Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-18-19 / 42. szám
6 1995. február 18-19., szombat-vasárnap Udvardy Anikó: Görbe tükör ÍAi emberi lélek fázik Kiállítás a Békéstáji Művészeti Társaság alkotói törekvéseiről Télvíz idején egykoron azt mondogatták egymásnak az emberek: kibírhatatlan hideg van! Jelenünkben a „kibírhatatlan” kifordult a hétköznapi nyelvhasználat szótárából, jelentését vesztette. A mai élet viszonyrend- szerei mégis „otthont” teremtettek a kibírhatatlanban, bár ezen életérzés állandósulni — lényegéből fakadóan — nem tud napjaink rideg valóságában: azemberi lélek belülről fázik! A Munkácsy Mihály Múzeum .kiállítóterében — ,a külső körülmények ellenére — a bennünket körülvevő alkotásokból mégis valami különös „hő” sugárzik, aminek áramlása felmelegít. Ezen reményt keltő felmelegedést a Békéstáji Művészeti Társaság közösségi összefogása, a művek érzelmi és szellemi ereje adja — engedjük őket közel magunkhoz! Négy esztendeje, a szellem önvédelméből, az alkotói kiszolgáltatottsággal szemben alakult meg a társaság, a szakmai színvonal és etikai vállalhatóság mentén. Az alkotói lét korkihívásában egyre nyilvánvalóbb:- a művész tehetsége, már nem elég — a személyiség megtartó erejének — meghatározó szerepe van az esztétikai érték létrehozásában. Másképpen fogalmazva: alkotói etika és esztétika egymást feltételező fogalmakká válnak; ami eredendően el- lentmod az elvárandó piackonform művészi magatartásának. A helyi hivatalos álláspont ismert: a művészetet nem kell dédelgetni, mint a múltban — tartsa el magát, ha megveszik, megmarad! Ez az álláspont elfelejti, hogy az igaz, valódi művészet mindig támogatásra szorul. A látványos financiális kivonulás uralkodóvá tette azon fiskális szemléletet, mely szerint a művészet hasonlatos a díszítő gombhoz, amit, ha van pénz, felvarrunk, ha pedig nincs, akkor gomb nélkül járunk. Sajnos — Békés megyében — az itt élő és alkotó képzőművészek műveinek bemutatására nincs állandó folyamatos nyitvatartású kiállító tér! Eleddig — Békéscsaba — megyei jogú központjának sajátossága példa nélküli, mert az ország többi régiójában a kiemelt városok természetes része az a hely, ahol a képzőművészet megmutathatja saját arcát! Ezen állapot aránytalanságával az itt élő művészek alkotói feltételeit és lehetőségeit — szociológiai értelemben — halmozottan hátrányos helyzetbe hozta. így az esztétikai értéket képviselő művészet — önmegmütatási lehetőség hiányában — kiszorított helyzetbe került, következésképpen élő, szerves kapcsolat nem jöhetett, illetve nem jöhet létre a helyi nyilvánosságok és közösségek színtereiben. Ennek következtében a létrejövő esztétikai értékrendek — mintegy önmagukba zárva — nem válhatnak szellemi erővé, és ez a város kulturális életét is megfosztja a kölcsönhatástól, az elszigetelődés irányában, hat! Hovatovább az alkotó szellem — önkorlátozásával — vázlatban rekedt művek temetőjét ravatalozhatná fel. A jelenlegi, kaotikus piaci viszonyokban a képzőművészeti minőség még egyenjogúságot sem élvez, ami olyan torz viszonyokat teremt, ahol a giccs művészetként való megjelenése szagos virágzásban van (!), hamis értékrendet sugallva, megtévesztve a jószándékú, nyitott lélekkel közeledőt. A társaság tagjainak mesterségbeli felkészültsége, elhivatottsága szakmai díjakkal elismert, nemzetközileg jegyzett, országos tárlatokon bizonyított... Ezen kiállítás célkitűzése is abban foglalható össze, hogy minél több ember — konkrét műveken keresztül — megismerkedhessen az itt élő alkotókkal, az általuk képviselt stílusokkal, irányzatokkal és művészeti tendenciákkal. Mindenkivel keresik, kutatják a kapcsolatot, aki tud, képes valamilyen megértőés építőjellegű viszonyt kialakítani a művészeti alkotásokkal — hiszen a művek eredendően „mindenkinek” készülnek! Szívesen fogadnak és várnak pártoló tagokat, akik segítik törekvéseiket. Továbbra is elsődleges cél egy önálló arculatú galéria létrehozása, ami több volna művek együttesénél, műfajok ölelkezésénél, ami a hely önazonosságának esztétikai tükre, fontos szellemi színtere lehetne! Ezen „vizuális templom” nélkül nem találják meg saját művészeti értékeiket, az általuk „tárgyiasított” érzelmi-értelmi párbeszéd közéletisé- gének folyamatosságát; az aktív kultúra közvetítő hatását veszítik el. Ezért közös felelősségünk és szív szerint való akarásunk ennek megteremtése, lehetővé tenni a szabad értékválasztás esélyét az itt élők számára. Szilágyi András Fülöp Ilona: Illusztráció J. A. Ódájához Koszla Rozália: Nyár Tóth Ernő: Jelenet pillangóval
