Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-16 / 40. szám

TARKA OLDAL 1995. február 16., csütörtök © Giugario csemete az új Ducato is Az elmúlt hetekben a hazai utakon is megjelent a Fiat csa­lád újabb büszkesége, az autó- konszernek egy teljesen új ha­szongépjármű modellje, az új Ducato, mely egy szerteágazó gépjárműcsalád legfiatalabb csemetéje. A „kicsi” hosszú vajúdás után, közös fejleszté­sek eredményeként született meg, s egy évvel ezelőtt a bemutatkozást követően a Gi­ugario és a Fiat Formatervező Központ által tervezett autó — ő álmodta meg az Év sze­mélyautója címet nyert Pun- to-t is — ’94-ben elnyerte az Év kishaszon-gépjárműve megtisztelő címet. S az Új Du­cato — három különböző ten­gelytávolsággal és teherbírás­sal, hat különböző méretben, tizenegy alaptípus alakítható ki, s mintegy ötszáz(!) válto­zat épülhet belőle hatféle dí­zel és egy típusú benzinmo­torral — elindult nálunk is hódító útjára. Hogy milyen is ez az új jár­mű? Modem, funkcionális, mi­közben egyedi megjelenésű. A vezetőfülkéje — derékmagas­ságban 20 centiméterrel széle­sebb elődjénél, most 1880 milli­méter — kényelmes, kiváló hangszigetelésű, kitűnően fel­szerelt A mostani kocsi a régeb­bi Ducato modelleknél széle­sebb körben használható. A konstruktőrök három vá­Az új Ducato hosszú vajúdás után született meg, s 1994-ben elnyerte az Év kishaszon- gépjárműve címet Fotó: Lehoczky Péter sárlói csoportot céloztak meg. Az elsőbe tartozik a „flottatu­lajdonosok” csoportja, a má­sodik csoportot alkotják a sza­badidő-autók (lakóautók, kempingkocsik), a különle­ges célú személykocsik (mi­nibuszok, iskolabuszok, men­tőautók, rokkantszállító ko­csik) és az ámszállítók (hűtő­autók, értékszállító páncélau­tók, mozgó elárusítóhelyek) kialakításával foglakoznak. A harmadik csoport magába 'foglalja az összes többi vásár­lót, a magánkereskedőket, az építőipart, a karbantartó és szolgáltatóipart, a mezőgaz­daságot. Ezek a kishaszon- gépjárművek Olaszország­ban, csakúgy mint más euró­pai piacon praktikus rakterűk, tökéletes mechanikai kivite­lezésük, megbízhatóságuk, kényelmük, s nem utolsósor­ban ámk miatt igen népszerű­ek. S ami a vezetést — vetek­szik a személykocsikéval — illeti: a műszerfal jól áttekint­hető, azon csak a legszüksége­sebb műszerek vannak, állít­ható ülése a gépkocsi vezető kényelmét, s jó kilátását szol­gálja, a szervokormánynál minden kézre esik. —sz — Pegazus—posta A „szexis cucc” meg a líra „Egy kiscicának a Jókaira” Valentin-nap alkalmából sok szeretettel köszönt és na­gyon szeret a Te Valentinod ¥¥¥ Csak neked II. 11.—14. —Kapitány— „A Te szavad hallom a dongó' viharban, A napsugár a Te szemed fénye. Te beszélsz hozzám a kisma­dárdalban, Te hintesz mézet a virágok kelyhébe. Nem kereslek én a távol messzeségben, Bárhova nézek, mindenütt ott látlak: Virágkinyílásban, sárga falevélben, minden atomjában e roppant világnak” Sellő a távolból ¥¥¥ Keresem azt a szarvasi srácot, aki február 11-én Dévaványán volt diszkóban. Rólad csak annyit tudok, hogy szarvasi vagy, és egy másik sráccal a vadászházban voltatok! Saj­nos nekem elég rossz kedvem volt, így alig tudtam meg rólad valamit! Ha lehetséges, szeret­nék veled újra találkozni! Ha tudsz, kérlek, gyere szomba­ton megint diszkóba Ványára! Szeretném megnézni a va­dászházat! — Egy szomorú lány — ¥ ¥ ¥ A „Tánc” jeligére jelentkezett fiatalembert („36 éves, nőtlen békéscsabai legény, de nem agg”) hétfőn, 20-án 16 órakor várom Békéscsabán, a Már­vány cukrászda előtt, és 21 -én, kedden 18 órakor a Balassi Művelődési Központban. ¥¥¥ 1992. július4.—1994. június 27. Elmennék valahová, hol senki se lát, El oda, ahol Te megtalálsz! Felhők közé, Zöldbe, kékbe, bárhová. Csak jönnél, jönnél el hozzám! Ha becsukom szemeim, hófehér felhőkön átszökő napsugár fénye árasztja el a létet, S szívemben boldogságot érzek! Mint felhők közül a nap lépsz ki elém, Kezed nyújtod felém, S csak azt mondod: Gyere, légy enyém! ¥¥¥ Akinek mindent köszönök Eljöttél és éreztem, hogy valami történt énvelem. Eljöttél, és éreztem, hogy Veled a rég várt szere­lem Újra rám talált. Eljöttél és éreztem, hogy megváltozott az életem, Eljöttél és éreztem, csak Te kellesz énnekem. Elmentél és éreztem, megváltozott az életem, Elmentél, de itt voltál, a szerelemről daloltál. Holnap minden véget ér, s a szerelemről már más mesél. Egy a sok közül ¥ ¥ ¥ „Mozi” Szeretnék azzal a fiúval ta­lálkozni, aki a szombat esti mozi előtt és után követett a barátjával. Rajtad fekete far­merdzseki és fekete farmer- nadrág volt. Ha magadra is­mersz, találkozzunk február 18-án, szombaton 3 órakor a szökőkút előtt. U.i: egyedül gyere! ¥ ¥ ¥ T. Sz. Nem tudom, hogy az üze­net, ami jan. 3-án megjelent „Nagy csodálod” címmel, hogy az nekem szól-e? Ha az vagy, akire gondolok, soraid­dal megnyugtattad fájó szíve­met. Tudom; hogy te mindent megtettél, amit tudtál, de ezt én már nem mondhatom el, hisz’ ezért vagyok ennyire bi­zonytalan. Én is nagyon remé­lem, hogy még minden rendbe jön. Azt te soha ne hidd, hogy én a szerelmed eldobtam. Vá­rok, amíg kell. Szeretném, ha tudnád, hogy én még mindig nagyon szeretlek, puszta látá­sod is boldoggá tesz, mert a szívemben csak neked van hely egyedül. Valaki ¥ ¥ ¥ DKVOH Ne legyél annyira önfejű, jobb lenne, ha elgon­dolkoznál, hogyan viselkedsz azokkal, akik segítettek rajtad. Neked nem áll jól a szél­hámoskodás. „Okosabban kéne élni!” „Becsaptál” Egy órányi Black Out az ifiházban Egy órányi műsoridőt kapott az előzenakarként fellépő Black Out a napokban az ifjúsági ház­ban, hiszen ők melegítették be a termet a Southern Special előtt. Vokális, ritmikus, ahogy ők nevezik, szilánkos hard rockot játszottak. Eddig három kazet­tájuk jelent meg, mindhárom szerzői kiadásban (Black Out, Fekete és kék, Koncert). 1993. augusztus 29-én a Ta­bánban mutatkoztak be először a jelenlegi felállásban, melyből ketten, a Csányi testvérek bé­késcsabaiak: Kovalszky ének, Andics László basszusgitár, Csányi Zoltán dob, Csányi Sza­bolcs szólógitár. A Southemnel jelenleg klub- turnét bonyolítanak. A húsz ál­lomásból a csabai volt a hato­dik. Ezt az évet még előzene­Felvételünkön Csányi Szabolcs szólógitáros Fotó: Such Tamás karként folytatják, jövőre sze­retnének saját turnét bonyolíta­ni, kiadót és szponzort találni. Címük: Pécs 4„ pf.: 6. Pánics Ferenc Rovatunkba elsősorban fia­tal, kezdő toliforgatók iro­dalmi próbálkozásait vár­juk. A legjobb alkotásokból — lehetőségeinkhez mérten — közlünk. ,,Kerülget ám a szerencse/ Áldás Fortunára/ Minden nap egy főnyeremény! Kis postalá­dámba.! Egyszer-kétszer be- paliztak! No, de fene bánja.! Ennyit még elbír egy szegény nővér üres pénztárcája./ Ren­deljek szexis cuccot,! Olyat mint egy álom.! így hódítom megférjem,! Húsz év után — ó már alig várom” — írja egyik próbálkozásában az orosházi H. /., aki hét „verset” postázott szerkesztőségünkbe. Az idézett sorokból is kitű­nik: H. I. verselése nem éppen mai keletű. Egy költemény so­hasem a divatos szóhasznála­toktól (esetünkben: „bepaliz- tak”, „szexis cuccot”) válik időszerűvé. Toliforgatónk egy nagyon régen elavult versvilá­got próbál rekonstruálni. Az ilyen kezdeményezés soha­sem vezet eredményességhez. Ha H. I. csupán önmaga szóra­koztatására ragad tollat, akkor tegye, de tudnia kell: ettől még nem válik költővé. Hisz ma már egy-egy szöveget nem a benne felbukkanó rímek avat­nak verssé! A költőknek sajá­tos nyelvhasználatuk, egyéni­ségük és főleg stílusuk van. Vers, mese gyerekeknek Utassy József: Lackó lova Homloka csillag, patája tapló, négy kese lábán holdbéli patkó: meg, ami fogná", nincs az a lasszó! Kengyele rézből, nyerge aranyló, zúg a sörénye, szárnya havat szór. Hogyan, hogyan nem: betöri Lackó! Rövid Sörény a puszták fia volt. Nótás, csapongó kedve még az égen cirkáló fellegnyájat is széj­jeloszlatta, s a legöregebb csi­kós arcára is derűt varázsolt. Övé volt a karám legtüzesebb paripája, a Vihar. A végtelen rónán úgy vágtattakvégig, hogy még a gyors szél is csak koldus­ként kullogott utánuk. Egy idő óta azonban valami kedvét szegte. Esténként hallga­tagon gubbasztott a csárda egyik sarkában. A társai faggat­ták egy ideig, de mert nem men­tek vele semmire, elhúzódtak tő­le. Ó meg a pislákoló lámpa fényében a délibábok leányát látta a csapiáros egyetlen lá­nyában, akinek hosszú, szőke haja úgy omlott a vállára, mint­ha napsugarak szőtték volna. Beleszeretett a lányba, s azóta nem volt nyugta. A titkát nem árulhatta el senkinek. Ho­gyan is álmodhatott volna egy rongyos kis bojtár a csapiáros egyetlen gazdag és szépséges leányáról?! Legfeljebb szép su­báról álmodott, hófehér ingről, amire a szerelem tűzvirágát pi­ros pamuttal hímezték. Egy este még a szokottnál is jobban kesergett. Másnap a le­ány ünnep­napja volt, s ő szerette volna felköszöntem. Egyetlenegy szál virágot akart. De a jéggel borított pusztaságon nem nyílott virág. Már későre járt az idő, ami­kor a tekintete az ablak üvegére esett. Meghökkenve nézte az egymásba fonódó jégkaktuszo­kat. Tövises karjaik között egy virágot fedezett fel. Nagy szir­mai szerte bomlottak, s esdeklőn fordultak feléje. Mintha csak azt mondták volna: — Ne hagyj itt. Szakíts le, különben halálra sebeznek a jégkaktitszok tövisei. A pislákoló gyertyafénye fel­kúszott a virágra, és vérpirosra festette. — Csodavirág vagy — mon­dotta Rövid Sörény. — Még anyám kertjében sem láttam hozzád hasonlót, pedig ő a leg­nagyobb örömét a virágokban leli. S ha tudnád, ma egész nap egy szál virágra gondoltam, de ilyenről, amilyen te vagy, ál­modni sem mertem. Köszönöm, hogy rám bízod a sorsod. Azzal az ablakhoz lépett, gyöngéden végigsimította a jégvirág szá­rát, és leszakította. Aztán a magasba emelte. A virág szirmainak fölsziporkázó fénye bevilágította a csárda va­lamennyi zugát, s minden szem Rövid Sörényt nézte, ahogy a csapiáros leánya felé tartott. Megállt a leány előtt, s elszo­ruló szívvel rebegte el jókíván­ságait. A leány meg csak nézte Rövid Sörényt, mintha sohasem látta volna. — Olyan a szemed, mint a tiszta víz tükre — mondta a le­ány a fiúnak. — Ha akarod, a feleséged leszek. — Hogy akarom-e? Semmit nem akarokjobban kerek e vilá­gon — felelte Rövid Sörény. —De az apád bizonyára gazdag vőlegényt szánt neked. ■—Annyi baj legyen—szólalt meg a jégvirág, s egészen kö­zéjük hajolt, s a szavát suttogóra fogta. —Nyergeid meg a pari­pádat, Rövid Sörény, s az éjsza­ka leple alatt vidd el a mátkádat olyan földre, ahol a szeretet él­tet, nem a pénz hideg csillogása, lámpás helyett bevilágítom az utat, hogy el ne tévedjetek. — Úgy legyen—válaszolta a leány, s éppen meg akarta csó­kolni a legényt, amikor valaki alaposan megrázta Rövid Sö­rény vállát. —Ébredjfiú, későre jár. Rövid Sörény fölnyitotta a szemét, s az öreg csikóst látta maga előtt. — Szívtelen vagy, miért éb­resztettél föl?!—dünnyögte ál­mosan a fiú, mert rájött, hogy elbóbiskolt, s csak álmodta az egészet. Lassan cihelődött föl, kopott kucsmáját a fejébe nyomta, s csalódottan indult az ajófelé. A csárda gyertyái csonkig ég­tek. Ellobbanó fényük még min­dig vörösre festette a nagy szir­mú jégvirágot. Rövid Sörény egy utolsó pillantást vetett az ablakra. —Aztán ne feledd álmodat, a tanácsom szerint cselekedj —- hallotta elmenőben Rövid Sö­rény a vörös jégvirág hangját. — Ha kitartasz álmaid mellett, meg­lásd, hófehér ingedre a csapiáros leánya van ja majdpiros pamuttal a szerelem tűzvirágát. Rövid Sörény szíve nagyot dobbant, s örömében fütyörész- ni kezdett. Az öreg csikósnak látva maradt a szája a csodálko­zástól: nem tudta mire vélni Rö­vid Sörény jókedvét. Moyzes Ilona A piros jégvirág

Next

/
Thumbnails
Contents