Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-20 / 43. szám
GAZDASÁG 1995. február 20., hétfő Hírek Folytatta volna. Az Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldala szívesen folytatta volna a társadalmi-gazdasági megállapodást előkészítő tárgyalásokat — közölték a Horn Gyulának írt levélben. Kedvezően fogadták ugyanakkor a kormány szándékát, miszerint továbbra is híve a háromoldalú érdekegyeztetés folytatásának. Tenyésztési támogatás. Várhatóan március 1-jétől lesz folyósítható az idei tenyésztési támogatás az állattartóknak — mondta el a Világgazdaság kérdésére az FM költségvetési főosztályának illetékese. A jobb minőségű tenyészállatok —- így az előhasi üszők, az anyakocák és az anyajuhok — vásárlását tavaly a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból finanszírozták. A tavalyi 800 millió forinttal szemben 1995-re 700 milliót tudtak előirányozni. Véglegesítésére azonban az elkülönített állami pénzekről szóló törvény módosításának parlamenti elfogadásáig kell várni. Fix pont a Puntó. A Fiat Puntó-ból ez év első hónapjában 64 ezret értékesítettek, ennek több mint a fele Olaszországban talált gazdára. Ezzel az európai eladásokat tekintve a Fiat sikerkocsija megelőzte a Volkswagen Golfot és a Ford Fiestát. Leértékelés? A kétszázalékos leértékelést követően az újabb forintleértékeléssel kapcsolatos hírek alaptalanok — közölték az Magyar Nemzeti Bank vezetői. Az újabb forintleértékelésre egyelőre várni kell, mértéke folyamatos és egyenletes lesz. Keltetés. Önálló szakma, önálló tudomány lett a keltetés. E témakörben Keltetés címmel a legteljesebb szakkönyvet jelentette meg a napokban a Gazda Lap- és Könyvkiadó Kft. A szerző dr. Bogenfürst Ferenc foglalkozik a keltetés biológiai alapjaival, az embriófejlődés kritikus szakaszaival, a rendellenességekkel. A baromfifélék tojásainak keltetés előtti kezelése és a tényleges keltetés önálló fejezetet kapott a könyvben. Részletesen ír a szerző a keltetőgépekről, a keltetők üzemeléséről, a fürjtől a struccig szinte minden tenyésztett madár tojásának keltetése megtalálható a könyvben. A könyv megrendelhető: Futár Szakkönyvszolgá- latnál (1300 Budapest, Pf: 126.) Ez az ország mindig pontosan fizetett Fekete János biztos diagnózist javasol bajaink orvoslására Fekete János nevét ma is ugyanúgy jegyzi a nemzetközi pénzvilág, mint amikor a ’70—80-as években első elnökhelyettesként irányította a Magyar Nemzeti Bank munkáját. A Japántól Itáliáig köztiszteletben álló bankárral a budapesti Stefánia-palo- tában beszélgettünk. (Ekkor hangzott el az új pénzügyminiszter és a Magyar Nemzeti Bank elnökének neve a vezető kormánykörök részéről.) — A kialakult helyzet tükrében Ón hogyan ítéli meg Magyarország mai képét? — Válasszuk ketté a problémát. Vannak a pénzügyet érintő személyi kérdések. Ezek különösen nagy hullámokat — megítélésem szerint — a nemzetközi piacon nem fognak okozni. Ézért, a személyi kérdéseknek a magam részéről túl nagy jelentő-- séget nem tulajdonítok, — Más. Mondjuk van egy vállalat, mint ez a híres szállodalánc. Arra van egy vevő, aki úgy érzi: ez egy jó üzlet. Azután az utolsó pillanatban a miniszterelnök közbeszól, hogy mégis meg kell vizsgálni az ügyet, s az üzletből nem lesz semmi. Akkor annak, akinek a szájából kiesett a zsíros falat, az elrohan, mindenhol jelentget, sajtócikkeket írat. Ami természetesen nem nagy dolog, mert a sajtó szívesen vesz meg efféle szenzációkat. Csak tudni kell, hogy nem ettől függ a magyar hitelképesség, mint azt egyesek mondják. A magyar hitelképesség azzal függ össze, hogy ötven éve ez az ország mindent mindig pontosan fizetett, és nem attól lesz jó vagy rossz, hogy ki a pénzügyminiszter, mert ezek a világon mindenhol változnak. Az ország helyzete egészen más kérdés. — Ez utóbbiról mi az Ón véleménye? — Már korábban is többször elmondtam: gazdaságunk beteg, de ez a betegség nem rák, hanem egy tüdő- gyulladás. S ezt meg lehet gyógyítani a mai gyógyszerekkel, ha a „betegnek” a megfelelő gyógyszert írják elő. — Ón, mint a ,,beteg orvosa” milyen receptet írna fel? Gazdaságunk beteg, de meg lehet gyógyítani — Először egy pontos diagnózist kellene adni. A diagnózis eredménye a következő lenne: országunkban az elmúlt öt-hat évben nem fejlődött a gazdaság. Sőt, a legutóbbi négy év alatt 20 százalékot visszaesett. Ha egy gazdaság 20 százalékot veszít a kitermelt javakból, akkor az azt jelenti, kevesebb jut beruházásra, életszínvonal-emelésre. Tehát nyilvánvaló, a gyógyítást az ország fejlődése irányában kell elkezdeni. A fejlődés eredményeképpen több a munkahely, s akkor kevesebb a munkanélküli, és sorolhatnám tovább. Ha attól várjuk a javulást, hogy megszorító lépésekkel próbáljuk egyensúlyba hozni a költségvetést, akkor „betegünk” állapota csak rosszabbodni fog. — Az utóbbi években fo- lyamtosan emlegették a Kupa-programot, azután a Békési-programot. Hisz ezekben a programokban? — Nos, program kell, hogy azután kinek a nevét írják hozzá, az másodlagos kérdés. Az embereknek tudniuk Kell, ha áldozatot hoznak, miért történik az. Ki kell tűzni bizonyos gazdasági célokat, s ha azok helyesek, az emberek sok mindenre képesek az elérésük érdekében. De ha nem tűzünk ki célokat, csak arról beszélnek: csökkenteni kell a deficitet, akkor nagyon nehéz bárkit is lelkesíteni. Azt nem lehet mondani, hogy jobban dolgozzatok, mert akkor több adót fogtok fizetni vagy kevesebb lesz a jövedelmetek. —-Mi lenne akkor a megoldás? — Azt kellene kimondani, melyek azok a húzó ágazatok, amelyeket fejleszteni akarunk. Ilyen például a mezőgazdaság, amivel ugyancsak nagy baj történt az elmúlt négy évben. Mondhatnám, egy nemzetközileg is elismert mezőgazdaságot egyszerűen szétvertek. Ezt természetesen most nehéz rendbe hozni. Az első lépés tehát, rendbe tenni a mező- gazdaságot, ezen belül rendezni a tulajdonviszonyokat. Azután hiteleket kell adni, amiből az új gazda meg tudja venni a traktorját vagy a vetőmagját. Úgy nem lehet földet szétosztani az emberek között, hogy a megműveléshez szükséges pénzt, eszközt nem kapják meg. A következő lépés az infrasturktúra: az utak, a vasútak, a vízgazdálkodás, a gáz- vagy a telefon- hálózat rendbetétele. Ezek nélkül az ország csak hátrafelé menetelhet, előre semmiképp. A következő az idegenforgalom. Vonzó helyek vannak az országban, érdemes idehozni a külföldit, de annak akkor repülőgép kell vagy autó, vagy jó utak jó vasútak. Ehhez beruházások kellenek, másképp nem megy. — Az elmúlt időszakban többször, több szempontból kérték ki az ön szakmai véleményét. Jelenleg milyen területen dolgozik? — Most a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt.- nél — az ország szinte egyetlen középlejáratú hitelbankja — dolgozom, mint az ügyve- zetőség tagja és Medgyessy Péter elnök-vezérigazgató tanácsadója. A továbbiakban e bank feladata lesz a ma még jórészt hiányzó tisztességes kamatozású középlejáratú hitelek nyújtása. Erre a kormány jelenleg nagy gondot fordít, magyarán, úgy néz ki, ténykedésünk találkozik a kormány tetszésével. Szenes János Fellendülőben a hazai mézpiac Az elmúlt két-három esztendőben igencsak rossz világ járt a hazai méhészekre. Most viszont, legalábbis úgy tűnik, ismét felragyog az ég a méztermelők felett: a nemzetközi piacon emelkedett a termék ára. Talán ez is vezérelte a békési méhészeket, amikor a napokban újjáalakították a Békési Méhész Egyesületet, melynek elődjét a ’30-as években hívták életre, s 1940-ben önálló székházat vásároltak összeku- porgatott pénzükön. A városban évtizedek óta rangja volt, s van a méztermelésnek és -feldolgozásnak. Legutoljára a helyi áfész egyik szakcsoportjaként Tnűködtek, mígnem a piacvesztés nyomán szép csendesen elsorvadt, majd megszűnt a szervezet. — Egyre inkább igényeltük az együvé tartozást, az érdek- védelmet, a segítséget, s a piaccal való kapcsolat tartását. Mindezt csak erősítette a tény, hogy két éve eladhatatlan volt a méz, s most megint van keletje — kezdi Kovács Imre, az egyesület újonnan megválasztott elnöke. Megtudom tőle: a kínai piac hanyatlóban van, s ezért a korábbi nyugati importőrök ismét a magyar piac felé kacsingatnak. A vegyes virágmézért kilogrammonként 120 forintot fizetnek, igen keresetté vált az akácméz, aminek az ára szokatlanul magasra szökött, most kilogrammonként 200—210 forint. S mindezek mellett a különféle fajtamézeket is keresik. —Az egyesületet negyvenen hoztuk újra létre, több mint ezer méhcsaláddal. Ez azt jelenti, hogy egy közepes hordással több mint 500 tonna mézet termelhetnek a békési méhészek, s ez már mennyiség. Nagy tételben könnyebb eladni—magyarázza Kovács Imre. Aztán gyakorlati témákról faggatom a 85 családdal rendelkező méhészt. A méhek átteleltetése minden évben gond és költséges. Az utóbbi időben a drága cukor mellett ez gond, ezért az utolsó hordást a családok téli táplálására hagyják, ami némileg visszaveti a hozamokat. Aztán az utánpótlásról beszélgetünk. Mint mondja, kiöregednek a legidősebb méhészek, s nincs utánpótlás. Igaz a megélhetéshez kétszáz család méh kell, a jövedelem-kiegészítéshez valamivel kevesebb, á hobbihoz, a tanuláshoz néhány család is elegendő. S ha már a tanulásnál tartunk, megtudom: minden második hétfőn este hat órakor — legközelebb február 20-án — békési székházukban — Csabai út I .sz. — szakmai estet rendeznek, melyre nemcsak a helyi méhészeket várják. —sz— Hol van az infláció műhelye? Inflációt, azaz a fogyasztói és a termelői árszínvonal folyamatos emelkedését a kormányzat a termelők, a befektetők, és a fogyasztók többé- kevésbé tevékeny közreműködésével alakítja. A mind drágább termékek és szolgáltatások megvásárlásához több pénzre van szükség, a többletet egyfelől a jegybank teremti meg, másfelől a háztartások, a cégek „hozzák forgalomba”. Előbb a jövedelmükből csak kevesebbet takarítanak meg, később a „vésztartalékaikat”, a betétjeiket is felhasználják, így a korábban megtakarított pénz is bekerül á fogyasztási cikkek forgalmába. Éz növeli a keresletet, s változatlan kínálat esetén természetesén újabb áremelkedést vált ki. Ez a folyamat még akkor is így működik, ha az állam a költségvetés deficitjét a megtakarításokból, s nem többlet- pénz-kibocsátásból fedezi, mint általában nálunk szokás. A megtakarításoknak ugyanis az volna a „hivatásuk”, hogy a fejlődéshez elengedhetetlen beruházások forrásai legyenek, kapacitásokat és készleteket növeljenek, és ne a fogyasztási cikkek, hanem a beruházási javak piacán jelentkezzenek vásárlóerőként. Az állam „tudathasadáso-' san” viszonyul az inflációhoz. Pillanatnyi érdekei az infláció gerjesztéséhez fűződnek, ugyanakkor minden józanul mérlegelt távlati érdeke ellene szól. A pillanatnyi érdekek között előkelő helye van annak, hogy az infláció lehetővé teszi a jövedelem újraelosztását. A reálkeresetek mérséklődése kisebb konfliktussal jár, mintha a névleges jövedelmekhez kellene hozzányúlni. Az áremelkedés ugyanakkor megóvja a csődtől a gyenge teljesítő- képességű cégeket is, mert könnyebben tudják a külföldi versenytársakénál magasabb költségeiket áthárítani a fogyasztókra. A forgalomba kerülő több pénz növeli az állam névleges bevételeit, hiszen bezsebelheti a kibocsátott pénz névértéke és előállítási költségei közötti különbözetet is. Az árakat lassan követő béremelkedés révén pedig olyan jövedelmek is magasabb adósávba lépnek, amelyek csak névlegesen nőttek egy korábbi adószint fölé, anélkül, hogy tulajdonosuk reáljövedelme egyetlen fillérrel gyarapodott volna. Ám a mélyebb és tartósabb érdekek az infláció ellen, a stabil pénz mellett szólnak. Megalapozott, tartós növekedés elképzelhetetlen viszonylag szilárd pénz nélkül. Ha tartósan nincs növekedés, az ország elveszíti versenyképességét, csökkennek a külkereskedelemből eredő bevételei, elriadnak a befektetők, állandósul a tömeges munkanélküliség. Az egy helyben topogó, vagy csökkenő nemzeti jövedelem mellett lehetetlen eleget tenni annak a szociális gondozó és kiegyenlítő szerepnek, amelyet az államtól joggal elvárnak az emberek. Ezért szakadatlan küzdelem folyik az inflációban érdekelt illetve ellenérdekelt körök között. Szüntelen változnak az erőviszonyok, s e változásoktól függ, hogy az az állam inflációt gerjesztő, vagy azt fékező intézkedéseket hoz-e. A Magyar Nemzeti Bank, amelyre a törvény a pénz értékállóságának megőrzését bízta, sajnos egymagában nem képes e csatát eldönteni. Bácskai Tamás Ferenczy Europress Az üzemanyagok árainak alakulása © Király Tamás, BMH
