Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-01 / 27. szám
^SRF-KFS MF.GYRI HÍRLAP Békéscsaba város címere Az oldalt írta és szerkesztette: Bede Zsóka. Munkatársak voltak: Antal Gyöngyi, Béla Vali, Csath Róza, Dóczi Magdolna, Szabó Zsuzsanna. Fotó: Such Tamás. Olvasóink leveleit, véleményét várjuk: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy utca 4. Telefon: (66)450-450. A megye többi településén ma ezen az oldalon Szeghalomról és környékéről olvashatnak. A megyeszékhelyen békéscsabai olvasóinknak szerkesztettünk különoldalt. Hírek Fuvarozókat várnak. A Magyarok Világszövetsége Békéscsabai Szervezete csabai fuvarozók jelentkezését várja, hogy segítsenek a karitatív bizottság Békés megyei szervezete által gyűjtött adományok Erdélybe és Kárpátaljára való kiszállításában. A segíteni szándékozók a szervezet székhelyén (Botyánszki u. 38.) vagy a 325-575-ös telefonon kapnak bővebb információt. Albérleteket keres a családsegítő. A békéscsabai családsegítő szolgálat ingyenes szolgáltatása, hogy igyekszik olcsó albérletet találni a szociálisan rászorulóknak. Ehhez persze albérleti szobát, lakást elfogadható áron kiadni szándékozók címére lenne szükségük. Kölcsönösen is segíthetnek egymásnak fő- és albérlő. A magányos, beteg, ellátásra vagy segítségre váró emberek, ha otthonukba tudnak fogadni lakást keresőket, azok is fordulhatnak a család- segítőhöz. Kérik tehát, hogy Szent István tér 9. szám alatti (telefon: 441-147) szolgálatuknál jelentkezzenek azok, akiknek kiadó lakásuk, lakrészük, szobájuk van. Újabb „Találkozás” Megjelent a „Találkozás” című csabai katolikus híradó legújabb, 10. száma. A lap többek között elmélkedést fűz a Szent Lukács könyvéből vett evangéliumhoz és magyarázatot a január 31 -e és február 2-a közötti egyházi ünnepekhez — Bosco Szent János áldozópap, Szent Balázs püspök és vértanú, Szent Anszgár (Oszkár) püspök, valamint Gyertyaszentelő Boldog- asszony napjához. A katolikus híradó emellett közzéteszi a febm- ári imaapostolság szándékait. Általános szándék: „Imádkozzunk, hogy a katolikus egyház Kelet-Európábán szabadságban és igazságos légkörben fejlődhessék”. Missziós: „Imádkozzunk, hogy minden vallásos közösség missziós szellemben éljen”. CSABAI NAPLÓ 1995. február 1., szerda Az első baba születése, apával... A család hármasban, összebújva A legnagyobb öröm egy házaspár életében az első gyermek megszületése. 1994. november 7-én Békéscsabán megszületett Tálas Balázs. Édesanyja Tálas- né dr. Tasnádi Tünde orvos, édesapja Tálas Csaba tanár. Balázs az első újszülött Békéscsabán, aki „apás szüléssel” jött a világra. Lakásukon kerestük fel a családot. —Mikor határozták el, hogy jelen legyen az édesapa is? — Orvostanhallgató koromban sok szülésen vettem részt és tapasztalataimból azt szűrtem le, hogy jobb ha nincs jelen az apa — kezdi a történetet Tálas- né dr. Tasnádi Tünde. — Eleinte a férjem is így vélekedett. A terhességem hetedik hónapjában, amikor már egyre többet foglalkoztam a szülés gondolatával, véleményem megváltozott: jobb lenne, ha a férjem is segítene. Ezzel egyidőben Csaba is felajánlotta, ha lehetőség nyílik arra, hogy ő is bent legyen a szülésnél, akkor szívesen vállalja. A körülmények úgy alakultak, hogy ez megvalósulhatott. Köszönjük ezt dr. Fekete István főorvosnak is. —Hogyan zajlott le a szülés? — November 7-én, hétfőn éjfél után egy órakor mentünk be a kórházba. A vajúdási szakaszban a férjem is velem volt. Ez a szülészet folyosóján egy széken ülve zajlott le. Öt óra körül már úgy éreztem, hogy be kell mennem a szülőszobába. Nehezen szántam rá magam, mert nagyon jó érzés volt, hogy Csaba mellettem van. Tudtam, a fájdalmaim már olyan nagyok, hogy ez elkerülhetetlen. Elbúcsúztunk egymástól. Másfél óra múlva történt az, amire nem számítottunk. A szülőszobában, a főorvosnak meséltem, hogy a férjem kint várakozik a folyosón. Felajánlotta, hogy ha én is szeretném és aféijem beleegyezik, akkor engedélyezi, hogy bejöhessen a szülőszobába. Ä következő kép, amire emlékszem az volt, hogy megjelent a férjem egy zöld sapkában és zöld műtős köpenyben. Szinte szuggerálta belém: lazuljak el, és ha nem úgy lélegeztem ahogyan kell, akkor figyelmeztetett. Azt éreztem végig a szülőszobában, hogy benne bízhatok, mindig segíteni fog. Azt, hogy nem esik kétségbe, nagyjából sejtettem. Ismerem a férjemet, hiszen a hétköznapokon is így viselkedik. Ajándék volt, hogy „együtt szülhettük meg” Balázst. Sokkal intenzívebb, sokkal csodálatosabb volt a boldogságunk. —Ekkor már hárman lettek, a Család? — A szülés utáni napokban rengeteg időt töltöttünk azzal, hogy felelevenítettünk minden percet a katartikus élményből. Az eseményekről gyökeresen megváltozott a véleményem, a leendő apáknak ott a helyük a szülőszobában, amikor feleségük a világra hozza babájukat Fontosnak tartom a felkészülést, ami általában a leendő apák részvételével tanfolyamokon történik. Szeretnénk még kistestvért Balázsnak, a szülésnél a férjemre ismét számítok. — Hogyan élte át ezeket az órákat, mit jelentett Önnek Balázs megszületése? —fordulok az édesapához. — Amikor Tündi bement a szülőszobába, attól kezdve sokkal bizonytalanabbnak láttam mindent. Fél hét felé kijött egy zöld mhába öltözött hölgy, akiről később kiderült, hogy a szülésznő. Udvariasan bemutatkozott és elmondta, a főorvos engedélyt adott rá, ha elég bátorságot érzek hozzá, bemehetek a szülőszobába. Kezdetben idegenkedtem a gondolattól. A szülést mindig úgy képzeltem el, hogy vérrel, fájdalommal, kiabálással, kínlódással jár. Ha az ember bent van a szülőszobában, akkor más érzések a meghatározóak. Pontosan tudtam, hogy mi fog történni. A feleségemmel sokat beszélgettünk erről, tudtam, mi vár rá. A főorvos a szülés alatt engem is ellátott tanácsokkal. A jobb kezemet fogta a feleségem, a bal kezemmel a tarkóját támasztottam, hogy a szülésben segítsem. Figyeltem arra is, hogy a légzése egyenletes maradjon, a szemét tartsa csukva, ne pirosodjon be az erőlködéstől. A pihenő fázisokat pihenéssel töltse, és próbáljon minél lazább lenni. —Az első találkozásra emlékezik? — A kitolási szakaszban elég korán megláttam Balázsnak a hajjal borított buksiját és nagyon csalódottnak éreztem magam, amikor vissza-visszacsú- szotL Persze a dolgok rendben mentek és szépen megszületett a kisfiúnk... Meggyőződhettünk róla, hogy egészséges, mindene megvan. Mégis örökkévalóságnak tűnt, amíg felsírt. Ezután következett a legmeghatóbb része a szülésnek. Megkaptuk a kisfiúnkat és életünkben először hármasban összebújtunk, megpusziltuk egymást és Balázst. Ezután megfürdették, bepólyázták... A feleségemről bennem élő kép is megváltozott. Az apai érzéseket először nem igazán a szülőszobában, a szülés után éreztem. Ott inkább a féltés, az elérzékenyülés uralkodott rajtam. A második, harmadik nap után, itthon egyedül az összeszerelt kiságy mellett hiányzott igazán a feleségem, Balázs. Ekkor tudatosodott bennem, hogy apa lettem, kisfiam született. Köztéri szobraink Schaár Erzsébet: Kodály Zoltán Gyakran megyünk el köztéri szobraink mellett anélkül, hogy akár csak egy pillantást vetnénk rájuk. Nem szabad hogy közömbösek legyünk irántuk, hiszen nekünk, értünk készültek. Sorozatunkban Flender Mariann főiskolai hallgató szakdolgozata nyomán látogatjuk végig köztéri alkotásainkat. A főiskolás, Banner Zoltán művészettörténész, tanszékvezető tanár útmutatásai, konzultációja segítségével készítette el munkáját. Városunk egyik legszebb részén, az Árpád sor jobb oldalán húzódik a csabai szoborsétány. Az árnyas lombok alatt, a szabadtéri kiállításnak is tekinthető szoborsétányon kilenc portré látható. Az utolsó portré, mely 1975-ben került elhelyezésre, Kodály Zoltánnak állít emléket. A bronz kompozíció pszichikai érzékenységről vall. Mély lélekábrázolás, át- szellemültség jellemzi, ami expresszív felületkezeléssel párosul. Kodály szelleme rejlik az alkotásban. Szívós céltudatosság, törhetetlen kitartás és hit tükröződik az arcáról, hiszen nagy zenészünket mindig táplálta a remény, hogy ebben a kis országban is kell és lehet teljesebb, méltóbb, szebb életet élni. Hitt abban, hogy a zene mindenki lelki erőforrása, ahogy ő mondta: „ a zene mindenkié!” A tudatosság, következetesség mellett líraiság is megjelenik a plasztikán, amely Kodály zenéjét idézi. Kodály Zoltán megörökítője, Schaár Erzsébet Mun- kácsy-díjas érdemes művész a szobor avatásának évében, 1975-ben halt meg Mai vitézek Vitéz Lévay Istvánt, a Pofosz megyei elnökét beszélgetésre hívták Újkígyóson, a gazdakörbe. Lévay Istvánról nem sokat tudtam. Ánnyit, hogy az 1956- os események részvevőjeként húsz év börtönre ítélték... Miután a vitézségi cím megnyeréséhez kemény feltételeknek kellett megfelelni, azt gondoltam, Lévay István esetleg az édesapja után, az elsőszülött fiú jogán örökölte a címet. Tévedtem... — Hogy évtizedekkel ezelőtt hogyan lehetett vitéz valaki, azt nagyjából sejtjük. De manapság mivel lehet kiérdemelni?— kérdezem Lévay Istvánt. — Nem örököltem, hanem megismertem a vitézi etikai kódexet. S úgy éreztem, vállalni tudom annak szellemiségét. Ennek alapján írtam meg az önéletrajzomat és mások döntötték el, hogy érdemes vagyok-e a vitézi cím viselésére. Természetesen teljesen más elvárásoknak kell megfelelni, mint mondjuk a húszas években. — Ki, hol és mikor ütötte vitézzé? — Szegeden, a fogadalmi templomban, a Münchenben élő Vitéz József Árpád királyi herceg volt az, aki vitézzé ütött. —Hányán részesültek ebben a ceremóniában? — Kétszázötvenen. — Mindannyian az 1956-os eseményekben való részvételért, meghurcoltatásért? — Volt ilyen is, de olyan is, aki örökölte a vitézséget. — Gondolom, földbirtokot nem kapott... — Nem, ez inkább erkölcsi elismerés. —Hogy érzi magát, mint vitéz? —Talán úgy tudnám megfogalmazni, olyan érzés, mint amikor a mutáló fiú egyszer csak férfivá válik. Úgy érzem, ezzel a címmel több lesz az ember. Adáshiba a Kulich-lakótelepen A Kulich-lakótelep jelentős részén nem tudtak tévét nézni vasárnap este, mert a Csaba-kábel Kft rendszerén nem kaptak jelet Ezt a hibát hétfőn reggel kijavították, ám kedden délután újabb jelzések érkeztek a környékről: ismét nem tudnak tévét nézni. Valyuch László, a Csaba-kábel Kft. ügyvezetője elmondta: ügy tűnik, vasárnap szándékos volt a rongálás. A Kul ich 21 -ben még a régi rendszer erősítőjéből kitépték a kábeleket, tönkretették a berendezést. Ezzel számottevő kárt nem okoztak, ellenben több lakó adás nélkül maradt. A hiba elhárítását hétfőn délelőtt befejezték. A keddi probléma ennél lényegesen kisebb volt: valószínűleg a Kulich 9-10-11 számú ház valamelyikében valaki lekapcsolta az áramot, nem tudván azt, hogy ezzel az erősítőt is áramtalanította. Mire a szerelők kiértek, a gond megoldódott, délután négy órakor már mindenhol működött a hálózat. Ezeket a problémákat csak az új hálózat építésével tudják teljesen kiküszöbölni. Most gyakran—főként az esti órákban—be sem tudnak jutni a Csaba-kábel Kft. szerelői a „tett helyszínére”. Gyakran előfordul azonban, hogy idegenek szándékosan vagy tudatlanságból olyan károkat okozhatnak a berendezésekben, ami több száz ember szórakozását, tévénézését zavarja meg. Ez az új csillagpontos rendszernél már nem fordulhat elő. Orvosra várva Több olvasónk panaszolta, hogy a Lepény Pál utcai háziorvosi rendelő várójába csak a rendelés kezdetekor engedik be a betegeket. Többen korán érkeznek, ők bizony hosszú fagyoskodásra vannak ítélve. Kérdezik, van-e olyan jogszabály, ami erre vonatkozik? Miért nem engedi be őket az asszisztens időben? Dr. Kovács Zoltán, a polgár- mesteri hivatal egészségügyi irodájának vezetője elmondta: — Konkrét jogszabály nincs, de az asszisztenciának fél órával a rendelés kezdete előtt bent kell lennie a rendelőben, ezzel egyidejűleg a betegeket is bebocsáta- ni a váróba. A békéscsabai orvosok vállalkozók, nem kötelezhetjük őket ennek betartására, de mindenképpen elmondjuk nekik a betegek kérését. A vitézi intézmény A Horthy Miklós által 1920-ban, Vitézi Rend néven létesített szervezet, az I. világháború, de legfőképpen a Magyar Tanács- köztársaság fegyveres leverésében érdemeket szerzett személyeket, főleg tiszteket és altiszteket volt hivatva tömöríteni. A felvétellel elidegeníthetetlen vitézi telekadomány járt, illetve a meglévő földbirtokot vitézi telekké minősítették. 1940-ben a vitézek száma már közel 21 ezer volt, zömükben előkelőségek, tisztek, állami hivatalnokok. Új birtokként, vitézi telket alig negyedrészük kapott. 1941-től jelentősen erősödött a vitézi intézmény az újabb címek adományozásával. Az új tagok többsége — a háborús viszonyok miatt — földbirtokhoz már nem, vagy csak papíron jutott. Előnyt lényegében már csak az előléptetéseknél, a hadseregben és az államilag támogatott magánvállalkozásoknál élveztek. A Vitézi Rendet a háború után megszüntették, a címet a tagok nem viselhették, a rendet a rendszerváltás után az An- tall-kormány felélesztette.
