Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-15 / 39. szám

*PÉ$ MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1995. február 15., szerda Földink volt. Ezen a na­pon született Békésen Veress Endre történetkutató. Buka­restben nevelkedett, egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1893-ban a kolozsvá­ri Kereskedelmi Akadémia helyettes tanára. 1894—97 közöt Bécsben ösztöndíjas, hazatérve Déván tanár. 1898- ban a kolozsvári tudomány- egyetemen bölcsészdoktorrá avatták, 1903-tól az egyetemi könyvtár osztályvezetője. Eveken át a Budapesti Királyi Törvényszék hites román tol­mácsa. Az MTA támogatásá­val gyűjtött magyar anyagot külföldi levéltárakban. Eze­ket az adatokat számos közle­ményben tett közzé. A Duna- völgyi népek egymásrautalt­ságát és megértésének fontos­ságát hirdette. Szent Anna-klub. Ta­valy év vége óta minden szer­dán klubnapot tart a mezőhe- gyesi katolikus közösség. Ezen a napon a délelőtti órák­tól várnak minden vallásos, il­letve jószándékú helybélit, fi­atalokat, időseket egyaránt, akik szívesen ismerkednének, beszélgetnének egymással, ol­danák magányukat. Az össze­jöveteleket alkalmanként filmvetítések, előadások te­szik színesebbé. A plébánia épületében lévő klubot Jézus nagyanyjáról, Szent Annáról nevezték el. Gyermekrajz-pályázat. A Békés Megyei Könyvtár az 1995. évben rajzpályázatot hirdet óvodás korú gyerekek részére. A rajzok bármely té­máról és bármilyen techniká­val készülhetnek. Egyetlen ki­kötés, hogy egy pályázó maxi­mum 5 darab rajzot adhat be. A pályamunkák beküldési határ­ideje: 1995. március 31. Kérik a szülőket, óvónőket, hogy ne felejtsék el a rajzok hátlapjára ráírni a készítője ne­vét, életkorát, lakcímét vagy óvodája címét, illetve azt, hogy a rajz mit ábrázol, mi a címe. A rajzokat „Rajzpályá­zat” megjelöléssel a követke­ző címre kérik beküldeni: Me­gyei könyvtár, 5600 Békéscsa­ba, Derkovits sor 1. A zsűrizés korosztályon­ként történik. A pályázat ered­ményhirdetése és díjkiosztó ünnepsége a kiállítás megnyi­tóján: 1995. április 29-én (szombaton) 15.00 órai kez­dettel lesz. A díjazott gyere­kek a díjkiosztó ünnepségre névre szóló meghívót kapnak. Akik nem kerülnek a díjazot­tak közé, azokat is értesítik a pályázat eredményéről, és ter­mészetesen őket is szívesen látják az eredményhirdetésen. FOSTER BIZTOSÍTÁS közvetítő és tanácsadó iroda. Békéscsaba, Szabadság tér 11—17. Területi képviselőket keresünk Békés megyében. Telefon: 447-247/136, 445-604. Megkérdeztük olvasóinkat Miben csalódtak a legnagyobbat az utóbbi idegben? Jenei Zoltánná, 21 éves, bé­késcsabai gyesen lévő anyu­ka: Szerintem a csalódásokat az ember életszemlélete is jelen­tősen befolyásolja. A korábbi években én is többször csalód­tam, ám amióta férjemmel megismerkedtem, azóta sok­kal jobban megbarátkoztam az élettel. Másképpen nézek a vi­lágra, így nagyobb csalódása­im sem voltak. Sőt határozot­tan boldog vagyok, hiszen nemrég anya lehettem. Nándi József, 18 éves, mező- hegyesi szakmunkástanuló: Alkatomnál fogva én a csaló­dásokon viszonylag könnyen túlteszem magam. Igaz eddig csak kisebb szerelmi csalódá­saim voltak, máskor pedig az iskolai életre vonatkozóan „gyötörtek” elégedetlensé­gek. Ami talán ményebben megmaradt bennem, az is az iskolával kapcsolatos: szakkö­zépiskolában szerettem voína továbbtanulni, ám sajnos ez nem sikerült. Nagy Zsigmond, 54 éves, dé- vaványai rokkantnyugdíjas: Az egész kormányban, sőt az utóbbi években az egész or­szágban nagyot csalódtam. Mindenki sokkal jobbra szá­mított. Azt mondják, demok­rácia van. De milyen demokrá­cia az, ahol a megélhetés egyre rosszabb. Régen volt elegendő lakás, munkahely, ma egyik sincs. A mindennapi élet is na­gyon drága, s a mi családunk havonta csupán 27 ezer forin­tos bevételből él. Szőke Károlyné, 35 éves, kö- röstarcsai főállású anya: Az áremelések miatt nagyott csalódtam a kormányban és Horn Gyulában is. Tavaly a választások előtt nem ezt ígér­ték. Nekem négy gyermekem van. Ilyen gyógyszerárak mel­lett azt is meg kell gondolnom, ha betegek, elvihetem-e őket orvoshoz. A mostani kormány még az előzőnél is gyengéb­ben támogatja a nagycsaládo­sokat. ^ ( Magyari) Molnár-C. Pál-emlékház anyagából nyílt kiállítás Szentesen Szívügyének tekinti a kiállításokat A battonyai Molnár-C. Pál- emlékház anyagából nyílt kiállítás a múlt héten Szente­sen a Tóth József Művelődé­si Központban. — A szentesi intézmény­nek van egy csodaszép, ter­mészetes fénnyel megvilá­gított galériája, ez ad otthont átmenetileg mintegy 60 Molnár-C. Pál-képnek — tudtuk meg dr. Takács László muzeológustól. — A kiállítás március közepéig tekinthető meg. Örömmel mondhatom, hogy a csütör­töki megnyitót nagy érdek­lődés kísérte, a résztvevők száma meghaladta a nyolc­vanat. —Eléggé köztudott önről, hogy szívügyének tekinti ki­állítások rendezését. A kö­zeljövőben mivel szándéko­zik meglepni a battonyaia- kat? — Orosházán február 28- áig tekinthető meg Kossuth Lajos emlékkiállítása. Ezen Kossuth-relikviák és egyéb 1848—49-es emléktárgyak láthatók. A megyei múzeu­mi szervezettel, illetve az orosházi múzeummal egyet­értésben azt tervezzük, hogy ezt a gazdag anyagot bemu­tatjuk a battonyai közönség­nek is. A kiállításon termé­szetesen azok a battonyai vo­natkozású 48-as dokumentu­mok is szerepelnének, amelye­ket az utóbbi időben kutatott fel egy lelkes helytörténész, Sttló József. A megnyitót már­cius első felére tervezzük. E rendezvénnyel hozzá kívá­nunk járulni március 15-e méltó megünnepléséhez. M.Gy. Szakmunkástanulók megyei versenye A szakmunkástanulók és szak­iskolák közismereti tantárgyi versenyének megyei döntőjé­re, magyar nyelv és irodalom­ból három kategóriában 17 ta­nuló nevezett. A szabadkígyó- si kastély és a szakmunkáskép­ző intézet adott otthont pénte­ken a versenynek. A három kategória győzte­sei. Szakmunkásképzők: Iro­dalom. 1. Vajda Éva (Szabad- kígyós), 2. Kerekes Zsuzsa (613-as Számú Munkácsy Mi­hály Szakmunkásképző Inté­zet, Gyula) Nyelvtan. 1. Bállá Erika (Orosháza, 612-es Számú Ipa­ri Szakmunkásképző), 2. Ko­vács Tünde (Mezőhegyes, 614-es Számú Szakmunkás- képző Intézet). Szakiskolák: Nyelvtan, nyelvhelyesség. 1. György Eszter, 2. Nemes Zsu­zsa (mindketten az Orosházi Gyors- és Gépíró Szakiskola tanulói). Minden kategóriában fela­datlapot kellett megoldani. A szakmunkástanulók feladatai­nak egy része meghaladta az iskolatípus követelményrend­szerét, másik része viszont megkövetelte a megadott szépirodalom (Mikszáth-no- vellák) alapos ismeretét. Az országos versenyre a le­hetséges 10—10 helyett két- két feladatlapot küldött be a zsűri: ennyinek lehet reménye a továbbjutásra. A továbbjutó­kat egy országos sorrend felál­lítása után hívják be. —F— Térségi családsegítés A szociális törvény írja elő, hogy 1997-ig minden te­lepülésen be kell vezetni a családsegítés intézményét. A feladatot ellátó személy ne­vezhető falugondnoknak vagy családsegítőnek, egy a lényeg: legyen ilyen forma a településen. Mivel a sarkadi Családsegítő, Gondozási és Szociális Központ munkatár­sai már régóta eredményesen végzik ezt a tevékenységet, az intézmény vezetői felajánlot­ták segítségüket a térség vala­mennyi településének. A se­gítség abból állna, hogy a szakképzett sarkadi családse­gítők rendszeresen kijárnának az adott községbe, és ott beta­nítanák e munkafolyamatot az erre kijelölt tiszteletdíjas kol­legának. Ezidáig Méhkerék és Keresztúr igényelte e lehető­séget. Hetek óta készülök, hogy szóvá tegyem a kisherceg(ek) magányosságát, de min­dig közbejön valami. Most például a pénzügyminiszter mondott le (találgat­hatja az ember, hogy mi lesz ennek a következménye), kicsit korábban az ár­emelések kötötték le a figyelmet, aztán itt vannak ugye a pártokon belüli konf­rontációk (átrendeződések, ahogy fino­mabban szoktuk mondani), és hát a vidé­ken élő ember bizony figyel az önkor­mányzatában bekövetkezett változások­ra; olvassa, hallgatja a különböző tiszt­ségviselők nyilatkozatait. Meglep engem, hogy mindenütt, min­denki tiszta lappal akar indulni. Mintha vele—az ő megválasztásával, megbízatá­sával — kezdődne mindenféle szakmai meg társadalmi tevékenység. Az új hiva­talnokok nemcsak elődeik koncepcióit ve­tik el, hanem még bútoraikat is kidóbatják, lecserélik. (Hovatovább azoknak lesz iga­zuk, akik úgy vélekednek, hogy a polgárok minden választásra ráfizetnek.) Hát nem tudom, mindenesetre mi szavaztunk — a mi akaratunk érvényesült. Kétségtelenül így van, ez azonban nem teheti elbizako- dottá az új tisztségviselőket. Kár, hogy közülük senki­nek nem jut eszébe neves publicistánk in­telme, tudniil­lik, hogy: „Az utód sikerében mindig ott van az előd ostobasága.” S persze a siker alatt csakis választási siker értendő! Ami nem kis dolog, de csak a kezdet. Utána kellene megmutatni... Mit? Elsősorban nem a párthűséget, hanem a szakértelmet! Nahát, ezzel kap­csolatban van min és kin köszörülni a nyelvünket, a toliunkat. „Dilettáns mi­niszterek országa lettünk” — írja egyik kollégám. Míg a másik azt teszi szóvá, hogy „Mádl Ferenc akadémikust — szakértelem jegyében — Fodor Gábor tanársegéd váltotta fel.” A miniszterek persze elsősorban politikusok (bár Eötvös József mintha máshoz is értett volna), de a főhivata­lokban, s az önkormányzatokban iga­zán több le­hetne a szak­ember. Va­jon hányán vannak dön­tési jogkör­ben olyanok, akik nem valamely párt farvizén úsz­tak be a különböző testületekbe? Hi­szen még az úgynevezett függetlenek is egyik vagy másik párt támogatásá­val nyerhették mandátumot. (A nép­szerű színésznő, mint pártonkívüli, a szocialistákra támaszkodva győzhette le az SZDSZ-vezető Pető Ivánt. S így ment ez lejjebb is...) Hát így élünk. A B—612-es kisboly­góról nézve mindez nagyon érdekes lehet. Csakhogy a mi kis hercegeink itt élnek közöttünk. Ki rajzol nekik bá­rányt? A szülők az eredeti tőkefel­halmozással vannak elfoglalva vagy a munkanélküli-segélyt próbálják beosztani. A pedagógusok rosszked­vűek, egzisztenciális gondok nyo­masztják őket, s az ikszedik tanterv­re kell készülniük, egyre rosszabb tárgyi feltételek közepette. Hogyan éleszthetők, ébreszthetők így a ké­pességek? Hiába írja a nemzetközi hírű szak­ember, hogy: „Jobban kell támogat­ni a kutatást, az oktatást, a kultúrát — épp a jobb gazdálkodás jegyében és érdekében!” Ki figyel erre? Aki figyel, annak nincs beleszólása ezekbe a dolgokba, s akinek van, az másra figyel. A gyerek meg nézi a tévét, s már abban sem reményked­het, hogy a nagymama jövőre nyug­díjba megy, s akkor lesz majd, aki bárányt rajzol... Gyarmati Béla Ki rajzol bárányt? Önarckép

Next

/
Thumbnails
Contents