Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-03 / 29. szám
toES MEGYEI HÍRLAP SPORT 1995. február 3., péntek Békéscsabai viadal március 18-án Mint templomnak a harang, vagy futballnak a labda Ezt a sportágat is „becserkészik” a testnevelés órákba Horváth Zsuzsa egy lendületes gyakorlat közben. Az aerobic egyre nagyobb népszerűségnek örvend Békés megyében is Nemrégiben háromnapos versenyaerobic- és sportoktatói képzés keretében találkozott több mint harminc Békés megyei testnevelőtanár, akik Békéscsabán szakmai gyakorlati táborban vettek részt. Az érintettek a továbbképzést követően sikeres vizsgát tettek a Világ Kupán is jegyzett Simkó Andrea, Tatár András sokszoros magyar bajnok és dr. Tiha- nyiné dr. Hős Ágnes oktató, nemzetközi versenybíró, a TF szakképzés-vezető tanára előtt, így ki-ki lakóhelyén, saját környezetében kezdheti meg ennek az egészséges és látványos sportágnak az oktatását. Az aerobic egyre nagyobb teret hódít, egyre többeket mozgat meg megyénkben is, amelyet Marik Lászlóné karolt fel, s igyekszik meghonosítani e térségben. Idén is gazdag versenyprogram keretében adhatnak számot tudásuknak a legjobbak, akik több európai és világversenyen bizonyíthatják tehetségüket. Ezért is kértük meg Marik Lászlónét, a versenyaerobic Békés megyei referensét, hogy tájékoztasson a békéscsabai képzésről, annak jelentőségéről. — Tavaly már szerepelt a diákolimpián a versenyaerobic, ennek ellenére a Magyar Diáksporttanács egyelőre még nem támogatja, de a sportág hívei, szerelmesei ragaszkodtak hozzá, elindították, s remélhetőleg a későbbiekben óriási tömegeket mozgat meg és nagy sikere lesz. A fiatalok azért szeretik, mert imádják a zenét, s mert táncos sportág, ezért szórakoztató is. Ez egy újszerű dolog, s ezért is támadt az az ötletem, hogy a testnevelőtanárok részére rendezzünk egy sportoktatói képzést. Ezen szép számmal vettek részt azok, akik látnak benne fantáziát, akik maguk köré gyűjthetik a fiatalokat közvetlen környezetükben. Úgy hiszem, minden szempontból sikeresnek mondható a szakmai gyakorlati tábor, amelyen sikeresen vizsgáztak az újdonsült versenyaerobic-okta- tók. — Mit remél a továbbiakban ettől a kezdeményezéstől? — Azt, hogy azokban a tanintézetekben, ahol ez a néhány szakember valóban elkezdi oktatni ezt a sportágat, s becserkészik a testnevelési óráikba. Azóta kaptam visszajelzést egyik-másik testnevelőtől, miszerint a fiatalok örömmel fogadták a versenyaerobi- cot. Békés megyében sokkal többet kapnak a diákok ettől a sportágtól, ha egy tanár vállalja azt, hogy egy új mozgáskultúrát kezd tanítani, s ezzel nagyobb tömegeket megmozgat. Itt bármilyen adottságúak a gyerekek, a zenére szívesen mozognak. A másik, ami örömmel tölt el, az az, hogy Simkó Andrea szerint a Magyarországon rendezett versenyek közül a békéscsabai volt a legsikeresebb. — Azt hallottuk, lesz ennek folytatása... — Valóban, újra nekivágunk egy országos verseny rendezésének. Ennek időpontja március 18-a lesz, amikor már a magyar bajnokság után leszünk, de a világbajnokság előtt. Úgy hiszem, egy jó felkészülési és versenyzési lehetőséget biztosítunk, s meglehet, hogy éppen ezen a versenyen válogatják ki a legjobbakat, akik majd áprilisban Tokióban képviselik a magyar színeket. Es persze közönségszempontból is minden bizonnyal látványos programot nyújt majd a békéscsabai verseny. Szeretnénk minél nagyobb közönséget kicsalogatni a sportcsarnok nézőterére. Megnyertem fővédnöknek Schmittné Makray Katalint, aki a magyarországi megalapítója a versenyaerobicnak, s két évvel ezelőtt is ő nyitotta meg a békéscsabai versenyt. — Mennyi idő alatt válhat valakiből jó versenyző? — Ez attól is függ, hogy kinek milyen sportmúltja van. Például Andó Éva, aki első osztályú tornász volt a Békéscsabai Előrében vagy Szabó Zoltán, aki szintén versenyae- robicot oktat, gondolom, nekik elegendő lesz a hátralévő két hónap, hogy párosban színvonalas produkciót nyújtsanak a versenyen. Tehát az adottság mellett a jó ritmusérzék, a ruganyosság a fő szempontok egyike, s az is döntő, hogy kinek milyen az előképzettsége, mert rengeteg erőelem van benne, s azok megtanulására nem elegendő fél év. Ha valaki már fittness aerobicra jár évek óta és nagyon jó edzettségi állapotban van, az intenzív felkészüléssel háromnégy hónap alatt versenykész- állapotba kerülhet. Aki viszont abszolút most kezdi el, annak bizony évekre van szüksége ehhez. — Akik kedvet éreznek a versenyaerobic iránt, azok hol jelentkezhetnek? —Miután még nincsen hivatalos versenyaerobic szakosztály Magyarországon, így a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban is a fittness-klubok keretein belül folyik a képzés. Az ottani oktatók segítségével kezdhetik el a sportágat, ahol megkapnak minden szükséges tájékoztatást, útbaigazítást. Akik legutóbb Békéscsabán vizsgáztak, elkezdik az oktatást a lakóhelyükön, akik nyilván hallatnak magukról például Orosházán, Gádoroson, Újkígyóson, Kevermesen és még sorolhatnám. Bízom abban, hogy egy éven belül szövetségbe tömörülhetnek a versenyaerobic szakosztályok, hogy intézményessé válik a sportág—fejezte ki reményét Marik Lászlóné. Gyurkó Mihály A Tavaszi Kupáért Az egyik legnagyobb megyeszékhelyi általános iskola, a József Attila nevét viselő, az idén is két jelentős sporteseményt rendez: március elején nyolc csapat részvételével két csoportban 6— 10 éves gyerekek játszanak a főiskolai csarnokban a labdarúgóserlegért. Ez attól válik érdekessé, hogy az egész napos tornán az Előre NB I-es csapatából néhány labdarúgónak is „szerepet” szánnak, akárcsak a szülőknek. A másik esemény a május 31-én, a Kihívás napján sorra kerülő városi diáksportnap keretében lesz, amikor 1500 kisdiák részvételével atlétikai versenyt rendeznek. Minden számban 3—3 versenyző indulhat és a kupát a legsikeresebb iskola nyeri el. F. I. Fifa-bácsi, a kondorosi jelenség A bíróküldés miatt nem érheti az elfogultság vádja, ugyanis egymaga fújja a sípot Sárga Jawa Mustang motor- kerékpárral, svájcisapkában rója a köröket évtizedek óta, télen-nyáron a faluban. A járgány szinte már magától tudja: a település mely pontjainál kell megállni, hogy gazdája táskájából eredménylistát, vagy sorsolást húzzon elő és kiakassza, kiragassza a megszokott helyekre. Kondoroson nem kérdés, ki ez a jelenség, mindenki vágja rá a választ: a Fifa-bácsi. Németh Ferenc olyan „tartozéka” a községnek, mint a templomnak a harang, vagy futballnak a labda. Nélküle létezhetetlen és elválaszthatatlan a kondorosi verseny- és fiiként tömegsport csaknem harminc esztendeje. Akik régóta ismerik, azt mondják, csak annyit változott emberemlékezet óta, hogy már nem lóg a szivar a szájában, mint Colombónak. — Ilyen korban, 69 évesen már nagyon vigyáznia kell az embernek — indokolja a lemondást. — Átestem egy infarktuson is és szivar helyett a gyógyszerek kerültek előtérbe. — Egy szenvedélyről azonban képtelen leszokni, ez pedig a sport. — Engem már talán a pályáról visznek ki a „béketáborba” is. Három éve próbálkozom abbahagyni „működésemet”, de egyszerűen a szívem nem hallgat az eszemre. Ha valaki szereti a sportot, az embereket, nem tud szakítani ezzel az életformával. —Az írógépe is bírja még? — Ha tud jobb masinát, hozhatna. Persze én már a jó öreg kopogóstól nem válók meg. Öt-hat órát töltünk együtt naponta, hiszen magam gépelem a tömegsport-híradókat. — Ez a mostani időszak azonban nem a tömegsport fénykora Kondoroson. — 1966-ban rokkantnyugdíjasként kerültem vissza a településre és nagymajori lévén, az akkori Vörös Október Tsz- ben alakítottam meg a sportkört. Sportvezetőként, edzőként, mindenesként dolgoztam, a járási bajnokságban szerepeltek nagypályás focistáink, női futball-aranycsapat- tal rendelkeztünk, kispályás A kondorosi önkormányzat érdeméremmel ismerte el Fifa-bácsi munkáját bajnokságokat szerveztünk, de foglalkoztam az iskolásokkal is. Látom, a hölgyek emlegetésénél felcsillant a szeme és hitetlenkedve nézett rám. A lányok kijártak az edzésekre férjeikkel, lovagjaikkal és ment a zrika: én különbet rúgnék, ilyen kétballábassal nem mutatkozom világosban, és még sorolhatnám. Mondtam a lányoknak, legközelebb hozzanak melegítőt és mutassák meg, ők mire képesek. Vették a lapot és 15—20 tagú keret mindig adott volt. A férfiak nem ellenkeztek, hiszen legalább hizlalhatták a szemüket egy-egy meccsen. Amikor aztán egyesültek a helyi" tsz- ek, belterületre tettük át székhelyünket és a ’70:es évek közepétől a ’80-as évek közepéig, végéig tartott a fénykor. Nagypályás foci, asztalitenisz, sakk, «röplabda, kézilabda, tenisz létezett különböző szinteken és a kispályás labdarúgó-bajnokságra a környező településekről is érkeztek csapatok. Élveztük a téesz támogatását, a sportolni vágyók pedig csak jöttek és jöttek. Az Egyesült Tsz megszűnése fordulópontot jelentett, főleg a versenysportban, hiszen már az utazás költségeire sem futotta. —Manapság a kispályás foci számít „Fifa-felségterület- nek”. — Igénylik a srácok a bajnokságot, a kupákat, én meg amíg bírom, amíg elfogadnak, csinálom. A bíróküldés miatt sem érhet az elfogultság vádja, ugyanis az utóbbi időben már egymagám fújom a sípot. — A rossznyelvek szerint a szünetekben doppingol. — Nyáron limonádé, télen citromos tea az italom. —Az otthon berendezett Fi- fa-iroda fala telis-tele van fényképekkel, serlegekkel, érmekkel, oklevelekkel. A gyűjtemény azonban egy új taggal is bővült nemrégiben. — Kondoros Nagyközségért érdeméremmel ismerte el munkámat a helyi önkormányzat. Tévedhetnek ők is, nem igaz?! Nyemcsok László Az otthoni Fifa-iroda. Németh Ferenc naponta 5-6 órát tölt el a jó öreg kopogós társaságában Fotó: Kovács Erzsébet
