Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-03 / 29. szám

toES MEGYEI HÍRLAP SPORT 1995. február 3., péntek Békéscsabai viadal március 18-án Mint templomnak a harang, vagy futballnak a labda Ezt a sportágat is „becserkészik” a testnevelés órákba Horváth Zsuzsa egy lendületes gyakorlat közben. Az aerobic egyre nagyobb népszerűségnek örvend Békés megyében is Nemrégiben háromnapos versenyaerobic- és sportoktatói képzés keretében találkozott több mint harminc Békés me­gyei testnevelőtanár, akik Békéscsabán szakmai gyakorlati táborban vettek részt. Az érintettek a továbbképzést követő­en sikeres vizsgát tettek a Világ Kupán is jegyzett Simkó Andrea, Tatár András sokszoros magyar bajnok és dr. Tiha- nyiné dr. Hős Ágnes oktató, nemzetközi versenybíró, a TF szakképzés-vezető tanára előtt, így ki-ki lakóhelyén, saját környezetében kezdheti meg ennek az egészséges és látványos sportágnak az oktatását. Az aerobic egyre nagyobb te­ret hódít, egyre többeket moz­gat meg megyénkben is, ame­lyet Marik Lászlóné karolt fel, s igyekszik meghonosítani e térségben. Idén is gazdag ver­senyprogram keretében adhat­nak számot tudásuknak a leg­jobbak, akik több európai és világversenyen bizonyíthatják tehetségüket. Ezért is kértük meg Marik Lászlónét, a ver­senyaerobic Békés megyei re­ferensét, hogy tájékoztasson a békéscsabai képzésről, annak jelentőségéről. — Tavaly már szerepelt a diákolimpián a versenyaero­bic, ennek ellenére a Magyar Diáksporttanács egyelőre még nem támogatja, de a sportág hívei, szerelmesei ragaszkodtak hozzá, elindítot­ták, s remélhetőleg a későbbi­ekben óriási tömegeket moz­gat meg és nagy sikere lesz. A fiatalok azért szeretik, mert imádják a zenét, s mert táncos sportág, ezért szórakoztató is. Ez egy újszerű dolog, s ezért is támadt az az ötletem, hogy a testnevelőtanárok részére ren­dezzünk egy sportoktatói kép­zést. Ezen szép számmal vet­tek részt azok, akik látnak ben­ne fantáziát, akik maguk köré gyűjthetik a fiatalokat közvet­len környezetükben. Úgy hi­szem, minden szempontból si­keresnek mondható a szakmai gyakorlati tábor, amelyen si­keresen vizsgáztak az új­donsült versenyaerobic-okta- tók. — Mit remél a továbbiak­ban ettől a kezdeményezéstől? — Azt, hogy azokban a tan­intézetekben, ahol ez a néhány szakember valóban elkezdi oktatni ezt a sportágat, s be­cserkészik a testnevelési órá­ikba. Azóta kaptam visszajel­zést egyik-másik testnevelő­től, miszerint a fiatalok öröm­mel fogadták a versenyaerobi- cot. Békés megyében sokkal többet kapnak a diákok ettől a sportágtól, ha egy tanár vállal­ja azt, hogy egy új mozgáskul­túrát kezd tanítani, s ezzel na­gyobb tömegeket megmozgat. Itt bármilyen adottságúak a gyerekek, a zenére szívesen mozognak. A másik, ami örömmel tölt el, az az, hogy Simkó Andrea szerint a Ma­gyarországon rendezett verse­nyek közül a békéscsabai volt a legsikeresebb. — Azt hallottuk, lesz ennek folytatása... — Valóban, újra nekivá­gunk egy országos verseny rendezésének. Ennek időpont­ja március 18-a lesz, amikor már a magyar bajnokság után leszünk, de a világbajnokság előtt. Úgy hiszem, egy jó fel­készülési és versenyzési lehe­tőséget biztosítunk, s megle­het, hogy éppen ezen a verse­nyen válogatják ki a legjobba­kat, akik majd áprilisban Toki­óban képviselik a magyar szí­neket. Es persze közönség­szempontból is minden bi­zonnyal látványos programot nyújt majd a békés­csabai verseny. Szeretnénk minél nagyobb közönséget ki­csalogatni a sportcsarnok né­zőterére. Megnyertem fővéd­nöknek Schmittné Makray Ka­talint, aki a magyarországi megalapítója a versenyaero­bicnak, s két évvel ezelőtt is ő nyitotta meg a békéscsabai versenyt. — Mennyi idő alatt válhat valakiből jó versenyző? — Ez attól is függ, hogy kinek milyen sportmúltja van. Például Andó Éva, aki első osztályú tornász volt a Békés­csabai Előrében vagy Szabó Zoltán, aki szintén versenyae- robicot oktat, gondolom, ne­kik elegendő lesz a hátralévő két hónap, hogy párosban szín­vonalas produkciót nyújtsa­nak a versenyen. Tehát az adottság mellett a jó ritmusér­zék, a ruganyosság a fő szem­pontok egyike, s az is döntő, hogy kinek milyen az előkép­zettsége, mert rengeteg erőelem van benne, s azok megtanulá­sára nem elegendő fél év. Ha valaki már fittness aerobicra jár évek óta és nagyon jó edzettségi állapotban van, az intenzív felkészüléssel három­négy hónap alatt versenykész- állapotba kerülhet. Aki vi­szont abszolút most kezdi el, annak bizony évekre van szük­sége ehhez. — Akik kedvet éreznek a versenyaerobic iránt, azok hol jelentkezhetnek? —Miután még nincsen hiva­talos versenyaerobic szakosz­tály Magyarországon, így a fő­városban és a nagyobb vidéki városokban is a fittness-klubok keretein belül folyik a képzés. Az ottani oktatók segítségével kezdhetik el a sportágat, ahol megkapnak minden szükséges tájékoztatást, útbaigazítást. Akik legutóbb Békéscsabán vizsgáztak, elkezdik az oktatást a lakóhelyükön, akik nyilván hallatnak magukról például Orosházán, Gádoroson, Újkí­gyóson, Kevermesen és még so­rolhatnám. Bízom abban, hogy egy éven belül szövetségbe tö­mörülhetnek a versenyaerobic szakosztályok, hogy intézmé­nyessé válik a sportág—fejezte ki reményét Marik Lászlóné. Gyurkó Mihály A Tavaszi Kupáért Az egyik legnagyobb megyeszékhelyi általá­nos iskola, a József Attila nevét viselő, az idén is két jelentős sporteseményt rendez: március elején nyolc csapat részvételével két csoport­ban 6— 10 éves gyerekek játszanak a főiskolai csarnokban a labdarúgóserlegért. Ez attól vá­lik érdekessé, hogy az egész napos tornán az Előre NB I-es csapatából néhány labdarúgó­nak is „szerepet” szánnak, akárcsak a szülők­nek. A másik esemény a május 31-én, a Kihí­vás napján sorra kerülő városi diáksportnap keretében lesz, amikor 1500 kisdiák részvéte­lével atlétikai versenyt rendeznek. Minden számban 3—3 versenyző indulhat és a kupát a legsikeresebb iskola nyeri el. F. I. Fifa-bácsi, a kondorosi jelenség A bíróküldés miatt nem érheti az elfogultság vádja, ugyanis egymaga fújja a sípot Sárga Jawa Mustang motor- kerékpárral, svájcisapkában rója a köröket évtizedek óta, télen-nyáron a faluban. A járgány szinte már magától tudja: a település mely pontjainál kell megállni, hogy gazdája táskájából eredménylistát, vagy sorsolást húzzon elő és ki­akassza, kiragassza a megszokott he­lyekre. Kondoroson nem kérdés, ki ez a jelenség, mindenki vágja rá a vá­laszt: a Fifa-bácsi. Németh Ferenc olyan „tartozéka” a községnek, mint a templomnak a harang, vagy futball­nak a labda. Nélküle létezhetetlen és elválaszthatatlan a kondorosi ver­seny- és fiiként tömegsport csaknem harminc esztendeje. Akik régóta is­merik, azt mondják, csak annyit vál­tozott emberemlékezet óta, hogy már nem lóg a szivar a szájában, mint Colombónak. — Ilyen korban, 69 évesen már nagyon vigyáznia kell az embernek — indokolja a le­mondást. — Átestem egy in­farktuson is és szivar helyett a gyógyszerek kerültek előtér­be. — Egy szenvedélyről azon­ban képtelen leszokni, ez pedig a sport. — Engem már talán a pályá­ról visznek ki a „béketáborba” is. Három éve próbálkozom ab­bahagyni „működésemet”, de egyszerűen a szívem nem hall­gat az eszemre. Ha valaki sze­reti a sportot, az embereket, nem tud szakítani ezzel az életformával. —Az írógépe is bírja még? — Ha tud jobb masinát, hozhatna. Persze én már a jó öreg kopogóstól nem válók meg. Öt-hat órát töltünk együtt naponta, hiszen magam gépe­lem a tömegsport-híradókat. — Ez a mostani időszak azonban nem a tömegsport fénykora Kondoroson. — 1966-ban rokkantnyug­díjasként kerültem vissza a te­lepülésre és nagymajori lévén, az akkori Vörös Október Tsz- ben alakítottam meg a sport­kört. Sportvezetőként, edző­ként, mindenesként dolgoz­tam, a járási bajnokságban szerepeltek nagypályás focis­táink, női futball-aranycsapat- tal rendelkeztünk, kispályás A kondorosi önkormány­zat érdeméremmel ismerte el Fifa-bácsi munkáját bajnokságokat szerveztünk, de foglalkoztam az iskolások­kal is. Látom, a hölgyek emle­getésénél felcsillant a szeme és hitetlenkedve nézett rám. A lányok kijártak az edzésekre férjeikkel, lovagjaikkal és ment a zrika: én különbet rúg­nék, ilyen kétballábassal nem mutatkozom világosban, és még sorolhatnám. Mond­tam a lányoknak, legközelebb hozzanak melegítőt és mutas­sák meg, ők mire képesek. Vették a lapot és 15—20 tagú keret mindig adott volt. A fér­fiak nem ellenkeztek, hiszen legalább hizlalhatták a szemü­ket egy-egy meccsen. Amikor aztán egyesültek a helyi" tsz- ek, belterületre tettük át szék­helyünket és a ’70:es évek kö­zepétől a ’80-as évek közepé­ig, végéig tartott a fénykor. Nagypályás foci, asztalite­nisz, sakk, «röplabda, kézilab­da, tenisz létezett különböző szinteken és a kispályás labda­rúgó-bajnokságra a környező településekről is érkeztek csa­patok. Élveztük a téesz támo­gatását, a sportolni vágyók pe­dig csak jöttek és jöttek. Az Egyesült Tsz megszűnése fordulópontot jelentett, főleg a versenysportban, hiszen már az utazás költségeire sem fu­totta. —Manapság a kispályás fo­ci számít „Fifa-felségterület- nek”. — Igénylik a srácok a baj­nokságot, a kupákat, én meg amíg bírom, amíg elfogadnak, csinálom. A bíróküldés miatt sem érhet az elfogultság vádja, ugyanis az utóbbi időben már egymagám fújom a sípot. — A rossznyelvek szerint a szünetekben doppingol. — Nyáron limonádé, télen citromos tea az italom. —Az otthon berendezett Fi- fa-iroda fala telis-tele van fényképekkel, serlegekkel, ér­mekkel, oklevelekkel. A gyűj­temény azonban egy új taggal is bővült nemrégiben. — Kondoros Nagyközsé­gért érdeméremmel ismerte el munkámat a helyi önkormány­zat. Tévedhetnek ők is, nem igaz?! Nyemcsok László Az otthoni Fifa-iroda. Németh Ferenc naponta 5-6 órát tölt el a jó öreg kopogós társaságában Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents