Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-15 / 39. szám
SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1995. február 15., szerda Méhkerék, községhatár Hírek Péntek? Tinidizsi! A sarkadi Bartók Béla Művelődési Központ pinceklubjában három héttel ezelőtt szerveztek először diszkót a 14 és 20 év közötti sarkadi fiatalok számára. A tinidizsit ezentúl minden pénteken 14 órától 20 óráig megismétlik Tóth Zsolt disc-jockey segítségével. Színház a faluban. A mezőgyáni általános iskolások közül az iskola szervezésében ötven tanuló rendszeresen jár színházba. Néhányan azonban nemcsak nézni szeretik a színházat, hanem csinálni is. Egy kis színjátszó csapat február második felében egy három felvonásos mesejátékkal kedveskedik majd a falu érdeklődő közönségének. Farsang Geszten. A geszti ÁMK hagyományőrző csapata két farsangi karnevált is tart februárban. Az egyiket az óvodásoknak rendezik 18-án, a másikat az általános iskolások számára 24-én. A legötletesebb farsangi jelmezeket ajándékokkal jutalmazzák. Díjazottak. A sarkadi 2-es számú általános iskolában csaknem 30-an pályáztak különböző ötletekkel lapunk gyermekrovatának színesítésére. A díjak kiosztásakor a pályázó gyerekek között fejtörő, ügyességi versenyt rendeztünk, s a nyerteseket újabb ajándékokkal jutalmaztuk, íme az öt legjobban szereplő tanuló neve sorrendben: Szé- nási Imre (8. osztály), Kiss Andrea (6. osztály), Málik Katalin (6. osztály), Filyó Rita (7. osztály) és Papp Réka (6. osztály). Az oldalt szerkesztette: Magyar Mária Fotó: Kovács Erzsébet és Ungvári Mihály Több állami támogatás szükséges a hátrányos helyzetű településekre Saját erő nincs, s a kör bezárul Dolláreső Sarkadkeresztúrra Márkus László, a sarkadkeresztúri református templom lelkésze most már bátran felsóhajthat. A templom renoválása kívül és belül befejeződött. Mint elmondta, a tervek valóra válásában nagy segítségére volt az egyháznak a helyi önkormányzat. Emellett persze jelentős volt az az erő is, amit a presbitérium és a hívek nyújtottak a templom felújításához. Tóth Kálmán vállalkozó például közel százezer forint értékben biztosított luc és borovai fenyőt a padok elkészítéséhez, ami nélkül csak székek volnának a templomban. De említhetnénk Nagy Sándomé csaknem húszezer forintos szőnyegadományát is. Mindemellett a tengeren túlra elszármazott sarkadkeresztúriak is sokat segítettek az egyháznak. Körülbelül harminc család küldte folyamatosan a dollárokat volt szülőhelyére. Az Egyesült Államok magyar újságai több alkalommal is szóltak a kis magyar falu református egyházának törekvéseiről. Csupán egy dolog miatt fáj Márkus László lelkész feje. Nevezetesen, hogy az idén tavaszra kitűzött ünnepélyes felszentelésre már nem maradt elegendő pénzük. Vagyis a templom kész, üzemképes, csak éppen az utolsó fázisra merültek ki a tartalékok. Márkus László lelkész és Nagy Sándorné gondnoknő a felszentelés lehetőségeiről beszélget Gesztnek, Mezőgyánnak, Kö- rösnagyharsánynak és a hozzájuk hasonló kistelepüléseknek a problémái nem újkeletű- ek, jól ismertek kormányszinten is. Ennek ellenére a feltett kérdésre pozitív válasz csak akkor adható, ha az állami támogatási szabályok és a gyakorlat változik. Ezeknek a falvaknak a költségvetése évről évre forráshiányos, az állami normatív támogatás és a saját bevételük nem fedezi a legszükségesebb működési kiadásokat sem. Bevételeik kiegészítésére pályázhatnak külön állami támogatás elnyerésére, melyet részben vagy teljes egészében meg is kapnak. (Hangsúlyozni kell, hogy a külön támogatást csak működési kiadások fedezésére lehet igényelni, tehát felújításokra, beruházásokra nem!) TerméHanzéros János: Megállítható-e az észak-békési kistelepülések végleges leszakadása? szetesen lehet pályázatot benyújtani fejlesztésekre is, de olyan feltételekkel, hogy a pályázónak rendelkeznie kell 40-50 százalékos saját erővel. Sarkadi festő Csorváson Február 17-én, pénteken 17 órakor naiv festők alkotásaiból nyitnak kiállítást Csorváson az új művelődési ház galériájában. A kiállításon az újkígyósi Masa Antalné munkái mellett a sarkadi Árgyelán János festményeit is láthatja a közönség. Árgyelán János 30 éven keresztül volt tagja a Kötegyáni Vadásztársaságnak. Betegsége azonban 1991- től nem engedte többé a „vadászmezőkre”, így döntött az ecset és a ceruza mellett, amelyekkel vadászemlékeit igyekszik megörökíteni. Néhány vadásztárgyú munkája eljutott Kazahszánba, Németországba, Franciaországba és az Egyesült Államokba is. íme a csorvási tárlaton szereplő alkotásai közül néhány: Vízparti tanya, Bikaviadal, Búcsú a búzamezőtől vagy A ladikos kacsavadász. A kiállítás március 3-áig tekinthető meg. Számítógépet kérnek A mezőgyáni önkormányzat nem tudja teljesíteni a helyi általános iskola minden kérését. Nagy Sándor iskolaigazgató ezért is fordul t a Budapest Bankhoz. Mint mondta, az iskola számítástechnikai tantermében tíz darab elavult számítógép van, többnyire olyanok, amelyeknek márajavítását sem vállalják a szakemberek. A számítógépes rendszerüket korszerűsítő bankot arra kérték, hogy az esetlegesen kiselejtezett gépeikkel segítsék a mezőgyáni iskolát Tiszta Európa??? Újszalontán jelenleg négy helyközi járat közlekedik naponta. Ez jó is, meg rossz is — vallják a helybéliek. Jó, mert eredetileg ennél is kevesebb járatot akart a Volán indítani 1995-ben, s csak a polgármester közbenjárására hagytak meg ennyit; és rossz, mert ez az arány mégiscsak kevesebb, mint amit a tavalyi évben megszoktak az újszalonta iák. A legnagyobb gond az, hogy délután fél négytől megszűnik a kifelé és befelé irányuló tömegközlekedés, így akinek nincs autója, az említett időponttól le kell mondjon az utazásról. Különösen a fiatalokat érinti érzékenyen a dolog, akik autó híján egy-egy buli, esti rendezvény után csak gyalogosan közlekedhetnek egyik településről a másikba. A rendszerváltás pillanatában azt hittük, ezután Európa felé haladunk, fejlődik az infrasruktúra, felzárkóznak a kistelepülések és így tovább. Majdnem bejött. Ez ugyanis tényleg Európa, csak éppen továbbra is a keletebbik részé... Támogatók kerestetnek A Geszti Ifjúsági Egyesület hétvégi Valentin-napi mulatsága a szilveszteri bálhoz hasonlóan igen jól sikerült — tájékoztatta lapunkat Nagy Erika, az egyesület elnöke. Emellett számos egyéb terve is van a tagságnak. Olyanok, mint a Callenge Dayről való megemlékezés, a környező települések ifiklubjainak találkozója és egy nyári tábor szervezése. Mindehhez persze nem ártana minél több szponzort is találniuk. A cigány kisebbségért A mezőgyáni Lungo Drom és az öttagú cigány kisebbségi önkormányzat vezetői együttműködési megállapodást kötöttek a rászorultak megsegítésére. A helyi önkormányzat a volt pártházban irodát is biztosított a számukra. Mint Rácz Zoltán Lungo Drom elnök elmondta, az induláshoz leginkább egy használt írógépre lenne szükségük, aminek felajánlását bárhonnan szívesen vennék. Szűcs János, a kisebbségi önkormányzat elnöke pedig arra kéri az etnikumot, ügyes-bajos dolgaikkal hétfő délelőttönként keressék meg őt a pártirodán, ahol 9-től 12 óráig tart fogadóórát. Szponzorfolyam az óvodába A sarkadi 1-es számú óvoda által kezdeményezett Pelikán Nemzetközi Rajzversenyre április 21 -éig lehet beküldeni a rajzokat a versenyre benevezett gyermekintézményeknek. A szervező óvoda május 6-ára tűzte ki a zsűrizés időpontját. A verseny lebonyolítását számos szponzor segíti. A szervező óvónők ezúton mondanak köszönetét a következő cégeknek, magánszemélyeknek: Sarkadról Seres Károly videósnak, Ory István vállalkozónak, a Bútoripari Szövetkezetnek, a Pelikán Rt.-nek, a nagy-áruháznak, Zsilák Sán- dornénak a Kódex Könyvesboltból, Báthory Imréné, Sütő Józsefné és Gajdács Béla szülőknek, Vassné Szabó Gabriella dekoratőrnek, Ba- loghné Deák Erzsébet virágboltos vállalkozónak, a Bartók Béla Művelődési Központnak, Csaba Károly vállalkozónak, Váradi Károly órásmesternek, Marathon Kereskedelmi Vállalkozásnak, a Törpi Szörp Kft.-nek, a Cukorgyár Rt.-nek, a Müller PRESSZ Bt.-nek, a Közúti Igazgatóság helyi üzemmérnökségének, a békéscsabai Coca-Colának, Gyuláról a Payer Imrének a Ruházati Nagykereskedéstől, Boka Györgynek a sörpincéből, Faragó Ágota fazekasmesternek, a Városház utcai raktáráruház dolgozóinak, az UNILEVEL-nek, a Kis Kézműves Cukrászdának, Méhkerékről dr. Rúzsa György polgármesternek és az óvoda dolgozóinak, valamint a szegedi Talizmán Papíráru Nagykereskedésnek. „Szerelme” a fafaragó kés A sarkadkeresztúri Illich Ferenc 23 évig dolgozott az egykori DEFAG-nál, mint faipari asztalos. A cég és a beosztás együttesen adták a hobbit, a trófeák montírozását. Mint Illich Ferenc elmondta, az igényesebb külföldi vadászok kérték, hogy a montírfák, azaz a trófeaalátétek díszesebbek legyenek a szokványosnál, így kezdődött a „szerelme” a fafaragó késsel és a fával. Később több barátja és Ungvári Mihály kötegyáni festőművész biztatására már kiállításra is készült. Megfaragta Magyarország nagyvadjait. Mind ez idáig ezeket a képeket tartja saját alkotásai közül a legértékesebbeknek. — Az első kísérleteim olyan tíz évvel ezelőttiek. Tölgyfalevél, makkok, ágak. Ilyesmire vállalkoztam akkoriban. A nagyvadak már sokkal nagyobb türelmet és időt igénylő feladatok voltak. Igazi idegpróbáló munka! A szarvasbikát például egy hónapig csináltam, napi nyolc órával számolva. Először tervet kellett készítenem. Csak a rajzolásra ráment egy-két napom. Aztán jön a nagyoló kés, a simítókés és végül a csiszolóvászon. Aprólékos tevékenység. — Milyen fából farag a legszívesebben? —- kérdezem. — A sűrű szálú hársfa a kedvencem. Olyan, mintha vajba mártanám a kést. Könnyen faragható, színezhető és pácolható. Ezzel szemben a tölgy és a bükk borzalmasan kemény. Még a borotvaéles késen is kifog. — Csak vadászképekben gondolkodik? — Elsősorban igen, bár mostanában egyre gyakrabban farigcsálok ikonrámákat. Erre Ungvári Misi barátom biztatott, és úgy tűnik, erre is képes vagyok. Ki hitte volna!? Illich Ferenc a terveiről szólva a következőket mondta: — Az ember ebből milliomos sose lesz, mindenesetre rájöttem: nekem ehhez van tehetségem, ezt kellene kamatoztatni. Több bel- és külföldi vendég érdeklődött a munkáim iránt, s ez mindenképp öröm a számomra. Kiállításokra is hívtak és hívnak, ami ismét csak egy elismerés számomra. Szóval valamerre erre... Kiállítani és eladni a munkáimat. Illich Ferenc két kedvenc alkotásával, a Szarvasbika és az Őzbak című domborművekkel Saját erő azonban nincs, így a kör bezárul. Nem sorolom fel ez alkalommal — mivel ismertek — azokat a tényezőket, amelyek halmozottan hátrányossá teszik ezeket a településeket, csupán a fejlesztés lehetőségének a hiányára kívántam ráirányítani a figyelmet. Az infrastrukturális fejlesztések ugyanis településen belül és települések között (pl. Geszt-Biharugra, Mező- gyán-Újszalonta közötti utak megépítése), valamint a vállalkozások hathatósabb támogatása nagyrészt a többi probléma megoldására is gyógyír lehetne. A döntéshozók mondhatják azt, hogy sajnos nincs pénz, de hosszabb távon megfizetjük annak az árát, ha ezek a községek végleg leszakadnak. Hanzéros János, Geszt volt polgármestere
