Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-28 / 50. szám

Sarkad, víztorony Hírek Tisztségviselők. Sarka­don a közelmúltban közgyűlé­sét tartott a Pelikán Vadásztár­saság, ahol megválasztották az új tisztségviselőket. A vadász- társaság elnöke Jakó István lett, titkára ifj. Kiss Lajos. Gazdasági vezetőnek Szabó Istvánt választották, vadász­mesternek Szekerczés Jánost, természetfelelősnek Hízó Bé­lát, az egyeztető bizottság el­nökének dr. Szabó Zoltánt, melynek tagjai Balázs János és Papp György lettek. A fegyel­mi bizottság elnöke Hegedűs Sándor lett, tagok: Kocsor Má­tyás és Jova György. A vadász- társaság megyei küldötte Deák Sándor. Fejős telién? Az önkor­mányzat nem fejős tehén —je­lentette ki a minap dr. Rúzsa György méhkeréki polgármes­ter, amikor szóba került a te­lepülések elektromos hálózata. Ennek karbantartását ugyanis egy rendelettervezet az önkor­mányzatokra szeretné testálni. A polgármester szerint a hálózat a Démászé, így a karbantartás költségeit is nekik kellene visel­ni. Mint mondta, az önkor­mányzaton már így is túl sok és súlyos teher van. Kutyakiállitás. A Ma­gyarországi Német Juhászku­tya Klub sarkadi szervezete március 12-én országos fajta­kiállítást rendez a benzinkút melletti sportpályán. Az egyik bíró Németországból jön (Humberdros S. V. D.), a má­sik, Szigeti László pedig Pécsről érkezik Sarkadra. Szabás-varrás. A sarka­di Bartók Béla Művelődési Központban ezen a héten sza­bás-varrás tanfolyamot indíta­nak az érdeklődő hölgyek szá­mára. Mezőgyáni hang Nagy Sándor mezőgyáni isko­laigazgató a közelmúltban részt vett az Országos Pedagógus Szakszervezet elnöksége mel­lett működő ÁMK-tagozat inté­ző bizottságának ülésén, ahol több témakörben is kifejtette a véleményét. Elmondta, hogy nehezményezi azt a finanszíro­zási formát, amely szerint csu­pán a száz tanuló alatti kisisko­lák kapnak átlagnormatívát. A mezőgyáni iskolába 121 tanuló jár, ami nem sokkal több mint száz, őket mégis a kedvezőtle­nebb fejkvótás rendszer szerint finanszírozzák. Az volt a javas­lata, hogy emeljék fel a létszám- határt százról kétszázra. Ezen­túl véleménye szerint vidéken a nyolcosztályos iskolarendszert kell megerősíteni, és a kiste­lepüléseken, ahol sok a mező- gazdaságban dolgozó szülő, le­hetővé kell tenni a három év alatti gyerekek óvodába kerülé­sét.----------------------------------------------- SARKAD ÉS KÖRNYÉKE ------­M egéri-e ma gazdálkodni? A címbeli kérdésre a kötegyáni Felföldi József gondolkodás nélkül válaszolt: — Meg. Haragszom is azokra, akik azt mondják, megélni csak 50-100 hektárból lehet. Ez nem igaz. Ha valaki ügyesen, odafigyeléssel teszi a dolgát a földön, baj nem lehet. Nekem meg a feleségemnek csak egy gondunk van, hogy nem vagyunk húszévesek. Ha fiatalok lennénk vagy legalább segítségünk volna, a fejünk sem fájna! De sajnos 67 évesek vagyunk, és csak magunkra számíthatunk... Felföldiék a Karvasszeg utca végén laknak, ahonnan már csak a kiszáradt Gyepes és a határ látszik. — Hej, ha annyi víz volna Kötegyánban, mint valaha, ez a terület maga a paradicsom volna — sóhajtotta a gazda, miközben körbe­mutatott a földeken. — Ez a hat hektár föld a ház körül a mienk. Ott a kökénybokrokon túl őszi árpát meg zabot vetettem, de van itt búza, lucerna meg tengeri is. Ami megterem, abból vígan fenn tudjuk tartani az jószágállományun­kat. Jelenleg hat bikánk van, köztük egy olyan fejlett, hogy azt a szintet, amit csak az ősszel kellene elérnie, máris túlhaladta. — A jó „falusi koszt” — magyarázta meg a dolgot tréfásan a feleség. — Van egy anyako­cánk, kilenc kismalaccal, plusz 13 hízónk. Ter­mészetesen vannak számyasjószágaink is, amelyek a mi étkezésünket biztosítják. A Felföldi porta kedvence azonban mégis­csak Bolha, egy fekete kiskutya. Olyan okos — állítják róla —, hogy felér egy emberrel. A macskákkal sincs haragban, amiből pedig szin­tén nincs hiány ebben a falu végi házban. Felföl­di néninek ugyanis az a „bogara”, hogy a cicák­nak is egy életük van, ezért nem engedi elpusztí­tani őket születésük után. — Szeretjük ezt a szabad életet—összegezte az eddigieket a ház ura. — Régen hívtak irodára is dolgozni, de úgy éreztem volna magam, mint a kalitkába zárt madár... Nekem a földnek illata van, a barázdának mag varázsa! Hál’ istennek a munkánk megkönnyítése érdekében traktort is tudtam vásárolni különböző tartozékokkal, így méginkább megszépült számunkra ez a fajta élet. Sokan jönnek hozzám a faluból tanácsokat kérni a gazdálkodással kapcsolatban, mert azt mondják: „nálatok mindig tanul az ember vala­mi újat”. Ez is jó érzéssel tölt el. — Szokásom, hogy a hét órai reggelizés után öt percre ledőlök — folytatta mosolyogva a Felföldi József és felesége számára a föld és a gazdálkodás nem csak megélhetési forrás, öröm is gazda. — Egy alkalommal épp a reggeli „csen­des pihenőmkor” állított be a szomszédunk, és elcsodálkozott: „te még fekszel!?”. „Fekszem hát, de nézd meg, az állataim is fekszenek. Jóllakva!” — válaszoltam —, ugyanis én már négy órakor kelek, és az első utam az udvarra meg az istállóba vezet. — Azt persze az elmodottak ellenére magam sem állítom, hogy minden gazdálkodónak gyöngyélete van ma Magyarországon — állí­totta az eredeti kérdésre visszatérve Felföldi József —, sőt azt sem, hogy az ember ettől lesz milliomos. Vannak olyan félresikerült jogsza­bályok, rendelkezések vagy elhibázott eljárá­sok, amelyek megkeserítik a magyar parasztok helyzetét. Azt mondom, igazából akkor lesz sínen a magyar gazdaság, ha majd minden méhkeréki házban marhát tartanak. Azok az emberek ugyanis tudják, mivel éri meg a legin­kább foglalkozni... Forintok kerestetnek az iskolai fénymásolóra Balogh Elek, a kötegyáni is­kolaszék elnöke arról tájékozta­tott bennünket, hogy bizottsá­guk a közelmúltban vala­mennyi helybéli vállalkozót megkeresett. Arra kérték a vál­lalkozások vezetőit, tulajdono­sait, hogy támogassák az iskolát egy fénymásoló gép beszerzé­sében, amely messzemenően segítené az iskolai munkát. Mint mondta, a felhívásukra el­sőként a kötegyáni Hajdú Bt. jelentkezett, és egy korszerű írásvetítőt ajánlott fel a helyi oktatási intézménynek. A szülőket ugyan nem kérték fel pénzbeli támogatásra, mégis akadt olyan anyuka és apuka, akik 5000 forintot adtak a fény­másoló gépre, ez tudniillik to­vábbra is hiányzik az iskolából. Balogh Elek és az iskolaszék többi tagja reméli, lesz még folytatása az adakozásnak, és a felajánlott „aprópénzekből” hamarosan meg tudja vásárolni az iskola a fénymásoló gépet is. Egy mondatban A sarkadi Bartók Béla Művelődési Központ felhívja a férfiak figyelmét a nőnapi virágvásárra és a virágposta­szolgálatukra. * % * A Mezőgyánban megalakult Lungo Drom Cigányszövetség elnökhelyettese Keresztesi Sándor, titkára pedig Horváth Árpád lett. *** A Sarkadi Rendőrkapitányság munkatársai március 2-án, csütörtökön 13 óra 30-koréves munkaértékelést tartanak. 1995. február 28„ kedd Az idő pénz! A mondás, hogy az idő pénz, már na­gyon régi. Az idő tehát érték volt az őseinknek is, akik pedig soha nem ál­modhattak akkora léptékű sebesség­ről, mint ez a huszadik századvégi. A régi mondás tehát ma fokozottan érvé­nyes. Tudja ezt a Volán is, ezért azokat a kötegyániakat, akik több ideig utaznak, drágábban szállítja. Ez idáig rendjén is volna, csakhogy az utasoknak a rövidebb út és menetidő is megtenné, pont azért, mert az idő nekik is pénz. Konkrétan arról van szó, hogy a Volán— feltehetően anyagi okok miatt — némelyik járatát körjá­rattá alakította, s az ezzel utazó kötegyániaknak ha tetszik, ha nem, meg kell járniuk Méhkerékét is, hogy hazajussa­nak. Persze ez nem csak az idejüket rabolja, hanem a pénztárcájukat is megkopasztja. A felháborodott utasok minderre azt a választ kapták, várják meg az olcsóbb buszt, amelyik célirányosan közlekedik. Hát igen. Ez is megol­dás, csakhogy az emberek (ki azért, mert már idős, ki azért, mert még fiatal és sok a dolga) örülnek, ha haladhatnak, nem hogy kivárják az amúgy sem sűrűn közlekedő egyik következő járatot. Az ambuláns kezelésre járó betegek ideális autóbuszát, a gyulai déli járatot pedig egyenesen kivonták a forgalomból. Nem vitás, hogy az ok itt is anyagi természetű, csakhogy a kisemberek anyagi veszteségeivel senki sem számol. Pedig nekik sem könnyű. Főleg, ha a kisember ráadásul még kötegyáni is. Tudniillik a kötegyá­ni szegény embert az említettek mellett még a MÁV is húzza... Evek óta sokkolja a falubelieket a hamleti kérdés: lesz-e vasút vagy sem? S ha igen, lesz-e csatlakozó buszjá­rat hozzá vagy indulhat a maratoni távgyaloglás, amit... lassan-lassan az idősebbek is elkezdhetnek. vAc oT oLo Német és tesi tagozat indul A Sarkadi 2-es Számú Általá­nos Iskolában 1995 szeptem­berétől ismét indítanak tago­zatos első osztályt. Az osztály egyik fele (körülbelül fO-14 tanuló) német tagozaton, a másik fele testnevelés tagoza­ton tanulhat. A német nyelvi tagozatra já­rók az első osztály második fél­évében kezdhetik el az idegen nyelv tanulását. Az első félév­ben (szeptembertől februárig) kizárólag az általános tantervű osztályok tantárgyait tanulják. Az első osztály második félévé­ben szóbeli szakasszal indul a német nyelv oktatása: versek, mondókák, dalok némen nyel­ven, egyszerűbb szavak, kifeje­zések elsajátítása. A második osztálytól intenzív nyelvtanu­lásra nyílik lehetőség. Á tanulók szorgalmától és képességeitől függően a nyolcadik osztály el­végzésével nyelvvizsgára ké­szítik fel őket. A német nyelvi tagozatra jelentkezhet minden olyan gyermek, aki tanköteles korba ért, és tanulmányait meg­kezdheti az általános iskola első osztályában. Az érdeklődő gyermekek számára az iskola áprilisban felvételi vizsgát tart, ahol elsősorban a gyerekek be­szédképességét vizsgálják. A testnevelés tagozatra je­lentkezők számára az első osz­tálytól kezdve kiemelt óra­számban (heti öt órában) oktat­ják a testnevelést. Az oktatók mindenkor figyelembe veszik a tanulók életkori sajátosságait, és ezek alapján fejlesztik a fizi­kai erőnlétüket, állóképes­ségüket. Az ide járók már első osztálytól kezdve foglalkoznak atlétikával, tornával, gimnasz­tikával. Szeptembertől februá­rig heti három órában úszást oktatnak számukra. A csapat­sportágak közül elsősorban a kézilabdát, a kosárlabdát, a lab­darúgást űzhetik, kiegészítő sportként pedig az asztalitenisz- és karateoktatás szerepel a ter­vekben. Harmadik osztálytól kezdve lehetőség nyílik a tanu­lók sportágankénti versenyez­tetésére. A tanköteles korba kerülők közül jelentkezhet bár­ki, aki vállalja a felvételi alkal­massági vizsgát. A felvett tanu­lóknak orvosi vizsgálaton kell részt venniük. Mindkét tagozatra március 17-éig lehet jelentkezni a 2-es számú általános iskolában. Nősülj meg és legyen bajuszod! Nősülj meg, legyen mukahe- lyed, gyereked, rövid hajad és bajuszod. Vádi Károly szerint valahogy így gondolkodnak az emberek vidéken, beleértve ebbe az ő szülőhelyét, Sarka- dot is. A 22 éves fiatalember azonban némileg eltér ezektől az elvárásoktól. Igaz, van fele­sége (bár nem rég óta), de hosszú a haja és munkahelye sincs. Bajusza pedig végképp. Ezzel szemben viszont van te­hetsége, nem is akármilyen. Emlékezete szerint mióta ce­ruzát tudott a kezébe fogni, azóta imádja a papírt és a vona­lakat, amelyekkel visszatük­rözhető a valóság és az emberi gondolat. Később, a katona­ságnál az is kiderült, a fal és a festék legalább annyira közel áll a szívéhez, mint az előbbi­ek. Erre akkor jött rá, amikor a honvédségi társalgó falára megfestett egy középkori csa­Vadi Károly legjobb barát­ja egy másik ifjú tehetség, Varga András, aki verseket, novellá­kat, sőt történelmi drámát ír. Képünkön egy tavaly kiadott no- velláskötete látható. Az írót áb­rázoló fedlapotés a könyv illuszt­rációit Vádi Károly készítette tajelenetet. Később, amikor hazakerült, egy lakásfelújítás alkalmával a szobája falát is kifestette. Michelangelo cas- cinai csatavázlatának megfes­tett változata került be ezáltal a Vádi lakásba. — Senki sem haragudott érte — mesélte Vádi Károly. — A szüleim rendkívül segítőké­szek, elejétől kezdve egyenget­ték az utamat ezen a területen. A családon belül azonban édes­apám a legmegértőbb, talán azért, mert maga is szeretett vol­na festőművész lenni. Mivel a sors e tekintetben keresztülhúz­ta a számítását, így örömmel fogadja az én törekvéseimet. — Különösen a mitológiai témák érdekelnek, szívesen festek modem témákat rene­szánsz stílusban, szeretem az alakábrázolást — tette hozzá az eddigiekhez. — Nem na­gyon kedvelem az iskolákat, inkább egyéni utakon szeret­nék tanulni úgy, hogy megma­radjon az egyéni stílusom. Az iskolákkal az a bajom, hogy ott a diák elsősorban a tanárnak akar megfelelni, ezért elvész belőle az eredetiség. Én ma­gam a közönségnek szeretnék megfelelni. Nincsenek eget rengető terveim, nekem az is elég, ha az emberek megnézik a munkámát és azt mondják: szép. Úgy érzem, azért szület­tem, hogy szépet hozzak a vi­lágra. Abban is hiszek, hogy semmi olyat nem szabad csi­nálnia senkinek, amit kény­szerből csinál. Számomra a festés harmóniát jelent, nyu­galmat, békét a világgal és ön­magámmal. A politika például hidegen hagy, el nem tudom képzelni, hogy rágódjak vagy ne adj isten idegeskedjek rajta. Innentől kezdve tudom, a poli­tika másoknak való. Nem sze­retem az értelmetlen dolgokat sem. Például hóesésben havat sepreni. Egy szó, mint száz: A fiatal autodidakta grafikus és festő az ecseten kívül a horgászatot és a biliárdasztalt kedveli a leginkább. No és per­sze a feleségét, akit azonban mindeddig azért nem festett még meg, mert mint mondta: „úgyis látom minden nap"... számomra az egyetlen értel­mes elfoglaltság a képzőmű­vészet, ezen az úton kell tehát továbbhaladnom...

Next

/
Thumbnails
Contents