Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-16 / 40. szám

1995. február 16., csütörtök REND-ES OLDAL---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­iRÉKÉS megyei hírlap Hírek Arra van eszük... Két tótkomlósi fiatalember — szellemiekben közepesen korlátozottak — számlájára tíz-egynéhány betöréses lo­pás írható. Valószínű, hogy Büknánási Tamás és Farkas Péter önmagának el tud szá­molni a lelkiismeretével. Most viszont — őrizetbevétel mel­lett — a rendőrségnek kell be­számolniuk tetteikről. Mint azt a rendőrségtől megtudtuk, az ilyen esetek kapcsán azokon is sok múlik, akik átveszik vagy megvásá­rolják a kétes eredetű dolgo­kat. Dohányos vendég. Feb­ruár hatodikára virradóra hí­vatlan vendége volt a körösla- dányi Vén Márkus étterem­nek.. Az éjszakai látogató ajtó- felfeszítéssel jutott be a ven­déglőbe, ahonnan végül mind­össze tízezer forint értékű do­hányárut vitt el, valószínűleg erős dohányos lévén. BekávézoH a tolvaj. Körösladányban, a Simay ut­cában lévő vegyesboltban szakértő tolvaj járt február ha­todikára virradóan. Az ajót be­feszítve jutott az üzletbe, ahonnan csupa keresett cikket — kávét, konzervet, dohány­árut és szeszes italt — magá­hoz véve távozott, mintegy 90 ezer forintos kárt okozva. Csendes január. Mind­össze öt személyi sérüléssel járó közlekedési baleset tör­tént január hónapban a Szeg­halmi Rendőrkapitányság területén. Mint Szántó Lajos közrendvédelmi és közlekedé­si osztályvezetőtől megtud­tuk, a sérülések közül három volt könnyű és kettő súlyos. A januárban kezdődött közúti el­lenőrzési akciók ebben a hó­napban is folytatódnak. Ami a közrendet illeti, itt sem volt túl sok esemény, még a hétvégi diszkók környékén sem történt jelentősebb rendbontás. A rabkonyha foztje Korunkra jellemző — állhat­nánk s állapíthatnánk meg a hír hallatán: bővítik a börtönt Gyulán. Aztán sajnálkozhat­nánk is, hogy a korszerűsítés­nek, fejlesztésnek komoly anyagi akadályai vannak. Az lenne jó, ha a büntetésvégre­hajtási intézeteink (is) a kor követelményeinek megfelelő környezetet biztosítanának az ott több-ke vesebb időt eltöltő emberek számára. All Gyulán az új épületszámy, lassan el is készülnek vele. A fejlesztés körülményeiről dr. Huszágh Józseffel, a Gyulai Büntetés- végrehajtási Intézet parancs­nokával beszélgettünk. — Az intézet konyhájá­nak bezárását a büntetésvég­rehajtás szervezetében dol­gozó ÁNTSZ-szakember rendelte el — mondta dr. Huszágh József. — Azóta a városból biztosítjuk a fogva- tartottak élelmezését. Más feszítő gondjaink is akadtak, megoldatlan volt a raktáro­zás is. A ruházati cikkeket plafonig rakva, együtt kel­lett tárolnunk a vegyvédel­mi felszerelésekkel, műsza­ki cikkekkel. Az élelmisze­reket szűk lyukakban tartot­tuk, a kenyeret — a hűtők társaságában—egyenesen a folyosón... A konyha egyet­len helyiségre szorítkozott, a nyers árut együtt kellett tárolnunk a földes áruval, meg a kész ételekkel. Külön mosogatóhelyiségünk, sza­bályos technológiai sorunk se volt az edények tisztításá­ra. A bezárás tehát szinte ter­mészetes volt, minthogy na­pirenden volt a fertőzés ve­szélye. Amellett mosodával sem rendelkeztünk. Ezt még az is tetézte, hogy a személyi állományunk elhelyezése, öl­tözési és tisztálkodási lehető­sége a legalapvetőbb követel­ményeknek sem felelt meg. — Honnan sikerült pénz szerezni a fejlesztésre? A pénzt a kormány bizto­sította. A beruházás — a fel- szerelési tárgyakkal együtt — hetven-hetvenöt millió forintba kerül. Átlagosan^ százötven-kétszáz főre kell főznünk, s mivel személyi állományunk ellátása sincs megoldva, nekik is biztosí­tani kívánunk napi egyszeri étkeztetést, megfelelő térí­tés ellenében. Az építkezés tavaly március közepén kez­dődött, az átadást most ápri­lis 15-ére tervezzük. Az amúgy is szűk udvarból kel­lett elvennünk a szükséges területet. A konyha két szin­tet vesz el, az új részben a személyi állomány egyes irodái, szociális helyiségei szintén helyet kapnak. Ide kerül a fogvatartottak ittlé­tével kapcsolatos anyagokat őrző irattár, a számítógépes technika is, melynek rend­szere időközben már ki­épült. Csak szemléltetés­ként említeném: a gazdasági osztály öt dolgozója ma egy tizenkét négyzetméteres he­lyiségbe van bezsúfolva. — Ki a munkálatok kivi­telezője? — A Gyulabau, melynek munkájával igen elégedet­tek vagyunk. Gyorsan, csendben és pontosan dol­goznak a mi speciális körül­ményeink között is, nem za­varják működésünket. Az általuk elvégzett munka mi­nőségével is elégedettek va­gyunk. — Más büntetésvégrehaj­tási intézményekben is ha­sonló nehézségekkel küzde­nek meg? — Tizenöt olyan konyhát tartanak’ nyilván, melyet azonnal be kellene zárni. A mi esetünkben sokat nyomott a lapban a gyulai tisztiorvos határozott fellépése, szakvé­leménye. Ahogy tudom, akad az országban olyan rabkony­ha, mely még a gyulainál is rosszabb körülmények között működik. Tisztán kell látni: a fogvatartottakat a társadalom a maga védelme érdekében zárja el. így kötelessége is gondoskodni róluk. A bűnt elkövető embernek úgy kelle­ne kikerülnie innen, hogy ne legyen szükség rettegésben élnünk amiatt, hogy újabb bűncselekményeket követ el. E cél elérésének egy apró fel­tétele, hogy emberi körülmé­nyek között élje le élte nálunk töltött részét. K. A.J. Konyhával (is) bővül a Gyulai Büntetésvégrehajtási Intézet Fotó: Lehoczky Péter Ha az ifi iszik... A fiatal járművezetők általában kevesebb alkoholt fogyasztanak vezetés előtt, mint az idősebbek, mégis gyakrabban keverednek ittas állapotban balesetbe. Okai: vezetési gyakorlatlanság, kevesebb tapasztalat az alkohol hatásainak „kivé­désében", az alkohol által előidézett fokozódó kockázatvállalás, a fiatalokra jellemző vezetési stílus — tudjuk meg a Békés Megyei Balesetmegelőzési Bizottság tájékoztatójából Rajz: Jelinek Lajos Elvitték a falu kanját Lopott autók parkolója Csárdaszállás határában, a 46- os út mellett a minap két tanyá­ban hívatlan látogatók tették tiszteletüket. Jöttüket olyan alkalomra időzítették, amikor a tulajdonosok nem voltak ott­hon. Az első bejelentést köve­tően a mezőberényi rendőrőrs forrónyomos csoportja rögtön munkához látott. A gazda gyors leltára után kiderült, hogy a betörők egy gázpalac­kot, villás kulcskészletet, ak­kumulátortöltőt és egy rádiót vittek magukkal. A helyszíni szemle során kétfajta, jó min­tázatú lábnyomot, valamint egy autónyomot rögzítettek. Éppen befejezték a helyszíne­lést, amikor rádión értesítették őket, hogy néhány kilométer­rel arrébb egy másik tanyában jártak a hívatlan vendégek, s onnan a disznóólból a falu te­nyészkanját vitték magukkal. A lábnyomok és a gépkocsi gumijának mintázata meg­egyezett, s ekkor már biztos volt, hogy a két betörést egy­azon páros követte el. A faluban az adatgyűjtés so­rán igen sok és használható információhoz jutottak a nyo­mozók. Többen emlékeztek rá, hogy láttak egy piros Ladát, s valaki a rendszámát is megje­gyezte. Mások, csak úgy mel­lékesen mondták, hogy a köz­ségben járt a rendőrség egyik régi ismerőse, a 26 éves gyo­maendrődi V. M., aki megláto­gatta 16 éves öccsét. A kocsi körözése után hamar kiderült, hogy az H. K. 45 éves, eleki rokkantnyugdíjas tulajdona. Közben a herényi rendőrjárőr a város egyik parkolójában fel­figyelt a keresett Ladára. In­nen mozgását már nyomon kö­vették, s csakhamar lecsaptak a díszes társaságra. Az elszá­moltatás során kiderült, hogy a két lopáskár szerény számítá­sok között is legalább 22 ezer forint. A műszaki cikkeket 4 ezer forintért és két doboz ci­garettáért az egyik jónevű „kocsmahivatalban” áruba bocsátották, s eladták. Egyér­telművé vált az is, hogy a ha­sonló dolgokért a börtönből fél éve szabadult V. M. társát, H. K.-t is átverte, becsapta, aki egyébként kezdőnek számít, új fiú a szakmában. Tisztázó­dott az is, hogy V. M. öccsének semmi köze a balhékhoz. Ki­derült, hogy a tenyészkant Túrkevére eladták, ahol a böl- lér már fente a kést, de az idő­ben érkező rendőrök megke­gyelmeztek a disznónak, így további aktív életre ítélték a derék jószágot. A betörések­kel kapcsolatos vizsgálat a gyanúsítottak szabadlábra he­lyezésével folyik, ugyanis ala­pos a gyanú rá, hogy más betö­rések is terhelik a két elkövető lelkét. 1994-ben Magyarországon több mint 10 ezer autót loptak el, ennek többségét ma már külföldre vitték, vagy új rend­számmal és alvázszámmal új­ra üzembe helyezték. Ezeknek az ügyeknek a felderítése nem könnyű, ám mégiscsak létfon­tosságú. 1992 márciusában a Gyulai Rendőrkapitányság nyomozói lepleztek le egy olyan lopásso­rozatot, melynek felderítése során 140 gépkocsit foglaltak le. Ekkor alakították meg a Békés Megyei Rendőr-főkapi­tányságon önálló csoportként a szervezett bűnözés elleni és gépjárműlopási csoportot. Vezetőjükkel, Lőrinczi La­jos századossal csoportjuk munkájáról beszélgettünk: — Megyénkben három frekventált városban, Békés­csabán, Gyulán és Orosházán fordul elő a gépkocsilopások 90 százaléka. De a legnagyobb gondot a határ közelsége je­lenti, hiszen az eltulajdonított autókkal órákon belül el tud­ják hagyni az országot — olyankor, amikor legtöbbször még a tulajdonos sem tud a lopásról. Ezeknek az autóknak nagy többsége Románián ke­resztül Ukrajnába, vagy az arab államokba kerül, ahol már szinte reménytelen meg­találni. — A legtöbb lopott gépko­csit a határon kapják el. Mi történik velük a továbbiak­ban? — A határőrök sokévi ta­pasztalat után könnyen kiszűrik a lopott gépkocsikat, ők szólnak a rendőrségi nyomozóknak, akik az Interpoltól vagy a bizto­sítóktól kapott adatok alapján kezdik meg azok azonosítását. Ez gyakran hónapokig, évekig is eltart. Addig Békéscsabán, a Kétegyházi úton bérelt tároló­helyen tartják őket. —Ha megkerül az autó ere­deti gazdája, visszakerül hoz­zá a kocsija? — A határon lefoglalt autók nagy része csak „átutazóban” volt az országban. Külföldön lopták el, külföldön adták vol­na el, legtöbbször egy megbí­zott személy vezeti őket, akire nem lehet rábizonyítani sem­mit. Ezeknek az ügyeknek a kilencven százalékában nincs Magyarországon büntetőeljá­rás, ám az autó őrzése, védel­me, tulajdonosának felkutatá­sa mégiscsak a mi feladatunk. Jó lenne, ha végre alakulna egy olyan központi szervezet, amely tartaná a kapcsolatot a külföldi hatóságokkal, így en­nek a munkának a zömét átvál­lalnák. — Mi történik azokkal az autókkal, amelyeket ebben az országban loptak el? — Ha esetleg nem adták to­vább, akkor viszonylag egysze­rű a helyzet: az eredeti tulajdo­nos hamar visszakapja az autó­ját. Viszont, ha már valaki meg­vette a lopott kocsit, és ragasz­kodik is a pénzéhez, akkor véget nem érő pereskedés kezdődik — addig a gépjármű a mi te­lepünkön áll. Ez persze a rend­őrség költségeit növeli, a bíró­ság munkájának ütemét azon­ban nem tudjuk befolyásolni... A.Gy. „Gazdátlan" kocsik parádéja Békéscsabán Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents