Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-18-19 / 42. szám

1995. február 18-19., szombat-vasárnap mÉÉsm kalapok mindig is hatottak a hőkre, még akkor is, ha nem hordták őket. Az áruházakban, a bolhapiaco­kon és a kalapbutikokban a hölgyek gyakran megelégednek azzal, hogy felpróbálják a cowboykalapokat, a sapkákat és a kissé különcnek ható kalapmodelleket, kacéran a tükörbe néznek és aztán kijelentik: nagyon szép, de én ilyesmit nem tudnék hor­dani. Miért félnek az emberek a kalap­tól? Férfiak és nők az idők kezdete óta minden magasan fejlett kultúrában fejfedőket használtak díszítés, véde­lem és a rangjelzésének céljából, sőt a fejfedőknek időnként mitikus, szimbolikus jelentőségük is volt. Bár az yióbbi időkben kalapos fejek egyre gyakrabban bukkannak fel az utca­képben, kiegészítő ruhadarabként azonban a kalap harminc éve túljutott fénypontján. Éppen ezért váratlanul jött a ki- leqcvenes évek elején a rapperek által hordott sapkadivat, amely az utca di­vatjává nőtte ki magát. Bár a sapkák és kalapok korábban öreges dolgok­nak számítottak, most ez a divat is megfiatalodott. A simlijével hátra­fordított baseball-sapka egy gördesz- kázó gyerek fején szórakozást, az élet élvezetét jelenti. Ezeknek — úgy mint régen — nemritkán jelképes ér­tékük is van. A kalap modernizálása szempontjából a fiatalság azonban csak az egyik tényező, emellett a feminizmus és a tervezői kreativitás is helyet kap. Az olyan férfikreációk, mint Humphrey Bogart filckalapja, Adenauer pepita szövetsapkája vagy a sportsapkák minden változatukban jó kiegészítői egy öntudatos nő üzleti kosztümjének. Már Coco Chanel és Marlene Dietrich is elismerte, hogy a barett, vagyis a baszk sapka szépen keretezheti az arcot. Manapság az óriási plüss vagy bársonykalap a sze­zon kedvence. Néhány éve a német nagyvárosok­ban a régi masamódműhelyek öröké­ben ismét kalapszalonok nyíltak, amelyek tervezői az új vonalakat gondos kézimunkával és jó anyagok­kal társítják. Néhány elgondolásuk A kalap a ruházat egyik fontos kiegészítője, hűen tükrözi viselője egyéniségét kissé különc, a legtöbb kalap azonban kényelmessége és a vonalak egysze­rűsége miatt nagyon praktikus. A ve­vők az individualisták köréből kerül­nek ki, akiknek az eladók olyan kala­pokat ajánlanak, amelyek a hölgy ar­cához és arckifejezéséhez jól illenek, és nem takarják azt el. Adott tehát az ihlet és az inspiráció a kalapmódi feltámasztásához. A koktélkészítés titkai A harmadik csoportosítás tulajdonképpen a „bámyelv” értel­mezése alapján történhet. Nagyon sok, valamilyen szempont­ból közös vonásokat tartalmazó italcsoportot ismer a „bár­nyelv”. A legfontosabbakból szeretnénk kiemelni néhányat: Brause: a brausék az alkoholmentes italok csoportjába tar­toznak. A legjobbakat eperrel vagy málnával lehet készíteni. Cobbler: a cobblerek olyan hosszúitalok, melyeket mindig gyümölccsel díszítünk, pezsgővel vagy szódával töltünk fel. A hölgyek kedvenc itala. Champagne-koktélok: olyan italok, melyeket csak pezsgő­vel, illetve francia pezsgővel (Champagne) töltünk fel. Collins: a collinsok hosszúitalok, melyek többnyire fanyar ízhatásúak. A legtöbb esetben citromszelettel a pohár szélén díszítjük. Cooler, a coolerek enyhén édes hosszúitalok, melyek csak­nem mindig tartalmaznak Ginger ale-t (gyömbérsör). Egg-Nogok: mindig tartalmaznak tojássárgát és tejet. Hide­gen és melegen egyaránt fogyasztható. Fancy-drinkek: fantáziaitalok. Nincs alapreceptjük; egyet­len előírás vonatkozik rájuk, hogy maximálisan hat cl alkoholt tartalmazhatnak. Flipet, tojássárgából, cukorból és szeszes italokból készülő rövid italok. Fizzék: a legismertebb hosszúitalok a fizzék. Alkoholt, gyümölcslevet és sok szódát tartalmaznak. Silver Fizznek nevezzük a tojásfehérjét. Golden Fizznek a tojássárgáját, Royal Fizznek az egész tojást, Cream Fizznek a tejszínt tartalmazó italokat. Frappék: bármilyen szeszes italból elkészíthető. A pezsgő- kelyhet félig megtöltjük zúzott jéggel, erre öntjük a kívánt italt, majd gyümölccsel díszítjük. ■ A rövid ismertetéstől is eltérve, felsorolásszerűen vannak még: glacék, grogok, highballok, julepek, pousse-cafék, puf­fok, puncsok, scaffák, síingek, sourok, swizzlek, Loddyk, tropicanák, zoomok... és még lehetne sorolni. (Folytatjuk) SonyákBéla Kézcsók a szebbik nemnek A farsang a társasági rendezvények, összejövetelek számos formáját teremtette meg, ám napjainkban a házibulik és az újra felfedezett bálok a legnépszerűbbek. Az előbbi, a szilveszter mellett a legkötetlenebb társas összejövetel, míg az utóbbit elég szigorú etikett szabályozza. A házibulikra szinte bármilyen ruhakreáció fölvehető, sőt, a meghökkentő, extrém öltözék szinte kötelező. Épp úgy stíl szerű tehát a méteres uszállyal megtoldott toalett, mint a legmerészebb miniszoknya vagy a „legvadabb” színösszeállítás. A csapongó ötleteknek csak a jó ízlés szab határokat és az, hogy ki miben érzi jól magát. A báli módiban könnyebb az eligazodás, mert a meghívókon rendszerint szerepel a kívánt öltözék megjelölése. Ha ilyen nincs, az ünnepélyes vagy úgynevezett félünnepélyes öltözet az ajánlott. Az előbbi férfiak esetében szmoking vagy frakk, az utóbbi sötét öltöny, fehér ing és szolid nyakkendő. A szmokinghoz egyébként fehér ing, fekete csokomyakkendő, fekete lakkcipő és fekete kalap, a frakkhoz fehér mellény, és ugyancsak fehér ing, csokor­nyakkendő, továbbá fekete lakkcipő és kesztyű dukál. A hölgyek báli „egyenruhája” a kis- vagy nagyestélyi. Házibulin a viselkedéstan szabályait nem szokás szigorúan venni a táncra vonatkozóan sem. Bárki bármikor felkérheti és lekérheti a társaság bármely tagját. A házigazdának csupán annyi a kötelessége, hogy megtáncoltassa az esetleg sokáig petrezselymet áruló hölgyvendéget. A báli magatartási normák szigorúbbak. A felkérés rítusa megkívánja a meghajlást, ismeretlen partnernő esetében teljes névvel a bemutatkozást. A férfi táncos a hölgyet jobbján vezeti a parkettre. A számok végén a hölgy dönti el, hogy tovább táncol-e. Ha nem, helyére visszakísérve ott kell megköszönni a táncot. A lekérés nem ildomos, az pedig kifejezetten modortalanság, ha valamelyik táncos magára hagyja társát a parketten. A köszönés, köszöntés módját családias mulatságokon a koráb­bi kapcsolatok milyensége határozza meg. Ám a farsangi „murik” jó alkalmat kínálnak a pertura, korra, nemre való tekintet nélkül, bár a tegeződést inkább a nőnek, illetve az idősebbnek szokás kezdeményeznie. A báli illemmel nemigen fér össze a „szia”, a „csau” a „cso- csi”... A szóbeli kézcsók jószerével minden hölgynek kijár, s újabban a tényleges kézcsók is divatba jött. Ha a társaság egyik hölgytagját így üdvözöljük, akkor ez a szebbik nem többi tagjának is kijár. Méghozzá az etikett szerint 45 fokos szögben meghajolva, a női kacsokat csak jelképesen érintve.-O.B.Zs.- Ferenczy Europress A válást a nők kezdeményezik Hozzá­menne ismét a férjéhez? ...idővel csökken a közös élmények száma... Az esküvő idején még minden szép és jó, s noha az ifjúházasok úgy érzik, ez a boldogság örökké fog tartani, a sze­relem gyakran hamar kihűl. Ilyenkor aztán számos nő eltűnődik: valóban ez az a férfi, akit nemrég még annyira szerettem? S ha megkérdezik őket, hozzámennének-e újból a férjükhöz, minden második asszony nemmel vá­laszol. Sokan mesélik: amikor megismer­kedtek, a férfi vonzó volt, udvarias és figyelmes, őszintén érdeklődő. Az­tán, az esküvő után néhány hónappal elkezdődött az átalakulás. A férfiak számára ugyanis a munka általában sokkal fontosabb, mint a nőknek, ezért a férjek egyre kevesebb időt töltenek a családjukkal. Sok nő pa­naszkodott arra is, hogy hitvesük zsu­gori lett. Valaha büszkélkedett szé­pen öltözködő barátnőjével vagy menyasszonyával, később azonban rosszalló, esetleg rosszízű megjegy­zéseket tesz: miért kell ennyi pénzt ruhára költeni? Az már föl sem merül, hogy együtt, csinosan felöltözve étte­rembe vagy színházba menjenek, mint valaha, a randevúk idején. Mivel egyre inkább csökken a kö­zös élmények száma, mérséklődik az érdeklődés a másik iránt, már-már alig beszélgetnek egymással, s egyre inkább idegenként élnek — nem együtt, hanem egymás mellett. Sok nő legszívesebben elválna, hiszen az ilyen együttlét csak az idegeket őrli fel. De gyerekekkel, sokéves házas­ság után nem könnyű elválni. A gye­reknek az apa fizikai jelenléte is so­kat számít, s a nők ezt a szempontot hosszú éveken át figyelembe ve­szik. Egy hamburgi pszichológus, Mi­chael Colién szerint minden második asszony boldogtalannak érzi magát, de még mindig jobban elviseli ezt a helyzetet, mint az egyedüllétet, az igazi magányt. Sokan képtelenek azonban őszintén, a másik megbántá- sa nélkül megbeszélni és megoldani a problémákat. Ennek gyakran az az oka, hogy a férfiak — különösen a vezető pozícióban lévők—nem vise­lik el a kritikát. Mégis rá kell venni a férjet, hogy beszéljék meg a problémákat, mert csak úgy lehet azokat közösen megol­dani. Még akkor is, ha a férfiakat megkérdezve, az előbbi felmérés más eredményt mutat: több mint 80 száza­lékuk szívesen venné újból feleségül a mostani feleségét. így aztán nem csoda, hogy a válásoknak több mint kétharmadát nők kezdeményezik. S nem is csak Németországban. Eszéki Erzsébet FEB Kalap, kalap, kalap

Next

/
Thumbnails
Contents