyó, járvány vagy egyéb kór el nem vitt, soványan bár, de évek iszonyú koplalása után is hazatért, sha súlyát, az orvosok erre a tudás­tömegre esküdtek föl, s nem róhatjuk föl nekik, ha kudarca­ik ellenére is saját tanult és beidegzett gyógymódjaikkal próbálják a rákot gyógyítani, túlnyomórészben elutasítva a Breuss-féle, s az övéhez ha­sonló alternatív terápiákat. Azt is tudjuk, hogy a betegek többsége hiába veti alá magát a testi-lelki gyötrelmeket hozó műtéteknek, s a járulékos, olykor évekig elhúzódó terápiáknak, a kór erő­sebbnek bizonyul or­vosainknál. A műtét s a járulékos terápi­ák kivonják az embert a társada­lomból, elvon­ják munkájá­tól, s kockáza­tokkal jár­nak, a sugár- és a kemo­terápia az egészsé­ges szö­veteket is rombolja, a beteg szervek csonkolá­sa, a vas­tagbél . k i ­sé­ges, sókkal, ásvá­nyokkal, szólőc u- korral és vi­taminokkal telített zöldséglé­ben, s az előírt gyógyteákban mind benne van. Az ember egész életszemléletét átalakít­ja ez a pár hét; megszabadul a „mit egyem, mint igyam, mi­vel ruházkodjam” napi rémületétől, amelynek oszla- tására Jézus is intette korának emberét, s rányílik a szeme: ámul és bámul, hogy milyen mulatságosan kevés kell a lét- fenntartásunkhoz. Ami kell, az éppen nem a húsban kere­sendő. Hogy ez mennyire így igaz, gondoljunk apáinkra és nagyapáinkra, akik túlnyomó többségükben szerény falusi vigyázott magára, többnyire magas kort ért meg. Egész kul­túrák élnek növényeken és né­mi sovány húson, halakon- számyasokon, s még böjtölnek is hozzá. Ne féljünk a zöldség- lékúrától, vékony, sőt kifeje­zetten sovány emberek is nyu­godtan vállalhatják, nem fogy­nak, sőt meggyógyulnak tőle. Nem károsít — gyógyít Nem vitathatjuk az orvostudo­mány által fölhalmozott hatal­mas biokémiai ismeretanyag vezetése részben vagy teljesen pótolhatatlan károsodásokkal és sok keserűséget okozó kö­vetkezményekkel jár; A zöld- séglékúra mindezeket átlépi, a szervezetet nem károsítja, csak meggyógyítja, kitisztítja, igazi biológiai és biokémiai nagytakarítást végez bennünk, s a kúra után tiszta építőele­mekkel erősít. Kár, hogy a be­tegek többsége csak az orvosi beavatkozások kudarca után, legyöngült, elgyötört állapot­ban, végső menedékként kap a Breuss-kúra után. Nem javas­lom, csak megfontolásra aján­lom olvasóinknak, nem volna­e helyes, ha a tünetek (csomók, vérzések stb.) észlelésekor tüstént hozzálátnának a Bre­uss-féle böjthöz, s ezzel gyó­gyítanák ki magukat. A kúra után — akár műtét helyett, akár utána bonyolította le a páciens, vizsgáltassa meg ma­gát a szakorvosokkal, hogy megnyugodjék. A meg nem bolygatott daganat nagyon las­san nő, és sejtjei nem szóród­nak szét, ezért van időnk a lékúra előkészítésére és nyu­godt, derűs, magabiztos lebo­nyolítására. A beteg joga Hangsúlyozom, hogy a felnőtt beteg maga dönt a gyógymód felől, az ő joga és felelőssége, mi itt csak a választás lehető­ségét s a másik út titkait rajzol­hatjuk meg olvasóinknak. Meggyőződésünk, hogy ha ezt a kúrát már harmincöt-negy­ven éve ismertük volna, nem ment volna el rákban édes­apám, anyósom, anyósom öccse, két sógorom, számos barátom és ismerősöm, kisko­rú árvákat, ifjú hitveseket és befejezetlen pályákat hagyván hátra teljesen értelmetlenül. Az alábbi szöveg Rudolf Breuss könyvének (Krebs, Le­ukämie und andere scheinbar unheilbare Krankheiten mit natürlichen Mitteln heilbar, Bludenz/Vorarlberg 1990) rö- videbb magyar és részletesebb cseh kivonatából, a német ere­deti figyelembevételével készült. Célunk a teljes, mint­egy 160 gépelt oldalas könyv lefordítása és kiadása, de a bete­gek erre a gondos kivonatra is nyugodtan rábízhatják magu­kat. A leukémia-gyógyító re­ceptet a könyvből fordítottuk. Breuss azt írja, hogy 1986-ig mintegy 150 leukémiás beteget állított talpra, s hinnünk kell neki, minden esetet dokumen­tált. A leukémiát természetesen csak orvos állapíthatja meg. Ez a gyógymód nem ku- ruzslás, az olvasó látni fogja, hogy tejesen ésszerű megfon­tolásra épül, s kristálytiszta természettudományos logika mentén működik és hat. Az orvosi gyógyítás kívülről, mű­téttel, sugarakkal és vegysze­rekkel próbálja lebontani a da­ganatokat, Breuss viszont és a hasonló módszerekkel gyó­gyító társai (pl. a német— amerikai Gerson) belülről, magával a szervezettel,- testünk egészséges sejtjeivel végeztetik el ezt a héraklészi munkát, a bennünk rejlő Augi- ász-istálló kitakarítását. Nem mindegy, mivel táplál­kozik a rákból kijött ember, ezért úgy döntöttünk, hogy eb­ben is segítséget nyújtunk olva­sóinknak, s belátható időn belül hosszú sorozatban közöljük azokat az ételrecepteket, aijte- lyekre bárki nyugodtan rábíz­hatja magát: erős, egészséges és vidám lesz tőlük. Végül az interjúnkban el­hangzott mondatot senki se ért­se félre; természetesen senki­nek sem szabad rákban elmen­nie, magunk is rengeteg segítsé­get kaptunk szlovák barátaink­tól, s nyújtottunk már szlová­koknak; kijelentésem kizárólag a szlovákiai magyar alternatív gyógyászati irodalom hiányára, s betegeink ebből következő ta­nácstalanságára és kiszolgálta­tottságára utalt. (Folytatás a 8. oldalon) A Breuss-féle kúra fontos eleme a zöldségekben rejlő ásványi anyagok gazdagsága

Next

/
Thumbnails
Contents